Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-08-04 / 62. szám
62. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakots Áron fele lift, hová : lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Po 11á k M 6 r könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1875. augusztus 4.________Ötödik évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre ponton küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Politikai,társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Kolozsvár, augusztus 2-dikán. Az uj képviselőhöz augusztus végén összeül. Érdekes lesz a parlament kiüsd képe is. Hisszük azonban, hogy belső értéke sokkal több fog lenni, mint elődéé. Az uj arczok, az uj emberek nem egy kiváncsi embert fognak eleinte a parlamentbe hozni és nem egy uj képviselő hiúságát fogja az ápolni és nevelni, hogy a karzati publikum látcsövezi őt. Nagyon fesz vért szülne azonban bennünk és a nemzetben az, ha azt kellene tapasztalnunk, hogy a parlament csak külsőleg változott meg, talán fiatal, friss és egésséges arczok tűntek föl a parlamentben, melyeken a látcsővezők megelégedéssel „legeltetik szemeiket*. Tréfának igen keserű volna. Nekünk különösen értelmes tenni akaró és tudó embereket kell keresnünk a parlamentben. Azon számos új ember közül, kiket a választók bizalma a képviselői állás fontos missiójával megbízott , a legnagyobb rész ismeretlen. Ezekről tehát sejdítve reménykedhetünk, nem tudhatjuk, hogy mi lappang alattuk. Mi nagyon óhajtanék, ha egy-egy új zseni, egy-egy nagy politikai kapacitás is kikerülne közülök — de kétségtelenül megelégednénk azzal is, ha értelmes, derék, becsületes képviselők lesznek, kik tudják megítélni a politikai helyzetet, felfogják feladatuk fontosságát, ítélni és ítéletet alkotni tudnak a felmerülő kérdésekben józanan és becsületesen. Örülni fogunk annak, ha olyan emberek lesznek legalább, hogy szószátyársággal nem fogják a parlament cselekvésre szánt idejét elrabolni— nem fognak annak működésében akadályokat csinálni. A régi emberek közt van még elég zseniális fő az uj parlamentben, kik akarnak és tudnak is irányt szabni és mutatni, kik fognak is vezérszerepet játszani. Az uj emberek feladata lesz e vezérek jó intenczióit felfogni és támogatni — a netáni eltévedést felismerni és nem gyámolítani, de ellene határozottan kikelni és azzal becsülettel szembeszállni. Az új képviselők feladata lesz az is, hogy tehetetlen mamelukok, vakon engedelmes szolgák ne legyenek, amiben ahol veszélyt és bajt látnak öntudatuk és férfias érzésük egész erejével , abban és ott nyíltan és bátran ellenzéket képezzenek, így kell annak lenni, ha a parlament és képviselők feladatuknak meg akarnak felelni. Ebben nem rejlik semmi rész, ez nem lesz konkolyhintés és pártviszályterjesztés a pártban, mert öntudatos és nyílt emberek nem fognak soha alattomos utakon egy párt megsatnyítására törni. Márpedig ha ilyenek lesznek az új képviselők, ha tiszta szándékában, lelkiismeretesen, ha jó intenczióiban hűségesen követik a kormányt, mely a pártnak kebeléből került ki , akkor az ilyen embereket józan ítélettel, politikai komolysággal és emberi értelemmel pártszakadároknak tartani nem lehet. A kormány sokkal okosabb és őszintébb, semhogy a pártjához tartozó képviselőktől föltétlen engedelmességet és parancsszó szerinti mamelukságot, követelhetnek a képviselők pedig legyenek önérzetesek lelkiismeretesen támogatni a kormányt mindenben — ami felfogásuk szerint helyes és jó, ellene szólni ott, hol látják, hogy rész útra tér. De erre nem hisszük, hogy szükség lenne. Csak így lehet a parlament egésséges. e cernecsani-i keresztények ellen támadást készültek intézni, 200 keresztény által váratván be azonban, Ljubuskába visszavonultak. Jul. 22. A krupljaniak áthajózván Neretvát, a gabeljániakkal szövetkeztek, s a törököket Gabelából kiűzték. A krupeljaniak s a gabeljániak a törököket megtámadván, véres összeütközés történt. Hassan basa ismét megkísérte a neveszinyiek kibékítését, de siker nélkül. A zárai dalmát „Ná rod ni Liszt“ ez ügyben Metkovicsról a következőket jelenti: Reggel óta Struga mellett véres harcz foly. A törökök bezárt házakból védik magukat. Tömérdek család költözik át Dalmácziába. A keresztények állapota fegyver és segély hiánya miatt nyomorúságos. Segítsetek ! Az „Obsor“ szerint a horvát nemzeti párt központi bizottságának kezdeményezése folytán Zágrábban bizottmány alakult, mely a herczegovinaiak részére adományokat fog gyűjteni. Az újvidéki „S z r b s z k i Národ“ szerint a kulpini kerületben a szabadelvű párt Dimitrijovics Miles kir. tanácsost és volt kulpini képviselőt léptette fel. Az ellenjelölt Mudrony pozsonyi ügyvéd. A csajkások kerületében Nádasdy és Miletics jelölteken kívül egy harmadik jelölt is van: Sztratimirovics György tábornok, ki nemzetiségi programmal lépett fel. Ő Becsén dr. Kosztics Lázár a nemzetiségi jelölt. A vukovári választókerületben Zsivkovics János horvát osztályfőnök ellenében — a „Szrbsz. Nár.“ értesülése szerint — Kusevics Szvetozár volt főispán megválasztatása bizonyos. Szláv lapszemle A zárai Halmát „Zemlják“ a herczegovinai határszélről a következő táviratot közli: A törökök Csik-Szereda, július 31-dikén. A hadügyminiszter ép úgy, mint Molocsi bálványa telhetetlen. Nem lehet soha eléggé megtömni gyomrát. Nincs semmi érzéke a nemzet bajai, a nép nyomora iránt. Fő és egyedüli gondja, hogy minél több pénzt követeljen a nemzettől a hadseregre , minél inkább megfeszítse az úgyiskifeszült búrt és minél kegyetlenebből éreztesse a nemzettel, hogy mily nehéz teher annak vállain a hadsereg. Egy óriási embertömeg ételért, ruháért és fegyverért, felszerelésért, szervezésért minden évben előáll, hogy kikövetelje a maga léningját. És hagyján volna ez, ha csak egyenlő volna is a követelés minden évben. De nem így van. A Moloch minden évben több áldozatot követel. Nem néz sem jobbra, sem balra, nem hallgat sem ide, sem az állam veszélyes pénzügyi helyzete, a nemzet közös betegsége, a nép nyomora és szegénysége őre a legkevésbbé sincsenek befolyással; a jajgatások, a panaszok, melyek a nemzet szájából e túlságos megterheltetések miatt fölhangzanak általa Ulyszesként bedugott fülekkel fogadtatnak. Lehetetlen, hogy érzéke legyen a hadügyminiszternek a nemzet, közhangulat és az állam szomorú pénzügyi viszonyai iránt , mert különben ily lázító követelésekkel föl nem lépett volna. A hadügyminiszter az idén a delegáczióval újból többet akar megszavaztatni, mint előbb. A hadsereg kiadásait újabb nagyobb mérvű tétellel akarja kitágítani. Akarja akkor, midőn nem tudjuk, hogy hogyan élünk meg holnap, midőn nem tudjuk, hogy hova legyünk az adósságoktól, akarja akkor, midőn csapás csapást követetett a megélhetési tényezők lepusztításában, akarja akkor, midőn a nép nem tud mit tenni a felcsigázott adók miatt, akarja akkor, midőn az ország több részében a nép inség, nyomor és pusztulásnak néz elébe! És mire akarja ez újabb tételt megszavaztatni? Ágyukat, új ágyukat kell csináltatni! Ez igaz. Ezt nem tagadjuk. Ágyúink nincsenek, mert amilyenek vannak, azokkal az első csatában megszalasztanak. Tehát legyenek új ágyuk. Hanem tesssék ezekre az ágyukra a közös hadsereg más fölösleges, épen nem szükséges tételeiből pénzt előteremteni, tessék nagyobb mérvű reductiókat és megtakarításokat eszközölni azon hallatlan magas és pazar bőkezűséggel megszavazott tételekből, melyek a hadügyminiszteri budget majd minden lapján látszólag szerepelnek. És mit akar a hadügyminiszter? A századosoknak lovakat akar adatni, azokra is pénzt akar megszavaztatni! Hallatlan merészség kell bizony ily követelésekkel lépni föl akkor, midőn a baj oly nagy mérvben nehezedik vállainkra, a nyomor oly veszélyesen fonódik nyakunk körül, hogy nem tudjuk, ha megmenekedhetünk a megfuladástól. Hisszük, hogy emerész követelések a hadügyminisztertől, a delegácziók által elég erélylyel fognak visszautasítatni. Rablók Gyergyóban, Csík-Szereda, augusztus 1-jén. Csikszék már egy-két hó óta valóságos lázas izgalomban van azon hírek folytán, melyek a keleti havasok közt s különösen Borszék környékén előforduló rablásokról ideszárnyaltak. Mi sem természetesebb, minthogy e hírek azután mind nagyobb és nagyobb színben tüntetik föl a veszedelmet, az emberi fantázia mind hajmeresztőbb és hajmeresztőbb dolgokat alkot magának e garázda pusztításokról és rablásokról — és azután szélnek eresztvén azt — nemsokára meggyőződéssé válik, hogy Borszék felé utazni több mint bizonyos halál. Ily módon meseszerűbbnél meseszerűbb hírek terjedtek el a rablókról, a sűz elszárnyalt mindenfelé és bizony igen sokan, akik Borszékbe készültek a hegyek alól szép csendesen visszatértek. Azonban a szél soha sem fúj ok nélkül. És így tény az is, hogy Borszék környékén a sűrü fenyves erdőkben és havasokon rablók tanyáztak, mégpedig eléggé kvalifikált és rontraiozott rablók. Tény az is hogy több sikeres rablást hajtottak végre. Tény, hogy oly merészséggel, bátorsággal és Ügyességgel garázdálkodtak e vidéken, mely tulajdonságok őket, határozottan képzett rablóknak tünteti föl. E rablók pedig nem most ütik föl először fejüket e vidéken. Moldvából veszik erecsetliket, hol hallomás szerint szintén a leggarázdább módon pusztítottak, de honnan végre az erélyes üldözés kiszorította őket a határhegyekre. E havasokon már évek óta űzték a rablást. 1872-től kezdve minden évben újabb és újabb nagyobb mérvű rablásokat vittek véghez. Nevezetesen nagy mennyiségű marhacsordát, juhnyájat hajtottak el és több pénzes kereskedőt fosztottak ki. Vakmerőségük annyira ment, hogy egyes községekbe berontottak és hol pénzt reméltek, azt a házat megtámadták, kifosztották a benne levőket, vagy elverték, vagy ha úgy hozta magával a szükség, meg is ölték. E rablócsapat családi fája tehát a régebbi időkben datálódik. Most újabban egyenesen a borszéki fürdő környékét lepték el és az utasokat kegyetlen módon kezdték fosztogatni. Hír szerint 13-an volnának, kitűnőleg fölfegyverkezve és igen ügyesen begyakorolva az elbánásmódban. Legközelebb Csikszék főispánját Mikó Mihályt is megtámadták, ki épen a megyei közgyűlésre jött ki Borszékből. A főispán négy lóval volt. A rablók egy sorüs helyen az erdőből kiugrottak; egyik közülök megragadta az elő ló kantárát, ez azonban annyira megijedt, hogy magasra ugorva, a rablót magától ellökte, erre a lovak iszonyú sebességgel megfordították a kocsit és nyílként röpítették visszafelé Borszékbe a kocsit s benne a főispánt. A rablók utána lőttek kilenczszer, de szerencsére egyik sem talált. Ily véletlenül menekedett meg a főispán a veszélyből. Utána nemsokára jött egy gyergyói kereskedő — a rablók az út közepébe tettek egy kardot azon taktikával élve, hogy aki jön, az megáll és fölveszi s nekik addig idejük lesz az erdőből előrontani. A terv sikerült is. A szerencsétlen kereskedő a kardot az út közepén meglátva megállította szekerét és fölvette, erre a rablók kirontottak, a kereskedőt bevitték az erdőbe, ott levetkőztették, minden pénzét elvették s még azután szépen segítettek, neki a felöltözésnél, felültették a szekérre és szépen elutasították Borszékbe. Hir szerint a Nagy Mihály társulati is megtámadták s miután náluk csak 35 kit kaptak, a szinét