Napkelet, 1931. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)
1931-06-01 / 6. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Kerecsényi Dezső: Nyigri Imre: Megcsúfolt apostolok
547 jellemzi, szintén már meglehetős hírnévre jutott jelszóval, az «átértékelés» jelszavával fejezhető ki. A régi történettudományi eredményeket elutasító célzat egyúttal rámutat a hibák forrásaira is, múlt szellemi, politikai s társadalmi áramlatok egyoldalú hatására. Nevelő céljuk van e részleteknek, amelyek igyekeznek méltányló megértéssel tekinteni múlt törekvések tévedéseire, hiányaira. Tekintettel arra a lomha mozgásra, amivel rég megszokott felfogások, nézetek változása jár mindig, el kell ismernünk, hogy a néha keserűvé, támadóvá váló hang is helyén van ; a történettudós s még inkább a tanár, ismeri az akadályokat, amelyek új eredmények, szélesebbkörű tudományos munkaszervezés elé gördülnek újra s újra, amikor legyökerezett téves nézetekkel teli olvasóközönség vagy tanítványok számára kell dolgoznia. Egyébnek, mint tudós céloktól vezetett lendületnek, nem szabad felfogni tehát Szekfű, Hóman és mások energikus felszólalásait. Különösen a liberális történetírás egyoldalúságai ellen — még annak sem, aki részletekben talán nem is ért velük egyet. Eckhartnak fejtegetéseit alkotmánytörténetünk túlzó közjogi irányáról túlélésén fogalmazottaknak tartjuk. E közlemény hamarosan erős vitákat vont maga után, nemcsak szakírók részéről, hanem napilapokban is. Úgy véljük, Echkart fogalmazása valóban nem szerencsés, mert akaratán kívül is érinti a nemzet érzékenységét. A «szellemtörténeti» célok kifejtését talán leglogikusabban és legfinomabb árnyalásokban Thienemann közleményében találhatjuk ; kissé sokaljuk benne az idegen terminus-technikusokat. Csaknem mulattatóan szellemes Gerevich cikke a művészettörténet módszereiről. Révész közleménye a buzgó vallásosság és az egyháztörténeti objektivitás viszonyáról felemel és gyönyörködtet egyúttal. Dékány a gazdaság- és társadalomtörténet, Mályusz a népiségtörténet területén mutatja be a kitágítandó látókör és munkakör remélhető eredményeit, amelyek nem csupán tudományos eredmények lehetnek, de nemzeti öntudatunk emelésére is vezethetnek és hathatós eszközökké válhatnak az ellenséges szomszédaikkal folyó nagy perünkben is. Tompa a régészet feladatait jelöli ki rövid vázlatban. Németh a nyelvtörténetnek az általános történetet érdeklő nagy eredményeiről számol be, igen világos összefoglalását adván a magyar őskorra vonatkozó modern nyelvtörténeti kutatásoknak; bárki kezébe ajánlhatjuk e pár lapot, aki, annyi téves tanítás és bizonytalanság után, tiszta képet akar szerezni eredetünk kérdéseiről. Munka és szellem — ez tehát a programm ; nem új, maguk a szerzők is hangsúlyozzák, hogy nem az. Új azért, mert a tudós szellemi munkától a legteljesebb lelki erőfeszítést kívánja. A lendület új , az alapgondolat örök. Munka és istenadta tehetség, e kettő meghozza remélhetőleg azt a sikert is, hogy történettudományunk a magyar közönség érdeklődésében újra támaszra talál. Hajnal István, Nyigri Imre: Megcsúfolt apostolok. (Szerző kiadása.) A kötet egy csomó novellát tartalmaz. Előszó kínálja őket, mégpedig erősen programm-ízű. Gyanakodva kezdünk a novellák olvasásába s bár a programm-ízt a szánkban érezzük mindvégig, már az első lapokon kellemes csalódásban van részünk. Itt egy novellaindító hangulatkép, némi tárgyias líra, amott egy jól vezetett történet vagy párbeszéd csípi el figyelmünket. Nyigri Imre tehetséges íróként jelentkezik s ami talán e kötetnél a legfontosabb tud fejlődni. Már maga az író is fejlődő arcot kívánt novelláival bemutatni. Az első novellát — az előszó szerint — tíz évvel ezelőtt írta, az utolsót meg mosta 35.