Napi Gazdaság, 1996. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1996-08-16 / 190. szám
1996. augusztus 16. ________MEETING POINT________ A megzabolázott Cipolla „Csókolj meg, mondta a púpos. Hidd el, szabad. Szeretlek. Csókolj meg itt, s mutatóujja hegyével kezét, karját s kisujját szétterpesztve, arcára mutatott, szájához közel. S Mario hozzáhajolt, és megcsókolta.” A jelenet Thomas Mann Mario és a varázslójából való. Vajon ma mi zabolázhatja meg azokat a „hipnotizőröket”, akik az állampolgárt olyan cselekedetre kényszerítik, amely legbensőbb érzéseiket, szemérmüket, az intimitást, emberi jogaikat sérti? Dr. Bányai Éva, a Magyar Hipnózis Egyesület és az Európai Hipnózis Társaság elnöke, az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékének vezetőjét abból az alkalomból kérdeztük, hogy augusztus 17. és 23. között Budapesten tartják a 7. Európai Hipnózis Kongresszust. - Világszerte elismert szaktekintélyként hogy látja: melyek azok a legfontosabb ütközési pontok, amelyekre a kongresszusi vitákban számítani lehet? - A kongresszuson, amelyen öt földrész 36 országának legnevesebb hipnózisszakemberei vesznek részt, magamnak a mérleg nyelve, a moderátor szerepét szántam. Ugyanis az a véleményem, hogy ha vita várható az egymással szemben álló nézetek képviselői között, mint tudósnak csak akkor szabad és kell állást foglalnom, ha az érintett területen a saját kutatásaim alapján mélyebb ismeretekkel rendelkezem, mint mások. De mivel ez nem minden témában van így, csupán érdeklődéssel várom, mi lesz az eredménye annak a várható vitának, amely a hipnózis két nagy irányzata, az élettani és a szociálhipnózis között idestova fél évszázada kibékíthetetlen ellentétként, háborúságként létezik. Szerintem a két irányzat kibékíthető, mert ugyanannak a lényegnek a kétfelőli megközelítései. Ugyanakkor feltétlenül állást kell foglalnom a szakma etikai kérdéseiben, például abban, hogy illetéktelenül senki ne használhassa, alkalmazhassa a hipnózist. Ezt lényegi kérdésnek tartom, ugyanis a hipnózis - éppen azért, mert igen hatékony eljárás - annyira megmozgatja a lélek mélyebb rétegeit, és nagyon sok, sokszor traumatikus emléket is felszínre hoz, hogy megterhelő lehet a személy számára. Emiatt a hipnózis alkalmazását csakis olyan szakember végezheti, aki képes ennek a pszichodinamikáját kézben tartani. Cipolla képes volt erre. Mégis rosszul sült el a történet, hiszen rosszra használta kétségtelen szakmai tudását... - Nagyon veszélyesnek tartom a laikusok által alkalmazott, játékosan űzött hipnózist, mert éppen az erkölcsi felelősség hiányzik belőle. Ugyanígy veszélyes a pusztán bemutató célt szolgáló színpadi hipnózis, vagyis Cipolla és Ignatyenko és a hozzájuk hasonlók mesterkedései. Mint az Európai Hipnózis Társaság elnöke - három éve vagyok az - személy szerint nagyon nagy küzdelmet folytattam azért, hogy a laikusok által űzött hipnózist tiltó törvény az egyetlen európai országban, ahol még nincs - nevezetesen Nagy-Britanniában - is megszülessék. A törvény jelenleg előkészítési szakaszban van. A briteknél meglehetősen lassú a törvényalkotás, hiszen köztudottan konzervatívok. Az ottani kollégák mondták nekem, hogy két évig is tarthat, mire ez elkészül. Mindenesetre már benyújtották a törvénytervezetet, ami óriási haladás. Ma szerte a világon mindenütt törvény szabályozza, hogy kizárólag külön szakmai képesítéssel, végzettséggel rendelkező orvos, pszichológus, fogorvos végezhet hipnotikus beavatkozást. Hazánkban is ez a helyzet. - Mi védi az állampolgárt ma Magyarországon, hogy ne végezhessenek rajta tudta és beleegyezése nélkül hipnotikus beavatkozást? - Az, hogyha kizárólag szakemberhez, és nem sarlatánhoz fordul. Felnőtt emberként mindenki megválogathatja, hogy kihez megy. Olyanhoz-e, akinek nincs e végzettségét igazoló hiteles okmánya, vagy olyanhoz, akinek van. Az állampolgárok bátran kérhetik az okiratot, ha biztosak akarnak lenni abban, hogy jó kézbe kerülnek. A végzettségről szóló okmányt ma Magyarországon három egyetem - a Semmelweis, a pécsi és a Haynal - adhat, de ráadásul a mi hozzájárulásunk is szükséges. A Magyar Hipnózis Egyesület etikai bizottsággal is rendelkezik, amely rendszeresen ellenőrzi, nehogy bárki illetéktelenül alkalmazhassa a hipnózist. Rendszeres szakmai esetmegbeszélésen korrigáljuk a szakmabeliek esetleges „vakfoltjait” is, hiszen emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, nemcsak a laikusok. A Magyar Hipnózis Egyesületnek szerződése van az orvosképző és a továbbképző egyetemekkel - amelyeken pszichoterápiás tanszék működik, és ezek velünk együttműködve kétéves továbbképző tanfolyamokat és általános pszichoterápiás képzést is adnak. - Volt már rá példa, hogy felelősségre vont valakit az egyesület illetéktelen beavatkozás miatt? - Amikor a rendszerváltás után föltűntek a volt Szovjetunióból érkezett szinte cirkuszi hipnotizőrök, akkor mi fölléptünk ez ellen. Természetesen hivatalos úton, vagyis a Népjóléti Minisztériumnak beadványt írtunk, amelyben kifejtettük, hogy miféle veszélyekkel járhat ez. A törvénykezés oldaláról ezenkívül mi garantálja, hogy az állampolgár nem eshet illetéktelenül végzett hipnózis áldozatául ? - A múlt század vége óta hazánkban is törvény írja elő, hogy csak szakember hipnotizálhat. Az elmúlt évtizedben pedig törvényerejű rendelet is született, amelynek értelmében csak hipnoterapeutai végzettséggel rendelkező, erről hivatalos okmánnyal is bíró szakember praktizálhat mint hipnotizőr. Ezt a hazánk által a kilencvenes évek elején ratifikált Genfi Konvenció is megtámogatja oly módon, hogy személyiség elleni, sőt háborús bűnténynek bélyegzi a kínzást - a lelkit is -, a másik ember cselekvési korlátozását. A „fekete” hipnózis pedig éppen ezt teszi. Minden törvényt át lehet hágni. Mint ahogy a boszniai öldöklésben részt vevők sem tartották tiszteletben a Genfi Konvenciót. Mindenesetre ez a mostani konferencia éppen abban az irányban lép előre óriásit, hogy ne lehessenek visszaélések e téren. Ezért hangsúlyozottan szakmai bemutatókat is tartunk, elsősorban a tömegkommunikáció képviselői részére, hogy a sajtó, a rádió és a tévé embereit is meggyőzzük: megfelelő szakmai, etikai és társadalmi ellenőrzés mellett igenis meg lehet zabolázni Cipollát. Kocsis Klára Gyógyító kanapék? Lapunkat szemlézi a VVP, Deutsche Welle radio** international Német rádió-magyarul! Extrém sportok bemutatója a Pepsi-szigeten „No Limit” lesz a szombati bemutató jelszava, amely maximálisan jellemzi valamennyi résztvevő teljesítményét. Hihetetlen - időnként a fizika törvényszerűségeit meghazudtoló - elemekből felépülő program első alkalommal fogja össze azokat a sportágakat, amelyek rendkívül népszerűek a fiatalok körében. BMX kerékpáron és görkorcsolyán szinte mindent bemutatnak a srácok, ami a földön, a levegőben és egy 2 méter maps félcsőben elképzelhető. A Triál a kerékpáros egyensúlyozás művészete. Egy világbajnok, az angol Martin Ashton gépkocsi utánfutón hozza a 6x4 méteres „triál-pályáját”, ahol csuda dolgokat ad majd elő. Falmászás egyre több helyen szerepel a programban, de itt most egy 6 méter magas, negatívba hajló falon jutnak fel a csúcsra a bemutató résztvevői. A Bungee Jumping ugrói 45 méter magas daru tetejéről kápráztatnak el bennünket. Még kerékpárral is fognak ugrani. A síugrók - a német Team Extreme csapat - 10 méteres igazi sísáncon tartanak bemutatót. A Pepsi Maxtrem fesztivál a Hajógyári sziget nagy parkolójában lesz, 17-én, szombaton délután. A program 2 órás, háromszor - 14, 16 és 18 óra - mutatják be. (NAPI) . ______________MENEDZSERNŐK______________ POLYAK ZOLTANNÉ ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ A jó csapat igazi kincs Negyvenkét éves, közgazdász, öt éve a Gardénia Rt. vezérigazgatója. Az egyetemi éveket leszámítva, születése óta Győrben él. Sorsa némileg rendhagyó. Egyfelől a szerencse kegyeltje: fiatalon vezető lesz, korai és harmonikus házasságából-elhatározásuknak megfelelően-két gyermek születik, elképzelései, sok munka és erőfeszítés árán, de teljesültek. Másfelől nagy próbatételeken ment át. Férje 35 évesen, 1987-ben meghalt, Pólyák Zoltánné Botos Márta egyedül maradt, úgy is, mint a Gardénia igazgatóhelyettese, úgy is, mint a két gyermek anyja. - Kezdjük a gyerekkorral, az iskolával, a szakmai előélettel. - Győri születésű vagyok, szüleimnek egyetlen munkahelye a Rába volt. Anyám diszpécser, apám a vagonszerelde villamos üzemének vezetője volt. Bár humán érdeklődésű voltam, szüleimmel praktikus okokból úgy döntöttünk, hogy a győri pénzügyi technikumban tanuljak tovább. Szigorú iskola volt, de nem neveltek szakbarbárokat. Volt egy kórusunk is, ami azért érdekes, mert az iskolában egyébként éneket nem tanítottak. A technikumban kitűnő tanuló voltam. 1970-ben felvettek az akkor induló pécsi közgazdasági egyetemre. Ez új és dinamikus iskola volt, ambiciózus, fiatal oktatókkal. Jóféle rivalizálásban éltünk a budapesti egyetemmel, meg akartuk mutatni, mi is érünk annyit, mint ők. Pécsett kollégiumban laktam. Férjemmel, aki évfolyamtársam volt, harmadéves korunkban összeházasodtunk. Neki ösztöndíja volt a Nemzeti Banktól, inkább Pestre szeretett volna kerülni, én viszont Győrbe. .A dilemmát a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat döntötte el, átvállalta férjem ösztöndíját, fölajánlotta, hogy mind a kettőn két alkalmat és lakást is ad. Ő rövid idő alatt főosztályvezető lett, én osztályvezető. -A férje beosztottja lett? - Nem. Két különböző osztályon dolgoztunk. Férjem közben megszerezte a doktorátust, nekem viszont - mert a lakásért két gyereket vállaltunk - 76-ban megszületett a kislányom, 78-ban a fiam. Mind a két gyerekkel húsz hetet voltam otthon, kislányomra egyéves koráig nagyanyám vigyázott, kisfiamat félévesen bölcsődébe adtuk. Mikor a második gyermekem után visszamentem dolgozni, fontolgattuk: ketten sokan vagyunk egy cégnél. Megpályáztam a győri Műszaki Főiskola gazdasági igazgatói állását - úgy gondoltam, oktathatok is mellette. Miért ezt választottam? Nevetségesen fog hangzani: szüleim közel laktak a főiskolához. Az állást más kapta meg, a pályázatom híre viszont eljutott a Gardéniához, 79 decemberében meghívtak főkönyvelőnek. - Győr nagyváros, huszon-valahány gyárral, a nyugati befektetők kedvenc célpontja. Hol a helye ebben a sorban a Gardéniának? - A gyárat 1912-ben alapították Magyar Csipkegyár Rt. néven. A második világháború után tül- és szövettermékeket is előállított, majd a szövetet leadta, s 69-től kezdődött meg a mai termékskála kialakítása. 1991-ben, az Állami Vagyonügynökség hozzájárulásával a vállalatból teljes jogutódlással - létrejött az osztrák-magyar Gardénia Csipkefüggöny Rt., Magyarország legjelentősebb függönygyára. 680 dolgozót foglalkoztat, 30 országba exportál - az egyes motívumokat, mintákat a megrendelő igényeinek megfelelő méretekben és szálfinomsággal gyártjuk. A privatizáció során gyakorlatilag nem került sor elbocsátásra, a múlt évben 32 dolgozónak ajánlottuk fel a kedvezményes nyugdíjba vonulást, az ajánlatunkat huszonkilencen elfogadták. Nettó árbevételünk közel 3 milliárd, a társaság a múlt évben 536 millió forint adózás előtti eredményt számolhatott el. Exportunk majdnem 70 százalékát a tőkés világgal bonyolítjuk le, Európától Kanadáig. Szeretnénk piacnak megszerezni Japánt, bővíteni az áruházláncunkat, és a több évre szóló gyártásfejlesztési programunkat megvalósítani. Miképpen történt az átalakulás? Ma kié a gyár? - A dolgozóink is kaptak részvényeket, de valójában inkább gesztusként. Ezenkívül vásárolhattak is, ehhez viszont pénz kellett. Ami az átalakulást illeti: ez mindig nyereséges gyár volt, a privatizációkor nem kellett keresgélni a vevőket, inkább válogatni a jelentkezők közül. A gyár 90 százalékban osztrák, 10 százalékban magyar tulajdonban van. - Mitől működik tartósan jól egy gyár? - Az emberektől. Hiába vannak korszerű eszközeink, a tervezést, a mintakészítést, az üzletkötést, a műszaki fejlesztést emberek végzik. A technika önmagában kevés. Dolgozóink végzettségüket tekintve nagyrészt szakmunkások, technikusok - a Rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskolában saját osztályunk van -, tíz százalék felsőfokú végzettségű. Az igazi kincs a jó csapat. - Sokat utazik. Elképzelhetőnek tartja, hogy hosszabb ideig külföldön éljen, esetleg véglegesen is? - Győr 700 éves város, itt születtem, elfogultan szeretem. Ezenkívül a családom is itt tart. Fiam most érettségizik, a lányom az első évet végezné a Színművészeti Főiskolán. Én Magyarországon szeretnék élni, még ha patetikusan hangzik is: szeretem ezt az országot. - Egy nagyvállalat igazgatója. Milyen életstílust kényszerít ez önre? - Úgy gondolom, az életstílusom akkor is ilyen volna, ha nem vezérigazgató volnék, legföljebb szerényebb anyagi lehetőségekkel. Kétlakásos kertes házban, Révfaluban lakunk, szolgálati gépkocsim van, a háztartásban természetesen segítséggel dolgozom, hiszen tíz-tizenkét órát, néha többet is töltök a gyárban. - Férje kilenc éve meghalt. Milyen terheket jelentett és milyen életet kényszeríett önre az egyedüllét? - Éppen belekezdtünk egy építkezésbe, amikor a férjem 35 évesen infarktust kapott. Fel kellett építeni a házat, felnevelni a gyerekeket és megteremteni azt a hátteret, ami kiegyensúlyozottá teszi az ember életét. - A magyar társadalom rétegződésében hova helyezi el magát? - Gazdasági szakembernek tartom magam, erőteljes humán érdeklődéssel. Bárhova utazom, mindig, mindenhova viszek könyvet, és kissé aggódva figyelem, mi lesz a kultúra, az értékek jövője. - Kívánatos volna, hogy a mai vezetők tulajdonosok is legyenek? Mi erről az ön véleménye? - Nagyon nagyok ma a különbségek. Ahhoz, hogy tulajdonos legyek, nemcsak tehetség kell, hanem pénz és idő is. Vezérigazgatóként sem a munkaszerződésem nem teszi lehetővé, sem időm, sem módon arra, hogy saját céget építsek ki. Az egy másik élet és egy másik út.. Vathy Zsuzsa M m© NAPI 13 MÉDIAFIGYELŐ WIGírmMC A szuperkoncert hírei a médiában Az IMÁZS Elektronikus Médiafigyelő Kft. arról készített felmérést, hogyan jelent meg a hazai médiában a millecentenáriumi rendezvényekhez kapcsolódó nagy esemény. A koncert előzményeiről természetesen már hosszabb ideje érkeztek a különböző hírek, ezért a felmérést májustól készítettük el. A hatalmas érdeklődéssel várt gálával a rádiók közül a Petőfi foglalkozott a legtöbbet. Részesedése az erről szóló híranyagban 21,2 százalék volt. A Kossuth rádió 9,1, a Danubius, valamint a Radio Bridge egyaránt 3-3 százalékos megoszlásban számolt be a sztárok hangversenyéről. A televíziók közül a TV 1 42,4, a TV 2 9,1, a Duna TV 6,1, a TV 3 és az A 3 pedig szintén 3-3 százalékos arányban tudósította nézőit. „IMÁZS” Elektronikus Médiafigyelő Kft.