Hack Róbert fotókiállítása Budapest szecessziós építészetéről (2006)

gi I AZ 1873-ban Pestből, Budából és Óbudából egyesült főváros, Budapest a 19. század het­venes éveitől az első világháború kitöréséig tartó időszakban Európa leggyorsabban növekvő városa volt. E néhány évtized alatt lakosainak száma megháromszorozódott, épületeinek száma megkétszereződött. A 18-19. századi barokk-klasszi­cista város helyén, illetve azt körülölelve új épületek, utcák, kerületek nőttek ki a földből, felépült a historizáló Budapest. A történeti stílusokból építkező historizmust azonban a századfordulóhoz közeledve egyre több építész érezte korszerűtlennek és idegennek. Lechner Ödön és követői, majd valamivel később a »Fiatalok” építészcsoport tagjai egyaránt a nemzeti építészeti stílus, a »magyar formanyelv« megteremtését tűzték ki célul maguk elé. Lechner épületeit a keleti (mór. Indiai) építészet, a magyar népművészet díszítőmotívumai és a mérnöki építészet új anyagai és szerkezetei, a »Fiatalok«-at az erdélyi népi építészet, valamint a kortárs finn és an­gol építészet inspirálták. E két nemzeti stílusirányzat­tal egy időben megjelentek a városban a szecesszió különböző külföldi stílusvariánsai is. :: Budapest szecessziós építészetének fényképes dokumentálását Hack Róbert 2000-ben kezdte meg, egy, az európai szecessziós városokat összefogó, nemzetközi együttműködés keretében. Amikor felmerült a gondolat, hogy az elkészült anyagot kiállításon is bemutassuk, a hangsúly a dokumentáló fényképezésről a szubjektívre, az épületek egészéről részleteikre helyeződött át. Részletekre, formákra, szín- és fényhatásokra, melyek gazdagságukkal, finomságukkal, változatosságukkal a kései utókornak már egyértelműen csodálatát váltják ki. A kiállítás címét Ady Endrétől kölcsönöztük, utalva arra, hogy a századforduló építésznemzedéke gyökereit bevallot­tan a múltban kereste, és arra is, hogy az akkori »jövő« mára megörökítendő és megőrzendő »múlttá« vált. m □

Next