Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1896
I. Ünnepi beszéd a nagyszebeni m. kir. állami főgymnasium millennáris ünnepélyére. Szebenmegye tanácskozó dísztermében elmondta Ferenczy István, a nagyszebeni m. kir. állami főgymnasium tanára. 1896. évi május hó 9-én.* Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves tanuló ifjak! Hálatelt imára nyílnak reszkető ajkaim. Hálát adok a Mindenhatónak azért, hogy ezen örömteljes évet oly viszonyok között ünnepelhetjük, midőn megvalósulva látjuk a „legnagyobb magyar“ ezen mondását: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Most, midőn a magyar nemzet a honalapítás ezeréves évfordulóját ünnepli, boldogító azon gondolat, hogy a második évezredben biztató jövőnek nézünk elébe, erős hittel a költő szavában: „Megbűnhődte már e nép, A múltat s jövendőt!“ Hálánkat csak fokozza a történelem tanúsága, látván, miként érvényesül a múlandóság a népek és államok életében; miként semmisülnek meg nagy nemzetek egy félvilágot uraló államai és egykori létezésüket nem hirdeti más, mint a szél által lassan kint kiegyenlítendő romhalmaz; ha az anyagi erő nem érvényesült szellemi művek alkotásában, melyek késő századoknak is méltóan hirdetik egykori alkotóik nagyságát. *) A múlt tanévi értesítőt a főgymnasium történetének nyomatási költsége korlátok közé szorítván, egyebek közt kimaradt az ünnepi beszéd közlése, valamint e beszéd végén felvett műsor; általában az értesítő szövegének korábbi lezárása folytán támadt hézagok is kiegészítést találnak az ez évi közleményekben. *