Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-21 / 85. szám
inkább meggyőződik róla, hogy a verseny a tettek rugója. Különösen örömünkre szolgál pedig, hogy a jótékony versenyen ott is kezdünk immár találkozni, ahol eddig csak kevésé tapasztaltuk: a mezőgazdaság terén. A verseny itt beláthatatlan nagy és nemzetgazdászatilag is fontos eredményeket hozhat létre. A gazdák versenyezni kezdenek egymással földeik czélszerű művelésében, az állattenyésztésben és — a mi nagy fontossággal bír — gazdasági fölszerelésük tökéletességében. Hiszen éppen most értek véget az egész országban az ekeversenyekkel rendszeresített gazdasági kiállítások És mi más a kiállítás, mint a verseny piacra, mint felhívás a versenyre. És ezeknek a gazdasági kiállításoknak kiszámíthatatlan nagy befolyásuk van mezőgazdaságunk és gazdagépiparunk fejlődésére nézve. Itt van például a Krumpach féle hármas eke. Volt-e csak egy évvel ezelőtt gazda, aki a Krumpach-féle ekét ismerte volna? És vane ma, csak rövid egy év után gazda, aki a Krumpach-féle 3-as ekét ne ismerné? És mi tette ezt a verseny ! A geniális Krumpach, aki saját találmánya 3 as ekéjével egy év óta minden versenyen részt vett és kevés kivétellel mindenütt az első díjat nyerte, aki szerény magyar találmányával síkra mert szállni a leghíresebb angol czégekkel, az ekéke „Kincsem“jének feltalálója szegény kaposvári kovács volt, akinek a múlt évben az a szerencsés ötlete támadt, hogy elmenjen az agárdi versenyre. Itt jelen volt Tarnóczy Gusztáv is, ki látva az ismeretlen eke működését, felismerte benne a geniális alapgondolatot, a czélszerű eszmét, az ekét azonnal bizományába, védszárnyai alá vette, szabadalmaztatta, nem nyugodott addig, míg a híres magyar Schlick-féle vasöntöde és gépgyár el nem vállalta készítését, meg nem vette Krumpach szabadamát és magát a feltalálót nem alkalmazta új gazdasági gépgyárának vezetőjévé. Itt kezdődött aztán a verseny hatalmának bebizonyítása, az eke diadalútja. Tarnóczy Gusztáv egy év óta viszi ezeket versenyre és folytonos győzelemre. Nagyszombaton: első rendű díszoklevelet nyert. Szentesen : első dijat. Nagyváradon : ezüst érmet és dicsérő oklevelet. Kulán : a legnagyobb dijat, elismerő oklevelet. Bács-Almáson : egyhangúlag első dijat és arany díszoklevelet. Vogyerádon : első dijat arany díszoklevéllel. Lepsényben: első kitüntetési okmányt. A nyitravölgyi gazd.egylet összehasonlító kísérleténél fényesen győzött. Eperjesen: arany díszoklevelet nyert. A tephezin az első dijat. Abaúj Szántón : nagy, nyilvános elismerést. Szepesváralján : első rendű díszokmányt. Szatmáron: elismerő okmányt. Szilágy-Somlyón : szintén, Ipolyságon szintén kitüntetést nyert. Ugyan igy Esztergomban, Losonczon és Komáromban is első rendű kitüntetéseket és dús elismerést. íme a verseny hatalma. Egy év előtt még kiválólag külföldi gyártmányok uralkodtak e téren és most Tarnóczy, e testestőllelkestől magyar ember, Krumpach magyar találmányával, melyet még egy évvel ezelőtt senki sem ismert és melyet a Schlick féle hazai gyár készít Tarnóczy számára, rövid egy év alatt kezdi az angol gyártmányokat a magyar piacról leszorítani. A mezőgazdaságra nézve pedig kimondhatatlan nagy hatása van a kitűnő gazdasági eszközöknek, melyek a verseny folytán mind tökéletesebben készíttetnek. Vajha minden téren tapasztalhatnék a verseny jótékony hatását, akkor sehol sem volna pangás. — Mert a verseny a tett rugója. I. - Izetségből származó Forgách család ősének, Ivánkának czimere egy növekvő fehér farkas volt. Majláth a Képes Krónikában ábrázolt czimert annál kevésbbé tekinti az auctor önkényének, mert a X. században rendezett lovagjátékokon a vadászok általános jelvénye volt a sváb lovagoknak. Ivánka épp úgy fölcserélhette az ősi nemzetségi czimert újabbal, mint egyik ivadéka, Forgách Balázs, ki 1386- ban Mária királynő képét vette föl czimerébe. Németh Lajos befejezi a híres Bebek család mellékágának, a Chetneky családnak nemzedékrendéről irt czikkét, végül közölve a Chetnekyek nemzedékfáját. B. Nyáry Albert a vadkerti és szentgyörgyi Vincze családnak Zsigmond király által 1415-ben Constanzban adott czimerről értekezik, közölve a czimert is színezett lenyomatban ; czikke végén felkéri az érdeklődő közönséget, hogy miután a magyar Zsigmondkori czimerábrás armálisok közül olyan, mely hazánkban kelteztetett volna egy sem ismeretes, ha netalán valakinek ily magyarországi keletű, ábrával ellátott czimeres levélről tudomása volna, ezt a hazai adomány érdekében szíveskedjék vagy a heraldikai és genealógiai társaság titkárával, vagy pedig a „Turul“ szerkesztőségével tudatni. Tagányi Károly közli az országos levéltárban őrzött vagy följegyzett herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek jegyzékét az 1690 és 1691. előtti időből. A könyvismertetések közt tíz. J. Horvát Árpád „Oklevéltani Jegyzetek“ s „Oklevél hasonmások gyűjteménye (XI—XV. század)“ czimű művét, Károlyi Árpád Nagy Imre által szerkesztett „Anjoukon okmánytár“ harmadik kötetét, s tíz. W. az Altenburger és Rumbold által kiadott s szöveggel Tagányi Károly által ellátott „Magyarország czimenáját“ ismertetik. A vegyesek közt Nagy Imre egy oklevél nyomán „A Tomaj nemzetségbeli Losonczi család őseiről“ értekezik, kiegészítve a Losonczy Bánffy családnak Nagy Iván által a „Turul“ 1 ső füzetében s gróf Lázár Miklósnak a székely ispánokról irt értekezésében közlött nemzedékrendjét. A közlemény által végképp eldöntetett azon előbb kellőleg még be nem bizotttott állítás, hogy a Losonczi és Bánffy család a Tomaj nemzetségből veszi eredetét, melynek őse Thonuzoba Anonymus szerint Taksony idejében költözött be a Bessenyőföldre. A Tomaj nemzetségből a Losoncziakon és Bánffyakon kívül még egy harmadik család is származott, az Abádi, melynek őse Privard testvére volt II. Endre nádorának Dénesnek, a Bánffy és Losonczy család ősének. Nagy Imre a közleményhez egy az Abádiaknak a Losoncziaktól és Bánffyaktól való elágazását feltüntető családfát mellékel. Szendrei János egy XIV. századbeli pecsétnyomót közöl. Végül következik: Tárcza,a társulat ügyeiről, szakirodalom s könyvészet. — A Heraldikai és Genealógiai Társulat czélja egy negyedévenkint megjelenő folyóirat által terjeszteni a történelem társtudományait, u. m. a czimertant, (heraldika), oklevéltant (diplomatika), pecsétismét (sphragistika) és a családtörténetet (genealógia). Ezenkívül a társaság koronként egy nemzedékrendi zsebkönyvet fog kiadni, mely a magyar családok származásának nyilvántartására lesz hivatva. A társulat tagjai vagy alapítók, vagy pártolók, vagy évdíjasak. Alapító háromféle van : 1. aki egyszerre 100 forintot fizet a társaság pénztárába ; 2. aki 200 forintot fizet ; 3 az örökös alapítók, kik 500 főt vagy ennél nagyobb alapítványt tesznek ; ezeknek alapítványi jogoguk fiúutódaikra is átszáll. Pártoló tag lehet az, aki kötelezi magát, hogy évenként 10 forintot fizet tíz éven át a társulat pénztárába. Evdijas tag az, ki kötelezi magát, hogy évenként 5 forintot fizet öt éven át. A társulat tagjai az alapítvány vagy tagdíj fejében kapják a társulat kiadványait és pedig : az evdijas és 100 frtos alapító tagok a társulat folyóiratát, a pártolók és 200 frtos alapítók a folyóiraton kívül még a nemzedékrendi zsebkönyvet is, és végül az örökös alapítók a társulat összes kiadványait. I Г О (1 ti 10 m. Megjelent a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönyének, a „Turul“-nak 2-ik füzete változatos és gazdag tartalommal. Szopjoni Hagg Imre folytatja és befejezi „A Vezekényi nemzetségről és a gróf Czirákyakról“ írt közleményét, Szinvay Lázár „Beatrix és Izabella királynék pecséteit“ közli, Majláth Béla az Árpádok korában oly nagy szerepet játszott idegen nemzetségről, „A Hunt- Pázmánok“-ról értekezik, és pedigszól a Hunt- Pázman név írásáról, a két név eredetéről, amazt a germán „dynent tudni“ szóból származtatva s egy eredetűnek mondva : a unó, Hanno, Konrád sat. ó-német nevekkel, emezt pedig a „Boso“, „Baso“ név és „man“ szó összetételének állítva; majd áttér a nemzetség alapítóinak, Hunt és Pázmánnak letelepedésére s azon eredményre jut, hogy a két testvér Svábföldről hazánkba akkor jött s utazott át, a tengeren túlra igyekezvén, midőn II. Ottó császár Olaszországban Calabriában Basilius és Constantinus byzanti császárok s az azokkal egyesült mórok ellen hadait 983 ban összegyűjtötte ; de 984-ben Ottó elhalván, a testvérek vagy saját akaratukból, vagy Géza fejedelem által visszatartva, itt maradtak; s végül beszél a Hunt-Pázmán nemzetség czimeréről, mely a Képes Krónikában a Hunt-Pázmán nemzetségről irt fejezet kezdőbetűjében vadászebfejnek ábrázoltaik, míg az ezen nem — 339 — VEGYES HÍREK. Fillérestély. A sepsi-szentgyörgyi jótékonyczélű nőegylet folyó évi október hó 20-án, szombaton a szöglet-csillárok javára a városház nagytermében fillérestélyt rendez. Programm : Íj Nyitány, a zenekar által. 2) Czimbalom-játék, előadva egy 11 éves fiú által. 3) Társasjáték. 4) Táncz. A t. ez. közönséget résztvevő pártolásra kéri a rendezőség. Belépti dij 20 kr. — Karzat 10 kr. Felülfizetések szívesen fogadtatnak s hirlapilag nyugtázva lesznek. Kezdete 7 órakor. Tűzvész. Kökösön tegnapelőtt délután nagy tűz volt. A magasra szálló füstöt Szentgyörgyről is jól lehetett látni s mint a város mögötti magaslatról kivehető volt, egyszerre két helyen is égett. Úgy hallottuk, hogy a tűznek egy eldobott szivar volt az oka. Egy öreg asszony, ki betegen feküdt, benn égett. Felhivás az 1848/49. évi önvédelmi szabadságharczban Háromszék megye területéről több mint 960 elvérzett székely honfitársunk megörökítendő emlékének Sepsi-Sztgyörgyön ez év november 2-án megtartandó ünnepélyen való részvételre. Tisztelt honfitársak ! A mely nemzet kegyeletet érzelemmel viseltetik fényes múltja iránt, csak annak lehet biztos jövője, szilárd fennállása ; a mely nemzet fiai politikai és harezmezei vértanúit nem feledi, azoknak hős tetteit, áldozatkészségét, fényes erényeit tiszteletben tartja, nagy tetteikre világitó fáklyaként rámutatva, a jövő nemzedéknek átadni s az által szent emlékeit a feledékenységtől megóvni kívánja, az tud és akar is önzetlenül, biztosan munkálkodni hazája nagyságán, boldogságán. Ezen magasztos érzelem ösztönözte a Rikán belőli 1848/49-es honvéd-egylet tagjait, hogy az önvédelmi szabadságharczban Háromszék megye területéből több mint 960 elvérzett székely honfitársainak drága emlékét a feledéstől megóvja s a jövőnek tudására megőrizze. E czért elérni legbiztosabbnak találta, hogy elesett hontársainak névsorát ez év november 2-án Sepsi-Szentgyörgyön e törvényhatóság fenkölt lelkű honleánya özv. Cserey Jánosné szül. Zathureczky Emilia urhölgy által szép áldozattal alkotott s a székely nemzetnek ajándékozott múzeum kincses falai közé elhelyezze s ünnepélyesen letéteményezze. Ezen kegyeletes ünnepély megtartására minden hű keblű székely magyar hazánkfia részvétteljes megjelenését hazafi örömmel látandja a Rikán belőli 1848/49-es honvéd egylet. — Kézdi- Vásárhelytt, 1883. okt. 14-én. K. Horváth Ignácz, a Rikán belőli honvéd-egylet elnöke, 1848/49-iki honvédhuszár alezredes. Binder Lajos, iparfelügyelő, ki városunkból Kolozsvárra tette át lakását, az ipartanműhelyek megtekintése s esetleges létesítése végett, továbbá az ipar körüli személyes tapasztalatok szerzése czéljából, a közelebbi napokban az erdélyi részekben körútra indul. Csángók ügye. A m. kir. pénzügyminiszter közelebb 5000 forint hitelt nyitott a pancsovai kir. adóhivatalnál a csángók részére. Ezen összeg „építkezési kölcsön“ czimen fog kiosztatni közöttük, s csak egy év lefolyása után, most kamat nélküli előleg, lesz visszatérítendő. Ugyancsak a pénzügyminiszter a vöröskereszt-egylet részére, a csángók élelmezési költsége fejében szintén a napokban utalványozott 16.000 frtot. A kerepesi úti zavargások ügyében Tóth Gerő vizsgálóbíró befejezte a vizsgálatot, még csak lényegtelen kiegészítés van hátra. Úgy az elfogottak, mint a tanuk vallomásából konstatálható, hogy semmiféle felbujtók nincsenek és az egész zavargás magától keletkezett. Csak egy Radeczki nevű tót napszámos vallotta, hogy néhány fiatal ember három liter pálinkával őt több társával leitatta s rávette, hogy a zsidók ablakait beverjék. Mámorukban azonban nemcsak a zsidók, de a keresztények ablakait is összetördösték. Kiderült, hogy a Weingruber-féle korcsmába betörők először az ott vacsoráló színészekre támadtak, de midőn ezek kijelentették, hogy ők nem zsidók, akkor távozásra szólították fel őket a zavargók, s sorfalat nyitva engedték valamennyit eltávozni a korcsmából. A pikáns házasságnak, melyről lapunk közelebbi számában szóltunk, folytatása is van. A szerencsétlen fiatal asszonyt (vagy leányt) atyjának, ki nem más, mint Schossberger gazdag bankár, egyik pusztájára vitték és szigorúan vigyáztak rá. Mindazáltal sikerült neki titokban hírt adni magáról a távolban érte epedő imádójának. De ezen hírek egyszerre kimaradtak. Sch. kisasszonyt Párisba vitték. Onnan néhány nap múlva Dr. Rosenberger, a hoppon maradt férj egy trónnal irt czédulát kapott, mely megmagyarázta a hosszas hallgatást. Erővel lehúzták ujjáról a jegygyűrűt, Wiesbadenbe utaztatták és ott eljegyeznék gróf Batthyány Istvánnal. Dr. R. élethalálra szóló párbajra hívta ki a boldogtalan menyasszony vőlegényét. A gróf azonban elutazott Budapestről, s dr. R. az „Egyetértés“ nyíltterében gyávának nevezte őt. De mit használt mindez ! Az esküvő vasárnap megtörtént. A szerelmesk szíve megvan törve, a világ tele van a botrány hírével, de a nagyravágyó apának második veje is mágnás. Többet nem kíván. Aztán az ilyen házasságok is az égben köttetnek? Hallatlan számla. József főherczeg katona szemleútja alkalmával egy n.-b-i (nagy-becskereki ?) vendéglős huszonnégy órai tartózkodásáért 480 iitot követelt. A főherczeg átadta az összeget a polgármesternek azon kéréssel, hogy nézze át a számla tételeit és a túlkövetelést oszsza ki a helybeli szegények közt. Botrány a templomban. A szarvasi nagy tót templomban, mint az „ Egyetértésinek írják, a múlt vasárnap különös jelenet folyt le. Az evangélikus lelkész megható hitszónoklatot tartott nagy számmal együtt levő hívei előtt a mértékletlenség ellen, sötét színekkel festette a részegeskedés következményeit és főleg a pálinkaivás ellen fordult kemény szavakkal. — Mikor az érdemes lelkész javában menydörögne a pálinka ellen, egyszer csak fölemelkedik az egyik padból egy tót és ezt mondja hangos szózattal: „Már kérem szépen, kár azt az italt gyalázni!“ A templomban nagy lett az elképzedés : a pap elakadt szónoklatában, míg végre akadt néhány nyugodtabb polgár, akik az ital meleg barátját kivezették a templomból. A botrány elkövetője ellen másnap a büntető törvénykönyv 191. §-a alapján megindították a vizsgálatot; a pálinkakedvelő tót vétségét hat hónapig terjedhető fogházzal lehet büntetni. Felelős szerkesztő : Nagy Géza. Kiadótulajdonos : Bernstein Márk.