Napsugár, 2013 (57. évfolyam, 637-646. szám)
2013-01-01 / 637. szám
Télapó haragja Régen történt lesz ez, régen. Abban az időben, mikor virágosabb volt a tavasz, hoszszabb a nyár, áldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak: nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért be az ajtón. No, hanem Télapó akkor is olyan goromba öreg volt, mint mostanában. Ha megrázta fehér szakállát, nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kiabálni, csak azt, hogy akármilyen kár, oda van a nyár. - Bizony kár - sóhajtották az emberek -, mert többet ér egy nyár száz télnél. - Ohohó, ohohó! - csikorgatta mérgesen Tél apó a száraz faágakat. - A gonosz tél virágtördelő, madárpusztító, emberek sanyargatója. Bárcsak megenné a farkas! - kívánták az emberek. Megharagudott erre Tél apó. Szedte-vette sátorfáját, s ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon. Onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra: - Megálljatok, visszahívtok még engem! - Csak azt lesd! - nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást. - Siessünk, emberek - biztatták egymást, míg Tél apó megint a nyakunkra nem ül. Bizony, kár volt tőle ijedezni, nem jött Tél apó. A napocska szüret után is csak úgy szórta a szikrát, mint aratáskor. Tele volt virággal a mező. - Nini - örvendeztek az emberek -, csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhajtott az égre: ^ ^ - Könyörülj rajtam, Télapó, takargásd a sebeimet puha, fehér hótakaróval! Bezzeg az emberek sem áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. A vetést Télapó nem takargatta be meleg takaróval, puha, fehér hóval. Féreg kiette, MÓRA FERENC