Fábri Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész (Csók Gistván Galéria, Budapest, 1985)
Még alig volt reggel, már megint este van. Még alig volt tavasz, már megint itt a tél. Még alig, Juliskám, hogy megismerkedtünk. S már feleségem vagy, már rég azzá lettél. Még alig, hogy játszunk apáink térdén, s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett. . . Csak annyi az élet, mint futó felhőknek Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet. Pest, 1847. december Petőfi Sándor A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT FÁBRI ZOLTÁN KOSSUTH-DÍJAS, KIVÁLÓ MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1985. MÁJUS 23-ÁN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA MEGNYITJA SOMOGYI JÓZSEF SZOBRÁSZ, KOSSUTH-DÍJAS, KIVÁLÓ MŰVÉSZ FÁBRI ZOLTÁN FILMJEIHEZ ÍRT ZENÉIBŐL RÉSZLETEKET AD ELŐ VUKÁN GYÖRGY BALÁZS BÉLA DÍJAS ZENESZERZŐ A TÁRLAT 1985. JÚNIUS 1-IG TEKINTHETŐ MEG CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST V., VÁCI UTCA 25. Az első világháború harmadik évében, a mérleg jegyében születtem. A háború végének közellátási nehézségeit még eszmélet nélkül éltem át. Nagyapám hatéves koromban gyűjteni kezdte a rajzaimat. Kilenc évesen csodálkoztam, hogy az iskolában is felfigyeltek rám. Tíz éves voltam, mikor a megromlott korona helyett a pengő lett a pénz. Tizenhat évesen a gimnáziumban Shakespearet játszottam, szavalóversenyeket, rajz-, festmény-, szoborpályázatokat nyertem. A Képzőművészeti Főiskolán a felvételi vizsgám sikerült. Tizenkilenc éves koromban a Nemzeti Szalonban kiállítottam. Filmélményeim Marcel Carné, Renoir, René Clair, Duvivier. A harmadik év végén Réti István mesterem közölte, hogy a következő évre tanársegédnek szemelt ki. Nem mentem vissza, mert felvételi vizsgát tettem a Színművészeti Főiskolán s felvettek. Diploma után a Nemzeti Színház igazgatójától, Németh Antaltól négyéves szerződést kaptam. Grillparzert, Kós Károlyt, Shakespearet, Giraudoux-t rendeztem, kisoperasorozatot a Városi Színházban, díszleteket terveztem, játszottam. Katonai behívót kaptam. Fogságba kerültem. A fogságban forgatókönyvet írtam. 1945 októberében sikerült hazajönnöm. Boldogságos otthonom: a Művész Színház, Várkonyival. A Makrancos Hölgy. Állandó díszlettervezés. Pirandello, Lilian Hellmann, Galsworthy stb. rendezések. Házasságom Apor Noémival. Harminc éves voltam, mikor a megromlott pengő helyett a forint lett a pénz. Közben a Magyar Színház, majd újra a Nemzeti. A munka öröme Bajorral. Kassák darabja. Könyvillusztrációk. A mozikban Orson Welles Aranypolgára, egész sorsomra meghatározó. Színházak államosítása. Színigazgatóvá neveznek ki. Az első év végén a Filmfőigazgató azt kérdi, nem akarnék-e a filmhez átkerülni. Azt mondom, igen. Péter fiam születése. Utána 32 év alatt 21 film, öt nagydíj, húsz vagy talán több egyéb díj nemzetközi fesztiválokon. Két nomináció az Oscar díjra. Hangos sikerek és hangos bukások részese voltam. 22 éven át a Filmművész Szövetség elnöke. Megkaptam mindent, ami itthon elismerésben megkapható. Szerencsés voltam. Makacs is. Erőszakos is. Szívós. Másfél éve újra megkísértett az olajfesték szaga. Kézbevettem megint az ecsetet. Létrejött egy csomó kép. S most olyan, mintha nem is lett volna közben semmi . . . Eltelt . . . Elillant . . . Mi telt el? ... Mi az, ami elillant? . . . Eillant, de mi? . . . Hohó! . . . Alighanem ... a tükrön a lehellet. . .