Takács Erzsébet gyűjteményes kiállítása (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1981)
TAKÁCS ERZSÉBET SZABOLCSI ASSZONY bronzplakett LENIN bronzplakett MÁRIAPÓCSI TSZ bronzplakett MUNKÁSŐR NÉVADÓK c. plakettsorozat SIR ALEXANDER FLEMING bronzplakett MEZŐGAZDASÁGBAN dombormű, bronz ÉVSZAKOK bronzplakett ASSZONY ALMÁVAL dombormű, bronz GYÜMÖLCSKARNEVÁL bronzplakett ÉRÉS bronzplakett ISKOLA bronzplakett LANYOM bronzplakett WESTSIK VILMOS TÜDŐS bronzplakett PERELLA B. GY. bronzplakett RÁKÓCZI FERENC bronzplakett TANULÓ ASSZONY bronz BRIGÁDVEZETŐ portré, ólom PARASZTASSZONY márvány ERZSIKE márvány ÉPÍTŐK VADRÓZSÁK TÁNCKARA bronzplakett ÉNEKLŐ fa ÍRÓ G. J. bronzplakett GYERMEKÉV bronzplakett ORVOS SZ. V. bronzplakett ERZSI ÉS BARTÓK GÁBOR bronzplakett N. KORSÓVAL Műv. Min. tulajdona ALMASZEDŐK Szabolcs-Szatmár megyei Tsz Szöv. tulajdona Mezőkövesden születtem, itt töltöttem gyermekéveim. Általános iskolában Kis Jankó Bori népművésztől kaptam az első biztatást, ösztönzést rajzaimhoz, hímzés- és faragásaimhoz. Hatása végigkíséri pályámat. Majd később Budapesten érettségiztem, ahol felszabadulásunk óta élek. Művészeti tanulmányaim a Képzőművészeti Alap Stúdiójában végeztem. Mesteremnek Mikus Sándor kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészt tekintem, akinek sokat köszönhetek. Alkotásaimhoz élményt elsősorban a gyárak világa, a munkásemberek élete, a mezőgazdaságban dolgozó ember gondjai, örömei nyújtanak. Évek óta járok Szabolcsba, ahol több termelőszövetkezettel és egészségügyi intézettel tartok kapcsolatot. Meg vagyok győződve a tartalom és forma szerves összetartozásáról. Hiszek az emberközpontú művészetben. Tagja vagyok a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. Tanulmányúton Olaszországban és Svájcban jártam. Kitüntettek SZOT-díjjal és a Munka Érdemrend arany fokozatával. Munkásságomról televíziós portréfilm készült: „Vallomás szavakban és alkotásokban.” Önálló kiállításaim voltak Óbudán, Angyalföldön a Láng Művelődési Központban, Csepelen, a Rózsa Ferenc Építők Székházában, Kőbányán a Pataky István Kisgalériában, Zalaszentgróton, Balatonalmádiban, Szabolcsban Mándokon, Nyírbátorban, Kislétán, Máriapócson és Nyírbogáton. Húsz év alatt szobraim közül több a Magyar Nemzeti Galéria, Kiscelli Múzeum, Művelődési Minisztérium, SZOT, Építők Szakszervezete, Vasas Szakszervezet, Bányász Szakszervezet, Textil Szakszervezet, Fővárosi Tanács XIII. ker., III. ker. tanácsok tulajdonába kerültek. A III. kerület és a XIII. kerület több vállalatánál vannak műveim. Ugyancsak látható még a Budapesti Pártbizottságon és a Munkásőrség Országos Parancsnokságán egy-egy munkám. Szombathelyen, Kislétán, Balatonalmádiban, Mándokon közterületen láthatók nagyobb figuráim. Nyíregyházán a megyei tanács és a tsz-szövetségben, Budapesten a TOT, IPV Vállalat és a Mezőgazdasági Múzeumban található több kisplasztikum. Valamint a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságán és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tulajdonában. Takács Erzsébet munkái 20 év alatt számos kiállításon szerepeltek, önálló kiállításai az ország több táján kerültek bemutatásra. Idézzünk a művészettörténészek értékelő sorai közül néhányat művészetének jellemzésére: „Takács Erzsébet saját nyelvén fejezi ki magát, jó úton van a tartalmi és formai egyensúly megteremtéséhez. Pátosz nélküli közvetlenség jellemzi törekvéseit. Közlései tőmondategyszerűségűek, de amit mond, tisztán és emelkedetten mondja.” (D. Fehér Zsuzsa művészettörténész 1970.) „Művészi programjába nem tartozik bele a formai modernség. Azaz nem akar mindenáron és szándékoltan modernnek tűnni. Lényegre törő ábrázolási módszere azonban elveti a felesleges részleteket egy-egy figura megformálásánál. Sohasem törekszik a részletszépségekre, hanem mindenkor az egész plasztikai hatását tartja legfontosabbnak. Portrészobraiban sem az egyes arcvonások hű visszaadására, hanem a figurák karakterisztikus lényegének megragadására törekszik. Bár azt mondtuk, hogy nem elsődleges törekvése, hogy modern formákban fejezze ki magát, ennek ellenére elsősorban faszobraiban, éppen az anyag tiszteletben tartása miatt, leginkább az a nagyvonalú, modern formarend a megragadó, amellyel gondolatait, érzéseit önérvényű plasztikákká alakítja.” (Rideg Gábor művészettörténész 1971.) „Küzdelmes út ez . .. Mi nem mondjuk, hogy a szocialista hazában ez a művész egyetlen útja. Ez is egy út. Nagyon rögös, nagyon nehéz, de Takács Erzsébet nem tért le róla. Vezére a bensejéből vezérelte. A harcot a megértő közvetlen környezet mégis csak könnyítette.