Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-04-22 / 32. szám

124 « több igényeltetek mint az, hogy az illető személy miniszterré legyen — ily szinü feliratoknak jellege csak szolgai lehet, nem adhat arra mit sem az illető miniszter, a törvényhatóság maga pedig ezen telles queties feliratokkal azt koczkáztatja, hogy midőn valódi érdemeket kellene majdan jutalmaznia, elvek fölötti öröm és bizalom nyilvánításokat szereznie, feliratainak senki lélek fontosságot s nyomatékot többé tulajdonitani nem fog. Szóló felhívja bizottsági tagtársait, hogy ne polizáljanak annyit, hanem egyesüljenek s fogjanak kezet a haza- és a jó adminisztratió létesítése érdekében, fenntartván az állandó választmány gyűlésében tett azon indítványát, hogy a miniszter urak kineveztetésére vonatkozó értesítő leiratokat a bizottság vegye tudomásul. Ezen élénk helyesléssel fogadott beszéd után feláll Zethal Ferencz úr, kihangsúlyozva, hogy mindenki a kinek az illemről fogalma van, a miniszter uraknak bizalmi feliratot fog szavazni, pártolja a feliratot, mire báró Szentkereszty Zsigmond azt a megjegyzést teszi, hogy mert ő sem pártolja, és nem pártolja az ellenzéknek egyik tagja sem a feliratot, tehát ő és az egész ellenzék sajnálja Zethal urnak az illemről ezen fogalmát. Zethal úr ezen illemtelen nyilatkozata különben azt is fejezheti ki, hogy a bizalmi felirat ez esetben nem az érdem elismeréséül, hanem az illem kedvéért történjék. Mi pedig azt véljük, hogy a bizottság nemazért ül össze, hogy az excelencziások számára holmi mézes mázos complimenteket süssön ki. Meg kell gondolni különben azt is, hogy minden nem alaposan indokolt bizalomnyilvánítás új hivatalnokoknál félig meddig bizalmatlansági szavazat elődjeik iránt. Künle József indítványát pártolták az ellenzék részéről még Cseh Ignácz, Thury György, de azután még maga a főjegyző is — előre bocsátva azt, hogy mint bizottmányi tag emel szót — az ellenzék indítványához csatlakozott, hasonlóan a jobboldal részéről az árvaszéki elnök Vida Dániel és Gyárfás Imre. Az illemteljes Zethal ur egyedül maradván, a felirat megbukott s a gr. főispán enunciálta, hogy a bizottmány a miniszteri leiratokat tudomásul vette. Az enunciatió viharos éljenzésre talált. Az állandó választmány előkészített, felolvasott és egyhangúlag elfogadott több feliratot, ezek közt : a vallás és közoktatási miniszterhez a jezsuiták ellen. A képviselőházhoz a Királyföld rendezése ügyében beadott törvényjavaslat ellen figyelmébe ajánltatik a törvényhozásnak a szász atyafiak ügyét úgy és akként elrendezni, nehogy ismét kedvük kerekedjék a Királyföldet az osztrák császári birodalom tartományává kikiáltani, és még az is, hogy ha a székelyek a közös szabadság és egyenlőség érdekében kiváltságos jogaikról le tudnak mondani, talán a szász urak is felhagyhatnának azzal a 12 ponttal. (Ezen feliratot közölni fogjuk)A képviselőházhoz az iránt, hogy a tervezett vas- és köúti hálózatban Háromszék feltűnően mellőzve lett, noha úgy a vasúti csatlakozási, mint a közlekedési útpontokat illetőleg, már fekvésénél fogva a haza jól felfogott érdeke szempontjából kiváló figyelemben lett volna részesítendő. A belügyi miniszter úrhoz, a régebben intézett azon felkérdésére, mi lehessen oka az általánosan tapasztalt elszegényedésnek. Ugyancsak a belügyér úrhoz azon leiratára, mely-ben azt rendeli, hogy az absolut kormány idejében felgyűlt s a háromszéki bizottmány által még az 1861-ik évben az oskola-alap gyarapítására szánt és által is adott büntetés-pénzeket a bizottmány az országos szegény-alap javára beküldeni ismerje kötelességének. A pénzügyi miniszter úrhoz : a kézdi-vásárhelyi adóhivatalnak a jövedelmi adó kivetése körül elkövetett visszaélése, goromba bánásmód és törvényellenes eljárása tárgyában. Ideje is volna már, hogy ezen még a német világból itt maradt jó urak is országos törvényeinket respectálnak, s a népet akkor is, amidőn nem kellene, nem zaklatnák. Itt már találhatna Zethal ur is embereket, kiket illemre taníthatna. Köztetszéssel fogadtatott gróf főispán urnak a székely történeti pályadij és az itt Háromszéken felállítani tervezett árvaház-alap érdekében tett lelkes felhívása. A bizottság pártolását ígérte és általános gyűjtést nem különben egy átiratban az árvaház felállítását kezdeményezte, s ez ügynek élén álló báró Szentkereszti Zsigmondné, Haller Anna grófné és Szentkereszti Stephanie bárónő e nagyságoknak elismerést kifejezni határozott. A múlt évi zárszámadások megvizsgáltattak, rendben találtattak, sok más kebli ügy elintéztetett, azok között kiváló figyelmet érdemel az, hogy a szék három tisztviselője és egy dijnok ellen fegyelmi kereset indult volt meg, mely kereseteket tényálladék hiányában a megtartott titkos szavazással a bizottság megszüntette. Megemlítendő még, hogy a zárszámadások beterjesztése után Künle József felvilágosítást kér arról, hogy miként kezeltetik a volt székely huszárcsaládokat illető, és köztudat szerint a szék pénztárába letétképen őrzött úgynevezett lóbeszerzési pénzalap tőke? — mire a főszámvevő és pénztárnok oda nyilatkoztak, hogy ezen tőkepénz — többnyire úrbéri kötelezvények — mint letét a szék pénztárában őriztetik, és a szelvények be- s váltása csak most ez évben történvén meg, a letét számadás melletti kezeléséről ez év folyamában fog jelentés létetni, a zárszámadások pedig a múlt évre vonatkkoznak. A bizottság két napig gyűlésezett tagjai pártkülönbség nélkül a gróf főispán úr vendégszerető asztalánál igen jól találták magukat, a pohárköszöntések egymást érték, és mindenki azon hőhajtással távozott: ezen jó egyetértés bár soha meg ne bomolnék — adja az Isteni XIII-ik közlemény a székely pályadíj ügyről. Székelyudvarhelyről egy valódi székely érzéssel irt levelet kaptam, melyben írják nekem, hogy ott egy jó hazafias Székely pályadíj alapra adandó 100 forinttal akarja nevét örökítni többeknek segítségével. Idvezlem én a székely történet ezeren felül lelkes barátja nevében a nemes szándékot. Vajha mielőbb tetté érték ez, írja azt is egy derék székely tanítónő, hogy a székely történet kilátásban levő megírásával 14 éves hő óhajtása teljesül. Csak mi tudjuk — úgymond — a székely iskolák tanítói és tanítónői, mily nagy hiány az, hogy ifjúságunknak a történetet rendszeresen előadni nem bírjuk , mert az egykor oly dicső székely nemzetről történészeink csak futólag és részleteket írtak, de rendszeres egészbe senki soha össze nem foglalta. Mennyi tudósa, bajnoka, derék nője, jó gazdasszonya volt e kitűnő nemzetnek, s még is mily röviden végzik el a hazatörténetirók erről való emlékirataikat. Hála az égnek — igy végződik a levél — már nem sokára lesz nekünk is írott történetünk.“ Egy székelyföldi jeles tanár pedig így ír az indítványról. „Szerencsét kívánok a meglepő sikerhez. Mi is megvittük honfiúi szent kötelességünk önkéntes adóját. — Én — úgymond a levél tudósítója — ez eszmét jó időben jöttnek, a megvalósítására választott utat szerencsésnek tartom. Ahol minden nagyobb dolgot csak vagyonos maecenások visznek ki, ott hiányzik a közérzület emelkedettsége, alszik a tudomány iránti érdekeltség. E nélkül pedig hiába írtuk a történetet, hiába dicsőítettük az ősöket, hasztalan hivatkoztunk az utódok önérzetére, a nemzet jövőjére. Ellenben azáltal, ha egy ily közérdekű eszmét a köznemzeti akarat és lelkesedés karol fel és valósít, önállóságra vergődünk, felszabadítjuk magunkat azon gyámság alól, mely immár jog czímét amúgy is elvesztette, egy élénk és általános érdekeltség ébred bennünk már előre az iránt, amit mi magunk segítünk létrejőni, s azt oly közkincsnek fogjuk tekinteni, melyért azért teremtettünk, hogy minket újra teremtsen. A székely nemzet történetét nem kellene majd könyvárusoknak ránk tukmálni, nem az írónak országszerte árulni, mert várva fogjuk várni, hogy azt megszerezhessük, házunk legdiszebb helyére tegyük s olvashassuk. A székely nemzet már is érti — igy végződik a classikus levél — hogy itt oly ügyről van szó, mely neki szánt figyelemmel kisérendi a továbbfejlődés minden mozzanatait, s remélhetni, hogy a felébredt szent érdeklődés a nemzeti élet más irányában is áldásos nyomokat hagy maga után. E mű már létrejötte előtt hat, munkál, javít és lelket emel. S avagy nem ebben áll egy mű magasb becse. Gyönyörű eszmék, nemes gondolatok. Vajha viszhangot keltenének a Székely földön ! Háromszék derék alispánja Forró Ferencz úrtól szintén buzdító levelet kaptam, melyben a felszóllitást kedvesen véve, igy ír: „Ápril 1-se napján tartott bizotmányi tárgyalásaink során a Székely-pályadíjalap ügye is szóba hozatván, főispán gr. Kálnoky Dénes ő méltóságának melegen és nagy hatással előterjesztett ajánlata folytán minden jelenvolt tag lelkesülten karolta fel a szép eszmét s hathatós gyámolitását ígérte meg. Biztos remény lehet arra nézve, hogy egyfelől általam hivatalos utón, másfelől elvbarátaim utján már kibocsátott gyűjtő ívek tekintélyes összegekkel fognak kezeimbe visszaérkezni. Mi büszkék vagyunk arra — így végződik a levél — hogy ez ügyben szolgálatot tehetünk. A székely nemzet története megírása eszméje életre való, annak meghiúsulását a székely nemzet meg nem engedi, megengednie nem szabad.“ Szives köszönet a meleg pártolásért. Fogadja mély hálámat különösen Háromszék derék főispánja, mint első az öt székely főtiszt közül, ki tudtom szerint eddig igénytelen szavamat eredményesen figyelemre méltatta. Vajda nemes példáját magas állású tiszttársai követnék! Hunyadmegyéből Déváról Németh László tisztelt hazánkfiától, ki maga már rég egy aranyat adott e célra, most egy szép levél kíséretében feles összeget kaptam a következő szives adakozóktól : gr. Kun Kocsárd aláirt 2 aranyat, gr. Kun István 3 írt, Lázár György 2 frt, Újhelyi József 1 frt, Apáthy László 1 frt, Gyöngyösi Béla 1 frt, Reiprich Péter 1 frt, Turner Gyula 1 frt, Márkosy Károly 1 frt, Kapcza Gyula 3 db régi ezüst huszas (börzei értéke 1 frt. 9 kr.) Dobolyi Károly 1 frt, Baruch Károly 5 frt, Balázs Lőrincz 1 frt, Kenderesi Farkas 1 frt, dr. Bánd Ilka 1 frt, Pál Zsigmond 1 frt, Dombora László 3 drb régi ezüst húszast (börzei értéke 1 frt, 10.) Török Árpád 2 frt, Barcsay 2 frt, Lázár Lipót 50 kr. Iváskantin 1 frt, Dohai 50 kr. Baló Mihály 1 frt, Bodola János 1 frt, 50 kr, L. Gyárfás Ferencz 1 frt, Borbáth Antal 4 frt, Iszekutz 50 kr, Szeremlei 1 frt, László Ignácz 1 frt, László Zsigmond 1 frt, Zöld Ferencz 1 frt, Orbán Ferencz 1 frt, Tóth László 1 frt, dr. Balogh 1 frt, Lengyel Gergely 1 frt, Koós Ferencz 1 frt, Sándor Miklós 2 frt, Váradi Bertalan 1 frt, Makrai 1 frt, Szereday Ignácz 1 frt, Pogány Ádám 1 frt, Lázár Farkas 1 frt, Bogya Károly 2 frt, Barcsay Gábor 1 frt, Trifu Simon 1 frt, Fekete Ferencz 1 frt, Jáno Albert 1 frt. Befizettetett 60 frt és 19 kr. Nagy Hunyadiak nevére emlékeztető ezen vármegyénkből kétségkívül kedvesen fogja venni székely nemzetünk, a szintén hun-utód, hogy e távol vidéken is annyi rokonszenv mutatkozik iránta a múlt történetei iránt. Én szívesen megköszönöm nevében a tetemes gyűjtést beküldő nemes hazánkfiának, az adományt a buzgó áldozóknak. Csik-Szeredából Csiszér Károly úr, aki maga régebben két forintot adott e pályadíj-alapra, beküldötte nekem a napokban a csíkszeredai casino helyiségben márczius 25-én a székely pályadíj alapra tartott műkedvelői hangverseny programmját, mely szerint a kitűzött czélra közreműködtek : a műkedvelő dalkör három műének-darabban, Molnár Ilka urhölgy szavalt, Szabó Berta urhölgy zongorát játszott, felolvasott Györfi Pető ur, énekelt Szabó Berta urhölgy zongora kisérete mellett Csiszér Károly ur. A hangverseny tiszta jövedelme 85 forint volt, ez összeget az elöl tisztelt ur a mai nap hozzám beküldötte. Székely nemzetünk története megírása — írja ezen hazafi — itt is rokon érzelmet gerjesztett minden főbb kebelben. Fényesen igazolja ezt a említett hangverseny, melyen Csik értelmiségének legnagyobb része jelen volt. Eljött mindenki meghallgatni az előadásokat, de egyszersmind elhozni a nemzet ügyének szánt áldozat filléreket. Sokan voltak kik felül is fizettek. A művészeti estélyt az élvezeten kívül a vele egybekötött szentszél társadalmi életünkben soká maradandó emlékűvé teszi — jegyzi meg a levél írója.“ Köszönöm a beküldőnek, a hangversenyben működő tisztelt urhölgyeknek és uraknak, valamint a közönségnek szives részvétét és áldozatát. Ám tartsák fenn ők szivökben ez est emlékét. Én és nemzetünk igaz barátai köszönetet mondunk nekik a nemes áldozatért, irodalmunk és műveltségünk történetírója pedig egykor neveiket örökítendi. (Vége következik.) külföld. Napóleon hgnek főtanácsosi minőségben a corsikai választókhoz intézett irata emlékeztet a kamarának a császári dynastiát illető utolsó szavazatára, az ország érzületére, Napóleon politikai szerepére és az általános szavazatjogra való hivatkozással végződik. A chivai khán több rokonát, kik tanácsosai voltak, elzáratott és kivégeztetett, és a fogva volt oroszokat elküldé az orenburgi orosz hadcsapatokhoz. A modor- indiánok közelebb a velük tanácskozásra kiküldött köztársasági biztosokat orozva megölték. Ennek folytán Grant elnök felszólíta Shermann tábornokot: adjon ki rendeleteket, hogy a modok indiánok oly mérvben büntettessenek meg, amint az általuk elkövetett bűntények nagysága igényli. Az elnök azok kiirtását egészen jogos ténynek tartaná. A Portoricóban lévő csapatok az önálló köztársaság javára fellázadtak. A mexikói congressus ismét megnyittatott. Az üzenet szerencsét kíván a nem-