XX/XY kiállítás (Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2004)

A legtöbb esetben lehetetlen egyetlen szavas, mégis kielégítő választ kapni a címben feltett, az iden­titásunkat feszegető kérdésre. A közös „élet­­tapasztalat" hiányán kívül már csak azért is, mivel az identitás nem egyetlen tulajdonságból álló jellem­zőnk, és noha emellett beszélhetünk önmagunk nemi, nemzeti, etnikai, lakóhelyi, foglalkozási, gene­rációs, életstílusból fakadó stb. identitásáról, ennek tartalma mindenkinél más és más, egyéni, miként azt a kiállítás alkotásai is bizonyítják. Nincs mindenki olyan kiváltságos helyzetben, mint a 007-es ügynök, akinek neve egy kerek történetet jelent. Tudjuk, hogy okos, ügyes, rendkívül sármos, a jó ügyek győztes, angolszász képviselője. E jellemzők világo­sak mindazok számára, akik látták a Bond-filmeket, és a filmélmények alapján „ismeretségben" vannak a történetek főszereplőjével, bizonyos Mr. Bonddal. Az identitás rendkívül összetett fogalmára utal a tárlat címe, amely nem valamiféle biológiai deter­mináció éljenzése, sem pedig a „gendert", a társa­dalmi nemet tematizáló tárlat megnevezése. Játék a betűkkel. Nevünk (vagy akár egy kiállítás, egy műalkotás címe) bizonyos aspektusból azonos ve­lünk, bennünket (az egyedit) jelöli. Ugyanakkor a köznapi beszédben gyakran célzunk valakire nevének említése nélkül - mégis konkrétságára (és egyedi­ségére) utalva - azzal, hogy az illető „X", vagy „Y", vagy „XY". Másrészt a legelemibb módon a nemünk­kel definiáljuk önmagunkat, hiszen önazonosságunk leginkább fedetlen része a női vagy férfi lényünk, mely nem pusztán erős biológiai tény, hanem számos, jelentős kulturális szerepelvárásból formált társadalmi lét is egyben. A természet csalafinta, biztosra megy: három darab X-ből, és egy darab Y- ból, ha egy párt választunk, elvben csupán e két lehetőség adódik. Nő vagy férfi. E történet poétikája pedig az, hogy önmagában XX vagy XY mivoltunk, a genetikai eltérések ellenére még csupán vázlat. A végtelen számú variációt sajátos történeteink, tapasztalataink formálta önazonosságunk adja. Lényeges tény azonban, hogy identitásunkká a számunkra fontos dolgok válhatnak. Csöppet sem meglepő tehát, hogy az XX/XV című kiállítás anyaga a néző számára a művész-szerep bemutatásán túl egy sor olyan személyes motívumot is feltár, amely egyfajta eligazodásként szolgál a művek értel­mezésében.

Next