Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-06-30 / 52. szám
ban néhány külföldi nyelvtanár áll. A Pesten történt strikeok majdnem mind a külföldi munkásszövetség izgatásai folytán és annak felhívására történtek. A párisi commune levezetését az „International“ Európa-szerte tüntetésekkel üli meg, s ily tüntetések Pesten is elrendelve voltak. E célból egy városi térre volt hirdetve népgyűlés. Minthogy e tér felett a város rendelkezik, az ott a népgyűlés megtartását betiltá. Az illetők erre összegyűltek az Istvántóli 4. számú házban, hol ezen, a hatóságnak előbb be nem jelentett gyűlésen, beszédek tartottak a párisi commune megünneplésére, és szidalmazták a monarchiát s a tulajdonjogot. Innen az illetők, mintegy 4—500-an zárt sorokban indultak ki a városligetbe a „bimbóház“ korcsmába. Mindegyik munkás sövegén gyászkokárdát viselt, a párisi commune eleste feletti gyász jeléül. A nevezett városligeti korcsmában beszédek tartottak hogy: Le a monarchiával! Le a kormánynyal! — Több városi biztos szétoszlásra hívta fel a tömeget, s az ellenszegülők letartóztattak. Eddig összesen mintegy 16-an voltak fogva. Ezek feles számmal külföldi s bécsi ismert munkás-izgatók, kik, úgy látszik, Pest rendezetlen viszonyait igen alkalmasaknak találták izgatásaikra s egyelőre nagyobb mérvű munka-felfüggesztést terveztek, mi részben sikerült is. Ön természetesnek fogja találni, hogy ilyesmit a hatóság nem nézhetett tétlen kézzel s a megfelelő intézkedéseket sietett megtenni.. Ez intézkedésekről, amelyeket a városi kapitányság foganatosított, a belügyministérium értesítve van, az illető vizsgálati iratok a ministériummal közöltettek, s legyen ön meggyőződve, hogy a személyes szabadság érdekei szintúgy tiszteletben tartatnak, amint a hatóság nem fog késni oly szigort is alkalmazni, minőt a viszonyok követelnének. Ez internationális mozgalomtól egészen függetlenül történik az, hogy a városkapitányság oly munkásokat, kik 8 nap alatt keresetforrásukat nem tudják kimutatni, Pestről kiutasít. Ilyesmi városi statútum alapján történik, s ezt a fenyegetett közbiztonság érdekei követelik, miután ép most, midőn különben munkáskézben oly nagy a hiány, Pesten feltűnő nagy számmal csoportosulnak oly emberek, kik nem akarnak dolgozni. Ennyi az, mit ez ügyről, a vizsgálatok jelen állapotában, önnel közölhetek. H . г Vát cs. : Michael Horvat tímár és törcsvári alporkolás 1612-ben. D. Frndgr: Horváth és Ferencz családok elszászosodva ma is vannak főként Feketehalmon. Balog cs. : Balog István meghalt 1640 és leánya Balog Kata 1637-beli sírköveik megtaláltattak a múlt században a bolonyai szász temetőben. Major cs. : Major András brassai magy. prédikátor 1646 — 1649-ig brassai Major Márton, a gyulafejérvári könyvnyomda felügyelője 1642 — 1656-ig. Benkö transsylv. Magyarosi cs. : Magyarosi Péter mészáros 1656 előtt. Magyarosi János szószolló 1707-ben. Bolonyai magy. szomszédság articalussal. Magyarosi kőmives 1718-ban. Grothárd cs. : Bolgárszegi Gothárd Márton m. préd. 1649 —1660-ig. Gothárd Jakab m. préd. 1675 — 1682-ig. Gothárd János ugyan az 1682 — 1685-ig. — 206 — Magyar delegaczió. Az albizottság a pénzügyministerium 1872. évi költségvetését, mely 1.887.674 irtot, tesz levonása nélkül helyben hagyta, szintúgy a 2.774 frtnyi fedezetet. Az albizottság a közös minisztériumnak válaszára nézve, melyet az 1871. évi közösügyi költségvetés tárgyalásakor a bizottság által hozott határozatokra és nyilvánított kivonatokra adott, a következőket jelenti : 1. Az 1867-ik év végével maradt, de mindeddig teljesen meg nem osztott közös pénztári készlet iránt a közös pénzügyminiszter azt jelenti, hogy újabb sürgető átírást intézett a monarchia két felének illető minisztereihez, melyben az érintett közös pénztári maradványok és egyéb aktív követelések kiegyenlítésének befejezését szorgalmazta, de az utolsó ülésszak befejezése óta lefolyt rövid időköz folytán végleges eredményt nem jelenthet. Miután nemcsak tavai, de az 1867-ik év 15. t. sz. hozatala és így 4 év óta mind a magyar országgyűlés, mind a közösügyi bizottságok sürgetik a közös aktívák tárgyábani leszámolást, az albizottság kifejezést adva azon a közös pénzügyminiszter által is osztott reménynek, miszerint ezen, mindkét fél államháztartására nézve oly fölötte fontos és az 1867-ik évi zárszámadást egyedül lehetségessé tevő ügy minél előbb végleges megoldásnak vitetendik eléje, a közös pénzügyminisztert ezen irányban folytatott tárgyalások siettetésére véli utasítandónak. 2. A közös nyugdíj-szabászatnak az illető törvényhozó testületek útján leendő létrehozása iránt a közös pénzügyminiszter arról értesíti a közösügyi bizottságokat, hogy a monarchia két felének minisztériumaival már korábban közölt a polgári rendű közös tisztviselők és hozzátartozóik nyugdíjairól szóló törvényjavaslatnak, az illetékes törvényhozások alkotmányos tárgyalás alá való bocsátását szorgalmazta ugyan, azonban a két államterület minisztériumainak módjában nem volt a jelen ülésszak megnyíltáig ezen tv.-javaslat tárgyalását lehetővé tenni. Az albizottság tekintettel az utolsó ülésszak befejezése óta lefolyt időköz rövidségére ezen jelentést tudomásul veszi , minthogy azonban a fönálló nyugdíj-szabályzat nem alkotmányos úton jött létre, a közös pénzügyminisztert továbbá is oda utasítandónak véli, hogy a két fél minisztériumai útján az illető törvényjavaslatnak alkotmányos tárgyalása siettetését szorgalmazza. 3. A Jőszámszéknek az alkotmányosság elveinek megfelelő szervezésére nézve azt válaszolja a közös pénzügyminiszter, hogy azt még nem lehetett keresztül vinni, miután a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára fölállítandó számszék szabályzata eddigelé még nem került alkotmányos tárgyalás alá, — megjegyezvén azonban, hogy e tekintetben egy előfeltételnek már elég tétetett az által, hogy ő felsége a közös főszámszék elnökét kinevezni méltóztatott. Az albizottság azon nézetből indulva ki, hogy, miután sem az osztrák közösügyi bizottság, sem a monarchia két felének törvényhozása a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára fönálló főszámszék végleges szabályzatának alkotmányos tárgyalásától a közös főszámszék szervezését függőben tartani nem akarták — a közös pénzügyminiszter által érintett akadálynak ily döntő súlyt tulajdonítani nem lehet — nem ismerheti el azt, hogy a szervezés egy előfeltételének az által már elég tétetett volna, hogy ő felsége a főszámszék elnökét kinevezni méltóztatott, sőt épen azért, mivel az alkotmányosság elvei szerint a főszámszék elnökét kirekesztőleg illeti a felelősség terhe, ennek törvényes megállapítása s igy a számszék végleges szervezetének életbe léptetése előtt a közös minisztériumnak az elnök kineveztetése iránt tett fölterjesztését időelőttinek nyilvánítani kénytelen. Egyébiránt a közös minisztérium már most nemcsak fölhívandó, de kötelezőleg arra volna utasítandó, hogy a közös főszámszék elnökének a miniszterekkel koordinált állása és az egész számszéknek az alkotmányosság igényleteinek megfelelő szervezése iránti törvényjavaslatot halasztás nélkül a monarchia két felének minisztériumai útján az illető törvényhozó testület tárgyalása alá terjeszteni siessen. Háromszék egyik legkisebb helysége ez, t. olvasó egy olyan, melyben a megyének absolute semmi, a községnek pedig csak annyi jövedelme van, miből a kiadások fedeztetnek nagy nehezen. A helységben adta énekvezér és tanító Sándor Mihály ur a vizsgát mainap, szülök, hallgatók, és idegenek legnagyobb megelégedése és elismerése között. Hogy mily szenvedélyes jó tanító volt ez évben is, azt fényesen bebizonyította. És a fizetése : — — — Kántori és tanítói fizetés : 21 kalongya rozs, 21 kalongyarab, 1200 □-ös szántó használata és ... és ...11 forint. 20 kr. o. é. Egy jó tanítónak, kit a környék is annak ismer, s hogy szenvedélyet tanítson, miként teszi megélni ennyi fizetésből; ez talány előttem. Reméljük, hogy a tanfelügyelő úr — mint megígérte — gondoskodni fog róla, mert ha valaki, úgy bizonyára ő is kiérdemelte, de szívesen kérjük a képen intézkedni, miszerint ne szakitassunk el tőle. Addig pedig kérnék szépen a Czofalvi megyebirót, hogy a mi három évtől fogva megyei jegyzőkönyvön egyhangúlag elhatározva van — t. i. tanítói lakon egy kutásatás — végre valahára készüljön rá s hajtsa végre. Csia József. ViI . k. Czottulva, 1878 Junius hó 25. A helybeli ev. ref. felekezeti iskolában mainap tartatott meg a rendes vizsgálat. Az egész tárgyról nem szóltanék, — ha csak ezt kellene megírnom — de lelkemet nyomja egy fájdalom, a szánalom. Tudtam, és tudom én azt vajmi jól, hogy a falusi tanítók csekély — mondhatni semmi — fizetés mellett minő állást foglalnak el ; de azt nem tudtam ez évig, hogy a tanítói pálya oly serdülők között, kik még szóllani is alig tudnak, kedves legyen, sőt szenvedélyé váljék. Bácsfalu, 1871-ik évi június hó 24-én. Tegnap, midőn a Brassói heti vásárból délután 5—6 óra tájt vissza jöttünk, Dereszte és Bácsfalu közt — a mi noha sem nyárban sem télben nem tartozik ritka esetek közé — ismét egy kellemetlen meglepetése volt az utazó közönségnek. Ugyanis a rendkívüli esőzések miatt a Tömös vize megáradván, mely az áradásakor a hely lejtős fekvése tekintetéből dühöngő sebességgel szokott folyni, körülbelül 14 szekéren lévő utazók kényteleníttették az árvíz szélén megállni, bámulva az árvíz garázdálkodásait, s várva annak apadását. A várakozás azonban mind füstbe ment, mert késő este mégis csak vissza kellett menni a keresztébe mindnyájunknak , ahol minden aggodalom mellett szerencséseknek érzették magukat azok, akik a korcsmába korán beszállásolhattak, azért, mert a fogadó helyiség az összes utazók számára szűk lévén — egy része kénytelen volt a keresztes román szomszédok testvéries vendégszeretetét igénybe venni, — ahonnan csak más napra viradólag lehet e utunkat veszély nélkül tovább folytatni. De ezzel nincs vége mindennek, mert tegnap este az árvíz szélén ácsorgásunk alatt egy oly dicséretre méltó cselekedetnek is voltunk szemtanúi, hogy azt érintetlenül hagyni embertelenség volna, és az ime igy következik : Dereszter gyapjú mosató. Jenácho Alexe úr látva, hogy a Bácsfalvi és Türkösi gyapjú mosó munkás írószemélyek, kik a munkát végezve, minden eszre haza szoktak menni — de most a hazamenetelre nem számíthatva, a keresztébheni éjszakára visszamaradás őket kétségbeejtő jajgatásra fakasztotta — saját költségén 6 uj frt. fizetés mellett egy oly ismerős molnárját fogadta meg, a kit többször látott az árvizén kemény megrakott szekerével keresztül vergődni — és a kinek most is sikerült a sebes nagy folyót kacskaringósan körülvetve, a nöszemélyeket — noha közbe-közbe az átszállítás alatt nagy sikoltásokat is lehetett hallani — szerencsésen által szállítani. Azon nöszemélyeknek pedig, kiknek nem volt bátorságuk a szekérre felülni s keresztébe vissza maradtak, a nevezett Jenáche ur sajátjából mindamennyinek vacsorát adatott. Hát nem tiszteletre méltó egy oly nemes lélek, a ki szegény munkásait a veszedelem s szükség idején a sárból kirántani igyekszik ? De ezzel sincs vége mindennek, mert miután ez is megtörtént kezdődött ismét az utazásban megakadályozott nép zúgolódása és hogy hányféleképen lehetett elkeseredett hangokat hallani, azért t. i., hogy egy oly hidnak építéséről, mely már ezelőtt századokkal fenn kellett volna hogy álljon, s még mai napig is mindenfelől hallgat a Krónika felőle, azt képzelni se lehet; s épen azért minthogy a kárhoztatások többnyire az illető törvényhatóságok gondatlanságaira s lassú működéseire vonatkozók voltak, helyesebbnek tartom ide nem sorolni. Különben ideje is volna a nevezett helyre, ahol a víz gyakori változatos áradásai s folyásai miatt még csak állandó pallót sem lehet tartani, s télben is az utazók fagyrepedésekben megakadva s beszakadva irtóztató szerencsétlenségeket szenvednek, hogy már valahára egy állandó hidnak építését az illető törvényhatóság elrendelné, amit a nép már rég óhajt , mert tapasztalat szerint annyi bizonyos, hogy Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu közönségei a hídépítési költségek aránylagos részét fizetni készek, hogy a Brassó közönsége is — részint a határ fekvésének tekintetéből, (mert a folyó területének hason féle része Brassóhoz tartozik) s részint pedig azért, mert a fennebbi közönségekből összesen