Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)
1862-04-06 / 1. szám
E kis galamb posta, a Repülő gondolat, Mely nála is szállong már S sebesen szárnyra kap. S még szarkalábat is küld Oly pajkos-édesen: Hogy nemsokára egy rész Kis vendéged leszen. Ki összevissza csókol, Úgy, hogy selyemhajad Csókkal borzolja széjjel, S fáj majd az ajakad A sok csattanó csóktól, És úgy hozzád simul: Ruhád mind összegyűri Háh! irgalmatlanul. S örökzöldül e csínre Fogadást küld s teszen : Hogy ő hű, engedelmes S örökre jó leszen. LISZNYAY KÁLMÁN. 2 Szerencsétlen furulyás. — Beszély. — Irta : Kovács Pál. Rákfalvát épen úgy nevezhették volna Malaczfalvának is, mert ha becsületes lakossága nem tart is előre mindenben, de vissza se mászott épen rákként, legfölebb csak egy helyütt maradt, ami egyébiránt legbiztosabb positio szokott lenni az életben. A rákhoz pedig még annyiban sem hasonlított, amennyiben a rákot ha megfőzik, piros lesz ; Rákfalvának lakossága pedig ha le volt is néha főzve, ezért ugyan el nem pirult soha ! Rák nevét tehát nem is a rákoktól véve, hanem a szabóktól, lévén tisztes czéhhelye, az itt feles számmal képviselt szűrszabóknak, kiknek pedig mint tudjátok, nagy ollóik szoktak lenni, mint a rákoknak. És ennyi úgy hiszem elég is lesz ezúttal helynévmagyarázatnak, aki még többet s alaposabbat kivánna erről tudni, az forduljon tudós Ensel-Rezső Sándor úrhoz, ki a magyar helynevek magyarázatán épen most töri a fejét! Nekünk jelenleg elég tudnunk s tudatnunk annyit, hogy elbeszélendő eseményeink színhelyéül Rákfalvát választók, hol beszélyünk hőse is született, lakott, és megházasodott. Neve ezen derék ficzkónak, ki csakugyan teljes joggal elmondható magáról, hogy: nemo próféta in patria sua, egyelőre csak ,szerencsétlen furulyása legyen; volt azonban neki e mellett több is, ,elnevezték szegényt lónak, hol deresnek, hol fakónak, mint a nóta mondja ! Mert tudnotok kell szerelmes atyámfiai, hogy választott hősünk sem több sem kevesebb a maga valójában, mint szegény vidéki levelezője egypár gazdag, fővárosi lapnak, melyek hozzá ugyan ingyen járnak, de melyeknek ő otthon mégis néha keservesen fizeti meg az árát! A mai igen eszélyesen és ildomosan szervezett és rendszerezett világban, igen természetes, hogy még a vidéki levelezők is önálló státust képeznek az irodalmi egységes összállamban. Megvan ennek a maga aristokrátiája épen úgy, mint proletariátussága. Vannak munkás de szerény tagjai, vannak vitéz katonái, kik még Vahot Imrustól, a polemikus hadak legyőzhetlen nagyvezérétől sem riadnak mindig vissza. Vannak tisztes belső emberei, kik szép szóval, a feltámadás és az erre következendő más jobb világnak kenetes szavakkal ecsetelt reményeivel tartják össze lapjuk s mellett uj év körül a népet Vannak insurgensei, önkényesei, kik a maguk költségén élnek, s még a brief-márkokat is a maguk erszényéből fizetik. Ez megfizethetlen jó kis csoport. Vannak végre besorozott vitézei, kik csak az anticipatiókat szolgálják le kelletlenül, ímmel-ámmal, ezeket ugyan nem sokra lehet használni! Szóval, van ezen státusnak mindene, — még adóssága is — mi csak egy jól szervezett állam létére s fenntartására szükséges! Mindez, az ármádiát illeti. — A politikai administratióban legkitűnőbb helyet foglal el itt is az aristokratia. — Az aristokrata-levelező — ki azonban nem szükség hogy herczeg, gróf, vagy báró legyen, miután itt csak az irodalmi aristokratiáról van a szó — az aristokrata-levelező mondom, nem napszámban dolgozik, a mi rangján — aluli volna, sőt néha még maga fizeti meg levelének kiadási költségét,— a mi a kiadóra nézve igen kedvező és hasznos állapot; ámbár a szerkesztőre nézve nem mindig kecsegtető, — sőt van eset, melyben a szerkesztő szeretne az efféle levelezőn kiadni, megtörténvén néha, hogy levelei sületlenségeivel a szegény adózó olvasóközönség főzetik le. A proletárius levelezők többnyire vidéki tiszteletbeli hivatalnokok, esküdtek, jegyzők, ügyvédek, orvosok, kik aztán illendő honoráriumért a megyékből és városokból, falukból és pusztákról, hiteles és jól értesült kútfőkből meritett hírekkel hajborzasztó criminális történetek hűséges, pártatlan leirá- isával kedveskednek a szerkesztőségeknek ex offo, azaz bizonyos fizetésért, s tisztelet -példányon felül. — Ezek után jönnek a diurniszták, kiknek honorárium ugyan még nem jár, de tisztelet-példányt már kapnak. Ezek egyúttal az előfizetést szedő executorok, kik tíz egyszerre beküldött példányra egyet maguknak rendkívüli nyereményül meg is gazdálkodhatnak. — Végre jönnek a dilettánsok, vagyis tiszteletbeli levelezők, kiknek se diurnum, se tiszteletpéldány nem jár, s csupán azon kedvezményben részesíttetnek , hogy a vidéki jótékony tánczvigalmakról, hangversenyekről, műkedvelői előadásokról , kisvárosi nagy eseményekről irniok bérmentesen szabad, — akár közöltétnek aztán leveleik, akár nem. Szorgalmas, csüggedetlen fáradságu nép, mely tulboldog, ha tiz levele közöl egy egy néha kivonatban világot lát , kivált ha abban , az általuk titokban imádott bálkirálynő szépsége, vagy az isteni műkedvelő primadonna művészetéről is van egypár devalvált dicsérő szó! Az én hősöm , ez a szerencsétlen furulyás a munkásosztályból volt levelezője három szépirodalmi, s két ellenkező irányú politikai pesti lapnak, de csak tiszteletpéldányos; remetó azonban, hogy felviheti még legalább az aesthetikai vezérczikkezésig, mikor aztán majd egy kis honorárium is fog neki igértetni, melynek behajtásához ugyan aligha egy kis barátságos executio nem leendne szüksé