Nagyszeben és Vidéke, 2000 (7. évfolyam, 1-6. szám)

2000-01-01 / 1. szám

2 Ezért írta meg 1869-ben A kőszívű ember fiai, majd később a Mégis mozog a Föld című regényét. A kőszívű ember fiai művét méltán nevezik a szabadságharc eposzának. Olyan korszakot mutatott be, amelyet alaposan ismert, s melynek ő is cselekvő hőse volt. Mint szépíró, az eseményeket nem közvetlenül, hanem közvetetten ábrázolta, irodalmi hősök által. A regény cselekménye egy nemesi udvarházban kezdődik a konzervatív és osztrák­barát Baradlay Kazimir főnemes bemutatásával. Kazimir súlyos beteg, s megírja végrendeletét, amelyben felesége és három fia sorsáról rendelkezik. Azt parancsolja hitvesének hogy ha meghal, menjen férjhez egy gazdag főnemeshez, a fiúk pedig állj­anak a Habsburg hatalom szolgálatába. Baradlayné férje halála után nem teljesítette annak a kartát. Nem ment férjhez, hanem minden erejét és tehetségét arra használta, hogy fiait a haza és a szabadság szolgálatába állítsa. Ödön Szentpéterváron diplomáciát tanult, onnan hívta haza édesanyja, hogy a vármegyei hivatalban átvegye édesapja tisztségét. Feleségül veszi Arankát, s boldog családi életet él. A szabadságharcban fontos szerepet vállal, életét és családi boldogságát kockáztatja a hazáért. A középső fiút, Richárdot, már nehéz a haza szolgálatába állítani, mert katonatisztként felesküdött a osztrák császárra. Baradlayné kofának öltözve jut be Bécsbe, s elmondja a fiának, hogy „lélekcserélő idők járnak”,,­a az anyák hazahívják fiaikat". Richárd, bár előbb bizonytalankodik, megfogadja anyja tanácsát. Parancsot ad huszárcsapatának, hogy induljanak megvédeni Magyarországot. Súlyos harcok árán ér haza, s Budavár ostromában találkozik testvérével, Ödönnel. Egymással versenyezve küzdenek az osztrák elnyomók ellen. A legkisebb fiú tisztviselő a császárvárosban. Őt nem sikerült a forradalom szolgálatába álltatni, miezt szerelme Bécshez fűzi. Alfonsine szélhámos nő, nem szereti Jenőt, csak ara használja, hogy adatokat szerezzen a magyar hadseregről. Jókay hiteles ábrázolja a szabadásgharc vérbefolytását. A forradalom és szabadságharc vezetőit letartóztatják, sokat közülük kivégeznek. A hadbíróság összetéveszti a két testvért, s Ödön helyett Jenőt zárják vizsgálati fogságba. Jenő feláldozza életét testvéréért, mert tudja, hogy annak­­ családja van, ő pedig magányos. A regény azt sugalmazza, hogy azt a nemzetet, amelynek olyan fiai vannak, mint Ödön, Richard és Jenő, nem lehet tartósan leigázni. Jókai regényeposzában bemutatja az egyszerű emberek hősiességét is. Ilyen például Budavár ostroma és a királyerdei csata. Leírását áthatja a lírai páthosz. Feltűnnek anekdotikus nemesi szereplők, mint Mindenváró Ádám és Tallérossy Zebulon. Megismerjük Palvicz Ottót, a lovagias császári tisztet, aki barátj­a volt Richardnak, majd a királyerdei csatában ellensége. Richárd halálosan megsebesíti Ottót. A haldokló tiszt arra kéri egykori ba­rtját, hogy fogadja örökbe és nevelje fel árván maradt fiát. Ödön eleget tesz a barátja kérésének, de ebből később kellemetlensége származik. A regénynek nagyon ellenszenves szereplőjét ismerjük meg a hazaáruló Rideghváry Bencét és azt a nőt, aki behálózza Jenőt, a démoni Plakenhorst Alfonzinét. A másik regényben (És mégis mozog a Föld) a reformkor kezdetét örökíti meg, miközben felnövekvő ifjúság szembekerü a nemesi előítéletekkel. Beleszőtte a cselekménybe a három híres személyiség sorsát: a magyar nép őshazáját és rokonait kutató Körösi Csom­a Sándor, a legendáris hírű költő, Csokonai Vitéz Mihály és a magyar színjátszásért küzdő Kisfaludy Károly életére és tevékenységére utalnak a szereplők és az események. A debreceni kollégiumból kicsapnak három diákot s elindulnak hogy a hűbéri Magyarországon (sőt idegen országokban is) a felvilágosodás eszméit terjesszék. Mindhárman romantikus hősök, akik szabadságért küzdenek, s egyetlen céljuk az, hogy a hazájukat és nemzetüket kiemeljék mozdulatlanságból, az elmaradottságból, s igazi a kultúrát teremtsenek. Sorsuk tragikusan alakul, de mégsem szomorú a regény végső kicsengése, mert azt sugalmazza, hogy Magyarországon elkezdődött az újjászületésért vívott küzedelem. A kortárs kritika főleg azt kifogásolta, hogy a regényből hiányzik a történelmi hitelesség, de a romantikus ábárzolásban ez gyakori jelenség más íróknál is. Jókai tudatosan törekedett arra, hogy amit ír, az érdekes, színes és változatos legyen. Meseszövése könnyed, nem unalmas s nem nehézkes. A cselekménybe gyakran népmesei fordulatokat sző, s felhasználja a gazdag anekdotikus hagyományt. Az írót az 1860-as években mindinkább foglalkoztatja a pénz jellemtorzító hatása. Ezt a témát több regényében feldolgozta. Ezek közül az első az 1860-ban írt romantikus regény: Szegény gazdagok. Ez a mű azért is érdemel különös figyelmet, mert a cselekménye a Nyugati Kárpátokban zajlik. Jókai többször járt Erdélyben, s elragadatatással írt annak természeti szépségeiről és a sokféle nemzetiségről. Megismerte Hátszeg vidékét és mély rokonszenvvel írt a román parasztokról és pásztorokról. Már a mócvidéki útja előtt megfogalmazta az együttélő népek kölcsönös megismerésének és barátságának programját. Különösen fontos most ezt hangsúlyozznunk, amikor e vihros századvégen is több országban terjednek a nacionalizmus eszméi. A regény főszereplője Hátszegi báró, aki közönséges kalandor. Embertelenül bánik feleségével és alattvalóival. Egy hírhedt rablóbandát szervez, s pénzhamisítással, rablással foglalkozik, megkeseríti a becsületes embrek életét. Rokonszenvvel ábrázolja Rubán Tódor román papot, aki védelmezi a szegény embereket s bátran lelepzi a bárót. Jókai beleszőtte ebbe a regénybe a vidék híres népszokását a gainai leányvásárt. A hegyi tanyákon élő fiatalok ritkán találkoznak egymással. Ezért alakult ki az a szokás, hogy az évnek egy meghatározott napján Geinára gyűlnek össze az „eladó” lányok s a házasulandó legények. Ott találkozik a vidék legszebb leánya Marioara Joun Tare pásztorral, s köztük romantikus szerelem szövődik. A leány visszautasítja Tobicza Gligor gazdag legényt, mert nem óhajt érdekházasságot kötni. Arany János is nagyon értékelte ezt a regényt, azt írta róla, hogy „nemcsak az elbeszélés maga, hanem a képzelet egész munkálkodása a népmesék szellmében megy végbe”. Folytatjuk Józsa Benjámin Nekünk a másé nem kell!... ... Csak azt követeljük, ami a miénk, amit elődeink reánk hagytak! Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a Harsona-­­zengést és látta a fütölgő Hegyet. (Kivonulások könyve, 20­18) Az Úr ezeket jelentte ki: "Úf kívánd el enbertársad Házát, ne kívánd el enbertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálóleányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebét ami az övé." (Kivonulások könyve, 20­1 és 17) A radnóti Római Katolikus Földművesiskolát 1954-ben létesítették az Egyházmegyei Tanács tulajdonát képező középkori várkastélyban. ■V 11 '— ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]'" " 1­­­ 1 '1 ' ' .............................. .... ...—■— — A medgyesi céhektől a gyáriparig Nagyszeben és Vidéke a tanulmány 1. részét 1999. 2. számában közölte. Most a medgyesi céhek további felsorolása következik. Az asztalos céh működése nem olyan látványos, mint az előző aranyműveseké. Kevesebb okiratot vehettünk szemügyre. Egy 24 oldalas, papírra írt, pergamen kötésű füzet adatokat tartalmaz a céh 1643-1727 közötti életéről. Megtaláljuk benne a céhmesterek feljegyzéseit, az újonnan felvett mesterek névjegyzékét, a felfogadott inasok névsorát, adatokat találunk a fegyelmi kihágásokról is. Hasonló adatokat tartalmaz egy ujjnyi vastag füzet is 1719-1801 évekre vonatkozóan. 1723-ból származik a legények társaságának protokolluma, ez egy 31 pontból álló magaviseleti szabályzatot közöl, itt találjuk a kihágások büntetés módozatait is. Az 1776-1839 között vezetett számadásköyv felsorolja a legények ládájába négyhetenként befizetett pénzösszeget. Az asztalos és a lakatos céh szoros kapcsolatot tartott egymással, mivel a házak belső berendezése, kapui, ajtói, biztonsági zárai a két céh munkáját dicséri. Hasonló a helyzet az ács céh esetében is, ez az építőszakma párhuzamosan fejlődött a kőműves mesterséggel. A medgyesi ács céh szervezésének alapját az a 17 pontból álló szabályzat, amelyet a Szász Egyetem állított össze 1589 május 3.-án 1607 jan. 5 .-én a szebeni céh dönt a medgyesi ácsok és aszad­osok közti vitában. A döntés értelmében egy sor asztalos munka elvégzése az ácsok részéről ezentúl tilos. Az ács céh feltett jogait erősíti meg Bethlen Gábor fej­edelem 1615. febr. 10.-én kiadott okiratában. Az okmány keltezési helye Fogaras vára, a latin nyelvű szöveget négy pergamentlap tartalmazza a kezdő sort aranyozott iniciálé díszíti, végét függő viaszpecsét zárja. Az 1701-1861 közötti években határozat követeli meg az évi egy arany befizetését a medgyesi anyacéhnek a berehalmi szászmuzsnai rimófalvi ács céhek részéről. Nem egy az olyan eset, amikor a medgyesiek évi díj befizetésére kötelezik a környező falvak céheit, ezzel juttaták kifejezésre felsőbbrendűségüket. 1724. jún. 28-án a céh vezetése a kor követelményeire való tekintettel kéri a városi magisztrátusát a munkabérek emelésére, valamint a céhszabályzat felülvizsgálatára. A borbélyok a középkor jellegzetes mesteremberei, szintén céhet alkottak. E mesterség gyakorlói a hajvágás, borotválás, pomédázás mellett értettek az érvágáshoz, foghúzáshoz, törések és általában sebek kötözéséhez, gyógyírfőzéshez. Sűrűn találkozunk a középkori okmányokban a borbély és chirurgus elnevezéssel. Gyakran kísérik el a borbélyok a hadrakelteket a háborúba kapott sebek ellátásra. Céhük szabályzata a középkori gyógymódok számos gyakorlatára szolgáltat adatokat. A medgyesi céhre utaló adatokat találunk az egységes szabályzatban, amelyet 1582. nov. 29-én adtak ki, valamint 1636. ápr. 2.-án kelt szerződésben, miszerint a borbély céh a kőmíves céhvel közösen a város védelmére harcicsákányt vásárolt. Ezt évenként felváltva, hol az egyik, hol a másik céh használja és őrzi. A nemes chirurgus vagy borbély céh a dán királyságból, az Elba-melléki, Veste Glück városának céhmestere a Medgyesre távozó Paul Hardemak tanuló részére levelet állított ki 1664. május 2.-án. A fazekasok vagy gölöncsérek céhszabályzatát 1589. május 13-án adta ki a Szász Egyetem, ez mindössze 3 pontot tartalmazott és vonatkozott az összes Szászföldön működő fazakas céhre. Ezt a szbályzatot erősíti meg a kor szokása szerint Betheln Gábor nagyságos fejedelem 1615. febr. 10.­­én Fogaras várában kelt levelével. A Szász Egyetem 1739. okt. 2.-án­­ határozatot adott ki a nagyselyki fazekasok ügyében. Mivel, hogy ezek kérték felvételüket a szebeni fazekas céhbe, a határozat szerint ezt nem tehetik, mivel ők csak a területileg illetékes medgyesi céhez tartoznak. Bár a fésűsök céhe létezett, ez más céhekre vonatkozó okiratok alapján derült ki rájuk vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A 20. század elején céhjelvényük még megvolt. Hasonló a helyzet az irhabunda készítők és az ónöntők esetében is, ez a két céh a 17. században tűnik el. A gombkötő mesterek szintén céhbe tömörültek, ők kötötték vagy fából esztergályozott/faragott gombokra készítettek textíliából vagy kötött anygaból tetszetős burkolatot. Tevékenységüket az 1709. ápr. 29.-én és 1722. márc. 30.-án kiadott 24 pontból álló statútum szabályozza. A középkorban a Küküllők és a környező halastavak éltették a halászokat. A halász céh szervezeti szabályzatát 1574. május 6.-án Báthory István erdélyi vaj­da adja ki. Az okmány szerint a medgyesi halász céh ugyanazokat a jogokat élvezi, mint a más szász városokban lakó társaik. A szabályzatban feltüntetett jogok betartására és védelmére a városi tanácsot bízták meg. A medgyesi kalaposok céhének szervezeti alapját az a 14 pontból álló szabályzat adja, amelyet 1584. nov. 30.-án adnak ki , Szent András napján. 1591-ből fennmaradt a becsületes kalapos céh jegyzőkönyve, e szerint ők férfi és női kalapok, valamint­­ úgynevezett parasztkalapok készítésére szakosodtak. A város fala alatt,a református templom hátánál lévő meredek utcát ma is Fegyverkovács utcaként ismerjük. Itt működött a hajdani fegyverkovács műhely amely egyike volt a medgyesi fegyverkovács céh műhelyeinek. Az évszázados korommal telített épületet sajnos néhány éve lebontották. El lehetett volna képzelni itt egy fegyvermúzeumot is, a hozzávaló szerszámokkal együtt. A másik fegyvereket készítő céh a kardkészítőké. Rájuk vonatkozik a városi tanács 1538. jan. 21 .-én, Ágnes napján hozott 13 pontos szabályzata. A Nagy-Küküllő mente a középkorban is híres volt jó borairól. Nem meglepő tehát a kádármesterség meghonosodása Medgyesen és a környező falvakban. Ezek jogvédelme állandó problémaként jelentkezik a korabeli oklevelekben. A medgyesi és az úgynevezett két székbeli kádár céhnek panaszára válaszol 1525. aug. 12.-én Lajos király (1516-1526) (ő az aki a mohácsi csata napján 1526. aug. 29-én a megáradt Cselepatakba esve pusztul el). A király megtiltja idegen mestereknek a hordók és kádak árusítását Medgyesen és a környéken szüret és borkészítés idején. II. Lajos kedvező határozatán felbuzdulva Medgyes város tanácsa 1526. május 26- án védelmébe veszi a céh tagjait a céhen kívüli és kontár mesterekkel szemben. Ezt az előjogot és tilalmat erősíti meg később Zápolya János (1526-1540) 1538. nov. 17.-én, II János Zsigmond (1556-1571) 1570. febr. 13.-án és Báthory Kristóf (1576-1597) 1577. nov. 18.-án. A medgyesi kádár céhnek sikerült fennhatósága alá vonni a környező falvakban tevékenykedő kádár céheket. Ez a kapcsolatrendszer nem éppen zökkenőmentes, ezt bizonyítandó a medgyesi városi tanács 1574. okt. 16.-án vizsgálja meg a kisselyki kádárok panaszát a medgyesiek ellen. A kisselykiek kifogásolják hogy kénytelenek voltak aláírni a 4 pontból álló feltételeket, amelyek szerint ők ettől kezdve a medgyesi céh tagjai. A medgyesi kádárok összes előjogait ismét megerősíti Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem (1571-1575 Erdély vajdája, 1575- 1583 Erdély fejedelme, 1576-1586 Lengyelország királya), 1583. febr. 25.-én. Báthory Zsigmond 1585. nov. 28.-án döntőbíróként jár el abban a perben, amelyet a medgyesi kádárok kezdeményeznek a segesvári, kőhalmi és szentágotai kádár céhek ellen, a medgyesiek nagy bánatára a pert az alpersek nyerik meg. 1614. júl. 12.-én létrejött az erdélyi szászok kádár uniója. A Szebenben tartott gyűlésükön, Szebenből, Segesvárról, Besztercéről, Kolozsá­rról, Negyenyedről, Szászsebesről, Nagysinkről, Szentágotáról, Nagykapusról, Szászkézdről, Berethalomról, Ecelről, Kisselykről, és Nagyselykről érkezett küldöttek vettek részt. Erre a nagy eseményre a medgyesiek Frank Serapin és Johannes Weiss tisztes kádármestreket küldik el. Az itt elfogadottt határozat 23 pontból állott , amelyet Bethlen Gábor 1615. febr. 10.-én Fogaras várában kelt levelében erősít meg. 1638. dec. 2-án a medgyesiek ismét pereskednek, ezúttal döntőbíróként a Szász Egyetem határoz, a medgyesi és segesvári kádárok közötti vitában. Az utóbbiaknak megtiltják, hogy termékeiket a két szék területén árusítsák. 1694-ben a medgysei becsületes kádár céh felkéri a medgyesi városi tanácsot arra, hogy hasson oda, hogy a kisselyki és ecseli kádárok fizessék ki a számukra kirótt adót, és ezek megtagadják az 1526- ban hozott határozatot. A céh anyagi gyarapodására jellemző, hogy földbirtokot is vásárolnak, így az 1647. márc. 11.-én kötött szerződés szerint Georg Allbrischt eladja a szőlőterületét a kádároknak,a terület nagyságáról, helyéről és a vételi árról nem közölnek adatot. Szómagyarázat: Szász Egyetem: Universitas Saxorum Transylvaniae, az erdé­yi szászok legfelső, átfogó feudális önkormányzati intézménye. Döntött a közigazgatási, igazságszolgáltatási, adózási, katonaállítási ügyekben. Székhely Nagyszeben, hatásköre az összes szász székre és kerületre terjedt ki. A két szék: Medgyes - Nagyselyk szász székek. Pergamen vagy pergament - különlgesen kikészített, régen írásra használt vékony állatbőr. Ezen lévő írást oklevélnek (diplomának) nevezzük. Pomédázás: olcsó, erős illatú hajkenőccsel való befekvés. Protokollum: jegyzőkönyv Statútum: szervezeti szbályzat. Berethalom: Biertan, Berthalm Ecel: Aței, Hetzeldorf Kisselyk: Seica Mare, Kleinschelken Kőhalom: Rupea, Cohalm, Reps Nagyenyed: Aiud, Strassburg am Mieresch, Grossenyed, Nagyselyk: Șeica Mică, Marktschelken Nagysink: Cincu, Grossschenk Riomfalva: Richiș, Reichersdorf Szentágota: Agnita, Agnethelu Szászkézd: Saschitz, Keisch Szászmuzsna: Moșna, Meschen Szabó M. Attila - történész

Next