Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1922-05-15 / 9. szám
IO NAPKELET 9. szám ................................................................................................................ mérték között. Önmagát persze csak nagymértékkel volna szabad mérnie, bírálata tárgyait pedig azoknak értéke szerint. Hogy a kismértéket ne minduntalan lássam ott alkalmazásban, ahol nagy mértékre volna szükség és megfordítva. Ebben a rovatban időnként összefoglaljuk a világ színházi életének kiemelkedőbb eseményeit, hogy olvasóinknak tájékoztatást adjunk a színműírás és a színpadművészet legújabb mozzanatairól. Kolozsvár, 1922. május 15. A színházak körül mindig igen sok az esemény, a színpadokon annál kevesebb. A német színházak leszámításával szinte sehol sem lehet szerves műsortervekről beszélni. Az általános gazdasági válság majdnem mindenütt erősen érezhető a színházak életében is s többnyire okul, néhol pedig ürügyül szolgál a művészi züllesztés fokozására. A színházak élnek, mert nem haltak meg. A jószándékuakat félreállítják, a lelkeseket elkedvetlenítik. Az úgynevezett társadalmi dráma hosszú uralkodás után elpusztult végelgyengülésben, de ha udvara — igazgatók, közönség-kedvencek és divatlapriporterek hada — még titkolja a gyászhírt s megpróbálja időről időre megmutatni a népnek az új és újabb jelmezekbe öltöztetett felséges holttestet. Akik csak a ruháig látnak, fel is ülnek még a jámbor csalásnak s az „ifjú titánokra," — szerzőkre, dramaturgokra, rendezőkre, és színészekre — fogják a hullahűzt. Ám a német színpadokról a világirodalom klasszikusai és az átkozott újítók már diadalmas közösségben indulnak hódító útra s nincs kizárva, hogy még hozzánk is elérkeznek. Hiába, a legrosszabb darabok dacára sem megy a közönség színházba s ezen a tényen megbukik az az elmélet, amely szerint a közönségnek „nem kell az irodalom." Csak az „irodalom" szón ne élettelen, színszerűtlen szavalatokat tessék érteni, hanem a ma vajúdó életével telt, feszülő, gondolati és képhatásokat egyesítő akciódrámákat. Ezek persze szeretetet és maximális munkát követelnek meg a színház minden emberétől, de vájjon lehet-e sikere valaminek, amiből a közönség nem érzi ki az emberi munka és tehetség sűrítését. Kolozsváron a Strindberg csámora negyedszer ment telt ház mellett a múlt héten s ez a jelenség nem szorul méltatásra sem. Kitűnő darab, kitűnő rendezés, kitűnő előadás — az anyagi siker alig maradhatott volna el. Amit azóta kaptunk — Nagyságos asszony táncosa, Sárga keztyű — rettenetes bomlási termékei a háború elejétől rothadó színműirodalomnak. Ám a jövőnek nyilvánnosságra jutott tervei — köztük az állandó irodalmi munkásszínpad immár majdnem bizonyosan megvalósuló szenzációja — nagyon sok jót ígérnek. Janovics Jenő még át fogja menteni az erdélyi magyar színészetet szebb jövőbe, úgyhogy az újra jelentős tényezője lesz az egyetemes színházi kultúrának. A dolgok úgy alakultak, hogy mindenképpen az ő személyétől függ ma a javulás vagy a végső csőd. S ha az erdélyi magyar színészet bátran kezdeményezni mer s nem néhány nagyon legyengült pesti színház játéktereit és stílusát fogja majmolni, akkor az egész magyar színészet életére döntő lesz az erdélyiek munkája. Máskülönben... de ne fessük falra az ördögöt. Bukarestben ismét magyar darab van műsoron:Bíró Lajos és Lengyel Menyhért Cárnője. A lapok nagy elismeréssel írnak a darabról és az előadásról is. Karlheinz Martin, a kitűnő német rendező, már visszatért Berlinbe többhónapi bukaresti vendégrendezés után. A jelentősebb kritikusok korszakalkotónak mondják ottani munkáját, néhány soviniszta persze belekötött és ütötte, ahol érte. De az ő hagymakoszorújuk nélkül egy művészember sem érezi ma már teljesnek a maga babérját. Budapesten a múlt héten két új bemutató volt. A Vígszínház Szép ErnőVőlegény című darabját adta elő. Az első emigráns-darab s a szerző is megjelent a bemutatóra. A közönség zajosan ünnepelte, a sajtó kevésbé. Szép Ernő pesti színművet írt, a hozománynélküli házasság pesti nehézségeiről. A darab előtti verses prológusban pedig elnézést kér: ez nem az én hangom, ez Pest. Finom hangú, hű és eleven darab, csak aligha színpadi munka. Az előadásról még kevesebb jót mondanak. A Magyar Színház Hatvany Lili bárónő Első szerelem című szintén pesti darabját mutatta be. A hősnőt fiatal korában adták férjhez. Szerelem nélkül. Ennélfogva volt egy csomó szeretője. Ugyancsak szerelem nélkül. Végre megjön az „igazi" férfi, aki miatt elküldi az éppen aktuális nemigazít. Igazi úr persze mit sem tud Nemigazi úrról, aki botrányt csap, mire Hősnőt férje elkergeti. Igazi úr sem akar tudni róla. Mi a megoldás ? Visszatérés Nemigazi úrhoz s kezdeni elölről a komédiát. Nagyon érdekesek. A kritikusok magasztalják az írónők szépségét, szidják a cinizmusát, dicsérik éles látását, könnyed, kellemes stílusát, gyengéllik a szerkezetét. A siker nagy volt, Darvas Lilit különösen kiemelik a lapok.