Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-11-08 / 93. szám
tarthatunk Szerbiával. De ez oly sajnos kényszerűség melyet csak fájlalnunk lehet, és melyben nem volna szabad elfelednünk a méltányosságnak hangját és követelményeit. Kossuth csak rászallani tudja azt a durva, sértegető hangot, melyet a magyar sajtó egy része használ a szerbek irányában. Ez a leghelytelenebb eljárás, melyet csak követhetünk. Nagy sérelmek alatt a népek fölemelkednek és kiengesztelésre lesznek hajlandók, de az apró tűszulások vérig keserítik őket és azokat nem feledik soha. . . . Kossuth szerint az egyenes izgatás a háborúra nincsen helyén, mert a háborúra nem oly egyszerű dolog. A háború mindig a szövetségesek, az európai hatalmak viszonyának kérdése, melyet ő, Kossuth „ki a diplomácziának titkaiba nincsen beavatva“, el nem dönthet. Nagy kérdés, mily magatartást fog tanúsítani Németország, mely ha véd- és daczszövetségre lép Oroszországgal, az osztrák-magyar monarchiára nézve minden háborús vállalkozás a legvégzetesebb kockavetés fogna lenni. (3 megvallja, a maga szempontjából, mely Magyarországnak teljes függetlenségét tűzte ki czéljául, ő a tökéletes neutralitást óhajtaná. Magyarország függetlenségi ügyére nézve ő az orosz ellen folytatott háborútól semmi kedvező eredményt nem várhat. De egészen máskép áll a kérdés mindazokra nézve, kik a dualizmus államrendszerét elfogadják. Az osztrák-magyar államférfiak teljes neutralitása, merőben passiv magatartása csak chimaera, mely semmikép nem lehet valósággá, és melylyel nem érdemes foglalkozni. Az osztrák államférfiak mindig teljes tudatában voltak a mély érdekellentétnek, mely Ausztria és Oroszország között létezik, s reájuk nézve sohasem volt más választás, mint egy háború Oroszország ellen, vagy megegyezés Oroszországgal, és közös osztozkodás a keletiek kizsákmányolásában. Az osztrák államférfiak rendszerint az utóbbit választották. Most is hasonló alternatíva előtt állunk. Az udvari párt jelenleg is az osztozkodást kívánja, és az úgymondott neutralitás, ha megtörténnék sem volna egyéb álcázott osztozkodásnál, azaz egy convenczió eredménye, mely Ausztriának megfelelő részesülést biztosítana hódítás eredményeiben. De mintsem hogy osztozkodásra kerüljön a sor, mely a legnagyobb kül és belveszedelmek forrása lenne, százszor inkább előnyt kell adnunk a háborúnak. A háború mind kockáztatott dolog, és kemény megfontolást kíván. De ha Ausztria-Magyarország arról szerezne magának biztosítékot, hogy több európai hatalmak, ha nem is nyújtanak tényleges támogatást, legalább mindnyájan neutrálisak maradnak, akkor legtanácsosabb a háború indítása Oroszország ellen, mihelyest ez nyíltan kinyújtaná rabló kezét Törökország szétdarabolására. De ő, Kossuth háborútól is csakakkor várna valódi eredményt, ha az osztrák államférfiak elég bátorsággal bírnának Lengyelország helyeállítását czéljobul kitűzni E nélkül minden fáradság kárba veszett és minden véráldozat hasztalan volna. Mégis nem tagadhatja, hogy az ilyen czél alighanem szólítaná a sorompók közé Ausztria ellen a német birodalmat, melynek semlegessége különben is kétes. (Ezek Kossuth nyilatkozatának lényeges pontjai. Figyelmet kérünk! Bennünket, háromszékmegyeieket is, mint általában az országot, ez évben mostohán sújtott a sors. Az aratás eredménye aggódva táplált végső reményeinket is teljesen meghiúsította. Az elvetett mag s a munkabér sincs megkapva. A lakosság nagy részének kenyere sem lévén biztosítva, Moldva-Oláhországban silányul dijazott munkájával keresi élelmét. Ezeknek bekövetkezése a tavaszi szárazság s az annakutána bekövetkezett fagy miatt előrelátható lévén, törvényhatóságunk közgyűlése még júniushóban sietett erről előterjesztését a magas kormánynál megtenni. S ehez képest, minthogy alkotmányos országban a pénzügyi igazgatásra irányadó elv , oly esetekben, hol az adózó polgárok, tőlök nem függő baleset s károsulás következtében, adófizetési képtelenekké váltak, ideiglenes adómentesség, vagy ép végelengedés jótéteményeiben részesítessenek, akartuk reméleni, hogy ha az ország jelen pénzügyi helyzete miatt elengedésben nem is részesülhetünk, legalább a kényszer alkalmazásától egy ideig mentve leszünk. Csalódtunk. Az időközben életbeléptetetett kir. adófelügyelőség működésének üdvös (V) volta bemutathatásáért dús áldásról értesítvén fenhatóságát, az adóbehajtás elrendeltetett s törvényhatóságunk előterjesztőre csak annyiban fordíttatott figyelem, mennyiben humánus, kíméletes és kevés költségbe kerülő eljárásra hivatott az adófelügyelőség fél. A kormány ezen, intézkedése után nem mertük volna hinni, hogy már július hóban adóvégrehajtással , kíméletlenül fogunk zaklattatni , tehát ép azon időkben, midőn a múlt évről megtakaríthatott kevés készletünket is függő terményeink betakarítására kellett fordítanunk. Megtörtént. Harmincznál több végrehajtó küldetett a megyébe ki s négy hónapig folytonosan zaklattak bennünket. Eseteket tudnánk felhozni, hogy az adóvégrehajtó több napidijt és fuvarilletményt vett ki az állam pénztárából, mint amennyi állami adót felhajtott. Mintegy 10,010 frt napidij s 1500 frt fuvarilletményt emésztettek 4 hó alatt fel az állam pénztárából ; hisszük, hogy tisztán a végrehajtás következi*n.c al al att Hm*gi állami adó nem folyt be az adópénztárba, mint a mennyi a végrehajtásra kiadatott. Ez aztán kevés költségbe került eljárás ! No, de ezt meg kellett a kir. adófelügyelőségnek tenni, maga is üdvös volt a beiktatásáért. Nemde ? 358 — . . . E téren már ismerkedtünk. De lássuk az üdvös (?) működés többi részét is. . Tudvalevő dolog, hogy az adóleszámolásokra a törvényhozás által bizonyos mennyiségű összeg vágyó megszavazva. Úgy azt is tapasztalás után tudjuk, hogy a költségvetésbe felvett tételeket el kell költeni, alább a háromszékmegyei adófelügyelőség igy vélendik. Mert tán csak azért, mivel az 1876. évi XX -a törvényczikk határozványainál fogva már többé nem alkalmazható végrehajtói élet-existentiáikat tengethesse, még az oly községekben is 3 írt napidij mellett, hol adóleszámolás kérve nem volt, s hol határozottan kijelentetett, hogy leszámolás nem kell, és ahol kimutatták, hogy a leszámítolásokat keresztülvitték , adóleszámítókat küldött ki, határozatát indokolván azzal, hogy államköltségen eszközöltetik. Tehát el kell kelni a törvényhozás által kivételes esetekre megszavazott összegnek. Az állam deficitekkel s adóssággal vajúdik s közegei könnyelműen pazarolják az állam pénzét. Ez igy nincs jól; az állam érdekében felhívjuk erre magas kormányunk figyelmét. Szerbia sírjánál. Most egy éve, élt egy kis nemzet boldogan, valóságos független politikai életet. Bírt saját felelős kormányával, saját katonájával, saját parlamentjével, vagyona és vére felett maga határozott, a vérengző háború közepett még csak határszélei sem sértették meg, nyugodtan és békében munkálkodhatott. A vén Európa helyeselte a kis nemzet politikai eljárását, mely úgy látszott, hogy a 19-ik században uralkodó ész politikáját fogja követni. Egy szép napon Európa csak azon vette észre magát, hogy mennyire csalódott, csak azon vette észre magát, hogy ez a kis állam, adva a csábító szavakra, helyet adva a megvesztegetésnek, megzavarta az európai békét, — előidézte a vérengző keleti háborút. Ma élvezi Szerbia nagyravágyásának gyümölcsét, — és méltán Török kezében van Alexinácz és Deligrad, a szerb-orosz*) hadsereg tökéletesen megveretett, — a szerb tüzérség megsemmisítetett, az oroszokból 75°/0 esett el, számos ágyuk és zászlók, török kézre jutottak, Belgrádhoz az út a török elött nyitva áll. Most az utolsó eszközhöz folyamodik Szerbia, összehívja az egész ország agaatyánjait, nem hogy harcrtérre vezesse őket, hanem azért, hogy Belgrádot védelmezhesse. Megfogyva, megtörve és megsemmisítve áll most az a nemzet, mely most egy éve a legtökéletesebb szabadelvű alkotmányt élvezte; nyomor és éhhalálnak van kitéve az a nemzet, mely most egy éve az anyagi jólétnek oly nagy mértékben örvendet, így járnak azon nemzetek, kiket telhetetlen nagyravágyás, telhetetlen terjeszkedési vágy, meggondolatlan kényelmű lépések arra bírnak, hogy a szomszéd nemzetek integritását nem tisztelik, a jó tanácsoló nagyhatalmak jó akaratát gúnyosan kikacagják. Szerbia felzavarta Európa nyugalmát, — ma megsemmitve van e kis nemzet, legjobbjai a csatatéren maradtak, falvai elpusztultak, anyagi tekintetben koldusbotra jutottak. Utól érte Szerbiát a Nemezis legborzasztóbb módon, és méltán! De emberiségi szempontból kívánjuk mégis, hogy a megérdemelt megaláztatás után, hasson oda Európa hogy Szerbia integritása fenntartassék. B. H. A román országgyűlés megnyitása November2-án déli 12 órakor nyittatott meg ünnepélyesen a rendkivülileg egybehívott román országgyűlés. 11 órakor a metropolita templomban ünnepélyes Tedeum tartatott, melyen jelen voltak: a senatorok, képviselők, miniszterek, a legfőbb ítélőszékek, a fő számvevőség, törvényszékek, tribunálok, katonai és polgári hatóságok, és a fővárosi tanács tagjai. Ezen ünnepélyes szertartás után, a fent elősoroltak a képviselőház üléstermében foglaltak helyet. 12 órakor Carol fejedelem ő fensége a polgári és katonai udvari személyzet kíséretében lépett a terembe, és a trónról az országgyűlést megnyitó beszédét olvasta fel, szokott szép csengő hangjával. E trónbeszédet terjedelmes kivonatban, fontosságánál fogva mi is közöljük. Mindenek előtt kiemeli ő fensége, hogy a jelenlegi országgyűlést rendkívüliig azért hívta egybe, mert a jelenlegi aggasztó viszonyok megkívánták ezt Ezek után így folytatja: „Viszonyaink az idegen államokkal a legjobbak, a garantírozó államok által felbátoríttattunk, hogy ezen eventuális magatartást, melyet kormányom a Balkán félszigeten létrejött háború óta elfoglalt, ezután is kövesse. Sőt maga a magas porta, hajlandóbb követeléseink igazságát elismerni. Mindennap, mondhatjuk, vesszük jelét az európai nagyhatalmak Románia iránti legjobb indulatuknak. Hála azon bölcs és szilárd iránynak, melyet a nemzet képviselői kormányomnak kijelölt, ennek következtében van alapos reményünk, hogy azon esetben, ha Romániát veszélyek fenyegetnék, és nem volna elegendő erőnk a vészt magunkról elhárítani, úgy akkor, az európai kezes nagyhatalmak hatalmas oltalma *) Bátran így nevezhetjük, mert 30,000 muszkánál több volt a szerb seregnél nem fog hiányozni, hogy államunk integritását és nemzeti jogainkat megvédjék. Teljes bizalmunk és reményünk van azonban, hogy a legközelebbi jövő, vissza fogja állítani a keleti békét, hála azon törekvéseknek, melyeket az európai hatalmak kifejtenek, a keresztény népek sorsának javításáért.“ Eddig a külügyi viszonyokról. A trónbeszéd második része a belügyekkel foglalkozik. A magyar ifjúsághoz. Testvérek! A Balkán félsziget szürke szikláit pirosra festé a hősök vére. Élet-halál harczot vivott két nemzet. Az egyik, melynek hazát adtunk midőn üldöztetett, r megvédtük midőn megtámadtatott, s mely ezért, midőn baráti jobbot nyújtottunk neki, gyilkokkal válaszolt. A másik, melylyel a félreértés következtében századokon át harczolunk, felismerte bennünk a testvér nemzetet, barátjaiul fogadta hőseinket akkor, midőn mindenki elhagyta, mindenki megtagadta a magyart. És azon nemzet, mely irántunk eléggé hálás soha sem lehet, megtámadta azt, mely minket védelmezett. Hónapok óta dúl a véres harcz, s a háború borzalmai napról napra rémesebb alakban jelennek meg. A sebesültek jajkiáltásai áthallatszanak a szőke Dunán, s a földön, mely Árpád ivadékainak lakhelye, nem hallják azt. Az egyik fél, mely visszautaita barátságunkat, pártfogását kérte szabadságharczunk elnyomóinak, s nem talált süket fülekre, mert a Fehér tenger partjairól kimondhatatlan mennyiségben hordják még a meg nem engedett segélyt is a Timok völgyébe. De a derék török nép elhagyatva is vitézül küzd a veszélyes áramlat ellen. A háború viszontagságai által kimerítve alig birjamég betegeit is ápolni. A műveit Európában nincs egyetlen nemzet, mely iparkodnék a szenvedők fájdalmit enyhíteni. Lehetünk e mi hálátlanok? megfeledkezhetünk-e azokról, kik szívükre ölelték hazátlanul hajdosó apáinkat ? Nem, a magyar ifjúság ily nyomorult nem volt, s nem is lesz soha! Nem engedi meg azt, hogy az utókor megvesse a lovagias magyar nemzetet! Mi öszszerakjuk filléreinket, míg fillérekből ezrek lesznek, s elküldjük oda, hol segélyért kiált a szenvedő. A zászló, melyet a magyar ifjúság vesz kezébe, nem bukhatik el s mi megmutatjuk török testvéreinknek, hogy e kalmár időben is tud a magyar áldozni, ha magasztos eszméről van szó. És a magyar ifjúság nem engedheti meg, hogy valaki által megelőztessék, a magyar ifjúság féltékeny e dicsőségre. Testvérek! Szervezkedjetek! Alakuljatok bizottságokká, aztán indítsátok meg a gyűjtéseket a török sebesültek részére; keressétek fel a koldusok kunyhóját, a gazdagok palotáit; ne legyen falu, puszta, ne legyen viskó, hol gyűjtő ivetekkel meg nem jelentek; rendezzetek tánczvigalmakat, hangversenyeket, sorsjátékokat, a mint viszonyaitok engedik. S hogy az összeg impozáns legyen, küldjétek hozzánk (Gyűjtőbizottsági iroda, Zöldfa utcza 30-ik szám), s mi azt hirlapilag nyugtázva, eljuttatjuk rendeltetése helyére. Testvérek! Nem biztatunk, nem lelkesítünk benneteket, hisz eléggé lelkesít szándékunk tisztasága. Tegyetek meg mindent a mit lehet, egy pillanatra se tévesszétek szem elől, hogy ti magyar ifjak vagytok. Budapest, 1876. november 2. A budapesti két egyetem ifjúságának nevében: Szűcs Gyula, Soós Jenő, elnök, alelnök. Lukács Gyula, pénztárnok. Az időjárás előjelei. (Vége) Hogy a jelen ismert légköri állapotokból minő következtetések vonhatók a bekövetkező időjárásra, röviden a következőkben foglalható össze. 1. Következtetések a legmérsékellásából és ingadozásaiból. Jóllehet a meleg valamennyi légkörbeli változások és jelenségek legfontosabb tényezője gyanánt tekintendő, mindazonáltal a hőmérő állása s napi és évi ingadozásai alapján keveset következtethetünk a bekövetkező időváltozásra. Általában mondható, hogy a hőmérsék feltűnőbb és a szabályszerű menettől eltérő ingadozásai egyúttal a további légköri tényezők eléréseit is maguk után vonják s befolyással vannak a legközelebbi időközök melegére. Bizonyos helyen és időben tett hőmérsékű megfigyelések egyébiránt gyakran csak helyi értékkel bírnak, a mennyiben lehetséges, hogy kisebb vagy nagyobb távolban levő szomszédos helyek egyidejű hőmérséke tetemesen különbözik s ez utóbbi a bekövetkező időváltozásra nem kevesebb befolyással van, mint a megfigyelés helyén uralgó hőmérsék. Ha meleg évszakban mindjárt nap följötte után a légmérsék feltűnően emelkedik, ugyanazon nap folytán több valószínűséggel számíthatni zivatarra, mint