Tornay Endre András szobrászművész kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 1986)

TORZS­AY ENDRE ANDRÁSRÓL Erdélyből érkezett, magával hozva szülőföldjének táj-és emberélményét és mindenekelőtt a népművészet eleven, megtartó erejét. Tárgyak formaem­lékét, amelyeket nemzedékek örökítettek egymásra, használtak és dí­szítettek. A zárt, egyszerű formák egy életre megha­tározták a szobrász útját. Helyét kereste a hazai szob­rászatban, elvonulva előbb Balassagyarmatra, majd végleg letelepedve Kőszegen. Első munkáit, amelyekben még régi tárgyak szobrászi átformálásával kísérletezett, szívesen fogadták. Ko­molyságot, plasztikai erőt éreztek meg benne, és a múlt megbecsülésében a népi művészet új jelentéssel bővülő tartalmát. Pedig akkor még csak félve nyúlt anyagához, egy-egy hangsúlyos részlettel tovább vitte, jelképpé alakította, átlényegítette a tárgyi elemet. Kevés szavú, anyagával közvetlen kapcsolatban élő mű­vész. A legszebb fát választja ki, s maga munkálja meg, úgy mint a régi kézműves emberek. A tölgy, a dió, a körte, a cseresznye fája, jelképpé változik mű­termében. Témái egyszerűek, formái antropomorfak. Érzelem van bennük. Az erdélyi építészeti hagyomá­nyok új megfogalmazásban jelentkeznek műveiben. Útjelző keresztek, bálványok, virrasztók, legendát, tör­ténelmet őrző emlékjelek, lényeget kiemelő, szigorú, elvont formák. Finomra csiszolt, de legtöbbször a fa kemény-szépséges felületét is a látványba integráló faragási, nyesési mód szuggerálja a nézőt, hogy meg­értse, elfogadja a leegyszerűsített kompozíció össze­tett mondanivalóját. A zsoltár zengését, a harcosok marcona figuráját, az egymásba illesztett részletek átgondolt egységét. Mert a mesterség ősi tiszteletét és a XX. század bonyolult érzelmi világát az egyén, a kö­zösség küzdelmeit ütközteti jelképeinek szoborerde­jében a művész, akinek törekvéseit elismerés kísérte, szinte első jelentkezése óta. 10 esztendő alatt szobrá­szainak középgenerációjának első vonalába került. D. Fehér Zsuzsa dr. 1984 miskolc, galéria (Kárpáti Tamással és Püspöki Istv­ánnal) 1985 Dunaújváros, Iíitz Terem 1985 Detmold, NSZK 1986 T­atabánya, Kernstok terem 16. Álló alak I. fa 91x51x20 cm 1985 17. Álló alak II. fa 90x20x20 cm 1985 1986 26. Útjelző, fa 257x100x41 cm 1986 27. Hírnök, fa 230x30x80 cm 1986 1949-ben Zetelakán született 1969-1974 ,,/O.Y ANDKEEStV Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár 1972 Első egyéni kiállítás, Kolozsvár 1976 l­agyarországi lakos lesz 1977 A magyar Népköztársaság művészeti Alapjának és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja 1981 A magyar Képzőművészek Szöv­etségének tagja 1983-1986 Derkovits ösztöndíjas. ŐS­ÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK : 1974 Csíkszereda, Városi Galéria 1973 Brassó, Városi Kiállítóterem 1976 Kézdivásárh­ely, Városi múzeum 1976 Sepsiszentgyörgy, megyei múzeum 1978 Budapest, Stúdió Caléria 1978 Balassagyarmat, Horváth Endre Celéria 1983 Celldömölk, művelődési Központ 1984 Zalaegerszeg, megyei művelődési Központ 1984 Kőszeg, művelődési Központ 1984 Budapest, Dorottya utcai Kiállítóterem DÍJAK: 1977, 1978, 1979, 1980, 1981, 1983, Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállításai 1978, 1979, 1981: Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 1981 Soproni Érembiennálé 1983 Pécsi Kisplasztikai Biennálé 1984 Dunántúli Tárlat, Kaposvár 1985 Derkovits nívódíj, VIT pályázati díj, Soproni Érembiennálé I. díj, Pécsi Kisplasztikai Biennálé 1. díj KIÁLLÍTOTT NŰVEK JEGYZÉKE: 1. Lovas, fa és ólom 51x75x10 cm 1981 2. Lángotvivők. fa és ólom 54x36x20 cm 1984 3. madár, fa 300x95x25 cm 1985 4. Krítbanéző. fa 155x83x65 cm 1985 5. Madár maszk I. fa 195x47x43 cm 1985 6. Madár maszk II. fa 204x51x46 cm 1985 7. Í­eje ízűk. fa 80x95x92 cm 1985 8. Hármas csoport, fa 57x61x23 cm 1985 9. Pontkeresők 1. fa 60x53x17 cm 1985 10. Pontkeresők 11. fa 80x37x23 cm 1985 11. Pontkeresők III. fa 82x93x16 cm 1985 12. Pontkeresők IV. fa 64x92x16 cm 1985 13. Pontkeresők V. fa 75x50x55 cm 1985 14. Zsoltár 1. fa 75x48x23 cm 1985 15. Zsoltár II. fa 77x50x22 cm 1985 18. Álló alak III. fa 120x20x20 cm 1985 19. Álló alak IV. fa 106x65x20 cm 1985 20. Ülő alak. fa 40x16x16 cm 1985 21. Libapásztor. fa 31x26x10 cm 1985 22. Zsoltár III. fa 110x63x38 cm 1986 23. Zsoltár IV. fa 141x42x13 cm 1986 24. Zsoltár V. fa 62x93x18 cm 1986 25. Madaras ember, fa 58x19x14 cm

Next