Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - GÁCH MARIANNE: Egy óra a 75 éves Kodály Zoltánnál
áka A 75 ÉVES KODÁLY ZOLTÁNNAL ,a köd lassan-lassan felszáll, s foszlányain átdereng a halványan vöröslő napsugár. Az erdei ólon magános férfi sétál tréningruhában és ballonmellényben. Elgondolkozón róla lépteit. Csönd van, és nyugalom. Ilyenkor késő ősszel még itt, a Galyatetőn is a legtöbb ember behúzódik a négy fal közé. Valahol a fák között váratlan gyermekcsixtelés hangzik Iskolás kirándulók jöttek át tanítójukkal a szomszéd faluból. Nézegetnek, mutogatnak, tanácskoznak, majd négy kisfiú, alighanem hatodikos, a sétáló férfi elé kerül. — Kodály bácsi kérem — szólítják meg és egy kis papírdarabkát tartanak elé —, írja ide a nevét. Kodály Zoltán arcán mosolyféle suhanás, már-már írja, de előbb megkérdi: — Tudtok-e szolmizálni? A gyerekek összenéznek, hallgatnak, aztán bevallják, hogy a hírét sem hallották ennek. — Hát dalolni tudtok-e? — teszi fel Kodály Zoltán az újabb kérdést, de ezt is némaság követi. Aztán egyikük, egy kislány óvatosan, ügyetlenül, silabizálva egy óvodás dalba kezd. „A kassai szőlőhegyen . . . énekelgeti, de három verssor után megakad. Végetért a tudománya. — Van-e énekeskönyvetek? — szólal meg ismét Kodály Zoltán. — Az egyik lánynak van — feleli a gyermekek közül valamelyik —, s abból úgy tanulunk, hogy a tanító bácsi elkéri tőle és énekel belőle nekünk. Kodály Zoltán elkomolyodik: — Minek írjam nektek a papirosra a nevemet, ha nem tudtok egyetlenegy dalt sem. — A tanító bácsi kéri az aláírást — jegyzi meg az egyik élelmes kisfiú. — Majd kap tőlem aláírást — hangzik a felelet —. Iin többre-jobbra tanít titeket. Úgy buzdítja, neveli Kodák még erdei séta közben is az ország népét. Legyen a zene mindenkié — és mindenütt, ahol magyar él, a kis faluban, Galyatető körül csakúgy, mint a városban. Ennek az eszmének szentelte életétpályáját, amióta zenére eszmélt, és ma, 75 éves korában is ez minden öröme-gondja. Szerte az országban, népünk apraja-nagyja forrón ünnepli születésnapját. Ő pedig mit csinál ezekben a napokban? Dolgozik-e? Születik-e új műve? Megajándékozza-e vele a világot? Mintha nem is hallaná a kérdést. Most fel s alá járkál a galyatetői szobában, ahol beszélgetünk. Haja kétoldalt fülére omlik, napbarnított arcából csillogón kéklik a szeme. Egész jé Kodály Zoltán legújabb fényképe a Galyatetőn (Gách Marianne felv.)