Workshop III. Nemzetközi Művészeti találkozó és Kiállítás (Tata, 1994)

M­­ost, 1994-ben Nemzetközi Művészeti Találkozó színhelye lesz ismét a tatai vár, s persze Tata, a város. Immár harmadszor. A sokfelől, sokféle kultúrkör és érdeklődési terület vonzásköréből ideáramló művészek mindegyike magával hoz valami fontosat, valami akkor és ott aktuálisat, hogy azután ebből kép kerekedjék: számukra, mű, számukra tanúság arról, hogyan áll, hogyan él ma a művészet ebben a cseppben - ami, mint tudjuk,­­ maga a tenger. Kitapintható, érzékelhető, bárhonnan is adjon képi hírt a művész, hogy ez nem a kőbevésések kora. Ez a lazán odavetett kalligráfiáé, ez az elszánó homoké, a libbenő fonalé. Érzékeny, aktuális üzenetet hoznak a művek egy változó világról, ahol már csak a múlt igaz, az a visszafordíthatatlan - vagy az sem? Ez most igazán az improvizáció ideje. Színészek improvizálnák Shakespeare-t: tudott, "kőbevésett" drámát fűznek fel érzelmekre ható helyzetekre. Másutt régi képzőművészeti alkotást idéznek képben, csakhogy értsük: ez már nem az az idő, ez már nem az a művészet. Tatán az improvizációnak mindig is tere volt, mint olyan helynek, ahova a művészek tíz napos időre érkeznek és szeretnének felmutatni is valamit. Biztos az is, hogy a fáradhatatlanul szervező Nagy Katalin és Kovács István is odafigyeltek arra, hogy ez az improvizációs készség mindegyik résztvevőben meglegyen. Mint eddigi művészeti találkozóikon mindig, most is jól alkalmazkodnak egymáshoz a művek, művészek. Talán éppen részben Tata az oka annak, hogy idén is főszerepet játszik a papír. (A visszatérők között, meg az innen "kirepültek" között is sok olyan van, aki éppen itt szeretett bele a papírba, itt csinált először papírból készült munkát, itt szenvedett a különféle anyagok rothadó szagától, míg meg nem született belőlük az immár hosszú életre kelt gyönyörű papír.) Mindehhez persze hozzájárultak azok az üzemek, amelyek mint eddig mindig olyan választékot állítottak elő felesleges vagy hulladék anyagaikból, hogy mindenkit megihlettek velük, így válhat a szponzorálás alkotó erővé! Együtt van hát egy jeles, már bizonyított szervezőpáros, a feltételeket biztosító város, az anyagot adó üzemek, az idő, a tér, mint ismert tényezők. Hozzájuk adódik az a jónéhány művész, aki eddigi munkálkodásának eredményét elhozta ide, hogy kiállításon bemutassa és kész arra, hogy itt tehetséges, tudása birtokában új művet, műveket hozzon létre. Ezek egyike itt marad, hogy az ART TATA Alapítványban majd fémjelezze az 1994-es esztendőt... Része lesz az állandó tényezőknek, tanulsága az utánuk jövőknek. A mostani, harmadik találkozó már bíztatóan engedi sejtetni: lesznek utánuk jövők. Torday Aliz

Next