Péterfy Gizella festő- és szobrászművész kiállítása (Művészetek Háza, Csikász Galéria, Veszprém, 1999)
PÉTERFY GIZELLA KIÁLLÍTÁSA Felfüggesztett tengeri kavicsok, szép formájú lyukas kincskövek fogadják a látogatót Péterfy Gizella kiállításán. Látókövek, Salinger tyúkanyó-kövei. Az Adriai-tenger partján Péterfy találta őket. A víz- és szélcsiszolta formákat birtokba vette, domesztikálta, befestette. A kék színárnyalatokat meghagyta a tengernek, a többi, a mobil plasztika a meg- és kitalálóé. Főhajtásra, és amit ez jelent: csöndes szerénységre késztetik a kiállítás látogatóját ezek a kövek: itt a művész mellett a természet is jelen van. Péterfy találta a köveket, övé a nádfedeles betlehem is, agyagfiguráival, szeretve formált szentjeivel és gyermekkort idéző rongybaba-közönségével. Ha már beléptünk a térbe, mi is velük lehetünk az adventi csodavárásban. „...az angyal mindenkinek életében legalább egyszer megjelenik." - Mihály arkangyallal mondatta regényében Hamvas Béla. Az angyallal, és bizonyos emberekkel való találkozás meghatározza a művész életét is. Péterfy életében ilyen meghatározó volt a mesterével, Bernáth Auréllal való kapcsolat. „Azt, hogy Bernáth-tanítvány voltam, nem tudom, kinek köszönhetem. Remélem, ő választott ki. Ez a tudat kimondottan büszkeséggel töltött el minden bernáthost. Egy pajzs volt, amit nem kezdhettek ki az őt nem ismerők igaz-nem igaz vádhegyei, támadásai. ...Nekem nagyon sokat adott. Irányította szemléletemet, titkokat adott át. A képpel beszélgetni kell. Figyelni az ő beszédét. Gondolatban készülni a válaszra. A helyes válaszra, amit, mielőtt hozzányúlok, gondolatban kell próbálgatni..." A néző folytathatja ezt a beszélgetést a képekkel, Péterfy alkotásaival, és persze, rajtuk keresztül magával a festővel is. A hetvenes évek közepétől készült bibliai képek (kezdetben, Ádám Éva, Káin,Ábel, Judit és Holofernes, Mária, A kiválasztott) mutatják, hogy a festő Péterfy, hagyománytisztelő ugyan, de nem konvencionális értelemben az. Amikor képeinek a biblia az ihletője, nem a szárnyas oltárok és táblaképek hagyományait követi. Nem a Biblia Pauperum narratív történetillusztrációi kelnek életre festményein. Sokkal inkább az emberi lét alapkérdései kapnak festői válaszokat vásznain. Évtizedek emberi-művészi harcai, vívódásai. Színein átsüt Grünewald expresszivitása. Művein nem csak Káin, de minden bűnbeeső tragikuma is megjelenik. A bibliai figurák lobogó különlegessége az ő személyes érdekeltségétől lesz olyan drámai. A profán Mária az ő Máriája, és a kiválasztottal való találkozás is Neki adatott meg. Nem csoda hát, hogy Péterfy tudja, hogy az életben mindennek „megvan az órája... hogy „van ideje a születésnek és a halálnak. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. ...Ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek, ideje a háborúnak és ideje a békének." Aki teljes életet él, miként Ő, nemcsak olvas, de meg is éli a példabeszédek bölcsességét. Ezért lesznek titkokat tudóak szavakkal nehezen megközelíthető képlátomásai, hitelesek az életművében igen nagy szerepet játszó portrék, legyenek azok akár szellemóriások arcképei, akár egyszerű kedves barátok képmásai. Egyik legkülönösebb portréja - amely a költő nevét viselő iskolában van Balatonkenesén -, a Pilinszkyt ábrázoló pannó. Nem csupán felismerhető vonásokkal mutatja be a költőt, de víziószerűen érzékelteti - a kép teljes atmoszférájával - az éjszakai