XX/XY kiállítás (Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2004)
A legtöbb esetben lehetetlen egyetlen szavas, mégis kielégítő választ kapni a címben feltett, az identitásunkat feszegető kérdésre. A közös „élettapasztalat" hiányán kívül már csak azért is, mivel az identitás nem egyetlen tulajdonságból álló jellemzőnk, és noha emellett beszélhetünk önmagunk nemi, nemzeti, etnikai, lakóhelyi, foglalkozási, generációs, életstílusból fakadó stb. identitásáról, ennek tartalma mindenkinél más és más, egyéni, miként azt a kiállítás alkotásai is bizonyítják. Nincs mindenki olyan kiváltságos helyzetben, mint a 007-es ügynök, akinek neve egy kerek történetet jelent. Tudjuk, hogy okos, ügyes, rendkívül sármos, a jó ügyek győztes, angolszász képviselője. E jellemzők világosak mindazok számára, akik látták a Bond-filmeket, és a filmélmények alapján „ismeretségben" vannak a történetek főszereplőjével, bizonyos Mr. Bonddal. Az identitás rendkívül összetett fogalmára utal a tárlat címe, amely nem valamiféle biológiai determináció éljenzése, sem pedig a „gendert", a társadalmi nemet tematizáló tárlat megnevezése. Játék a betűkkel. Nevünk (vagy akár egy kiállítás, egy műalkotás címe) bizonyos aspektusból azonos velünk, bennünket (az egyedit) jelöli. Ugyanakkor a köznapi beszédben gyakran célzunk valakire nevének említése nélkül - mégis konkrétságára (és egyediségére) utalva - azzal, hogy az illető „X", vagy „Y", vagy „XY". Másrészt a legelemibb módon a nemünkkel definiáljuk önmagunkat, hiszen önazonosságunk leginkább fedetlen része a női vagy férfi lényünk, mely nem pusztán erős biológiai tény, hanem számos, jelentős kulturális szerepelvárásból formált társadalmi lét is egyben. A természet csalafinta, biztosra megy: három darab X-ből, és egy darab Y- ból, ha egy párt választunk, elvben csupán e két lehetőség adódik. Nő vagy férfi. E történet poétikája pedig az, hogy önmagában XX vagy XY mivoltunk, a genetikai eltérések ellenére még csupán vázlat. A végtelen számú variációt sajátos történeteink, tapasztalataink formálta önazonosságunk adja. Lényeges tény azonban, hogy identitásunkká a számunkra fontos dolgok válhatnak. Csöppet sem meglepő tehát, hogy az XX/XV című kiállítás anyaga a néző számára a művész-szerep bemutatásán túl egy sor olyan személyes motívumot is feltár, amely egyfajta eligazodásként szolgál a művek értelmezésében.