Napi Magyarország, 2000. február (4. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-10 / 34. szám
2000. FEBRUÁR 10., CSÜTÖRTÖKKultúra ~CTi---------. TO,201 — V- Millenniumi programok Budapesten A fővárosi önkormányzat a millenniumi gyár fikisra koiontatásával kíván alkalmat teremteni a város lakóinak, az ide látogató hazai és külföldi vendégeknek a közös szórakozásra, az együttlétre - fogalmazott Schiffer János tegnap a Városházán tartott sajtótájékoztatón, amelyen a főváros idei kulturális programajánlatát ismertették . - MTI-H. U. A főpolgármester-helyettes a rendezvények sorát ajánlva szólt a Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek sorozatról, amely február 26-án a Thália Színházban veszi kezdetét. A Lánchíd ünnepének forgatagára június 24-én várják az érdeklődőket. Akkor a gyalogosok veszik majd birtokba az építményt, valamint látványos programok szórakoztatják a vendégeket a pesti és a budai parton. F. Dózsa Katalin, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese a Budavári királyi palota évszázadai című, március 29-én nyíló nagyszabású kiállításról elmondta: a 2001. január 31-ig nyitva tartó bemutató rendezői arra tesznek kísérletet, hogy rendkívül gazdag tárgyi anyag felvonultatásával nyújtsanak áttekintést a magyar államiság jelképének is tekinthető királyi palota hat és fél évszázados történetéről. A Műcsarnok főigazgató-helyettese a szó szerinti értelemben a városligeti tó vizére július 2. és augusztus 20. között tervezett kortárs szobrászati kiállítás előkészületeiről számolt be. Jerger Krisztina elmondta: a Művészettel az új évezredbe című szabadtéri tárlat annak az üzenetnek a kiteljesítését szeretné a gyakorlatban reprezentálni, miszerint a múlt megőrzése mellett minden korban fontos feladat az új művészeti értékek megismerése és megőrzése. A XX. század ujjlenyomata címmel tervezett kiállításhoz „közös” rendezésre kérik a lakosságot. Magyarország e századi ujjlenyomata azokból a személyes tárgyakból, tárgyiasítható fogalmakból rajzolódik, amelyeket a felhíváshoz csatlakozók elsőként is a Budapesti Történeti Múzeum szakembereinek figyelmébe ajánlanak. Röviden Magyar költők idegenben ■ MTI Magyar költők idegenben... címmel rendeznek estet pénteken a Semmelweis utcai Magyarok Házában. A nyugati magyarság költészetéből tallózó zenés irodalmi gála a Szent László Akadémia védnökségével kerül az érdeklődők elé. A rendezvényen Pozsgay Imre, az akadémia rektora mond köszöntőt, a műsorban elhangzanak Balázs Zoltán, Buzády Tibor, Csiky Ágnes Mária, Cs. Szabó László, Dedinszky Erika, Farkas Katalin, Fáy Ferenc, Hajnal László Gábor, Határ Győző, Kannás Alajos, Máté Imre, Saáry Éva, Sári- Gál Imre, Szamosi József, Tollas Tibor, Tűz Tamás, Vitéz György és Zas Lóránt költeményei Gál Csaba zeneszerző dalaival. Meghosszabbított határidő ■ mű Az első országos Hubay Jenő-hegedűversenyre április 15-ig meghosszabbították a jelentkezési határidőt. A nevezések beadási határidejének meghosszabbításától a szervezők azt remélik, hogy több fiatal él majd a lehetőséggel. Az elődöntőket június 5-7. között a Vörösmarty utcai régi Zeneakadémián tartják. A döntőnek június 10-11-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nagyterme lesz a helyszíne. ím Az operavezénylés volt az álmom Győriványi Ráth György karmester a hazai zenei életről Eddigi életútja úgy alakult, mint sok magyar muzsikusé: Győriványi Ráth György dirigens (képünkön ) sem lett próféta~a~T saját hazájában. Miután az 1986-os magyarországi nemzetközi karmesterversenyen harmadik lett és elnyerte a közönségdíjat, majd Parmában a Toscanini-verseny győztese lett, megfelelő hazai megkeresések híján külföldi meghívásoknak tett eleget. Bár már huszonévesen bizalmat kapott külhonban, s azóta Buenos Airestől Stuttgartig, Rómától Chicagóig a kritikusok a legnagyobb elismeréssel méltatják vezényléseit, operabemutatóit, itthon várat magára egy tehetségéhez, felkészültségéhez mért megbízatás. Furcsán alakult karrierjéről és a hazai zenei életről kérdeztük a világjáró karmestert. Kálmán Gyöngyi - Sikeres bemutatkozása az V. karmesterversenyen egy csapásra ismertté tette idehaza, nem sokkal ezután mégis külföldön vállalt munkát. Miért? - Szerencsés voltam, mert a verseny után sorra hívtak vezényelni a nagyzenekarok, köztük az ÁHZ, a Rádiózenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, de egy idő után hiányoztak azok a lehetőségek, amelyekkel szívesen éltem volna Mivel csak a karmesterverseny után egy évvel végeztem a zeneakadémiai tanulmányaimmal, szerintem sokan túl fiatalnak tartottak, és várakozó álláspontra helyezkedtek. Külföldre viszont hívtak: 1986-ban Zágrábba, ahol két koncertem után a zágrábi rádió zenekara vezető karmesternek, az ottani filharmonikus zenekar pedig állandó vendégkarmesternek kért fel. Öt évig ott dolgoztam. Amikor 1995-ben a római operában először vezényeltem, rögtön lecsaptak rám az olasz operaházak, és az azt követő esztendőkben szinte mindegyikben dirigáltam. - Nem lehetséges, hogy - mert ilyen is van - idehaza nem a megfelelő időben jelentkezett? Talán nem volt igény akkoriban a generációváltásra? - Nem hiszem. Hasonló problémával manapság is, mások is szembesülnek. Most hallottam, hogy Kocsár Balázst kinevezték a frankfurti opera első karmesterének, egyenesen Debrecenből, ahol eddig dolgozott, miközben alig dirigált a budapesti Operaházban. Visszatérve a pályakezdésemre: ne felejtsük el, hogy Ferencsik János nem sokkal a karmesterverseny előtt halt meg, Kóródi András rá fél évre, s az ő néhány külföldi meghívását én át is vettem. Akkortájt hiányoztak a fiatal karmesterek a magyar zenei életből, ezért sem értettem, miért nem tartanak rám igényt. Másutt az a gyakorlat, hogy ha látnak egy felemelkedőben lévő, akár huszonéves karmestert, nagy zenekarok élére is meghívják. Kaptam lehetőségeket, de ezek nem olyanok voltak, mint amilyenekkel külfödről megkerestek. Egy zenekar életében vannak fontos és kevésbé fontos koncertek. Fontos koncertek például a bérleti sorozatban megrendezett hangversenyek, de ilyeneket akkor nem kaptam. Tartós szerződést pedig sehonnan nem ajánlottak fel. Úgy érzem, fájó pont nekünk, magyar muzsikusoknak, hogy hátrányban vagyunk a külföldiekkel szemben, nem művészileg, hanem inkább anyagi szempontból. A külföldiek megkapják a kinti gázsijuk összegét, míg a hazai zenészek ennek alig a tizedét. Sőt, mivel Magyarországra néhány olyan külföldi is jár, aki igazából külhonban nem is elismert, itt még többet kap, mint külföldön. Nekünk be kell érnünk azzal, amit kapunk. Ezt a kollégáim is, én is sérelmesnek tartom. Legalábbis egyenlő esélyeket kellene biztosítani a hazai kiváló zeneművészeknek. Sok keserűséget okozott, hogy a tehetségemre mostanáig nem tartott igényt a hazám. - Milyen stílusú karmesternek tartja önmagát? Vannak-e karmesterideáljai? - Szerintem könnyen megtalálom a hangot a zenekarral. Ismerőseim azt mondják, én vagyok a mosolygós erőszakos. A kórusokkal még könnyebb a dolgom, mert a kórus mindig lazább, átadóbb. A nagy énekesek pedig tudják a szerepüket, ismerik a zene intenzitását - fel sem merül, hogy a karmester ezt megtanítsa nekik. Somogyi Lászlótól és Lukács Ervintől olyan alapokat kaptam, ami segített abban, hogy bárhol, bármilyen zenekart meg tudtam szólaltatni. Franco Ferrarát és Bernsteint is a mestereimnek tartom. A kíváncsiság az, amitől ezek a nagyságok igazán magasra jutottak. Sokaknak nem fog tetszeni, amit most mondok: úgy vélem, Magyarországon nagyon jó zenekarok vannak, de évtizedek óta hiányoznak a karmesteregyéniségek. Tudom, ezzel azokat is bírálom, akiket nem illene. Belterjes lett a zenei életünk, mert sok-sok éve mindig ugyanazokat hívják vezényelni, holott van még vagy kétszáz olyan fiatal és középkorú művész a világon mindenfelé, aki ugyanazt, sőt jobban tudja Neves karmesterekről tudok, akiket Magyarországra még sosem hívtak, pedig szívesen eljönnének. Mellesleg az ötvenes években itt járt nálunk az akkor huszonéves Maazel, Mehta, Abbado, Muti és mások. - Mintha a koncertlátogatók köre is némi belterjességet mutatna. Hallani, hogy az érdeklődés hiánya és a műsorok gyakran unalmas összeállítása hangversenyéletünk lefelé irányuló görbéjét eredményezi... - Főiskolás koromból számtalan magas színvonalú koncertre emlékszem, amelyeken mindig ugyanazokat az arcokat lehetett látni a közönség soraiban. Ezek többnyire idős emberek voltak. Egyszer csináltunk a Rádiózenekarral egy Lendvay Kamilló, Bernstein és Gershwin műveiből összeállított hangversenyt, amelyre fiatalokat vártunk. Csalódnom kellett: ugyanazok az ismert arcok néztek rám. Szóval rájöttem, hogy nem a jó műsortól függ, hogy ki jön el. A köztudatban nincs benne, hogy a zene létezik. A média alig foglalkozik vele.Megint csak külföldi példával hozakodom elő. Ott a koncertekre a politikusok rendre eljárnak. Ha egy miniszter megjelenik, értelemszerűen elmegy a gyárigazgató, az osztályvezető, mert fontos eseménynek tartják. A polgárság életének része a zeneélvezet. Jómagam szeretnék részt vállalni abban, hogy a magyar zenei élet elmozduljon a mostani holtpontról. Akkortájt hiányoztak a fiatal karmesterek a magyar zenei életből, ezért sem értettem, hogy miért nem tartanak rám igényt Fotó: Burger Zsolt Ditzendy Almási Enikő (képünkön) és a Biiksz (ejtsd beates) furcsái címmel Turdetnek lemezbemutató "koncertet a Hajógyári-szigeten található Dokkban ma este nyolc órára. Az énekesnő első lemeze, Te+én címmel a múlt év végén látott napvilágot. A CD-re szintetizátorral feljátszott szólamokat az előadáson élőben szólaltatják meg a Bítlisz tagjai, a hazai könnyűzenei élet ifid zenészgenerációjának legtehetségesebb muzsikusai. Mohai Tamás gitáros, Szappanos György basszusgitáros, Huszár Endre dobos, Nagy János billentyűs és Jamie Winchester gitáros. ,A lemezre szándékosan számítógéppel hangszerelt technológiai muzsikát vettünk, míg a koncerten,ezt élőben kivágjuk előadni. Dicsekszünk, hogy így is tudjuk” - ironizál Almási Enikő, majd a közreműködő zenészekről elárulja, hogy igazi egymásra találásnak köszönhető az együttes. - „Nem azért játszunk együtt, mert barátok vagyunk, hanem azért lettünk barátok, mert együtt muzsikálunk - fogalmaz. - Ezért ha nem Almási Enikő lennék, hát irigy lennék Almási Enikőre.” Az énekesnő saját muzsikáját, amelyet Mohai Tamással írt, popzenének tartja. Ez a jelző azonban nem jelenti azt, hogy a dalok szövegei ne mutatnának túl a slágerlisták élén tanyázó, könnyen bevésődő dallamokra lüktető számok poézisán. „A Hiába vársz című nóta egy nő öntudatra ébredéséről szól, miközben éppen megválik szerelmétől. Saját tapasztalataim mellett természetesen a fantáziám is sokat segít a dalok írásakor” - mondja Almási, aki zenéjét egyrészről terápiaként határozza meg: „önterápia, vagyis jólesik, amikor csinálom”, másrészt szövegeivel kíván hatni a közönségre. Jóleső önterápia Színre lépnek a rock üdvöskéid Ha nem Almási Enikő lennék, hát irigy lennék Almási Enikőre Fotó: Végel Dániel Napi Magyarország13 Színes felhozatal a filmszemlén Vihart kavart a külföldi kritika A Magyar Újjságírók Országos Szövetségében tegnap Pölöskey Istvánnak, a szemle sajtófőnökének "moderátori irányítása alatt zajlott, le a 31. Magyar Filmszemle záró sajtótájékoztatója. A békésen kezdődő értékelésen először Grunwalsky Ferenc és Bánk Iván nyújtotta át a Magyar Mozgóképnemdezők Cene által alapított elsőfümesek "díjat, Mundruczó Cornélnak, a Nincsen nekem vágyam semmi című film rendezőjének. Áz sejthető volt, hogy a zárónapon, a külföldi kritikusok és filmszakemberek vitáján elhangzott sarkos és kemény szavak (amelyek szerint e szemle új ATM- anyaga kirívón gyönge volt ) újra heves vitát, robbantanak ki ) P. Z.-MTI - Sikeresnek nevezhető a 31. Magyar Filmszemle, mert a „felhozatal” rendkívül színes volt - fogalmazott Szomjas György, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének főtitkára, s hozzátette: az olykor adódó technikai nehézségek ellenére is jó döntés volt a filmes mustrát áthelyezni a Budapest Kongreszszusi Központba. Szomjas György szerint a szemletanács, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) szakmai megbeszélést tart majd arról: az ORTT a jövőben milyen módon adhatná át úgy különdíjait, hogy az ne váltson ki annyi vitát, mint az idén. A szervezők számára csupán a szemle kezdete előtt néhány héttel derült ki, hogy az ORTT 25-25 millió forintos különdíjakat oszt ki egy különzsűri döntése alapján. - Az ilyenfajta díjazás és zsűrizés rendkívül kényes dolog, nagy körültekintést igényel, és erre felhívták a testület figyelmét - fogalmazott a főtitkár. Kéri László politológus, a szemle dokumentumfilmes zsűrijének elnöke elmondta: amíg a szemlének nem lesz egy állandó igazgató, addig „ad hoc” emberekkel „ad hoc” szemlét lehet csak tartani. A dokumentumfilmes zsűri elnökének értékelése szerint hatalmas gondok vannak a mai magyar filmekkel, ennek egyik oka, hogy a szakmai műhelyek „tökéletesen szétestek”. Egyetlen kivételként a Duna Televízióban a Duna Műhely dokumentumfilmes munkáját említette. Kéri a díjazás hiányosságának nevezte, hogy az ORTT és a szemle főtámogatója, a tv2 is csak a játékfilmekre gondolt, a dokumentumfilmekre nem. Tóth Erzsébet miniszteri biztos, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára a külföldi kritikákról kifejtette: a külhoni szakemberek más szemmel nézik azokat a mozgóképi alkotásokat, amelyeket mi szeretettel és féltéssel dédelgetünk. Ám a magyar szakma mindig is nyitottan fogadta és köszönettel raktározza el a kritikai megjegyzéseket, hiszen úgy van rendjén, hogy mindenki tisztességgel tegye a dolgát. Az alkotók teremtenek, a kritikusok pedig bírálnak. Janisch Attila rendező, a szemlebizottság tagja a markáns tehetségű, impulzív művész hevességével kifogásolta a bevezetőben már idézett, „árnyalatlan és általánosító” kritikusi megjegyzést. Kollégája, Hartai László egyenesen „emeletes baromságnak” titulálta a külhoni filmesek értékítéletét, egyrészt, az árnyalatlansága miatt, másrészt mert a tengerentúlról érkezett bőszítést követendő példaként nyomban a Hippolyt című közönségfilmet említette. Mindkét rendező tudatos tendenciát vél felfedezni abban, hogy a magyar filmre, amely „szimbolikus értékű képekben és metaforákban gazdag hagyományokat folytat”, rá akarják erőltetni az amerikai filmipar cselekménycentrikus hamburgerfaló sémáit a közönség tetszésére is hivatkozva Katerina Posová (Pós Katalin) kiváló magyar származású cseh filmes válaszolt a megszólítottak nevében. Úgy gondolja, hogy a hazánkba látogató szakemberek többsége igenis szeretettel és féltéssel közelít a magyar filmhez. Ő is úgy gondolja, hogy a filmesek feladata a filmkészítés és nem feltétlenül az, hogy a kritikusokkal vitatkozzanak. A bírálat a filmesztéták, az Újságírók, a szakemberek dolga Hangsúlyozta a szemlefilmek között nagyon kevés hibátlan alkotást talált. A profi szervezéssel és a gazdag hagyományokra visszatekintő filmszemlével viszont többé-kevésbé mindenki elégedett lehet. A pró és kontra elhangzó véleményeket végül Tóth Tamás filmrendező igyekezett összebékíteni. Ő sem szereti a semmitmondó általánosításokat - hangsúlyozta -, ám nem árt megszívlelni olykor a túl szigorúnak, igazságtalannak tűnő kritikákat is. Hiszen az kétségtelen, hogy a filmszemlén szereplő rendezők jelentős hányada produkálta a tartalom és a filmidő közötti kirívó disszonancia iskolapéldáit. A viág legfurcsább paradoxonjait testesíteték meg a 31. mustra sajátságos specialitásai, a „hosszú rövidfilmek”. - A celluloid méterei nem kompenzálhatják a létrehozott mű sajátosságait - fogalmazott Tóth Tamás. A szemlét figyelemmel kísérő, főiskolásokból és egyetemistákból álló diákzsűri is a sajtótájékoztatón ismertette az általuk díjban és oklevélben részesítettek névsorát. A diákzsűri díjat adományozott Salamon Andrásnak a Jonác és a koldusmaffia, Papp Gábor Zsigmondnak az Esterházy-vacsora, a Szekeres Csaba-Vízi Mária alkotópárosnak a Rom és virág, valamint Kenyeres Bálint Zárás című munkájáért