Muzsika, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám - ITTZÉS MIHÁLY: Kodály Szeminárium az Egyesült Államokban
több mint háromszorosra nőtt ezúttal. A hallgatók saját költségükön vettek részt a továbbképzésen! Igaz ugyan az is, hogy náluk a rendszeres továbbképzést vállaló pedagógusok jobb álláshoz juthatnak, fizetésemelést remélhetnek — tehát a befektetés anyagilag is megtérülhet. Persze mégsem ez az oka az érdeklődés megnövekedésének. A Kodálykoncepciónak, a kitűnő zenei-szakmai és baráti légkörnek, az oktatók jó munkájának köszönhető, hogy mind intenzitásában, mind pedig extenzitásában megnőtt a hatás. Az USA huszonkét államából összegyűlt majd százötven zenepadagógus tizenkét magyar és féltucat amerikai tanár vezetésével dolgozott négy héten keresztül szinte reggeltől estig. Voltak olyanok, akik most találkoztak először szemtől-szembe a magyar zenetanítási módszerekkel és a szolfézzsel. Mások kezdettől fogva vagy legalábbis két-három éve visszatérő vendégei a tanfolyamoknak. A „törzsgárda" legjobb tagjai három-, illetve négyéves tanulmányaik lezárásaként — idén először — a Wellesley-i Kodály Intézet diplomáját nyerték el. A szeminárium tantárgyairól, a tanfolyam és ezen túl a Kodály-koncepció sikerének titkáról, az esetleg itthon is hasznosítható tapasztalatokról beszélgettünk az amerikai Kodály szeminárium magyar előadóival. — A munka intenzitását leginkább azzal jellemezhetem, hogy felsorolom a tantárgyakat — mondotta Rozgonyi Éva, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatója. — Minden csoportnak (kezdőknek és haladóknak egyaránt) minden nap volt szolfézsórája és módszertani foglalkozása. Külön foglalkoztak az amerikai népzenével az iskolai gyakorlat szemszögéből. Improvizációs órák is gyakran voltak. A kétnaponkénti kóruspróbák mellett a haladó csoportok részére karvezetést tanítottunk. A hangszeres zene is helyet kapott a tantárgyak sorában: három fokon folyt furulyatanítás és kamarazene-csoportok is működtek. Hegyi Erzsébet főiskolai tanár igen fontosnak tartja, hogy amerikai kartársaikat is bevonhatták már az oktatásba: az óvodai zenei nevelés kérdéseit, a néger gyermekek tanításának problémáit, a tananyag összeállításának gondjait nagy hozzáértéssel, a Kodály-koncepció szellemében tárták a hallgatók elé. A tananyag földolgozását segíti a Komlós Katalin és Erdei Péter szerkesztésében most megjelent amerikai iskolai népdalgyűjtemény is. — A közvetlen énektanítási, módszertani hasznon túl az ad jelentőséget az intenzív nyári tanfolyamoknak, hogy alapvetően jó zenei légkörükkel, melyben a kóruséneklésnek és a kamarazenének igen nagy szerep jut, segítik a résztvevők emberi és zenei feltöltődését. Erről vallanak az amerikai kollégák utólagos beszámolói — mondotta Hegyi Erzsébet. — Számomra azért is fontosak ezek a tanfolyamok, mert jónéhány olyan tanulsággal szolgálnak, amelyekkel zeneakadémista tanítványaim felkészülését segíthetem; figyelmeztethetem őket az általuk még nem látott későbbi problémákra. Szabó Helga első számú feladata az improvizációs órák vezetése volt: — Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy egy hónapon keresztül különböző fokon, de naponta és nagyon behatóan foglalkozhattam ezzel a számomra oly kedves és véleményem szerint a Kodály-koncepció egészében oly jelentős szerepet betöltő, de eléggé elhanyagolt területtel. Itt nyílik tulajdonképpen igazán alkalom arra, hogy a Kodály által oly fontosnak tartott „közvetlen megéreztetés és megérzés" lépjen a zene .,fogalmi megközelítése" helyére. Nemcsak a szakzenész-képzésben, hanem az amatőrök, a zenekedvelők nevelésében is nagy hatású lehet- ha kihasználjuk és fejlesztjük a gyermekek játékos teremtőkedvét, kreativitását. Alapul a 333 olvasógyakorlat szolgált, mert zenei világa, formakészlete gazdag, de gyermekek számára is megközelíthető. Jó lenne, ha itthon is elmondhatnám tapasztalataimat az improvizációs gyakorlatok népszerűsítésére. A rögtönzés nemcsak Orff módszerében kap teret, hanem szerves része a mi módszerünknek is. Kardos Pál a közös kórusfoglalkozásokat vezette és karvezetést tanított. Arról beszélt, hogy Amerikában is erősen elnőiesedett a zenepedagógus-szakma. Ez praktikusan abban szűrődött le, hogy vegyeskari művekkel csak kevéssé ismerkedhettek meg. Az énekkari munkában is igen lelkesen vettek részt a hallgatók, s arra is jutott erejük, hogy esténként hangversenyeket tartsanak — sok jó felkészültségű hangszeres és énekes volt a tanfolyam résztvevői között! Ez is hozzájárult a találkozó jó, muzikális légköréhez. Herboly Ildikó is első helyen említette ezt a jelenséget. — Hazai tanfolyamaink sokszor meg