Hajdúböszörmény építészete - képzőművészete (Hajdúböszörmény, 1979)
egymás mellé műveiket. Az alföldiség nem földrajzi fogalom, nem egymás mellett, vagy az Alföldön élés mutatója, hanem ennek a tájnak és emberének művészi megjelenítése. S ezt mondhatjuk a mai vásárhelyi művésztelepre, s a Hajdúságban, s az Alföldünk más megyéiben dolgozó több jelentős festőművészre, akik kötődnek környezetük mindennapi életéhez. A böszörményi képtár a szolnoki második, harmadik generációból Szüle Péter, Pólya Tibor és Pólya Iván egy-egy művét, valamint a római iskola, a neoklasszicizmus legerőteljesebb egyénisége. A ha Novák Vilmos egy alföldi ihletésű alkotását, a „Tehenek”-et mutatja be. Glatz Oszkárral, Börtsök Samuval a nagybányai művészet továbblépését, Diener-Dénes Rudolffal a szentendrei művészet lírai szakaszát példázták a rendezők. Kohán György művészetében az alföldiség dekoratív szándékkal, újrealista, monumentális hatással ötvöződik. Egyéni színvilágú, átmenet nélküli merész foltjai robosztus egyéniséget sejtetnek. A kiállításon helyet kaptak a böszörményi alkotók is. Király Jenő akvarell művészetét téli tájképe, Pálnagy Zsigmond bravúros rajztudását szénrajzai reprezentálják. Benedek Péter életképe és Boromisza Tibor Káplárt ábrázoló portréja mellett helyet kaptak a legjelentősebb böszörményi alkotó, Káplár Miklós művei is. „Pásztorfeje” alacsony horizontú táj előterében, és 1933-ban festett „Hortobágyi tája”-ra, legjobb korszakának egyik főműve. A böszörményi galéria egy-egy alkotással bemutatja Káplár kortársait, művészbarátait. Elsősorban az Ady Társaságra koncentrál, arra a haladó irodalmi-művészeti egyesületre, amely a két világháború közti időszakban a haladást és a színvonalat egyesítette. Ennek képzőművészeti osztálya Hollóval, Káplárral, Gáborjáéval, Medgyessyvel, Senyeivel és Vadásszal van itt képviselve. Vadász Endre finom, míves metszeteivel, karcaival, Senyei Oláh István erőteljes, dekoratív pasztelljeivel, akvarelljeivel, Gáborjáni Szabó Kálmán „Parasztok” sorozata több fametszetével, egyedi grafikáival szerepel. Medgyessy Ferenc terrakotta kisplasztikái („Kövér gondolkodó”, „Napozó”, „Leánykafej”, „A jó forrásnál”) a paraszti szépségideál, a Debrecen és környéki embertípus művészi kifejezői, példák a munkáról, a nyugalomról, szobrászatról és emberségről, vallomások a gyökerekről, az eredet tiszteletéről és a továbbfolytatásról. Pogány Ö. Gábor megnyitó szavai így fejezik ki a Böszörményi Galéria létrehozásának célját, a rendezők szándékát. ,,a kiállítás tanulságos áttekintést ad az elmúlt másfél évszázad magyar művészetéről: Barabás Miklóstól Hrabéczy Ernőig, Madarász Viktortól Gáborjáni Szabó Kálmánig...” „... aki megfordul a böszörményi képtárban ... kapcsolatot teremthet piktúránk sajátos szellemiségével, melyek tehetségeink legtöbbjének munkásságában kimutathatók, az európai áramlatok helyi jelentkezését meghatározzák. A kiállított képek legtöbbje valamiként utal az Alföldre... afféle motívumokra, melyek a sík vidék atmoszferikus különlegességeit, az itt élt emberek észjárását oly találóan tükrözik”. Önálló épületben, Káplár Miklós egykori, Polgári út 59. sz. alatti lakóházában kapott helyet az 1978 őszén nyílt KÁPLÁR MIKLÓS emlékkiállítás. A háromosztatú szegényparaszti lakóházban Káplár egykori használati- és dísztárgyai, rajz- és festőeszközei, művei és őt ábrázoló alkotások illetve mestereinek művei kaptak helyet. Itt láthatók korai portréi: pl. Önarcképe, „Öreg bivalyos” (1928), „Lados Nagy Sándor juhász számadó” (1928), „Nagy Samu