Tavaszi Tárlat (Debrecen, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ, 1992)

Beköszöntő A debreceni tavaszi tárlat gyökerei több évtizedes mélységig nyúlnak városunk szellemi életének termékeny talajába. A korai képzőművészeti tömörülések, mind az 1901-ben alakult Debreceni Képző­művészek Műpártoló Egyesülete, majd az 1927-ben megszerveződött Ady Társaság Képzőművészeti Osztálya olyan hagyományt indított el tárlataival, amely egymás köze­lébe hozta a közönséget és a művészeket, s amely arra az egyszerűnek tűnő és mégis oly rendkívüli módon bonyolult igazságra figyelmeztetett már akkor, hogy az igazi mű­vészet használt, a hamis pedig azt. Ezek az üdvözítő eszmények folytatókra találtak az elmúlt évtizedekben is a Magyar Művészek Szabadszervezetének Képzőművészeti Osztályában, később a Magyar Képzőművészek Szövetségének megalakulása után a városunkban elsők között létrejött megyei munkacsoportban, ezt követően pedig a Területi Szervezetben. A tavaszi tárlat a hivatásos művészek seregszemléje volt korábban is, és mint ilyen, a művészi szabadság jegyében, de a komoly művészeti értékek védelmében szigorú mércével különítette el az alkotó szándékú amatőrök törekvéseit a hivatott és felkészült ez az idei tárlaton is, amely mintegy összefogója és bemutatója a különböző érdekek, stíluskérdések és egyéb célok mentén szerveződött mai debreceni hivatásos képzőművészeti csoportosulások alkotó munkájának. Számomra példaértékű, hogy a Debreceni Képző- és Iparművészeti Egyesület, a Művészek Műpártolók Debreceni Egyesülete és a Képzőművészek Kelet-Magyar­országi Szövetség európai szellemben, de a helyi és a magyar művészet jellemző jegyeiben gondolkozva közös kiállításon vesznek részt. Példaértékű és jelképes is ez az összefogás, amely a természet tavaszi megújulásakor, a magyar demokrácia kibon­takozása idején nagyvonalú odaadásáról tanúskodik a debreceni szellemi értékek felmutatása iránt. Ezt a szándékot valamennyien érzékelhetjük, s e kiállítás kapcsán Széchenyi István gondolataira emlékezem, aki így ír naplójában: .Minden magasztos, nagy és nemes a természetben rejlik. Aki... az ő törvényei szerint cselekszik — minden dolgot, akármilyen fajtájú legyen is az, eléggé jól fog csinálni... A dolgok okát — azonban — neki magának kell felfedeznie, az igazságot a szívében hordoznia, s a valódiság forrását a maga mélyen szentséges érzületeiben kell keresnie.’ Mindezek megvalósulását is érzékelem ebben a bemutatkozásban, akár az egyéni alkotói tettek, akár a közös gondolkodás gyümölcseit tekintem. Ezért különösen méltó a Tavaszi Tárlat arra, hogy ünnepélyes nyitása legyen a Kölcsey Művelődési Központban az 1992. évi debreceni tavaszi fesztivál gazdag kínála­tának, egyben méltó a folytatása, arra, hogy a következő években is reprezentálja váro­sunk, megyénk képzőművészeti életét. Debrecen, 1992. március 16. Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere

Next