Farkas Aladár szobrász kiállítása (Ipari Vezetőképző Intézet, Budapest, 1982)
Életrajzom ( részletek ) Újpesten 1909. március 27-én születtem. Apám cipészsegéd volt, anyám 9 gyermeket nevelt fel. Úgy érzem, itt vannak a hajszálgyökerek későbbi életem hajtásaihoz. 1927-ben az Egyesült Izzóban sztrájkolok először szervezett munkásként. Ez időben kezdtem mintázni, komponálni, s igy egybefonódott, egyszerre alakult ki lázadó természetem, szolidaritás a társadalmi helyzetemmel hasonlókkal és ezek meghatározták művészeti szemléletem forma - és témavilágát. így összefonódott mozgalmi és művészeti tevékenységem; gyakran átment egyik a másikba, és igazán ma sem tudom a kettőt elválasztani magamban. Nyilván ezért lettem szobrász, mert térben szeretem az anyagot tapintani, a formálható anyagot, a durva, vagy kicsiszolt kövek szilárd közlését, a könnyen faragható fa közvetlen beszédét, a bronz képlékeny érzékenységét. Azért lettem szobrász, mert szeretem a szellem és az anyag dialektikus harcát, amelyek végül is áthatják szerelemben egymást. Szobrász vagyok, mert anyagban szeretem látni képzeletemet, de azért is, amiért e képzeletet harcolni indították valahol Újpesten. Petőfi, Ady, József Attila, Derkovits különböző képen, de munkáikat katonáknak tartották, amelyeket az emberek közé küldtek új forradalmi eszmékért harcolni, küzdeni.