MúzeumCafé, 2020 (14. évfolyam, 75-80. szám)

2020/3. május-június / 77. szám • Örökség - minőségét megőrzik? - Basics Beatrix: Orlai, a Petőfi-festő (?)

sajnos ismét felbukkan a „szabadságharc bukása” megfogalmazás, amelyet bőven ideje lenne mindörökre felváltani a tényeket helyesen és pontosan kifejező „leverése” szó alkalmazásával 1951). A témaválasztás és a kép maga lenyűgözően jellemzi saját korát és egyút­tal azt is, miért lett Orlai mint „Petőfi-festő” ismert. ¶ Az Életrajz dátumokban rész kissé bővebb és részletesebb, mint az efféle összeállí­tások szoktak lenni, de ez hasznosnak bizonyul a leíró fejezetek előtt. E fejeze­tek különböző hallgatószerzőktől származnak, legvonzóbb tulajdonságuk tö­mör tényszerűségük. Az Orlai tanulmányait tárgyaló fejezet érzékelteti, hogy a bécsi és a müncheni akadémiai évek mennyire mást jelentettek, és hogyan befolyásolták Orlai fejlődését. Az illusztrációként választott képek alkalmasak ennek bizonyítására. Orlai, akárcsak Than Mór, a 19. századi magyar festészet sajátos életművét hozta létre: mindkettőjüknek vannak olyan művei, amelyek jól szerkesztettek, biztos technikai tudásról, jó ízlésről, valamint a mintaképek ügyes felhasználásról tanúskodnak – és vannak olyanok is, amelyekre ezek nem jellemzők. E különbségek okát nem lehet megmagyarázni, csak találgatni. ¶ A minták és hatások említésénél kimaradt egy nagyon fontos mű, Johann Peter Nepomuk Geiger (1805–1880) Magyar és Erdélyország története rajzolatokban című, 1843-ban megjelent albuma, amelynek egyes lapjainak megoldásai visz­szaköszönnek az 1864-es Emese álma című litográfia jelenetein (Emese neve több alkalommal is „Emes”-ként jelenik meg a szövegben), s amely Orlaira és kortár­saira egyaránt nagy hatással volt. Talán nem szerencsés „barátságkép-történe­tek”-nek nevezni azt, amikor a festőtársak egymás képeit másolták (egy rövi­debb fejezet kapta ezt a címet). Nem feltétlenül a barátság okán történt ez egy olyan korban, amikor a másolás a tanulás és gyakorlás eszköze volt. Sokkal in­kább illik ide a Petőfi családdal való kapcsolat és ennek rajzokban és festmények­ben történő megjelenése. Az irodalmi „barátságok” is inkább mintákat, kapcso­latokat, támogatást és inspirációt jelentettek, mintsem konkrét barátságot. ¶ A vásárlók és megrendelők feltérképezése és bemutatása igencsak fontos szem­pont nemcsak egy festő életműve vonatkozásában, de a korszak művészeti élete viszonylatainak, kapcsolódási pontjainak bemutatásához is. Különösen a „bé­kési arcokat” tárgyaló rész érdekes, hiszen Orlai tágabb szülőföldjének lehe­tőségeit és adottságait ismerhetjük meg. Az első mondatokban (majd későbbi fejezetekben is) sajnos ismét felbukkan a „szabadságharc bukása” megfogal­mazás, amelyet bőven ideje lenne mindörökre felváltani a tényeket helyesen és pontosan kifejező „leverése” szó alkalmazásával. A békési iparosok, kereskedők, tanítók, lelkészek, orvosok már az 1840-es években megtehették, hogy egy is­mert művésszel megfestessék maguk és családtagjaik portréit. Ezek a képmá­sok ugyan nagyon egyenetlen színvonalúak, de fontos dokumentumai annak a társadalmi változásnak, a polgárság megerősödésének és felemelkedésének, amely a század közepén már jelentős mértékben megtörtént.

Next