A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (23. kötet, 1-4. szám)
Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből
RIGÓ LÁSZLÓ hogy egy költő hatása mindig időhöz, korhoz kötött, a hatás nem lehet a nagyság mércéje. Petőfi költészetét nem lehet a szűk nemzeti szempontból megítélni: az ő esetében „világszempontra" kell a kritikusnak emelkednie, és akkor észre fogja venni, hogy az egyetlen költőnk, akit a világ legnagyobb lírikusai mellé bátran állíthatunk;ő „irodalmunk legnagyobb büszkesége", aki egy nemét a magyar irodalomnak betöltötte, nagyobb, mint Béranger. Másfelől hangsúlyozza a líra jogait, a lírikus Petőfi sokoldalúságát, különféle témájú verseinek lírai egységét, egyenlő értékét. Petőfi „a legtöbb oldalú lyricus, ki úgyszólván minden emberi hangulat, érzemény, indulat és szenvedélynek egyformán tudott kifejezést adni." Felháborodással utasítja vissza Salamon Petőfiértékelését, s rója meg a Szemlét: „És e csodáról beszél Salamon úgy, mint valami tudákos tanár, egy Caesar tetemét boncolván elmondaná, hogy ennek is volt valami fekete a körme alatt! Vesse le saruját, imádkozzék, s adjon hálát, hogy Petőfink van, a Budapesti Szemle pedig valóban helyesebben teszi, ha vagy méltóbb emberre bízza Petőfi jellemzésének nagy feladatát, vagy ha ilyen nem volna, ilyen eredeti, de bántó elemzéseknél szívesebben veszszük továbbá is a külföld jeles ítészeinek kivonatos értekezéseit.. ."A lap szerkesztői gyakorlatából következik (ti. az aláírás nélküli cikk a szerkesztőé), hogy e sorokat maga Vajda írta. A stílus is erre mutat, de főképp az eszmék, melyek teljesen megegyeznek a Vajda egyéb Petőfivel foglalkozó cikkeiben, tanulmányaiban foglaltakkal. A Kemény —Salamon-féle esztétikai nézetekkel szembenálló Vajda Petőfi-képének fő tételei (a forradalmár Petőfi elismerése, a népiesség és demokratizmus, népiesség és magyarság viszonyának a korban egyedülállóan világos látása, az igazi szubjektív líra és a lírikus Petőfi őt megillető polcra helyezése) azt jelzik, hogy eszmeileg, ízlés és magatartás szempontjából is rokonának, elődjének érezte Petőfit — ezért kellett felszólalnia Salamon bírálata ellen. Kemény hívei, az ő irodalmi, esztétikai elveit vallók vagy a velük rokon felfogásúak annál nagyobb örömmel fogadták Salamon tanulmányát, amint ezt Tolnai Lajos elbeszéléséből is tudjuk.17 A Deák-párti Pompéry Magyarországa pedig egyenesen kimondja, hogy „a legnagyobb magyar lantosról eddig írt legjobb tanulmány" Salamon Ferencé.18 S jórészt Salamon tételeire épül a szorosabb értelemben vett első Petőfi-életrajz is, Zilahy Károly munkája.19 A világnézetében, esztétikai elveiben Kemény liberális köréhez tartozó Zilahy egyik cikkében úgy nyilatkozott Salamonról, mint aki Petőfiről „némi egyoldalúság mellett, eddig elő a legtalálóbb ismertetést nyújtotta".20 Dráma •"TOLNAI LAJOS: i. m. 18 -h: A „Budapesti Szemle" — Magyarország 1861. január 4. 19 ZILAHY KÁROLY: Petőfi Sándor életrajza. Pest, 1864. 20 ZILAHY KÁROLY: Petőfi Sándor. 1863. Z. K. válogatott művei. Bev. és kiad. VARGHA KÁLMÁN Bp. 1961. 211. MTA I. Osztályának Közleményei 23. 1966