Napi Magyarország, 1997. december (1. évfolyam, 2-12. szám)
1997-12-29 / 10. szám
2 GL /MAGYARORSZÁG Belpolitika A rovatot szerkesztette: Császár Attila • 1997. december 29., hétfő 1997: A nagy várakozások éve volt Szombaton elkezdett, az 1997-es esztendőt értékelő összeállításunkban most politikai ifjúsági szervezetek és néhány, a sajtó munkatársait tömörítő érdekvédelmi szervezet, a MAG, illetve az MTV képviselőit kértük meg: értékeljék a Napi Magyarország számára az elmúlt évet. Bencsik Gábor, a MÚOSZ részéről annak a véleményének adott hangot, hogy ugyan az 1997-es esztendő a nagy várakozások éve volt a média világában, azonban semmi sem dőlt el. Véleménye szerint a médiapiac túltelített, ám az olvasók kegyeiért folytatott verseny még korántsem ért véget. Kígyós Sándor szerint sikeres évet zárt a Magyar Televízió, bár - a PR-menedzser szerint - már az is eredmény, hogy nem omlott össze a közszolgálati televíziózás hazánkban. Tóbiás József, a Baloldali Ifjúsági Társulás elnöke kiemelte a NATO mellett folytatott kampányuk és egyéb ifjúsági rendezvényeik sikerét. Dobó Andor, a Magyar Alkotók és Gondolkodók Körének ügyvezető igazgatója az idei év eseményei közül legfontosabbnak azt tartja, hogy az Alkotmánybíróság végre megsemmisítette a Btk. egyik, általuk visszásnak tartott paragrafusát. A Fidelitas idén ünnepelte első születésnapját. Gyürk András szerint ez idő alatt sikerült bebizonyítaniuk, hogy szervezetük életképes. Végül Kása Csaba, a MÚK elnöke ‘97-es értékelésében kitért rá, hogy riasztónak tartja az újságíró szakmát terhelő erkölcsi válságot, ugyanakkor pozitív eredmény, hogy oly sok év után a három nagy szakmai szervezet végre közös állásfoglalásban tiltakozott a tulajdonosi önkény ellen. Fidelitas - megbízhatóság Gyürk András (Fidelitas): A Fidesz ifjúsági társszervezete az idén ősszel ünnepelte első születésnapját. Az elmúlt egy esztendő alatt sikerült bebizonyítani, hogy a szervezet életképes, s valóban közvetíti a fiatalok számára azt, amit a neve hordoz, a megbízhatóságot. Egyre több vidéki csoportunk alakul. Feladatunk egyszerre nehéz és könnyű. Nehéz azért, mert manapság nincs ifjúsági közélet, az egyetemeken nem alakulnak ki közösségek, a diákok pusztán iskolába járnak. Viszont könnyű azért, mert nincs konkurencia, klubjaink, politikai és kulturális rendezvényeink, társadalmi eseményeink keresettek és látogatottak. A 97-es eseményekből kettőt emelnék ki. Egyet a negatív, egyet a pozitív tartományból. A legnagyobb kudarc számunkra a Xénia Láz és az Úttörő Szövetség egyesülése, melyet az év végére tartogattak. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a politika és az üzlet újra bekerült az iskolába, holott ezt már korábban, az első szabad választást megelőzően kiszavaztuk onnan. A Fidelitas számára a legnagyobb diadal az volt, hogy sikerült megakadályoznunk egy hivatalos delegáció kiutazását a kubai Világifjúsági Találkozóra. Szégyelltük volna, ha hét évvel a rendszerváltás után már elfelejtettük volna a múltat, és elmegyünk asszisztálni a diktatúrához. Hogy mit várunk a jövő évtől? Nos, egy olyan polgári kormányt, amely az ifjúsági életben is változást hoz. Reméljük, hogy akkor nagyobb segítséget kapnak az olyan civil, polgári formációk, amilyen a mi szervezetünk is. A Fidelitas jelenleg filléres gondokkal küszködik, miközben a posztkommunista ifjúsági modellek dőzsölnek, elég, ha csak a 2 milliárdos Csillebércet említem. Csakis a polgári Magyarország lehet a jövő. Túltelített médiapiac Bencsik Gábor, MÚOSZ: Az országos sajtóban bizonyos nyugalmi állapot alakult ki, nem voltak nagy változások. Talán a következő év jobban megrázza a sajtót, a választások és az esetleges kormányváltás tekintetében. Fontos lenne csökkenteni az összefonódó gazdaság és politika nagy befolyását a médiumokra, mivel ma nem a teljesítmény méri a lapokat, hanem az, hogy milyen érdekcsoportok állnak mögöttük. A helyi sajtóorgánumok ezzel szemben lassú, de folyamatos erősödésnek indultak. Bízom abban, hogy a vállalkozó helyi sajtó is folytatja helyzetének stabilizálását, hiszen ezeknél a lapoknál nagyon nem szerencsés a túlzott önkormányzati befolyás. A televíziózás, rádiózás terén ez a nagy várakozások éve volt, de végül is semmi sem dőlt el. Véleményem szerint a piac túltelített, még nem tudható, ki lesz a verseny győztese. 98-ban emiatt nagy forrongások, változások következhetnek be. A helyi rádiók óvatosan ugyan, de izmosodnak majd, betöltve egy információs szerepet, a helyi tv-k viszont áldozatul esnek ennek a csatának. A MÚOSZ életében fontosnak tekinthető a közgyűlés, ahol úgy határoztak a tagok: továbbra is szakmai szervezet maradunk. Ebből a szempontból lassan összerázódik a magyar újságírás, de sajnos gátat szab még az az egzisztenciális kiszolgáltatottság, amelynek erősödése a jövőben sem mérséklődik majd. Jövőre 18 BIT-es jelölt Tóbiás József, Baloldali Ifjúsági Társulás (BIT) elnöke: Azt gondolom, 1997-et sikeresnek mondhatjuk. Idén több szervezetünk is alakult. Az országos gyűlésen a fiatal generáció vette át a vezetést, ami rendezvényeink sikerében is megmutatkozott. Kezdeményezői és résztvevői voltunk az ifjúsági érdekegyeztetésnek. A NATO-kampány előtt nagyon sok fiatalnak tudtunk felvilágosítást adni a csatlakozás kérdéseiről, aminek eredményeképpen az idősek mellett a fiatalok közül mentek el legtöbben szavazni. Büszkék vagyunk továbbá arra, hogy novemberben a JUSY és az ECOSY - a szocialista, szociáldemokrata ifjúsági világ-, illetve európai szervezetek - elnöksége itt tartotta ülését a mi Közép-Európa Konferenciánkon. Jövőre készülünk az országgyűlési választásokra. Az országos keretről már megállapodtunk az MSZP-vel, és külön tárgyalásokat folytatunk a megyei szervezetekkel is. Úgy néz ki, tizennyolc megyében sikerül indulnunk a jövő évi választásokon. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a fiatalokkal megismertessük az Európai Unióhoz történő csatlakozás előnyeit, hátrányait. Diplomataképzést indítunk nyelveket beszélő fiataloknak, közérthető kiadványokkal segítjük eligazodásukat az integráció kérdéseiben. Cél: a tényszerű televíziózás Kígyós Sándor, MTV Rt.: Nehéz év áll mögöttünk, de azt sikeresen zártuk. Az átállás hihetetlenül nehéz volt. Nagyon jó, hogy nem omlott össze a közszolgálati televíziózás, mint nem sokkal korábban Csehországban. Mi most azt tudjuk mondani, hogy számunkra is csak remélt, de őszintén nem várt siker, hogy mégis médiavezetők vagyunk a televíziózásban. Ma, aki a tényekre kíváncsi, az a Magyar Televízió 1-es csatornáját választja. 1998-ra nézve pedig jó lenne a mostani pozíciókat megtartani. Az rt.-nek - ha lehet - meg kell őriznie közszolgálatiságát, nem szabad, hogy a kereskedelemtől függjön. A választásokat követő nyugodtabb periódusban nagy feladat lesz a médiatörvény átgondolása, hiszen a mai változat még rengeteg lényeges kérdésben hibákat tartalmaz. Duna, lex-Göncz... Dobó Andor, a Magyar Alkotók és Gondolkodók Köre ügyvezető igazgatója: Ha a credónkat vesszük alapul, azt kell mondanom, hogy a MAG jó évet hagyott maga mögött. Számos meghívott közéleti személyiség véleményével, nézetével ismerkedtünk meg és cseréltük ki gondolatainkat heti összejöveteleinken. A tervezettnél több állásfoglalást tettünk közzé. Ezek között különösen fontosnak tartjuk a Dunával kapcsolatos véleményünket, melynek számos, korábban fel nem hozott érvét tette magáévá a magyar képviselet, és ennek eredménye megmutatkozott a hágai nemzetközi bíróság határozatában is. Sikeresen végződött az Alkotmánybíróságnál indított kezdeményezésünk, amely következtében megsemmisítették a lex Göncz alappillérének számító törvénycikkelyt, a Btk. 212. paragrafusát (mely szerint az olyan társadalmi szervezetek vezetői, amelyeknek célja bűncselekmény elkövetése, illetve amelyeknek tevékenysége bűncselekményt valósít meg, bűntettet követ el, és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatok). Most tettük közzé az „Ez a Hét” című hetilapban azokat a fontosabb alapelveket, amelyeket a NATO-hoz való csatlakozás során szeretnénk a kormánnyal elfogadtatni. Fokozódó kiszolgáltatottság Kósa Csaba, Magyar Újságírók Közössége (MÚK). Az idei esztendőben tovább nőtt az újságírók egzisztenciális kiszolgáltatottsága, riasztóak a magyar sajtóban uralkodó erkölcsi állapotok. A tehetség és a becsület révén - de csak e kettő révén -, ahogy az egyik legnagyobb magyar újságíró, Ady Endre fogalmazta: az újságíráshoz való jog egyetemleges. Ettől még messzebbre kerültünk idén. Az újságírás értékelvű hagyományai lassan, de biztosan áldozatul esnek a sajtóban a pénzcsinálásnak. Pozitívumnak tartom, hogy a MÚK kezdeményezésére a három nagy újságíró-szervezet (MÚOSZ, MÚK, MAKOSZ) közös nyilatkozatokban lépett fel a sajtóban eluralkodó tulajdonosi önkény, a civilizált országhoz méltatlan körülmények, az újságírók fokozódó kiszolgáltatottsága ellen. Az újságíró 1997-ben kezdett ráébredni arra, hogy újságíró-szervezethez való tartozástól függetlenül - bármikor az utcára kerülhet. Negatívumnak tartom, hogy a MÚK és a Sajtószakszervezet kezdeményezése megrekedt. A fenti okok miatt ősszel kezdeményeztük a Sajtó Érdekegyeztető Fórum létrehozását, amelyből a későbbi Újságíró Kamara - amely hathatós jogosítványokkal rendelkezik - kinőhet majd. Csatlakozott hozzánk a MAKOSZ, viszont a MÚOSZ elzárkózott a fórum létrehozása elől. Ez nagyon nagy kár. Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Eötvös Károly - mind a négyüknek születési évfordulóját ünnepeltük idén - gyönyörű szakmai örökségét kell megvédenünk. Ez csak akkor reménytelen, ha elfelejtjük Mikszáth Kálmán tanítását: „Mi, újságírók védjük meg magunkat azzal, hogy egymást megvédjük. Ha nem védjük meg egymást, mindnyájan végleges kiszolgáltatottságba süllyedünk.” B. G.-H. Zs.-P. S.-E G.-Zs. Sz A mai napig nem kaptunk választ arra, hogy a demonstrációt a rendőrség milyen jogon tiltotta be. A jogszabály ugyanis a bejelentett demonstrációnak vagy az időpontját, vagy pedig az útvonalát módosíthatja, ám mindkettőt nem tilthatja meg. Ugyancsak nincs felelőse a főváros közterületein lezajlott rendőri fellépéseknek, annak például, hogy a bejelentett demonstráció időpontja előtt 20 perccel miért tartóztattak le engem? Miért akadályozták meg, hogy a jelenlevőket tájékoztassuk a Metész megváltoztatott programjáról? A média - többszöri kérésünk ellenére - elhallgatta, hogy a fővárosban nem tartunk demonstrációt. Az esemény után két héttel annyi elégtételünk van, hogy az ORTT panaszbizottsága megállapította: törvénysértő volt az információ elhallgatása. Ennél több azonban nem történt. A belügyminiszter kijelentette: bár a Metész úgy érzi, hogy törvénytelenség történt, mégsem fordult bírósághoz. Miért? Ez így nem igaz, november harmadikát követően minden fórumon tiltakoztunk, ügyészségi, bírósági bejelentések történtek. Azóta a parlamentben is létrehoztak egy vizsgálóbizottságot, eddig azonban tudtommal semmit nem lépett. A rendőrségtől többszöri kérésre sem kaptunk választ a szabálysértési eljárásokra vonatkozóan, holott itt már a harmincnapos határidő is régen lejárt. Kuncze Gábort több alkalommal felszólítottuk, vizsgáltassa ki az eseményeket, ám hivatalos választ tőle sem kaptunk. Semmi kétségem nincs afelől, hogy e vizsgálat milyen eredményt hozna, de kiváncsi vagyok arra, hogy a belügyminiszter hogyan fogja tálalni. Ha beismerné az általuk elkövetett törvénysértések sorozatát, ez egyenértékű volna azzal, hogy a miniszteri székéből fel kellene állnia, bizonyára ezért halogatja a választ. S ha már itt tartunk, érdemes az események politikai vetületét is megemlíteni: aki nyitott szemmel figyelte november 3-ai, sőt az azt megelőző reagálásokat, azt is láthatta, hogy sok lepel lehullott különböző szervezetekről, politikai pártokról és egyénekről ennek az ügynek kapcsán. Részben azért, mert sokan felszínesen, meggondolatlanul vagy rosszindulatúan nyilatkoztak egy olyan ügyről, amelyről alig tudtak valamit. Aki elolvassa az ezen a napon megjelent sajtótermékeket, tapasztalhatta az előítéletet, a céltudatos lejáratás szándékát. Ebből a sorból Maczó Ágnes nevét sem szabad kihagyni, hiszen az ő személyén keresztül érzékelhető a legélesebben az a politikai vonulat, amelyet szintén végig kell nézni. Számomra mindebből az a következtetés vonható le, hogy eltűnt Magyarországon a parlamentből a nemzeti ellenzék, mert november 3-án szó sem volt hőbörgésről - ahogy sokan megpróbálták interpretálni -, hanem igenis a magyar földért, a magyar hazáért emeltük fel szavunkat. Ezek szerint félnek a Metész sztrájkbizottságától? Hogy a mai hatalom miért fél tőlünk? - ezt tőlük kell megkérdezni. Mi nem robbantunk hidakat, éttermeket, Mercedeseket, mi békés eszközökkel szeretnénk megvédeni a hazát és annak minden talpalatnyi földjét. Mi csak azt kívánjuk hangoztatni: ne játszanak a magyar földdel, mert erre nincs felhatalmazása senkinek. Itt ezeregyszáz évig sokan életüket és vérüket adták ezért a földért, s nem tudom, hogy ki az, aki bármilyen jogot formálhat az ország eladására. A sztrájbizottság egyetlen esemény levezénylésére jött létre, avagy tovább működik? Mivel a Metész közgyűlése hozta létre a sztrájkbizottságot, működése nem kérdőjelezhető meg. A véletlen olyan szerkezeti forma kibontakozását segítette elő, amely hosszú távon igen erős szervezet lehet, s amely a heterogén politikai tagság összefogásának a záloga is egyben. Ez azért is fontos, mert a Metésznek nem szabad párttá alakulnia, meg kell maradnia az érdekvédelem síkján, különben a belső feszültségek óriásivá duzzadnának. Ezért a politikai jellegű szerepet is a sztrájbizottság vállalja föl. Feladata leginkább a föld kérdése, amely kimondottan a politika síkján oldható meg. Rozgics Mária Mi történt november 3-án? A hatalom hallgat és ködösít A magyar föld eladása elleni országos tiltakozóakció azóta is sokat vitatott, ugyanakkor a rendszerváltozást követő időszakának egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye, amelynek számos részlete mind a mai napig nem ismert a közvélemény előtt, s változatlanul sokféleképpen próbálják megmagyarázni. A belügyminiszter például a közelmúltban ironizálva kijelentette: minél jobban távolodunk az időponttól, annál durvábbnak tüntetik fel egyesek a rendőrség jelenlétét. A hatalom képtelen kimondani, ki követte el a törvénysértést - hangsúlyozza Zacsek Gyula, a Metész sztrájkbizottságának tagja, aki lapunknak nyilatkozva összefoglalta a fővárosban lezajlott „sajnálatos események” óta történteket.