Muzsika, 1963 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám - BREUER JÁNOS: Lamberto Gardelli hangversenyei
JERTEK, VERJÜK Il TÍZHÚRÚ HÁRFÁT!" A reneszánsz és barokk kor fordulóján élt Viadana (1564—1645) olasz zeneszerző örvendező kórusában ezekkel a szavakkal festi a húros hangszer pengését. Nem ő az egyetlen, aki a tízhúrú hárfát megénekelte, kortársai sokszor komponáltak erről a hangszerről, vagy erre a hangszerre. A hárfa húrjainak száma évezredeken át sokat változott. Már az ókorban kialakult a 10 körüli szám. A kairói múzeumban látható az a színes egyiptomi falfestmény, amely a 10 húrú hárfát ábrázolja. Méghozzá nem is személytelenül, hanem a XXV. Dinasztia (i. e. 751—656) idején élt Harudsa nevű hárfaművésszel kapcsolatban. Harudsa énekes, hárfás és a muzsikusok vezetője volt a thébai Amon-templomban. Fehérruhás ülő alakjain, félig nyitott ajkán ráismerünk a saját énekét kísérő művészre. A mellette álló sólyomfejű istenségnek naphimnuszt ad elő. ZSIRÁF-ZONGORA Már kétszáz évvel ezelőtt sem fért el minden lakásban a zongora. Ezért készítői azon fáradoztak, hogy húrjait ne vízszintes, hanem függőleges helyzetbe hozzák és így a fal mellé állítva könnyebben elférjen a nélkülözhetetlen hangszer. Igaz ugyan, hogy így le kellett mondaniok a húrokat megütő kalapácsok természetes eséséről, de sok technikai ötlettel az efféle hangszer hangját is természetessé tudták tenni. Meg aztán a kisebb méretű szobák nem is kívánták a hangversenyhangzást. Így született meg a „pianoforte" öccse, a „pianinó". A függőleges szekrény a bútorművészeknek nyújtott újabb lehetőségeket. Az egyszerű téglatest megnyúlt, olykor hárfaalakú lett, máskor meg szinte különös nyakú állathoz hasonlított. — Képünkön a győri Xantus János Múzeum „zsiráf-zongorája" látható. A kétszáz éves ritka darabot néha meg is szólaltatják: a Győri Állami Zeneiskola Musica Antiqua (Régi Zene) együttese barokk zenekari bemutatóján Nagy Zoltán zongoraművész játszott rajta. Harudsa egyiptomi hárfaművész (i. e. VII. sz.) A győri múzeum „zsiráf-zongorája"