Napi Magyarország, 2000. március (4. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-20 / 66. szám
4 ♦ Napi Magyarország FÓKUSZ • Mozgalmas évek HazánkbanJelenleg ifjúsági szervezet működik. Az egyik legrégebbi és legnagyobb szervezet a cserkészeké.Volt idő, amikor a világ szinte minden pontján létezett magyar cserkészcsapat, csak Magyarországon nem, hiszen az 1948— 1988 közötti negyven évet a KISZ és az úttörőmozgalom monopolhelyzete határozta meg. A világszerte huszonhatmillió tagot számláló cserkészet a világ legnagyobb önkéntes mozgalma. A szervezet hazai történelméről Solymosi Balázs cserkész segédtiszt számolt be a MAG-nak. Mint elmondta, Magyarországon már 1909-10-ben voltak cserkészcsapatok. Elsődlegesnek tekintve a valláserkölcsi alapokon nyugvó jellemnevelést és az ennek megfelelő életvitelt, ökumenikus szervezetként alakult meg a Magyar Cserkész Szövetség (MCSSZ) 1912 decemberében, Papp Gyula jogász vezetésével. „Az MCSSZ már akkor sikeresen egységesítette a különböző felekezeti csoportokat, hiszen ezekben az években a protestáns és katolikus csapatok mellett, Kanitz István vezetésével, cionista zsidó csapat is létezett” - jegyezte meg Solymosi. Az L világháború nagyon viszszavetette a cserkészmozgalmat, hiszen a vezetők katonaként szolgáltak, és többségük elesett .A 16 év feletti cserkészeket is ki akarták küldeni a frontra, de szerencsére csak egy csapat, a 12. sz. Rottenbiller utcai (teljes létszámmal) jelentkezett így nem valósulhatott meg a cserkészeten belüli katonai irányvonal agyréme.” A háború után újjáalakuló mozgalom nem sokáig virágozhatott, hiszen a Tanácsköztársaság ideje alatt a cserkészetet (is) betiltották „A mozgalmat ekkor akarták először - mellőzve minden vallásos és nemzeti megnyilvánulást úttörővé alakítani, ami viszont a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem sikerült” - tette hozzá Solymosi. A virágzás idejét és a cserkészet társadalmi súlyának növekedését jelzi az 1922-es év, amikor a korábbi (1920-21) és a majdani (1939-41) miniszterelnök, gróf Teleki Pál lett Magyarország főcserkésze. (1923-tól haláláig tiszteletbeli főcserkész.) „A harmincas évek nacionalizmustól fűtött hangulatában ő volt a táborparancsnoka annak az 1933-ban Gödöllőn rendezett jamboree-nak, ahol 54 nemzet és 14 vallás képviseltette magát” - mutatott rá a segédtiszt A több mint tízezer tagot számláló mozgalmat a nyilasok kis időre feloszlatták 1944 októberében, de az újjászerveződés már 1945 februárjában megindult. 1947-ben, a Franciaországban rendezett VL Jamboree-ra kétszáz cserkész még kiutazhatott, de már ún. politikai kísérettel. Ennek megfelelően a cserkészek folyóiratának (az 1920-ban alapított Magyar Cserkész) címlapján egy kopasz, mosolygós politikus látható cserkészek körében, az alábbi felirattal: „Mégis megyünk!... köszönjük Rákosi Mátyásnak!” 1948 áprilisában egy belügyminiszteri rendelet más szervezetekkel együtt betiltotta a cserkészcsapatok működését is, így azok „önként” beolvadtak a Magyar Úttörők Szövetségébe. A külföldre menekült cserkészek megalakították a Magyar Cserkész Szövetséget, a korábbi (azonos nevű) MCSSZ jogutódjaként, így az MCSSZ központja 1949-ben már az Amerikai Egyesült Államokban volt .Ekkor - tette hozzá Solymosi - már az összes földrészen voltak magyar cserkészcsapatok, kivéve Magyarországot.” Az itthon maradtak közül kb. 1000-1500 elszánt cserkész - fedőszervezetek (természetbarát és sportkörök) mögé bújva illegálisan folytatta tevékenységét. Ennek tükrében a (z illegális) cserkésztörvények is bővültek. Ilyen új törvény volt „az indián titoktartó, és nem fecseg” is. Az „indiántáborok” helyén hagyott keresztekre azonban felfigyelt az akkori Belügyminisztérium is, ezért (és persze nem csak ezért) a hajdani cserkészvezetőket egészen a hatvanas évek elejéig megfigyelték, zaklatták. 1961-63-ban azután megtörtént az ún. cserkészszerű csoportok szétverése és azok vezetőinek letartóztatása is. 1988-ban a Magyar Cserkész egykori szerkesztője, Vellőssy Béla temetésen egyfajta öregcserkész-találkozó volt. Ennek kapcsán vetődött fel az újjáalakulás gondolata is. Figyelemre méltó tény - mondta Solymosi -, hogy néhány hónap múlva Németh Miklós (Magyarország akkori miniszterelnöke) az USA-ban tett látogatása során felkereste Bodnár Gábort, az MCSSZ vezetőjét. A viharos sebességű magyarországi változásoknak köszönhetően 1989 januárjában újjáalakult a Magyar Cserkész Szövetség. Elnöknek id. dr. Surján Lászlót (az ismert politikus, Surján László édesapját) választották meg. Olymosi szerint az újjáéledés vallási szempontból is sokszínű volt, hiszen az elsők között alakult újjá (az azóta megszűnt) Kadimah zsidó cserkészcsapat, 1991-ben pedig alakult egy roma cserkészcsapat is, igaz, például az adventisták - önállósítva magukat - kiléptek a szervezetből. A változások eredményeként az MCSSZ- nek jelenleg 14 800 tagja van. (Mellettük még három cserkészszövetség működik, együtt összesen 35000 taggal) Az ifjúsági mozgalmak történelmének 1948-1988-ig tartó fejezete a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Magyar Úttörők Szövetségének (MÚSZ) nevével fényjelezhető, hiszen a korábban említett 1948-as belügyminiszteri rendelet alapján csupán ezek működhettek törvényesen. „A MÚSZ cserkészekkel történt formális, szervezeti egyesülése az ifjúsági szervezetek politikai bekebelezését jelentette a pártállam részéről” - nyilatkoztam magam az áttérésre, elmentem például Pristinába albanológiát tanulni. Harmincévesen, amikor úgy nézett ki, hogy a Külügyminisztérium hoszszabb időre kiküld az Iráni Iszlám Köztársaságba, letettem a Koránra a kezem, és az isztambuli Navi Oszmaniye-mecsetben felvettem az egy igaz hitet. Oszmán Milehi ezután mégsem költözött Iránba, hanem tíz, számára romantikus évet húzott le a Heves megyei napilapnál. Kollégái nagy bánatára sokat utazott, és munkaidőben is szigorúan betartotta a ramadán, az iszlám böjt szabályait. Rájött azonban, hogy a tollforgatásból nem tud megélni, így 1990- ben, amikor beköszöntött a maszek világ, elment külkereskedőnek. Sokáig élt Cipruson, jelenleg pedig hosszú betegség után rokkantnyugdíjasként - egy gázkondenzátumot feldolgozó finomító európai külképviseletének vezetője. - Engem tejesen maga alá gyűrt és elbűvölt a szufizmus - szól elragadtatással az iszlámon belüli filozófiai irányzatról, amelynek régen a szultánok és a kalifák tanácsadói is hívéül szegődtek. A csodatévő szent emberek, keringő dervisek vitágáról, egyfajta lélekkel teli körtáncról mesél Oszmán Milehi. Arról, hogy a meditáció az egyetlen olyan dolog, amivel a szellemünket kiszabadíthatjuk a rabságból. Felidézi aztán gyermekkori élményét is, amikor grafológiával és tenyérjóslással foglalkozó nagynénje azt mondta neki: Te Sós vagy, de egy teljesen más világból kerültél ide. Neked küldetésed van! A küldetés parancsa állítólag olyan erős, hogy Oszmán Milehit nem engedi el az élők sorából. Súlyos betegsége alatt kórházba került, és a klinikai halál állapotában része volt a halál közeli élményben. Szavai szerint nemrégiben elhunyt édesapja - sokat csodált, különlegesen szép szürke öltönyében - leült az ágya mellé, és azt mondta neki: Még nincs itt az időd, még nagyon sok dolgod van. Oszmán Milehi vissszatért a kómából, és azóta nem fél az elmúlástól. - Mindannyiunknak át kell mennünk a Szirat hídján, az életből a halálba vezető úton, amely keskeny, mint egy pallos éle, és csak az igazak tudnak átkelni rajta - idézi a Koránt. Az egri muzulmán szerint a harmadik évezred az ázsiai népek előretörését hozza. „A nyugati imperializmus lefutotta a maga szőnyegét, és Európa energiacsapdába kerül.” A XX. század embere elvesztette azt a képességét, hogy az ösztöneire hallgasson, ezért rohan a vesztébe. A keleti ember ellenben inkább meghallgatja a belső hangját, és ez a túlélés titka. Milehi hisz a reinkarnációban, úgy gondolja, a mostani életünk csak egy ruhánk, amit éppen viselünk. - Van egy érzésem, hogy előző életemben kalandor hajlamú albán dohánykereskedő voltam. Amikor a keleti világba érek, és beszívom a levegőt, azonnal megnyugszom, és úgy érzem, itt nem érhet semmi baj. Magyarországon sosem ér ilyen élmény. Én Libanon, Szíria vagy Törökország földjét érzem hazai földnek, és négy-öt év múlva ezen országok valamelyikében szeretnék letelepedni. Addig teljesítenem kell a feladatomat, a gyerekeimet elindítani az életbe, de egyetlen dolog ad erőt ahhoz, hogy a profán dolgokkal megbirkózzam. Minden este, amikor lefekszem, arra gondolok: egyszer talán hazatérek... ■ , Palágyi Edit Ima egy budapesti mecsetben 2000. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ 2000. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ Napi Magyarország ♦ 13