Napi Magyarország, 2000. február (4. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-26 / 48. szám

24Napi Magyarország ■ Steftca István - Ön 1945 óta a kisgazdapárt tagja, újjászervezésekor, 1989-ben kétszo­bás lakása volt a „székház”, talán azért, mert ön lett a pártigazgató. Az Antall családdal baráti viszony­ban állt, így kézenfekvő a kérdés: miért nem csalogatták a kisgazdák­hoz a későbbi miniszterelnököt? - Nem tudtam rávenni, hogy a kisgaz­dapárt vezetője legyen. Igaz, Pártay Tiva­dar nem akarta az első helyre tenni An­tall Józsefet, hanem főtitkárhelyettesnek szánta. Ennek ellenére sokszor éjszaká­kon át beszélgettem vele, könyörögve kértem, próbáltam meggyőzni, hogy az apjára való tekintettel nem szabad más párthoz szegődnie. Akkor még nem köte­lezte el magát a Magyar Demokrata Fó­rumnál, csak később lett az MDF elnöke. De megkérdezte tőlem, hogy bár lassan összeáll egy olyan garnitúra, amelyet be lehetne vinni a kisgazdapártba, körülnéz­­tem-e, láttam-e, kik vannak ott Sajnos, válaszoltam, nem könnyű a helyzet, mert Boross Imre meg a társai, nem tudom, milyen célból, megbízásból-e vagy más okból, de különálló kisgazdapártot akar­nak alapítani. A viszály magvait már a kezdet kezdetén elvetették.­­A vesszőfutás nem fejeződött be akkor, hiszen az Antall-kormány­­zat idején is tovább szakadt a kis­gazdapárt. Ön a harminchatokkal tartott. - Sokáig harcoltam azért, hogy fenn­maradjon a koalíció, de nem értem el a célomat, mert Torgyánék kiléptek belőle. - Miért nem követte Torgyán pártelnököt? - Megnyilatkozásai nem egyeztek az én stílusommal. Nem titok, hogy szeret­ték volna, ha velük megyek. Egy nagyvá­lasztmányi ülésen, amikor Torgyán hat­vanadik születésnapját ünnepelték, azt mondta: négy alelnököm van, de mind a négyet odaadnám Sándorért. - Úgy látszik, mégis neki lett iga­za, mert a kisgazda harminchatok­ra már senki sem emlékszik, az FKGP viszont megerősödött, kor­mánypárt lett, több minisztere van. - Ez igaz. - 1994-ben győzött a baloldal, a szocialisták és a szabad demokra­ták kerültek hatalomra. Ön vissza­vonult, nem politizál. Miért? - Azért, mert éreztem, hogy a konzer­vatív vonal annyira széttagolódott - a Csurka-féle szárnytól a Maczó Ágneséig és Szabó Iván pártjáig -, hogy nekem már nincs helyem ebben a politikai élet­ben. Úgy láttam, ugyanaz történik, mint 1947-ben, amikor a kommunista párt fel­­szalámizta a nagy polgári pártokat, majd választási csalással hatalomra került. - 1994-ben nem követtek el vá­lasztási csalást, de a konzervatív erők széthúztak. - Ettől féltem, és be is következett az, amitől tartottam, mert négy évig a kon­zervatív vonal nem volt meghatározó erő a parlamentben. - Később viszont összefogtak a polgári erők, és 1998-ban győztek. Akkor miért nem kapcsolódott be is­mét a politikába? - 1996-ban nagy találkozó színhelye volt a Szent Margit Gimnázium. Orbán Viktor nyitott a polgári erők irányába Szívemhez szóló kijelentéseket tett, ezért a nagygyűlés végén odamentem hozzá. Azt mondtam neki, csodálatos voltál, de emlékezz arra, mit mondtam neked 1992 őszén a Fehér Ház lépcsőjén: itt volna az ideje, hogy szorosabbra fűzd a kapcsolataidat Antall-lal, mert előbb­­utóbb benneteket is elsöpörnek. Erre azt válaszolta annak idején, hogy már meg­van a kapcsolata Antall azt mondta 1992-ben, elképzelhető, hogy ők lesznek a jövő emberei. - Hogyan reagált Orbán Viktor 1996-ban az ön megjegyzésére? - Megkérdezte, hogy velem mi van. Azt válaszoltam, én már öreg vagyok. No de nekünk az öregekre is szükségünk lesz! - mondta - Most mit csinál? - Nyugdíjas vagyok. Figyelem a poli­tikát. Mindennap megveszek négy újsá­got, éjszaka olvasok, a feleségemmel vi­tázom, mert ő azt szeretné, ha inkább aludnék. -Mi a véleménye a mai politikai életről, a polgári koalícióról, az el­lenzékről? - Véleményem szerint a baloldal nem tudta megemészteni, és ezért nem veszi tudomásul, hogy elveszítette az 1998-as választásokat. Minden elképzelhető al­ A polgári koalíció az egyetlen megoldás „Orbán azt mondta: Nekünk az öregekre is szükségünk lesz” - idézi Bejczy Sándor Nyolcvanadik életévéhez közeledve másképpen lát az ember, mint ko­rábban, ebben a korban sokan átértékelik az életüket. Bejczy Sándor, aki Tildy Zoltán, Kovács Béla és más kisgazda vezetők közelében kezd­te a politizálást, ma sem tenne másképp semmit. 1989-ben néhány régi kisgazdával együtt ő lett a nagy öreg, ők kezdték újjászervezni a pártot. Úgy látja, a jelenlegi polgári koalíció az egyetlen politikai erő, amely kedvező irányba tudja vezetni az országot. halmat megragad, hogy feszültséget ger­jesszen. -Milyennek látja a polgári koalí­ciót? - A döntő kérdés az, hogy Torgyán József és Orbán Viktor tudja-e folytatni azt a gyakorlatot és stílust, amely eddig minden nehézség ellenére összetartot­ta a koalíciót. Ehhez a kisgazdapárt el­nökének nem szabadna vállalnia a köz­­társaságielnök-jelöltséget. Állítom, ha otthagyja az FKGP-t, az nem marad egyben. A kisgazdapárt és Torgyán egyet jelent. Igaza volt, amikor azt mondta: a kisgazdapárt Torgyán nélkül olyan, mint a vőlegény szerszám nél­kül. Ötvenöt éve vagyok kisgazda, most is féltem az FKGP-t. Szerencsére a Fidesz-Magyar Polgári Pártban képzett emberek sokasága található. - Egyesek úgy vélik, feladta ko­rábbi elveit, hűtlen lett önmagához. - Ez nem igaz. Hány évesek ezek a fiatalok? Huszonévesen kezdtek el po­litizálni. Churchill kezdetben liberális párt tagja volt. S hol kötött ki? Konzer­vatív lett, a szó legnemesebb értelmé­ben. - Jó úton halad a polgári koalí­ció? - Göröngyös, nehéz úton. Nem irigy­lem őket. Magyarságukat nem tagadják meg, érzem bennük az erőt, a tisztessé­get. Abban reménykedem, hogy 2002 után is ők vezetik tovább az országot. Bejczy Sándor 1920. november 23-án született Körmenden. 1945-től a Füg­getlen Kisgazdapárt tagja, 1945-51 között főpénztárosa. 1951-től 1953-ig a Fővárosi Tanács írnoka, 1953-61-ben a Betonútépítő Vállalat könyvelője, majd irodavezetője, 1961-90 között a Hídépítő Vállalat irodavezetője, anyagkönyvelési csoportvezetője. 1982-ben nyugdíjba vonult. Az ötvenhatos forradalom idején megpróbált életet lehelni pártjába, ezért 1957-ben inter­nálták. A rendszerváltás hajnalán részt vett az újjászervezésben, 1993-tól az Egyesült Kisgazdapárt ügyvivője. 1990-94 között országgyűlési képvise­lő (1990-91: FKGP, 1991-93: harminchatok, 1993-94: EKGP), a honvédel­mi, illetve a számvevőszéki bizottság tagja. Fotó: Kegyes András X Nézet 2000. FEBRUÁR 26., SZOMBAT Újra a politika peremén a paktum alapján mindent szőnyeg alá söpörtek” - mondja Dénes János Politizálásár­ól­-nem-gazdagodott meg. Tipikus-m­unkásember, szereti­k az egyenes beszédet, a szókim­ondást, a tisztességet, de ezt ritkán jutalmaz­zák. Magaron azt mondja, hogy ahhoz a széles társadalmi réteghez tarto­­­­zik, amelynek szavazatára minden politikai irányzat számít. Az 1951­-os forradalomban t­ínik ki mint a Nagyhudapesti Központi Mü­nkálapárt , V tagja/A salgótarjáni sortűz után az országos kétnapos sztrájkot szerve­l s/ 71 Alizért 1 S­ov hart­nmüntetésre ítélik " 1­ ­ Str­fka István -Eltűnt a politikai életből, pedig az első szabadon választott parla­ment egyik markánsan fogalmazó képviselője volt. - Valóban nem a legszíntelenebb tag­ja voltam a 385 fős parlamentnek. De hadd említsem meg, hogy az 1990-től 1994-ig tartó ciklus első törvényét, amely kimondta, hogy 1956 forradalom és sza­badságharc volt, én verekedtem ki. Ám eközben Antall József paktumot kötött. - Sokan azt mondják, ha nincs paktum, vér is folyhatott volna. - A paktummal nem kevesebbet, mint a magyar nép és 1956 örökségét adták el. Tudniillik 1990. március 25-én és április 8-án, Rákosi és Kádár diktatú­rájának négy évtizede után a magyar nép jelesre vizsgázott: megszavazta a keresztény, nemzeti programot, s ezzel visszazökkentette az országot ezeréves európai történelmünk kerékvágásába -A paktum mit jelentett? - A mai napig a sztálinista alkotmány van érvényben. Mindenki, még a másik oldal is elismerte, hogy új alkotmány kell, aztán az egészet szőnyeg alá söpörték. - Ön pontosan tudja, hogy az új alkotmány megszavazásához két­harmados többség kellett volna. - 1990 nyarán evidencia volt a Tisz­telt Házban, hogy új alkotmánnyal kell megajándékozni a magyar népet. Ez benne volt az MDF programjában, de el­mulasztottuk. - Ön is az MDF képviselője volt. - Fekete Gyula így fogalmazta meg a történteket: az MDF megnyerte a válasz­tást, kiütötte az ellenfelét, aztán befe­küdt a ringbe, és hagyta, hogy a kiütött SZDSZ köpdösse, rugdossa Ez folytató­dott az SZDSZ által megrendezett taxis­blokáddal. - Ezzel azt akarja mondani, hogy az MDF-kormány nem telje­sítette a választói akaratot? - Igen. A következménye, hogy a ta­xisblokád után Antall személye, az An­­tal-kormány már az ellenzéknek, az SZDSZ-nek fontos. A parlamentben is elmondtam, hogy innentől kezdve az Antall-kormányt lebegtetik. Terrorizálás áldozatává vált a választási eredmé­nyünk.­­ Antall József miniszterelnök­től származik ez a kijelentés: „Tetszettek volna forradalmat csi­nálni!” - Ez a megjegyzés cinikus volt. - Elfelejti, hogy Antall József be­szédének köszönhető a taxisblo­kád megszűnése. - Mit szüntetett meg? Rosszul emlék­szik! Október 29-én délelőtt 10 órára összehívták az Országgyűlés rendkívüli ülését. Ezt elnapolták. Majd délután, paktum alapján, mindent szőnyeg alá söpörtek. - Térjünk át más témára! Ön a Szabad Kezdeményezések Hálóza­tának, az SZDSZ elődszervezeté­nek vezetőségi tagja volt. Itt is állt meg ott is? - Nem voltam itt is meg ott is. A há­lózatnak valóban vezetőségi tagja vol­tam. Amikor a vezetőket választották a Hági sörözőben, az illegális találkozón, ami nem volt illegális, mert védernyő alatt volt... - Ezt nem tudta? - Persze, hogy nem tudtam. Tudja, mikor tudtam meg? Amikor 1988 júniu­sában letartóztattak a Hősök terén, majd tizenöt perc múlva elengedtek. Ak­kor nyiatkoztam a Nagy Jenő nevével fémjelzett, Demokrata című szamiz­­datban, hogy most már én is Kádár Já­nos hivatalos ellenzékéhez tartozom. Ugyanis nem voltam hozzászokva, hogy engem tizenöt perc múlva elengednek, én tizenöt évet kaptam 1956 után a sztrájk megszervezéséért. Nos, a Hági sörözőben Kis János mellett engem is beválasztottak a vezetőségbe. Nincs el­lentmondás SZDSZ-es és MDF-es múl­tam között. A szovjet megszállás való­ság volt, a demokratikus óhajok a társa­dalmi mélyrétegekben is izzottak, így természetes, hogy kerestem a kapcsola­tokat. Ők is később lepleződtek le. - Hogyan szakított az SZDSZ elődjével? - Az sokkal tisztességesebb volt. A há­lózat kirukkolt a Társadalmi Szerződés­sel, és Lakiteleken Lezsák megszervezte a találkozót. A kaput nyitó MDF meghí­vott engem a mozgalom ülésére, mint a hálózat egyik vezetőségi tagját Nem mentem üres kézzel, vittem a Kis János nevével fémjelzett Társadalmi Szerző­dést. Követeléseivel egyet is értettem, kü­lönösen az első mondata tetszett: Kádár­nak mennie kell! Tisztességgel képvisel­tem a küldeményben megfogalmazott el­veket, tisztességgel viselkedtem a meghí­vókkal szemben is. Lakiteleken én olvas­tam fel a Társadalmi Szerződést. Pedig egyesek azt ajánlották, ne szólaljak fel. - Miért? - Nem tudták valójában, hogy mit tartalmaznak a követelések. -Akkor még azt hitte, hogy a két ellenzéki irányzat egyesülhet? - Nem lehetett erre gondolni, mert már ekkor meghúzták a határvonalakat. Amikor még közös volt az ellenség, szo­lidárisak voltunk, de később, ahogy le­lepleződött, hogy kinek volt megenged­ve az ellenzékiség, kinek nem, fokozato­san eltávolodtunk egymástól. Parlamen­ti képviselő koromban döbbentem rá, hogy 1985-ben az MSZMP-nél alakult meg a Kékszalag Bizottság. Olyan jeles személyiségek voltak a soraiban, mint Berend T. Iván, Nyers Rezső, Tardos Márton. Meghökkentő, hogy ugyanazok az emberek, akik szolgálták a megszál­lást, a bolsevik rendszert, elkötelezik magukat egy másik irányba - Maradjunk még a Szabad Kez­deményezések Hálózatánál! Ta­valy önt is meghívták Eörsi István lakására, ahol összegyűltek a régi ellenzékiek, az SZDSZ frontembe­rei, hogy emlékezzenek az első ösz­­szejövetelekre. Egy újság szerint ön sértődötten eltávozott. - Egy újságírónő, bizonyos S. Erna torzította el a valóságot. És hány újságí­­rócska torzít! Mint ötvenhatosnak, az­napra meghívásom volt Pécelre díszelő­adóként. Ezt megmondtam Eörsi Ist­vánnak is. Nem sértődötten mentem el a motyómmal, hanem engedélyt kaptam a házigazdámtól a távozásra Göncz Ár­pád köztársasági elnök jóvoltából előtte felszólalhattam. - A jelenléte azt is jelképezte, hogy egyetért a jelenlegi SZDSZ- szel? - Nem. Nem erről volt szó. 1986-ra emlékeztünk, amikor illegálisan talál­koztunk Eörsinél, hogy emlékezzünk 1956 harmincadik évfordulójára -Nem gondolt arra, hogy esetleg önben van a hiba? Egyik párt sem felel meg önnek. - Nem vagyok hibátlan ember, de vannak elveim. Nem karrierista politi­kus voltam. Parlamentbe jutásom cso­dálatos eredmény volt, ezt nem méltatta saját pártom, az MDF, de a korabeli saj­tó is figyelmen kívül hagyta Katona Bé­la szocialista politikust győztem le a xvi-xvm. kerület közös jelöltjeként, a 26. választókörzetben. - Azt mondják, ön túlságosan öntörvényű. Sokan viszont úgy vé­lik, nem lehet elítélni emiatt, hiszen a börtönben többször nagyon meg­verték. - Nem vertek hülyére a börtönben. Az ítélőképességemet a mai napig meg­őriztem. -Mi a véleménye a jelenlegi politi­káról? Választói akarat buktatta meg a szocialistákat és a szabad de­mokratákat. A polgári koalíció, gon­dolom, közelebb áll az ön szívéhez.­­ Ne az én szívemet, hanem a társa­dalom ítéletét vegyük alapul. A Fidesz­­ről úgy tudta a közvélemény, hogy az SZDSZ ifjúsági vonulata - Ezt mondták róluk. A polgári koalíció a Fidesz vezetésével min­dent megpróbál megtenni a nemze­ti értékek megmentéséért, a nemze­ti identitástudat fenntartásáért. - A tévéidiotizmus, a konzumidiotiz­­mus sehova sem vezet. A járható utat mi jeleztük 1956-ban, amikor sem kapitaliz­must, sem bolsevizmust nem akartunk. A harmadik út mellett tettük le a voksot, a semleges Magyarország mellett. - Nyugodt a lelke? - Jól érzem magamat a bőrömben. Hozza a postás a nyugdíjat, fűt a kazá­nom. Reményem a hat fiú unokám. Dénes János Budapesten született 1930. január 5-én. Két gyermek apja. 1952-56 között a Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozik, 1956-ban a mun­kástanács elnöke, a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagja. A decem­ber 11-12-i országos sztrájk miatt 15 évi börtönre ítélik, 1963-ban részleges amnesztiával szabadul. 1963-64, illetve 1967-69 között az Egyesült Gyógy­szergyár segédmunkása, majd vegyipari szakmunkása, technikusi végzett­séggel. 1964-67-ben egy vegyipari kisiparosnál, aztán az Első Vegyi Industria Szövetkezetnél dolgozik. 1971-től a Kecskeméti Állami Gazdaság eladója, 1975 után a gyáli Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet rá­koskeresztúri terményboltjában segédmunkás, 1978-90 között ismét az EGIS-nél munkás, azóta nyugdíjas. 1990-94 között országgyűlési képviselő. Fotó: Koncz György

Next