Napsugár, 1996 (40. évfolyam, 467-476. szám)

1996-01-01 / 467. szám

HENRYK SIENKIEWICZ LÉGY JÓ! Messze, az Óperenciás-tengeren is túl, született egy kis hercegnő. Tündérek gyűltek bölcsője köré. Mindegyik meg akarta ajándékozni valami értékes dolog­gal. Az első tündér így szólt: — Én a szépséget adom neki. Aki rá­néz, úgy véli majd, hogy tavaszi virágot lát. — Én sudár termettel ajándékozom meg — szólt a második. BERTOLT BRECHT A GONOSZSÁG MASZKJA Falamon függ egy japán famaszk, Egy gonosz szelleme arannyal befestve. Részvéttel nézem Homloka kidagadt ereit, melyek jelzik, Milyen megerőltető gonosznak lenni. — Tőlem földbe rejtett aranykincset kap — mondta a harmadik. A legidősebb tündér így gondolkodott: — A szépség elhervad. A sudár alak elváltozik. A kincs elfogy. Én örökös ajándékot akarok neki adni. A jósággal ajándékozom meg. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad... Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz be­lőle, annál jobban buzog. Ekkor lehajolt az alvó gyermekre. Megsimogatta és ezt suttogta: — Légy jó! KÖSZÖNTŐ Magyar népköltés Vagyon egy főváros, melynek neve Buda, Buda mellett egy víz, melynek neve Duna. A Dunában egy hal, melynek neve harcsa! Egymást szeretőket az úristen tartsa! ! Éljenek azok, akik igazok, akik nem azok, legyenek gazok!

Next