Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-11-22 / 97. szám

97. szám. Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1876. november 22. VI. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Urassai utcza 60. sz. alatt, hová a lap szellemi részát illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Po­ll­á­k Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, a háromszéki „Háziipar-egylet“ és a si­sztgyörgyi „önkéntes tűzoltó-egylet“ hivatalos közlönye. megjelenik ezen lap heten­­kint kétsszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben lázhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész év . . 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. A keleti kérdés.­­ Sepsi-Szentgyürgy, nov. 21. Minden jel arra mutat, hogy az orosz-török háború kikerülhetetlen. A török nem áltatja magát az események iránt, óriási erőfeszítéssel készül az élet-halál harczra, vérét, vagyonát áldozatul hozza a civilisatio és liberalismus megátalkodott ellene — az orosz elleni küzdelem eshetőségére. A porta el van határozva fölvenni az orosz által dobott keztylit s csak a törökök holttestén át valósíthatja meg Oroszország birtokrabló és népjog­tipró barbár törekvéseit. Rettenetes lesz a barcz, melyet az orosz barba­rismus és a török hazaszeretet vívni fognak. A vallá­sos és nemzetiségi fanatismus állanak egymással szem­ben s a vallás és nemzetiségi düh a középkor keresz­tes háborúi hajmeresztő iszonyatosságai színhelyévé fogják tenni Európát. Európa el lehet készülve arra, hogy vallásos, humánus szeg alatt l­ép, mint a kö­zépkor keresztes háborúiban, százezrek fognak legyil­­koltatni s feláldoztatni a pánszláv eszmék diadalának, az Aldunán a szláv hegemónia megvalósítása végett. A törökök a helyzet veszélyes volta teljes tuda­tával bírnak. A porta igen jól tudja, hogy a küszöbön lévő orosz-török háború Törökország léte vagy nem léte felett fog határozni s ezért minden erejét mozgás­ba hozza e az orosz barbarismussal szemben minden erkölcsi, vallásos és fajrokoni erejét mérlegbe veti. És a faj és vallásrokonok már is nagymérvű segély­ben részesíték a portát s ha mint végső eszköz a pró­féta zászlója is kibontva lesz — oly mohamedán erő fog az orosz invasionak ellentál­tani, mely a kancsuka emberei diadalát nagyon is kétségessé fogja tenni. Ezenkívül a porta birja Európa legtöbb állama rokon­­szenvét, Anglia pénz és haderővel segíti — s ha, mi szinte bizonyosnak mondható, az orosz terjeszkedési törekvések ellen egy európai koalitió alakul — Orosz­ország ismét veszteséggel fog távozni a török földről, melynek birtokába kerítése eddig eső oly sok vere­ségbe, annyi pénz és ember áldozatba került. A helyzet válságos, minden körülmény az orosz­török háború kiütése mellett szól. A conferenţia, mely­nek czélja a háborús kérdések kiegyenlítése lett volna — a legújabb táviratok szerint elhalasztatott. A conferencia különben aligha lett volna képes az orosz török ellentétes érdekek kibékítésére. S igy ha el is marad, semmi hátrány sem származik abból. Oroszország folytatja fegyveres készülődéseit. Monarchiánk fenyegetése végett Lengyelországban for­radalmi mozgalmakat kohol s itt nagy haderőt gyűjt össze.Odessából vett tudósítás szerint a gazdagabb csa­­ládok elköltöztek, a fontosabb hivatalok és levéltárak az ország belsejébe helyeztettek át. Todtleben tábornok az egész fekete és azo­vi tengerpart parancsnokává neveztetett ki. A déli had­sereg decz. 1-én föl lesz állítva a Pruth mentét. Az orosz készülődésekkel szemben Anglia is erélyesen folytatja készülődéseit s m­ihelytt az orosz csapatok román területre lépnek, Konstantinápoly előtt azonnal meg fog jelenni az angol flotta. Anglia ren­deletet adott ki Indiában egy 50,000 emberből álló sereg mozgósítására, melynek czélja Oroszország hátha meg­támadása lenne. Athénében Anglia kijelente, hogy nem fogja tűrni a keleti kérdésnek további bonyolítását görög aspiratiok által. A porta lázas sietséggel folytatja hadi készülő­­léseit. A Duna-vilajetb.11­60 zászlóalj nizám, 24 zász­óalj redif és 18 ezred casibozuk van elhelyezve, a sereg számát szaporítják, :«'*'kép a tüzérséget szerelik el, mely eddig is 210 Inonc és öntött aczél ágyúval ■endelkezik. Sumlában 22 000 lovas öszpontosittatik s 1 dunai hadserget 150,000 főre emelik. Hir szerint a porta az orosz invasiót megelőzni akarja. Csapatai Ka­­lafatnál átmennének a Dunán s a h­arcztért román területre tennék át. A lengyel, kozák ezredek szervez­tetek s hir szerint a lengyel ezred parancsnoka Lan­gievics a lengyel exdictator lesz. A háborút Romániában is kikerü­lhetetlennek tart­ják. Románia osztályrésze a zsákmányból előre is biz­tositva lett Oroszország által, mely biztosítás szerint Ro­mánia teljes függetlené tétetnék, királyságé emelteti, s uralma a római sánczokig és Kust­endzseig kiter­jesztetik. Montenegro is fegyverkezik s igy a háborút foly­tatni fogja. Monarcháink magatartása még mind kétsége Általános nézet, hogy nem fogunk Oroszország elle harczba menni. Háború esetén mint a „P. L. ” ért sül, megtiltjuk a lókivitelt s más egyéb intézkedés­ket teszünk, hogy szigorú semleg­­ségünk megóvássá Mit szól ehez a monarchia érdeke, mit Magys ország jövője külbiztonsága az a végelhatározás eset­ben nem sokat fog nyomni a latban. Csakhogy az orosz sympatia nehogy érzékeny boszulja magát később meg. viarch is. Tudom én . . . Tudom én, hogy gyűlölsz mélyen És hogy szived nem szeret. . . De ne hidd, hogy e gyűlölet kétségbeejt engemet. Csak gyűlölj bár szüntelen te, Én remélek szüntelen. Azt mondják : a gyűlölettől Egy lépés a szerelem. Dengi János. Egy pár kapocs története. — Novella. — Irta ifj. Dobny János. (Vége.) — Uraim ! — kezdé a hölgy — úgy tetszik, hogy egy kissé távol ülnek éntőlem, és nem látom az okát, hogy ezt miért teszik, hanem önök vendégeim és így joguk van úgy cselekedni, a­mint tetszik. En­gedjék meg, hogy először is mint házi ne üdvözöljem önöket mint vendégeimet. Szerfelett örvendek, hogy önöket, a négy elválhatlan jó barátot egyszerre van szerencsém tisztelni lakomban és ezen örömömet csak azon tudat zavarja meg, hogy ezen megtiszteltetés nem annyira csekélységemet illeti, mint inkább bizonyos kis történetkét, melyet én önöknek elmondani ígér­tem. Nemde uraim? Mindnégyen hallgattunk, és egy csepp kedvet sem érzénk meghallgatni ama történetet. — Én önök közül mindeniknek adtam egy kap­csot, hogy azt ma estve hozzák haza és ígértem, hogy ekkor el fogok beszélni egy kis epizódot, ugyanazért ígéretemhez hiven el is beszélem, ha szivesek lesznek meghallgatni. Négy kínos sóhaj lett részünkről a válasz. — Tehát figyelmet kérek ! — folytatá a dae­mon­ hölgy . Egyszer élt X . . . városában négy fiatal gaval­lér, kik nagy örömüket leték abban, hogy a hölgye­ket gúnyolják. Minden nőnek udvaroltak és a szótár minden gyöngéd szava alig volt elég hódolatteljes bókjaik kifejezésére és nem egy gyúlékony keblű hölgy akadott, kinek szivében a szerelem lángját fel­­ébreszték. Mit tettek e fiatal arszlánok ? A hölgyek érzelmeiből gúnyt űzve, hátuk megött kinevették. — Az nem igaz ! — kiáltás indulattal. — Hogyan uram ! — szólt a hölgy csodálkozást színlelve, melyen keresztül a káröröm világosan lát­szott — ön is tudja ezen történetet ? — Oh nem ! — felelem, észrevéve magamat. — Kérem asszonyom folytassa ez érdekes epizódot. — Szívesen. Tehát folytatom . A négy ifjú tehát a hölgyek legszentebb érzel­meit mulatsága tárgyául szemelte ki. Hanem végre akadott egy hölgy, ki elhatározá, hogy boszut fog ál­lani e lepke-gavallérokon. Mind a négynek elfogadta udvarlását, mindeniknek azt mutatá, hogy vonzalmat érez iránta s azután mindeniknek adott egy kapcsot azon ígéret mellett, hogy egy kis történetkét fog el­beszélni. Ez mintegy biztos jelnek mutatkozott a négy arszlán előtt, hogy szerelmük a hölgy szívében vissz­hangra talál. Nagyon természetes, hogy a négy barát közül egyik sem mondá el a másiknak szerelmét, mert ez egyszer mind a négyen igazi szerelmesek valának. Mind a négy szerelmes megjelent a kitűzött órában a kapocs történetének meghallgatására, s azon édes remény dagasztá keblüket, hogy minő boldog percze­­ket fognak élvezni az imádott hölgy körében, kinek szerelmében bizonyosak valának — És.................... — Az istenért ne tovább nagysád ! — kiáltá Ti­tusz barátom, székéről felugorva. — Túl izgékony idegzetem igen szenved ezen érzékeny epizód hatása alatt. Engedje meg asszonyom, hogy távozzam. S ez­zel elrohant. Kálmán és Aladárnak sem kellett ennél több . ők még azt sem mondták, hogy „félkalap“, hanem’ mint birkanyáj a kolompos után, rohamos léptekben’ követeli Tituszt. Most valók még igazi zavarban. Egyedül marad­tam e hölgygyel a teremben. Hideg izzadtság boritá homlokomat. Inkább lettem volna Szibéria kellős köze­pében, mint e pokoli nő lángoló tekintete előtt. — Uram ! — szólalt meg — önnek barátai, úgy látszik, nagyon kedves emberek s amint látszik, igen felvilágosodottak, kik túlteszik magukat a társadalmi illemszabályok korlátain; távoznak anélkül, hogy „jó éjt“ mondanának; azonban remélem, hogy ön jobb lesz barátainál, mar­adni fog még egy pár perczig s meg fogja hallgatni az elkezdett történetke végét. _ Bocsánat asszonyom — felelém, — de most jut eszembe, hogy egy bizonyos ügy elintézése távo­zást parancsol, ugyanazért meg kell fosztanom maga­mat a szerencsétől .... E szavak alatt mind közeledtem az ajtó felé és most azt elérve, őrültként rohantam ki a házból, azon­ban még az utczán is hallani véltem egy gunykaczajt. Őrültként, kalap nélkül rohantam a sötét éjsza­kába, hanem alig tevék egy pár lépést, egy sötét ár­nyat látok mellettem elsuhanni s azután egy férfi, gú­nyos hangját hallom : _ Uram! — szólt a hang — önnek nem hozott szerencsét a kapocs, ön meg van csalva, a valódi . . . kapocs“ és annak kiváltságai az enyémek ! Isten önnel ! Másutt több szerencsét !......................... Ha, ha, ha! . . . Dühösen rohantam arra felé, hogy megfojtsam a szemtelen gunyolódót, hanem az eltűnt s csak metsző guny­habota hangzott a sötét éjszakában. Sepsi Szentgyörgy, november 19- Nem várhattunk sokat a magyar miniszterelnök­től a Simonyi és Helfi által a keleti ügyekben hozzá intézett interpellációkra adandó válaszban s nem is kaptunk semmit. Hogy nem lehet kívánnunk a kormánytól oly nyilatkozatokat, melyek inkább ártanának, mint hasz­nálnának, erről meg vagyunk győződve. Ha ily szem-pont vezette a kormányelnököt az interpellációra adott válaszban, eljárását a monarchia érdekében helyesnek kell ítélnünk, mert a monarchia mostani nehéz vi­­szonyai között minden legcsekélyebb nyilatkozat, mely pártállást foglalna magában, veszélylyel járna monar­­chiánkra nézve. Mi meg vagyunk győződve kormányunk hazafi­­sága és tapintatossága felől s feltesszük, hogy a mon­archiát legközelebb érdeklő kérdésben nem fog a monarchia és Magyarország veszélyére határozni , meg vagyunk győződve arról, hogy a senki előtt nem ismeretes irány a keleti kérdésben megegyezik a magyar érdekekkel s hogy miután kormányunk meg­van, mert meg kell győződve lenni arról, hogy az orosz politikával karöltve járás nem egészséges álla­munkra s érdekünkben áll Törökország területi s ha­talmi épsége fentartása, a keleti bonyodalmakban oly irányt fog követni, mely a monarchia és Magyaror­szág érdekeivel ellentétes nem lesz. Oroszország czárja nyilatkozott Disraeli toasztja után s hisszük, ha a kedvező alkalom elérkezni fog, monarchiánk sem fog késni a keleti kérdésben köve­tendő irány felől nyilatkozni. Nem hisszük és nem tesszük fel külügyi kormá­nyunkról, hogy ennek czélja lenne az Oroszországgal karöltve járás, hogy kormányunk ne lenne teljesen ment a foglalási szándéktól. Nekünk Törökország integritása fentartásával óhajtanunk kell a békét. E tekintetben mindent meg­kísértenünk kell, de ha a tények logikája hatalmi sú­lyúak mérlegbe vetésére kényszerít, az acnptól sem szabad visszaijednünk. Budapest, 1876. november 18. Bizonyos tehát, hogy monarchiánk csatlakozott az angol conferenţia javaslathoz, Tisza Kálmán is mondta. Elfogadta a német kormány is azt s a porta is. Tartatnék pedig a conferenţia Konstantinápolyban, ha csakugyan megtartatik. Ezt megelőzőleg azonban az orosz kívánalmak szerint egy előértekezlet tartat­nék a porta képviselőjének kizárásával s ha ezen az orosz által feltálaltak elfogadtatnak, akkor­ meg fog tartatni a tulajdonképeni conferenţia, különben pedig az értekezlet után minden conferencia nélkül eléretik az oroszok által oly annyira provokált orosz-török há­ború casus belli-je. Nem is fektetnek különben nagy súlyt sehol a conferenţia békeeredményére Meg vannak győződve mindenütt, hogy a háború a küszöbön áll, mert alig hihető, sőt nem szenved kétséget, hogy a porta any­­nyira csorbíttatná tekintélyét, hogy az oroszok által kívánt lefegyverzés idegen erő felhasználásával viten

Next