Napi Délkelet, 1993. december (2. évfolyam, 279-304. szám)

1993-12-01 / 278. (279.) szám

NAPI DÉLKELET Nem kelt el a konzervgyár Miután a harmadik árverési pályázat is sikertelennek bizonyult, (egyetlen ér­demleges ajánlat sem érkezett a Békés­csabai Konzervgyár teljes vagy részbeni megvételére) januártól megkezdődik a hatszáz dolgozó fokozatos elbocsátása - jelentette be kedden sajtótájékozta­tón, a magánosítási kísérlet újabb ku­darcát követően a vállalat felszámolási biztosa, Vári Csaba. Az egy éve felszá­molás alatt álló csabai konzervgyár el­adására a most lezárult pályázat már a harmadik próbálkozás volt, s a hitelező­inek majdnem négymilliárd forinttal tar­tozó, egymilliárd forint értékű vállalat ér­tékesítésére várhatóan márciusban ír­nak ki újabb pályázatot. Ez már azt is je­lenti majd, hogy ha nem lesz az egész üzemre érdeklődő, technológiánként - tehát gépsoronként, leszerelésre - ad­ják el a gyárat. Az új idényre már nem köthetett szer­ződést a konzervgyár, így a következő egy-két hónapban a meglévő rendelé­seket teljesítik, januártól pedig megkez­dődik a létszám leépítése. „Én, Shirley...” Első pillantásra azt hinné az em­ber, hogy a takarítónő tévedt be ide, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gim­názium olvasótermébe. Miért is ne, hiszen épp róla, vagyis valamennyi középkorú háziasszonyról szól az angol Willy Russel„Én, Shirley” című monodrámája. Ezt az egészen hét­köznapi­­ figurát Barac­us Zoltán rendezésében B. Kasza Éva sza­badkai színművésznő személyesíti meg, s mintha egy órán keresztül mást sem tenne, csupán önmagáról beszélne. Dehát ki is ez a Shirley, aki krumplipucolás közben szereti megkóstolni a borocskát, s aki szüntelen a falnak beszél? Aki pon­tosan betartja a házasság unott já­tékszabályait, felneveli, szárnyaira bocsátja a gyerekeit és menetrend­szerűen odakészíti „őnagysága” számára a vacsorát? Nincs semmi különös ebben az asszonyban. Vagy mégis? Talán az álma egy uta­zásról vagy az emlékei egy régi, lá­zadó kislányról? Néha felcsillan a szeme, de aztán gyorsan vissza­­pottyan a földre és megállapítja: „A házasság olyan, mint a Közel-Kelet; nincs rá megoldás...” Hogy milyen drámák és vígjáté­kok játszódhatnak le a konyhában, arról csak egy középkorú házias­­­szony tud mesélni. Pedig az ő éle­tében úgymond nem történt semmi. Sőt, már arról is megfeledkezett, mióta beszél a fallal...A lázadás csupán egy rosszul időzített vacso­ra képében jelenhet meg, hisz „ret­tegek, hogy a fal mögött nincsen többé hely a számomra...így aztán maradok.” De végül Shirley mégis fellázad, élni kezd, s nem akar tovább „be­épített szekrény” lenni. Megfogadja az ő Kolumbusza tanácsát: „Az ál­mok soha nem ott vannak, ahol az ember elképzelte...” Habár túl sok élettapasztalatot tartalmaz ez a Békéscsabán nem ismeretlen darab, mégsem csak a felnőtt korosztálynak ajánlható. A diákság legalábbis élvezte mindkét tegnapi előadást, s ez elsősorban az előadónak köszönhető. A vajda­sági színésznő - aki tavasszal már járt megyénkben - igazi művészi alázattal, s ugyanakkor az ízlés ha­tárait sohasem túllépő, élettel teli humorral formálta meg Shirley-t, ezt a valamennyiünkből gyúródott, álta­lános emberi erényekkel és hibák­kal felvértezett, igazi asszonyi figu­rát, s hosszú időre sikerült belopnia a szívünkbe. G. K. FOTÓ: SUCH TAMÁS Feltörték Dörnbach Alajos autóját Több más autóval együtt, kedden hajnalban feltörték Dörn­bach Alajosnak, az Országgyűlés alelnökének gépkocsiját. A tetteseket nem sokkal ezután elfogták - tájékoztatta az MTI-t Ga­­ramvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság sajtófő­nöke. A Miniszterelnöki Hivatal által az alelnök használatába adott kocsi az I. kerületi Naphegy utcában állt, amikor feltörték és el­vitték belőle a rádió­magnót. A rendőrség a közelben hamaro­san zsákmányukkal együtt elfogta a rablókat, K. István 30 éves budapesti és B. Csaba 18 éves berettyóújfalui lakosokat. 1993. DECEMBERI., SZERDA Tárgyalóteremből Sötétedés után Fényesen 1991 márciusától július végéig tartó betö­réssorozat végére tesz pontot a Békéscsa­bai Városi Bíróság dr. Bándiné dr. Szabó Éva tanácsa a tegnap megkezdett büntetőper­ben. A fent említett ügynek hét vádlottja áll a bíróság előtt, akiket a vádhatóság hobbi­kért- és italbolt-betöréssel, lopással, társ­­tetteskénti közreműködéssel, felbujtással vádol. Vittek mindent, ami mozdítható volt. A szerzett cuccokat, italokat, szer­számgépeket, fűnyírókat, rotációs kapákat, miegymást eladták vagy egymás között el­osztották. S. B. I. rendű vádlott bűnösnek vallotta magát. Az ő lajstroma tűnt­­ ezen a napon­­ a leg­­hosszabbnak, 20 tétel szerepelt benne. Ő és két társa előszeretettel láto­gatták a fényesi hobbi­kerteket, onnan fűnyíró­gépeket, rotációs kapá­kat, szivattyúkat, kerti szerszámokat vittek el. Az egyik helyen szétsze­relt állapotú Robi rotát ta­láltak, melyet ott iziben,­­ éjszaka­­ a helyszínen összeraktak és így, üzemképes állapotban vitték el. Hol taxival fuva­roztattak, hol IZS teher­autóval, hol csak kerék­párral. Az elmaradhatat­lan „célszerszám”, a fe­szítővas is mindig a ke­zük ügyében volt, így a nehezebb zárral is kön­­­nyen elbántak.­­A fiatal­ember javára legyen mondva, hogy igen őszinte, bűnbánatot tanú­sított a bíróság előtt. Megszeppent kisgyerek módjára igyekezett minél pontosabban emlékezni a két és fél évvel ezelőtt történtekre. Felfogta, hogy a feltáró jellegű ta­núvallomás enyhítő kö­rülményeit nem érdemes figyelmen kívül hagyni.­ A lopott holmik értékesíté­séből származó pénzből nemigen maradt náluk valami, mert mind elnyel­te a rulettgép, s ők nem győztek rá „keresni”. Egy szivattyú eladása után máris a játékteremben voltak, s itt kapcsolták le őket a rendőrök. Kattant a fogda zárja! A III rendű vádlott T. S. is bűnösnek vallotta ma­gát, három cselekmény elkövetésével vádolják. Sajnos a történet felidé­zésénél memóriája sűrűn cserben hagyta a fiatal­embert. Egy Körös-parti csabai lakás kirámolásá­­ból származó italféléket, piperecikkeket, pénzt-jó testvér módjára - elosz­tották egymás között, de a „lenyúlt” aranyékszerről a társainak sem szólt egy kukkot sem. (A ház tulaj­donosa is gondosabb le­hetett volna, ugyanis a la­káskulcsot a villanyóra szekrényben tartotta!) Itt, dolguk végeztével sörrel fellocsolták a lakást, a nyomokat eltüntetendő. A második cselekmény, az Univerzál Kft. kirakatá­nak kirámolása volt, ahonnan sarokcsiszolót és egy marógépet „mart el” T. S., s tett pénzzé ké­sőbb. Következőleg a Kékmacska nevű italki­mérő helyiségébe men­tek, két társával termé­szetesen záróra után, s kiszolgálták magukat do­hány-, italneműekkel, de a rágógumit sem hagyták ott - bizonyára ők is tud­ják a reklámokból, a rágó erősíti a fogakat. A fiatal­ember egyébként meg­bánta tetteit. N. Z. IV. rendű vádlott nem tudott arról, hogy ő betonkeverőt lopott. Ő azt hitte, hogy a fényesi hobbiból csak vissza kell szállítani, mert a komái azt mondták, segítsen már betenni a Zsákba, ketten nem bírják. Az adott címre háztól-házig szállították, ott adásvételi szerződéssel eladták. A pénzt harmadolták.­­Ed­dig jutott a fiatalember a vallomásában, egyszer­csak megroggyant, s megkapaszkodott a ta­núk korlátjába, rosszul­­léttel küszködött. A bíró­nő, látva a vádlott hófe­hér arcát, patakokban szakadó verejtékezését, vízzel és hellyel kínálta, s megvárta, mire össze­szedi magát, aztán foly­tatódott a tárgyalás.) Egy másik kertlátogatás al­kalmával rotakapát fújtak meg majd taxit hívtak, s elvitték a sötétség leple alatt. (Ez egy kicsit égés volt számára, mert a só­gor volt szolgálatban, de az nemigen érdekelte, miért éjszaka kell a rotót elszállítani.) A kerék­párlopáshoz meg semmi köze - tudtuk meg. Az úgy volt, hogy a nyáron a strand előtt az egyik ha­verját várták, s ott látott egy bringát olyat, mint a barátjáé. Gondolta meg­tréfálta, s arrébb tolta két fával a lezárt kempinget. Igen ám, de az egyenru­hás rendőr ezt látta - N. Z. is a rendőrt -, s azon­mód leigazoltatta a bicik­lit emelgető fiatalembert. Ő pedig hiába győzködte az intézkedő egyenru­hást ,csak nem gondolja, hogy lopni akar, s fényes nappal, a hátán a kerék­párral sétálgat végig a városon? Egyébként is a barátja biciklije, s rossz kulcsot adott, ezért nem tudja kinyitni a zárat.” A rendőr sem hagyta ma­gát meggyőzni, mert az előállítástól nem tekintett el, így tehát, „meseautó­ba” tessékelte N. Z.-t, s mellé, a kombi hátuljába a lelakatolt „kérőt” is be­pakolta. Miután elhajtot­tak, előkerült az igazi tu­lajdonos, kereste a kem­pingjét. S mert nem talál­ta meg a strand előtt, a rendőrségre iparkodott feljelentést tenni. (A hölgy egyébként meg­kapta „ellopottnak” hitt járművét a feljelentés színhelyén.) Kicsit vic­cesnek tűnik a biciklis tör­ténet, de N. Z. a nyomo­zati anyagból tudta meg, hogy társa ott azt állította igenis, el akart kötni egy kerékpárt és parkoló au­tók ajtaját is nyitogatta.) Zsiák Éva Az orosháziak így vetnek költséget A lakások és a nem lakás cél­jára szolgáló helyiségek bérleté­ről, valamint azok elidegenítésé­ről szóló önkormányzati rendele­tének tárgyalását az orosházi képviselő-testület november 26- iki ülésén elnapolta, ugyanis az Alkotmánybíróság ezt az ügyet a napokban fogja tárgyalni. Viszont sikerült a város­atyáknak kidolgozniuk azt a kon­cepciót, amelyet alkalmazni fog­nak az 1994-es költségvetési vi­tájukban. Ennek lényege, hogy kisebb-nagyobb módosításokat beépítenek az új költségvetési tervbe. Ilyen például a népjóléti bizottság által javasolt hárommil­lió forintos összeg, amely a Teréz utcai szociális otthon vizesblokk­jának felújítására szolgálna. (A testületi ülést egy sajnálatos bal­eset zavarta meg. A közönség soraiban helyet foglaló Pleskó Pált, az MDF helyi elnökét szív­panaszokkal a mentők kórházba szállították. Azóta állapota javult, már otthon tartózkodik.) A testület döntött a városi ösz­töndíj létrehozásában, a jövőben az arra leginkább rászoruló to­vábbtanuló diákok részesülnek ebben az ösztöndíjban. Elfogad­ták az utcanevek és házszámtáb­lák kihelyezésének szabályozá­sával kapcsolatos önkormányzati rendeletet. Ennek értelmében 1994. december 31-ig az új és egységes táblákat el kell helyezni Orosházán. Egy fellebbezést is megtárgyalt az orosházi képvise­lő-testület. Egy polgár korábban rendszeres nevelési segélyt kért, ám akkor azt elutasította a testü­let, most ismét ezt tette. Az orosházi képviselő-testület elfogadta Gombkötő Dezső, a polgármesteri hivatal gazdasági osztályvezető­­jének egy hitel fel­vételét célzó javaslatát. A hitel nagysága 28 millió forint, amit az utcák csatornázására, illetve utak portalanítására (betonozására) vesznek fel a közeljövőben. N. G.

Next