Tóth B. László festőművész kiállítása (Paál László Terem, Budapest, 1986)
TÓTH B. LÁSZLÓ Festészete az örökös ünnep művészete. A tavaszi virágzásé, az őszi színpompáé, s közbeékelődnek a sárguló nyár halk pasztellszínei, hogy a melegtől, forróságtól pihegő poros hétköznapokat is ünneppé avassák. Nem hiányoznak festményei közül a szoba melege utána kiáltó zúzmarás, havas téli képek sem. Valami különös ünnepi csönd árad a művészetéből, noha a tájban nemcsak a virágzó fákat, bokrokat látja, hanem a nehéz munkát végző embert, a piacon nyüzsgő, áruért hajladozó, alkudozó árusokat és vevőket, a cséplőgép mellett dolgozó munkásokat, az épülő földalatti munkafolyamatait is. Alapjában érzékeny, lírikus alkat. A természeti és művészeti szerepre beállított lélek akarva-akaratlanul is mindenben azt látja meg, ami gazdagítja az ember szépségélményét, úgyis mondhatnám szépségállományát lelki életének nyugalmát, érzelmi világának békéjét, hogy örökkön hangzó himnuszként zengjék képei: élni jó, élni szép. Főleg ha képes az ember birtokba venni, befogadni mindazt, amit szépségben kínál neki tájaival, vizeivel, fáival, virágaival, utcaképeivel, tovasurranó embereivel, üde gyermekarcaival a természet és az emberi környezet. Tóth B. László számára minden helyzetben a művészi alkotás volt a lényeg. Az, hogy ecsetje nyomán szépművészet szülessék. „Belülről kifelé fest” — azaz nem lefesti azt, amit lát, hanem megfesti azt, amivé benne a látvány alakul. Festményei lélekkel teliek, üres, kongó hangoskodásnak nyoma sincs. Következik ez halk szelíd, finom és érzékeny lelkiségéből, a festészet eszközeivel igazolva, hogy a stílus az ember. Benne a műveltség és a tudás megjelenése, a magatartás nemes egyszerűségével párosult. Megjelenésében és festészetében megnyilvánul valami természetes, magától értetődő s éppen ezáltal föltűnő s mégis tartózkodó előkelőség. Sohasem tolta magát előtérbe s éppen ezáltal vonta magára a műértő szemek - Kopp Jenő, Petrovics Elek, Honthy Hanna, Bajor Gizi, Rácz László, Koréh Endre, Kodály Zoltán, Medgyessy Ferenc, Zsindelyné Tüdős Klára stb. - figyelmét. Ugyanakkor önmaga értékeivel is tisztában volt, utolsó önarcképei ezt az öntudatot sugározzák, ha még oly mértéktartóan is. Pózmentes egyéniségéből a szeretet sugárai áradnak szét tájképein, virágain, arcképein. Mindenben a szépet találja meg, ez vonja be mintegy sugárzó aranyfátyollal a képeit. A csönd pedig szinte érzékien hallható ki festményeiből. Nyugalmat, megtisztulást kínálnak Tóth B. László képei olyan világban, melynek minden órájában történik valami elemien megrázó, a lélek nyugalmát feldúló, az emberi életet megkeserítő esemény. Legalább a művészet adjon enyhet, hirdetik Tóth B. László képei. Ezért jó megfürdeni életörömöt sugárzó, káprázatos színvilágában. Szelídsége, nyugalommá árad ebből a művészetből. Korszerűsége éppen abban rejlik, hogy mer szembeúszni az árral, egyre följebb, tehát egyre tisztább vizeken, a tiszta forrásokig. Minél nagyobb súllyal nehezedik a ma emberére a lelki, testi erkölcsi és anyagi nyomorúság, minél könyörtelenebbül őrlik idegeit a családi, munkahelyi és környezeti gondok, annál inkább áhítja a nyugalmat, a békességet, legbensőbb környezetében, mindenekelőtt otthonában. Ha művészet nélkülözhetetlen, akkor ez a fajta művészet, mely az 1906-ban született Tóth B. László keze nyomán született életműve, valóban nélkülözhetetlen. Művészete sziget, melynek partjai visszaverik az élet szennyes hullámait, amiből „művészet” nélkül is akad bőven, kijut a mindennapok emberének, a művészetbarátnak is. Tóth B. László művészete egyben bizonyság arra is, hogy a művészet galambok nélkül is lehet a béke szolgálata. DR. SZÍJ REZSŐ TÓTH B. LÁSZLÓ 1906-ban született Dadon, Komárom megyében. A Képzőművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el. Mestere Csók István volt. Az 1920-as évek végétől kezdve kiállító művész. 1945 óta ez a tizenhatodik önálló kiállítása. Részt vesz minden jelentős hazai csoportos tárlaton. Több külföldi városban volt kiállítása. Az utóbbi években többízben bemutatták alkotásait Japánban. A Nemzeti Galéria tizennyolc képét vásárolta meg. Alkotásainak magángyűjtői is vannak.