Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-30 / 52. szám

ban néhány külföldi nyelv­tanár áll. A Pe­sten történt strikeok majdnem mind a kül­földi munkásszövetség izgatásai folytán és annak felhívására történtek. A párisi commune levezetését az „In­ternational“ Európa-szerte tüntetésekkel üli meg, s ily tüntetések Pesten is elrendelve voltak. E célból egy városi térre volt hir­detve népgyű­lés. Minthogy e tér felett a város rendelkezik, az ott a népgyű­lés meg­tartását betiltá. Az illetők erre összegyűltek az István­tóli 4. számú házban, hol ezen, a hatóság­nak előbb be nem jelentett gyűlésen, be­szédek tartottak a párisi commune megün­neplésére, és szidalmazták a monarchiát s a tulajdon­jogot. Innen az illetők, mintegy 4—500-an zárt sorokban indultak ki a vá­rosligetbe a „bimbóház“ korcsmába. Mind­egyik munkás sövegén gyászkokárdát vi­selt, a párisi commune eleste feletti gyász jeléül. A nevezett városligeti korcsmában be­szédek tartottak hogy: Le a monarchiával! Le a kormánynyal! — Több városi biztos szétoszlásra hívta fel a tömeget, s az ellen­szegülők letartóztattak. Eddig összesen mintegy 16-an voltak fogva. Ezek feles számmal külföldi s bécsi ismert munkás-izgatók, kik, úgy látszik, Pest rendezetlen viszonyait igen alkalma­saknak találták izgatásaikra s egyelőre na­gyobb mérvű munka-felfüggesztést tervez­tek, mi részben sikerült is. Ön természe­tesnek fogja találni, hogy ilyesmit a ható­ság nem nézhetett tétlen kézzel s a meg­felelő intézkedéseket sietett megtenni.. Ez intézkedésekről, a­melyeket a városi kapi­tányság foganatosított, a belügyministérium értesítve van, az illető vizsgálati iratok a ministériummal közöltettek, s legyen ön meggyőződve, hogy a személyes szabadság érdekei szintúgy tiszteletben tartatnak, a­mint a hatóság nem fog késni oly szigort is alkalmazni, minőt a viszonyok követel­nének. Ez internationális mozgalomtól egé­szen függetlenül történik az, hogy a város­kapitányság oly munkásokat, kik 8 nap alatt keresetforrásukat nem tudják kimu­tatni, Pestről kiutasít. Ilyesmi városi statú­tum alapján történik, s ezt a fenyegetett közbiztonság érdekei követelik, miután ép most, midőn különben munkáskézben oly nagy a hiány, Pesten feltűnő nagy szám­mal csoportosulnak oly emberek, kik nem akarnak dolgozni. Ennyi az, mit ez ügyről, a vizsgálatok jelen állapotában, önnel kö­zölhetek. H . г V­á­t c­s. : Michael Ho­r­vat tímár és törcsvári al­­porkolás 1612-ben. D. Frndgr: Horváth és F­e­r­e­n­c­z családok elszászo­­sodva ma is vannak főként Feketehalmon. Balog c­s. : Balog István meghalt 1640 és leánya Balog Kata 1637-beli sírköveik megtaláltattak a múlt században a bolonyai szász temetőben. M­aj­o­r c­s. : Major András brassai magy. prédikátor 1646 — 1649-ig brassai Major Márton, a gyula­­fejérvári könyvnyomda felügyelője 1642 — 1656-ig. Benkö transsylv. Magyarosi c­s. : Magyarosi Péter mészáros 1656 előtt. Magyarosi János szószolló 1707-ben. Bolonyai magy. szomszédság articalussal. Magyarosi kőmives 1718-ban. Gr­o­th­á­r­d c­s. : Bolg­ár­szegi Gothárd Márton m. préd. 1649 —1660-ig. Goth­árd Jakab m. préd. 1675 — 1682-ig. Gothárd János ugyan az 1682 — 1685-ig. — 206 — Magyar delegaczió. Az albizottság a pénzügyministerium 1872. évi költségvetését, mely 1.887.674 irtot, tesz levonás­a nélkül helyben hagyta, szintúgy a 2.774 frtnyi fe­dezetet. Az albizottság a közös minisztériumnak vála­szára nézve, melyet az 1871. évi közösügyi költség­­vetés tárgyalásakor a bizottság által hozott határo­zatokra és nyilvánított kivonatokra adott, a követke­zőket jelenti : 1. Az 1867-ik év végével maradt, de minded­dig teljesen meg nem osztott közös pénztári készlet iránt a közös pénzügyminiszter azt jelenti, hogy újabb sürgető átírást intézett a monarchia két felé­nek illető minisztereihez, melyben az érintett közös pénztári maradványok és egyéb aktív követelések kiegyenlítésének befejezését szorgalmazta,­­ de az utolsó ülésszak befejezése óta lefolyt rövid időköz folytán végleges eredményt nem jelenthet. Miután nemcsak tavai, de az 1867-ik év 15. t. sz. hozatala és így 4 év óta mind a magyar or­szággyűlés, mind a közösügyi bizottságok sürgetik a közös aktívák tárgyábani leszámolást, az albizottság­­ kifejezést adva azon a közös pénzügyminiszter által is osztott reménynek, miszerint ezen, mindkét fél államháztartására nézve oly fölötte fontos és az 1867-ik évi zárszámadást egyedül lehetségessé tevő ügy minél előbb végleges megoldásnak vitetendik eléje, a közös pénzügyminisztert ezen irányban foly­tatott tárgyalások siettetésére véli utasítandónak. 2. A közös nyugdíj-szabászatnak az illető tör­vényhozó testületek útján leendő létrehozása iránt a közös pénzügyminiszter arról értesíti a közösügyi bizottságokat, hogy a monarchia két felének minisz­tériumaival már korábban közölt a polgári rendű kö­zös tisztviselők és hozzátartozóik nyugdíjairól szóló törvényjavaslatnak, az illetékes törvényhozások alkot­mányos tárgyalás alá való bocsátását szorgalmazta­­ ugyan, azonban a két államterület minisztériumainak módjában nem volt a jelen ülésszak megnyíltáig ezen tv.-javaslat tárgyalását lehetővé tenni. Az albizottság tekintettel az utolsó ülésszak befejezése óta lefolyt időköz rövidségére ezen jelen­tést tudomásul veszi , minthogy azonban a fönálló nyugdíj-szabályzat nem alkotmányos úton jött létre, a közös pénzügyminisztert továbbá is oda utasítan­dónak véli, hogy a két fél minisztériumai útján az illető törvényjavaslatnak alkotmányos tárgyalása siet­tetését szorgalmazza. 3. A Jőszámszéknek az alkotmányosság elvei­nek megfelelő szervezésére nézve azt válaszolja a közös pénzügyminiszter, hogy azt még nem lehetett keresztül vinni, miután a birodalmi tanácsban kép­viselt királyságok és országok számára fölállítandó számszék szabályzata eddigelé még nem került al­kotmányos tárgyalás alá­, — megjegyezvén azonban, hogy e tekintetben egy előfeltételnek már elég téte­tett az által, hogy ő felsége a közös főszámszék elnökét kinevezni méltóztatott. Az albizottság azon nézetből indulva ki, hogy, miután sem az osztrák közösügyi bizottság, sem a monarchia két felének törvényhozása a birodalmi ta­nácsban képviselt királyságok és országok számára fönálló főszámszék végleges szabályzatának alkotmá­nyos tárgyalásától a közös főszámszék szervezését függőben tar­tani nem akarták — a közös pénzügy­­miniszter által érintett akadálynak ily döntő súlyt tulajdonítani nem lehet — nem ismerheti el azt, hogy a szervezés egy előfeltételének az által már elég tétetett volna, hogy ő felsége a főszámszék el­nökét kinevezni méltóztatott, sőt épen azért, mivel az alkotmányosság elvei szerint a főszámszék elnö­két kirekesztőleg illeti a felelősség terhe, ennek tör­vényes­­ megállapítása s igy a számszék végleges szervezetének életbe léptetése előtt a közös minisz­tériumnak az elnök kineveztetése iránt tett fölter­jesztését időelőttinek nyilvánítani kénytelen. Egyébiránt a közös minisztérium már most nemcsak fölhívandó, de kötelezőleg arra volna uta­sítandó, hogy a közös főszámszék elnökének a mi­niszterekkel koordinált állása és az egész számszék­nek az alkotmányosság igényleteinek megfelelő szer­vezése iránti törvényjavaslatot halasztás nélkül a mo­narchia két felének minisztériumai útján az illető törvényhozó testület tárgyalása alá terjeszteni siessen. Háromszék egyik legkisebb helysége ez, t. ol­vasó­ egy olyan, melyben a megyének absolute semmi, a községnek pedig csak annyi jövedelme van, miből a kiadások fedeztetnek nagy nehezen. A helységben adta énekvezér és tanító Sándor Mihály ur a vizsgát mainap, szülök, hallgatók, és idegenek legnagyobb megelégedése és elismerése között. Hogy mily szenvedélyes jó tanító volt ez évben is, azt fényesen bebizonyította. És a fizetése : — — — Kántori és tanítói fi­zetés : 21 kalongya rozs, 21 kalongya­rab, 1200 □-ös szántó használata és ... és ...11 forint. 20 kr. o. é. Egy jó tanítónak, kit a környék is annak is­mer, s hogy szenvedélyet tanítson, miként teszi megélni ennyi fizetésből; ez talány előttem. Reméljük, hogy a tanfelügyelő úr — mint megígérte — gondoskodni fog róla, mert ha valaki, úgy bizonyára ő is kiérdemelte, de szívesen kérjük a képen intézkedni, miszerint ne szakitassunk el tőle. Addig pedig kérnék szépen a Czofalvi megye­­birót, hogy a mi három évtől fogva megyei jegyző­­könyvön egyhangúlag elhatározva van — t. i. taní­tói lakon egy kutásatás — végre valahára készüljön rá s hajtsa végre. Csia József. V­i­­I . k. Czottulva, 187­8 Junius hó 25. A helybeli ev. ref. felekezeti iskolában mai­­nap tartatott meg a rendes vizsgálat. Az egész tárgyról nem szóltanék, — ha csak ezt kellene meg­írnom — de lelkem­et nyomja egy fájdalom, a szánalom. Tudtam, és tudom én azt vajmi jól, hogy a falusi tanítók csekély — mond­hatni semmi — fizetés mellett minő állást foglalnak el ; de azt nem tudtam ez évig, hogy a tanítói pá­lya oly serdülők között, kik még szóllani is alig­­ tudnak, kedves legyen, sőt szenvedélyé váljék. Bácsfalu, 1871-ik évi június hó 24-én. Tegnap, midőn a Brassói heti vásárból délután 5—6 óra tájt vissza jöttünk, Dereszte és Bácsfalu közt — a mi noha sem nyárban sem télben nem tartozik ritka esetek közé — ismét egy kellemetlen meglepetése volt az utazó közönségnek. Ugyan­is a rendkívüli esőzések miatt a Töm­ös vize megáradván, mely az áradásakor a hely lejtős fekvése tekintetéből dühöngő sebességgel szokott folyni, körülbelül 14 szekéren lévő utazók kényte­­leníttették az árvíz szélén megállni,­­ bámulva az árvíz garázdálkodásait, s várva annak apadását. A várakozás azonban mind füstbe ment,­­­ mert késő este még­is csak vissza kellett menni a keresztébe mindnyájunknak , a­hol minden aggodalom mellett szerencséseknek érzették magukat azok, a­kik a korcs­mába korán beszállásolhattak, azért, mert a fogadó helyiség az összes utazók számára szűk lévén — egy része kénytelen volt a keresztes román szomszé­dok testvéries vendégszeretetét igénybe venni, — a­honnan csak más napra viradólag lehet e utunkat ve­szély nélkül tovább folytatni. De ezzel nincs vége mindennek, mert tegnap est­e az árvíz szélén ácsorgásunk alatt egy oly di­cséretre méltó cselekedetnek is voltunk szemtanúi, hogy azt érintetlenül hagyni embertelenség volna, és az ime igy következik : Der­eszter gyapjú mosató­­. Jenácho Alexe úr látva, hogy a Bácsfalvi és Türkösi gyapjú mosó munkás írószemélyek, kik a munkát végezve, min­den eszre haza szoktak menni — de most a haza­menetelre nem számíthatva, a keresztébheni éjszakára visszamaradás őket kétségbeejtő jajgatásra fakasz­totta — saját költségén 6 uj frt. fizetés mellett egy oly ismerős molnárját fogadta meg, a kit többször látott az árvizén kemény megrakott szekerével ke­resztül vergődni — és a kinek most is sikerült a sebes nagy folyót kacskaringósan körülvetve, a nö­­személyeket — noha közbe-közbe az átszállítás alatt nagy sikoltásokat is lehetett hallani — szer­encsésen által szállítani. Azon nöszemélyeknek pedig, kiknek nem volt bátorságuk a szekérre felülni s keresztébe vissza maradtak, a nevezett Jenáche ur sajátjából mindamennyinek vacsor­át adatott. Hát nem tiszteletre méltó egy oly nemes lélek, a ki szegény munkásait a veszedelem s szükség idején a sárból kirántani igyekszik ? De ezzel sincs vége mindennek, mert miután ez is megtörtént kezdődött ismét az utazásban meg­akadályozott nép zúgolódása és hogy hányféleképen lehetett elkeseredett hangokat hallani, azért t. i., hogy egy oly hidnak építéséről, mely már ezelőtt századokkal fenn kellett volna hogy álljon, s még mai napig is mindenfelől hallgat a Krónika felőle, azt képzelni se lehet; s épen azért minthogy a kár­­hoztatások többnyire az illető törvényhatóságok gon­datlanságaira s lassú működéseire vonatkozók voltak, helyesebbnek tartom ide nem sorolni. Különben ideje is volna a nevezett helyre, a­hol a víz gyakori változatos ár­adásai s folyásai mi­att még csak állandó pallót sem lehet tartani, s tél­ben is az utazók fagyrepedésekben megakadva s be­szakadva irtóztató szerencsétlenségeket szenvednek, hogy már valahára egy állandó hidnak építését az illető törvényhatóság elrendelné, a­mit a nép már rég óhajt , mert tapasztalat szerint annyi bizonyos, hogy Bácsfalu, Tü­rkös, Csernátfalu és Hosszúfalu kö­zönségei a hídépítési költségek aránylagos részét fi­zetni készek, hogy a Brassó közönsége is — részint a határ fekvésének tekintetéből, (mert a folyó terü­letének hason féle része Brassóhoz tartozik) s részint pedig azért, mert a fennebbi közönségekből összesen

Next