Fülöp Ilona grafikái, P. Szabó Ilona versei (Békés Megyei Tanács, 1990)
Ezek a versek és ezek a rajzok mintha az életnek egy-egy villanásai lennének. Dehát azok is, mi mások? Apró fénycserepei, gondolattöredékei, vonalszerkezetű sóhajtásai az emberi létnek, az emberi érzelmeknek, a világ múlásának tükreinkben. Tükreinkben (melyek ezúttal versek és rajzok), melyekben a megélt és az eljövendő pillanatok tükröződnek, várják az olvasni érkezőt és a szem örömeire vágyakozókat. Versek és rajzok — P. Szabó Ilona és Fülöp Ilona művei — arról, hogy szó, hogy és, hogy szerelem, hogy remény, hogy illat, hogy hit, hogy álmok, hogy szenvedély és hókönnyű áhitat. És arról is, hogy emlék, a vers közegében: ,,tenyeremben emléknyomok/kérdőjellé jajdult titkok". Mert mondhatná-e valaki úgy, hogy igazat mond: nem az emlék vezet bennünket élni tovább? Mondhatná-e valaki, hogy nem a kérdőjelek, a titkok űznek, hajtanak, sodornak az élet újabb és újabb tájaira, ahol a szerelmet, a reményt, a hitet, a hókönnyű áhítatot meglelni szándékozunk? És nem úgy van-e, hogy kígyózó vonalakon merengve elénk szökken egy virág belső szerkezete, egy virág sóhajtása, egy virág üzenete-vallomása arról, hogy milyen azonos is a világi lét az emberi léttel? Hogy milyen azonos is a kibomló szirmok csodája a kibomló élet, az emberi öröm csodájával? Ezek a versek és ezek a rajzok így vezetnek el egy olyan világba, ahol ismerős ösvényeken elérkezhetünk egy költőnő és egy grafikusnő gondolataiból épített tündökletes palotához. Nem mesepalotához, mert a valóság fényei csillámlanak ott az ablakokon. És hívnak közelebb, mintha élő, emberi szemek lennének. Engedjünk a kísértésnek. Sass Ervin