Magán leánynevelő-intézet nyilvánossági joggal felruházott elemi, polgári iskola, Nagybecskerek, 1910

10 II. Kirándulás az Aldunára. Már régen az volt egyik legfőbb vágyam, hogy iskola­társnőimmel együtt egy szép kirándulást tehessek. E vágyam végre teljesedésbe is ment. Szeretett jó Igazgatónénink már rég tervezett egy kirándulást az Aldunára, de közbejött akadályok miatt ez mindig elhalasztatott. Az I-ső szülői értekezleten azután végleg elhatározták, hogy a polgáriskola III. és IV. osztályú növendékei és a tanfolyam hallgatói lemennek az Aldunára. Az egész útitervet a mi jó számtan és fizika tanárunk, Szenes Adolf állította össze. Na de bizony az össze is volt állítva. Azt hiszem, hogy ilyen szép kirándulást még egy iskola sem rendezett, de azt tudom biztosan, hogy jobb kedv­ és kedéllyel nem. Más tanulók ilyen kirándulások alatt rendesen elfáradtak és már alig várják a pillanatot, hogy otthon legyenek. Mi éppen ellen­kezőleg, ha tőlünk függött volna, még beérkezése alatt vissza­fordítottuk volna a vonatot. De nem is terheltek bennünket uti­­bőröndökkel. A mi jó igazgatónénink e tekintetben igen praktikus volt. Egy csinos kis slörd-táska képezte egész utipadgyászunkat, így tehát nem is csoda, hogy fáradtságról nálunk szó sem lehetett. Ép olyan frissek voltunk 4—5 nap múlva, mint mikor elindultunk. Némely kirándulásnak az idő sem kedvez ; nekünk e tekintetben is szerencsénk volt. Mintha a jó Isten is pártfogásába vett volna bennünket, a leggyönyörűbb időt küldte. Természetesen, mint ilyen kis hölgyeknél rendesen, első volt a toilette-kérdés,­­ hogy miben utazunk? Jó igazgatónénink erre is hamar megadta a választ, ugyanis kijelentette, hogy mindnyájan sötétkék szoknya, fehér sötétkék-csikós blúz és fehér sapkában utazunk, sőt még azt is kihirdette, hogy a nagyobb lányok maguk varrják blúzaikat. Ez időtől kezdve azután mást sem lehetett látni, mint szorgalmasan varrogató lányokat. De bizony ennek a

Next