Nefelejts, 1865. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1865-10-22 / 43. szám

Ini (Hugo Victor „Chants du Crépuscule“-iből.) A hajnal itt van, — s ajtód zárva! Miért nem ébredsz, kedvesem? A rózsa kelted’ ébren várja, Ne álmodozz már most te sem! Hallj engemet, Szép angyalom! Téged szeret * Könyem, dalom! Meg-megtörren szentélyed zárja; A hajnal mondja: „Itt a nap!“ Madárdalnak harmóniája, S az én szivem szólítanak! Hallj engemet, Szép angyalom! Téged szeret Könyem, dalom! Mint nőt, angyalt féllek s imádlak, Isten boldoggá tett veled; Szemem szépségedért adá csak És lelkedért szerete­emet! Hallj engemet, Szép angyalom ! Téged szeret Könyem, dalom! Udvardy Géza. mmiy és a Skik — Elbeszélés. — Irta: Vértesi Arnold. (Folytatás). De ha nem lett volna is már 40 év óta szokása Krantz urnak engedni mindenekben, most mégis engedett volna. Nem csupán azért kell engednie most, mivel véleménye szerint a műveltebb tartozik engedni a kevésbbé művelt­nek, hanem azért is, mert illendő, hogy az ember leendő apósát tiszteletben tartsa és engedjen neki. Krantz úr úgy tekintette most már Bekéry urat mint atyját. S egészen fiúi tisztelettel közelitett hozzá, hogy szi­vét kitárja előtte; miután azonban látta, hogy a perez nem épen legalkalmasabb e nyilatkozatra, jó éjt kivánt s szivének ügyeit másnapra halasztotta. Ekkor aztán elkezdte terjedelmesen és ékesszólólag előadni, hogy a sors végzőse úgy hozván magával, s a dol­got minden oldalról megfontolva, azon meggyőződésre ju­tott, hogy helyesen cselekednék, ha az özvegyi állapotnak véget vetne és megházasodásra gondolna.­­• Na hiszen erre a meggyőződésre gyakran jutottál már te, hanem menyasszonyt nem találtál, — viszontá ne­vetve Bekéry úr, ki azt hitte, hogy Krantz úr csak a régi nótát akarja ismét rákezdeni. Krantz úr, mielőtt előadásában tovább haladt volna, legelőbb is kijelenté, hogy ez nem nevetni való dolog és kéri a másan tisztelt barátját, hogy figyelemmel hallgassa meg, mert neki komoly szándéka van és erről a komoly szándékról akar szólni. Bekéry úr erre szokott úri modorában viszonzá, hogy ő akkor nevet, mikor nekitetszik, és ha Krantz olyan bo­londokat beszél,hát bizó nevetni fog rajta. Hanem hát jól van, most az egyszer csendesen meghallgatja, beszéljen hát Krantz, kiváncsi hallani, mit akar beszélni ez a Krantz? Krantz úr tehát szólni kezdett azon komoly szán­dékról, mely őt tisztelt barátjához vezette. — Beláttam végre, tisztelt barátom, hogy egy érző szív számára csak a házasságban lehet valódi boldogság, valódi élet.. Bekéry úr itt félbeszakította az érzékenyszívü gyógy­szerészt, hogy neki ne beszéljen ezekről a régi bolondsá­gokról; ha valami újat nem tud, hát hallgasson. — Újat? — viszonzá Krantz úr; — de hiszen, ked­ves barátom,én életem legfontosabb ügyéről beszélek s te nem méltóztatol figyelemmel kisérni beszédemet, holott tőled függ egész boldogságom. 43

Next