Nemzet, 1882. december (1. évfolyam, 92-120. szám)

1882-12-20 / 111. szám

Igen is, meg kell, hogy illesse, ha fel akarják az el­nöki szék iránti tiszteletet tartani. (Felkiáltások jobbfelől: Rendre!) De akkor szükséges, hogy az elnök úr is tartsa magát rendreutasításaiban a ko­molysághoz. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. Rendre! Rendre! El kell venni tőle a szót! Az elnök csenget,­ és az élc­elődésektől tartózkodjék, mert az elnöki tekintély oltalma első­sorban az elnök kezébe van letéve és az elnök magaviseletétől függ. (Nagy mozgás jobbfelől. Helyeslés a szélső balon.) Elnök: A képviselő úrtól nem fogadok el sem­miféle utasítást. (Zajos helyeslés jobbfelől, mozgás a szélsőbalon) Én nem élczeltem. A képviselő úr azt mondotta, hogy pártfelei részéről is e véleményt terjeszti elő (Ellentmondás a szélsőbalon: Csanády Sándor feláll és szólni akar. Zajos felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Én nem szoktam él­relni senki felett, de épen mert a képvi­selő úr úgy nyilatkozott, azzal is motiváltam, hogy a­míg lehet, őt nem szólítom meg, pedig a képviselő úr több oly kifejezést használt, a­melyért meg lehetett volna szólítanom; de mikor azután oly kifejezést használ, a­melyet, hogy lehet-e a képviselőházban használni, méltóztassanak megítélni, kénytelen vol­tam őt megszólítani. (Élénk helyeslés jobbfelől. Moz­gás a szélsőbalon.) Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső nem fogadhat­ják el a törvényjavaslatot azon okoknál fogva, me­lyeket már a költségvetés tárgyalásakor elmon­dottak. Tisza Kálmán miniszterelnök: Csak igen rövi­den kívánok pár szót szólani, követve az előttem szó­lók példáját, kik szerintem is igen helyesen, hivatkoz­va a költségvetés tárgyalása alatt különben is elmondottakra, most egyszerűen indokolták a kor­mány iránti bizalmatlansággal a törvényjavaslat el nem fogadását. Ha mégis szót kérek, teszem ezt főleg azért, hogy pár igen rövid megjegyzést tegyek Helfy J. kép­viselő úr beszédére. Te hát! Én nem akarom az annyiszor elmon­dottakat ismételni, nem akarom ismételni mindazo­kat, mik nemcsak elmondattak, de a tények által is igazoltattak az ország pénzügyeire nézve, a mennyi­ben ezek, daczára az 1875-ben előre alig láthatott, de bekövetkezett eseményeknek, rendezettebbek és a mennyiben az ország hitele tényleg javult. Tények ezek, melyeket tagadni lehet, de melyeket eltagadni lehetetlenség, mert ezekről ismétlem, maguk az ese­mények beszélnek. Meg kívánom még jegyezni, hogy bármennyire óhajtandó is, hogy az ország költség­­vetésében deficit ne legyen, bármennyire szükséges is, hogy azon deficit lejebb szállíttassák, bár Helly kép­viselő úrral szemben én is ez alkalommal csak egy­szerűen állítom, hogy deficitünk határozottan lejebb is szállott, mégis megjegyzem, hogy a deficit nagy­sága nem egyedüli mértéke egy állam pénzügyei mi­benlétének. Függ ez rendezettségétől, függ hitelének mibenlététől is, de nem csupán a deficit számtételé­től. (Helyeslés jobbfelől). A másik, a­mit megkívánok jegyezni az, — és itt sem ismétlek, —, hogy én meglehetős gonddal ta­nulmányoztam más államok parlamenti történetét, és láttam abból, hogy ha nagy kérdések, mint Angliá­ban is a választási reform vagy a gabonatörvény nagy izgalmak után a törvényhozás kebelében megoldottak, azok kik ellene voltak, többnyire csak egy, legfelebb két választáson megpróbáltak ellenkező többséget al­kotni, de ha az ország ismételten kimondta helyeslé­sét az alkotott törvény felett, nem érezték magukat jogosultaknak az ország illetékesen nyilvánított köz­véleménye fölé helyezkedni, hanem feladatuknak azt tekintették, hogy a létező törvény keretén belül igye­kezzenek az ország jóvoltát és a nemzet fejlődését előmozdítani. (Élénk helyeslés jobb felől. Közbeszólás a szélsőbalon. De nem államjogi kérdésekben!) Így történt ez másutt is. Ennek kell a termé­szetes lefolyásnak lenni, a­hol rendezett parlamenti viszonyok állanak fenn. Nem mondja azért, nem kö­teles mondani, és én sem mondom, hogy minden úgy történt, akkor a­mikor történt, a­mint óhajtottuk volna, a­mint talán kellett, vagy lehetett volna! De mondom, a nemzet ismételt jóváhagyó nyilatkozata után a feladat az adott téren igyekezni a haza javát előmozdítani. (Élénk helyeslés! jobb felől.) Csak azt kívánom még hozzá­tenni, hogy Helfy képviselő úr azt állította, hogy a most még le nem tett nyolc­ évi kormányzat alatt azon közjogi helyzet szempontjából hátrább mentünk. Ő most nem hozott fel példákat, felveszem azokat, ha fel fogja hozni, de határozottan ismétlem és nyilvánítom ma is, hogy egyetlen egy esetet sem mutathat fel, a melyben Ma­gyarország jogaiból, a melyeket, nevezetesen az 1867. XII. t. sz. biztosított, egy jottányi is elengedtetett volna. (Mozgás. Zaj szélső bal felől.) Helfy Ignácz. (Közbeszól.) Hát a magyar csa­patok összevegyülése az osztrákokkal? (Zaj a szélső bal felől.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Bocsánatot ké­rek, ha az iránt, hogy (Halljuk! Halljuk!) szabad legyen ideiglenesen és átmenetileg néhány csapatban vegyesen szolgálni, a törvényhozásnak külön bele­egyezése, külön törvényben kéretik és az megadatik, ezt jogcsorbításnak csakugyan nem lehet nevezni. (Élénk helyeslés jobbfelől) mert ez épen tényleg con­­statálja a fennálló jogot és annak gyakorlását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De te­hát sem erről, sem a mellesleg felemlített Boszniáról, a­melylyel szemben annyiszor elmondot­tuk kölcsönösen nézeteinket, most részletesen beszélni és az elmondottakat ismételni nincs helyén. (Úgy van­ jobbfelől.) Én teljesen elismerem a t. képviselő urak jogát, a­kik a jelen kormányban nem bíznak, hogy ezen törvényjavaslatot el ne fogadják, azonban azt hiszem, hogy ők is hasonlag elismerik azok jogát, kik bíznak a kormányban, hogy rá szavazzanak. Ez azután a parlamentarizmus törvényei szerint történik az, a­minek történnie kell, hogy ha többen vannak a bizalmatlankodók, átadjuk nekik a helyet ; ha azon­ban kevesebben vannak a bizalmatlanok és többen a­kik biznak , megtartjuk helyeinket és igyekszünk leg­jobb tudomásunk szerint az ország javát előmozdí­tani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ajánlom a törvény­­javaslatot a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József szerint a miniszterelnök elfeled­kezett arról, hogy az 1867-iki viszonyokhoz is viszo­nyítva rosszabb a mai helyzet. Angliában a toryk és whigek egyesültek az alkotmány megvédésére; ná­lunk a többség üt réseket az alkotmány sánczain. Az 1878-iki kiegyezés az állam életét támadja meg; anyagi sülyedés, erkölcsi romlás felé vezet a mai út. A nemzet meg fogja változtatni ezt a rendszert re­mélt szónok, a király hozzájárásával is, de ha nem, a karja ellenére is. Az 1867-ik kiegyezést úgy tépi szét egykor a nemzet, mint ő a kezében levő papirost (szó­ló, a kezében levő papirost széttépi s földre szórja. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Szólásra senki sem lévén feljegyezve, elnök a vitát bezárja s következik a szavazás. A ház úgy áta­­lánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogad­ta a törvényjavaslatot. A nemzeti szinház kitatarozása. Következett a budapesti nemzeti színháznál a tűzveszély elleni életbiztonsági és építésrendőri te­kintetekből szükségessé vált és foganatosított építke­zések, átalakítások és javításokról szóló törvényjavas­lat tárgyalása. Rakovszky István előadó : Tisztelt ház ! Mél­­tóztatik tudni, hogy a múlt évben történt szomorú események s azoknak tapasztalatai következtében átalánossá vált azon óhaj, hogy a budapesti nemzeti színházban is sürgősen tétessenek meg azon intézke­dések, melyek első­sorban a tűzveszélyt magát lehe­tőleg megnehezítik, ha már azt egészen lehetetlenné tenni nem lehet, és azok, a­melyek ily veszély esetén a színházlátogató közönség életbiztonságára szüksé­gesek. A belügyminiszter ennek következtében a szük­séges előkészületeket és intézkedéseket megtevőn, ezeknek alapján a nyári szünetek használtattak arra, hogy a legújabb tanulmányok és a tudomány vívmá­nyai szerint a jelzett czélból tökéletesen átalakíttas­­sék a budapesti nemzeti színház. A törvényjavaslat indokolása részletesen so­rolja elő mindazon építkezéseket, átalakításokat és javításokat, a­melyek ott létettek; a pénzügyi bizott­ság azokat nemcsak helyeseknek és czélszerűknek, hanem szükségeseknek és nélkülözhetetleneknek is találta; valamint meggyőződött a pénzügyi bizottság arról is, hogy szükséges volt ezeket a nyári szünetek alatt eszközölni, mert különben, ha akkor nem téte­tik meg, az egész építkezés és átalakítás, ismét egy egész évvel késedelmet szenvedett volna. A nyári szü­netek alatt a képviselőház nem ülésezvén, nem ma­radt más hátra a belügyminisztérium részéről, mint egy külön törvényjavaslatban kérni az általa tett in­tézkedések utólagos jóváhagyását és a tett költségek­­nem póthitel útján való engedélyezését. A pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot ennélfogva átalánosság­­ban elfogadásra ajánlja, a belügyminiszter intézke­déseit jóváhagyatni és a kért 141,300 frtnyi póthitelt megadandónak véleményezi. Kérem a t. házat, mél­­tóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) A ház erre a törvényjavaslatot úgy átalános­­ságban, mint részleteiben változatlanul elfogadta. A külügyi helyzet. Következett a bejelentett interpelláció meg­tétele. Ugron Gábor hivatkozva a sajtóban felmerült azon két fontos hírre, mely szerint Oroszország nagy hadikészülődéseket tesz Orosz-Lengyelországban, és hogy Ausztria és Magyarország Németországgal kölcsönös véd- és daczszövetségre léptek már évek­kel ezelőtt. A következő kérdést intézi a miniszter­­elnökhöz : 1. Mi a valóság abban, hogy egyfelől Ausztria és Magyarország, másfelől Németország szövetséget kötöttek volna ? Ha szövetséget kötöttek, van-e azon helyzetben a kormány, hogy arról felvilágosítást adjon: hány évre, minden avagy csakis bizonyos eshetőségek be­következésére van a szövetség kötve ? 2. Van-e a kormánynak tudomása Oroszország hadi készülődéseiről ? Ha tudomása van, látja-e oly intézkedések megtételének szükségét, melyek minden meglepetés ellen biztosítást nyújtanak ? Igen kérném az elősorolt körülményeknél fogva a t. miniszterelnök urat, hogy bár röviden is, jelen al­kalommal nyilatkozni méltóztatnék. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem ugyan minden irányban az interpellációra,­­ mert ily természetű interpellatióra úgy ex abrupto felelni, nem mindig helyes — de annyiban felelhetek reá mindjárt, hogy eleget tegyek azon kívánságnak, melyből a t. képviselő úr kérdését főleg hangsúlyozta, t. i. az átalános nyugtalanítás szempontjából, mely mint a képviselő úr mondá, a pénzintézetek mérlegére is befolyással bír. Én, mint meggyőződésemet merem határozot­­tan nyilvánítani, hogy mindazon hírek, melyek hír­­lapilag közöltettek, részint teljesen alaptalanok, ré­szint nagyon túlzottak, ésannyira, hogy az európai békét ma veszélyezettnek tekinteni nem lehet. (He­lyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső­baloldalon.) Ugron Gábor a miniszterelnök válaszát semmis­nek mondja. Kérdi, mely hírek alaptalanok és me­lyek túlzottak? Az alaptalan-e, hogy Németország és monarchiánk között szövetség köttetett, s az a hír túlzott-e, hogy Oroszország ellenünk készülődik ? A háborús hírekkel szemben meg kell nyugtatni a köz­véleményt. Szaló elvárta volna, hogy a miniszterelnök ne a szokásos modorban kitérjen ily fontos kérdés elől. Mert ha úgy nyilatkozott volna, a­mint köteles­sége lett volna az előbb kifejtett okoknál fogva, ak­kor szóló elmondta volna azt is, hogy Oroszország el­leni bármily háború esetében biztosan számíthat Magyarország kormánya egész Magyarország összes pártjainak támogatására (Helyeslés) és számíthat a a magyar nemzet lelkesedésének és odaadásának tel­jességére. (Általános helyeslés) Nem veszi tudomásul a választ. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Annyi­ban igen örülök, habár reám nézve nem is volt a t. képviselő úr nyilatkozata igen hízelgő, — mégis any­­nyiban örülök, hogy felszólalt, mert ő, legalább a­mint látom, félreértette nyilatkozatomat. Meglehet, én nem mondtam elég tisztán, tehát módot adott nyilatkoza­tomat megmagyarázni. Én előrebocsátottam és ismét­lem, hogy a kérdések, melyeket a t. képviselő úr tett, oly természetűek lévén, melyeknél minden szó meg­fontolandó, így rögtönözve válaszolni nem lehet. (He­lyeslés.) De hivatkoztam arra, hogy a képviselő úr interpellációját főleg azzal indokolja, hogy a háborús hírek folytán nyugtalaníttatik a közvélemény és hogy ennek befolyása van a tőzsdékre, a hitelintézetek és más intézetek mérlegére, s ezért azt mondtam: ezen szempontból tehetek nyilatkozatot. Már én azt hiszem, hogy maga ezen előrebocsá­tás tisztán kifejezte — de ha nem tette volna, most határozottan nyilvánítom, — hogy én úgy az alapta­lan, mint a »túlzott« szót egyesegyedül a háborús hírekre értettem s értem most is. És ha a t. képviselő úr nem tartotta eléggé tisztának vagy érthetőnek ez iránybani nyilatkozatomat, bátor vagyok azt mon­dani, hogy nem tudok semmi olyat — vagy ha tet­szik, tudom, hogy nincs semmi olyan — a­mi a bé­kébe vetett reményeket, melyekkel eddig voltunk, megingathatná. (Helyeslés jobbfelől). Ez, úgy hiszem, elég tiszta és praecis válasz. (Több hang balfelől: Ma!) Most nem mondtam, hogy ma, egyébiránt az a szó, hogy ma, nem azt teszi, hogy szerdán nem, csütörtökön vagy pénteken pedig igen — ezt szokták az emberek érteni — és azért, mert láttam, hogy némelyek a »ma« szó alatt ily értel­met keresnek, most mellőztem ezt a szót. (Helyeslés.) Egyébiránt arra nézve, a­mit a képviselő úr mondott, hogy nyilatkozatot tett volna, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy — hála istennek — ily nyi­latkozatra nem mondom: ma, hanem ez idő szerint nincs szükség. De én azt hiszem, hogy az ország ha­tárain belül és kívül mindenki meg van arról győ­ződve, hogy ha azon veszély valamikor — adja Isten sok idő múlva — bekövetkeznék, akkor az Magyar­­ország fiait együtt fogja találni. (Élénk helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! A misztererelnök úr felvilágosítása után előbbi nyilatkozatát, van szeren­csém tudomásul venni. (Helyeslés). A ház erre a vá­laszt tudomásul vette. A holnap d. e. 11. órakor tartandó ülésén a ma elfogadott törvényjavaslatok fognak (harmadszor fel­olvastatok Ülés vége déli 12 órakor. VIDÉK, Nagy-Kanizsa, decz. 19. (Eredeti tudósí­­t­á­s.) Itt helyben a szélső­balpárt vezérei nagy plaká­tokon hirdetik Unger Alajos képviselő úrnak egy táviratát, melyben az iskolai subventio ügyében fé­nyes győzelemről illetőleg elégtételről és a helybeli iskolai hatóság hanyagságáról van szó. Olvastuk Un­ger Alajos képviselő úrnak interpellációját, melyre nézve az a megjegyzésünk, hogy a képviselő úrnak aligha mondotta városi közeg, hogy a subventio meg­tagadtatok, mert a képviselő úr tudtunkkal városi közeggel vagy valamely hatósági tisztviselővel nem érintkezett, s hogy itt, habár a subventio 3 év óta nem utalványoztatott, senki sem hitte, hogy az meg­­tagadtatik, ilyent tehát nem is mondhatott, kortesfo­gásul nem is használhatta. Legújabb: Oberbank kivégeztetése. Trieszt, deczember 20. (Eredeti távirat.) Ober­dank Vilmost ma reggel három­negyed 7 órakor a laktanya nagy udvarán kötéllel kivégezték. Az ítéle­tet Willenbacher bécsi hóhér hajtotta végre. A vég­rehajtáshoz csupán a Weber-gyalogezred legénysége volt kirendelve. Az ítélet kihirdetése alkalmával s azután is a végpillanatig, Oberdank hidegvérüleg viselte magát és visszautasította a vallás vigaszát. Az ezredtábori lelkészével azonban hosszasan társalgók. Oberdank ezredének egyenruháját viselte, s midőn kérdezték, hogy óhajtja-e még egyszer látni rokonait, élénken tiltakozott ez ellen. — Ételt és italt nem vett magához, hanem folytonosan cigaretteket sziki (N. Fr. Pr.) h­írek. Deczember 20. Hivatalos. Kitüntetés. Ő felsége Osgyáni József budapesti lovasrendőri felügyelőnek, a közbiztonság terén tett jeles szolgálatai elismeréséül, az arany érdemkeresztet ado­mányozta. — Nemeség és névváltoztatás. Ő felsége Skopecz János, Skopecz Ödön és Skopecz Gizella egri lakosok, továbbá Skopecs András és Skopecz Ferencz privigyei, valamint Skopecz Antal nezseti és Skopecz Gyula nagybányai lakosok és törvényes utódaik, vezetéknevüket — magyar nemességük épségben tar­tása mellett »Ötömösy«-re átváltoztathassák. — Alapszbályok A »solti 48-as polgári olvasókör« és a »mezőkövesdi polgári olvasó­kör« alapszabályai, a bemuta­tási záradékkal elláttattak. — Posta. Söpte vasmegyei községben, a maros­vásárhelyi pályaudvarban, továbbá Nagy-Geresd sopron megyei községben folyó évi deczember hó 21-én postahivatal lép életbe. — Ügyvédi kamara. A balassagyarmati ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Somoskeöy István fü­­leki ügyvéd elhalálozása, Szigyártó Sámuel kir. tanácsos lo­­sonczi ügyvéd pedig önkéntes lemondása következtében — az ügyvédek lajstromából kiterültettek, s az előbbinek irodájára nézve a halaszthatatlan teendők teljesítésére Kovács József füleki ügyvéd neveztetett ki gondnokul. — A honvédségből. Ő felsége Schöpf Pál szolgálaton kí­vüli viszonyban levő honvéd-hadnagynak, a czimzetes főhad­­nagyi jelleget adományozta. — Kinevezések. A magyar királyi igazságügyminiszter Dr. Gedeon László nagyváradi kir. törvényszéki aljegyzőt ugyanezen törvényszékhez jegyzővé, Horváth György nagyvá­radi kir. törvényszéki joggyakornokot pedig a tenkei kir. já­rásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter, Gerencsér János szent-gotthárdi kir. járásbirósági írnokot a németujvári kir. járásbírósághoz helyezte át. — Személyi hírek. Hohenlohe herczeg fő­udvarmester Bécsből. Patyánszky Emil főispán Lugosról Budapestre érkeztek. — Gróf K­u­u­n Géza Parisba utazott, innen pedig Florenczbe megy, hogy mindkét helyen nagyobb nyelvészeti munkája érdeké­ben tanulmányokat tegyen. — Fogarasról írják lapunknak: Fogarasme­­gyében mind ez ideig nem volt tankerületi tanítói testület, daczára annak, hogy az 1868. XXXVIII. t. sz. 147. § elrendeli, hogy a községi, felső nép és polgári iskolai tanítók kötelesek tanítói testületekké alakulni. F. hó 11-én végre megtörtént az, a­minek már legalább egy évtizeddel ezelőtt kellett volna történni:az alakuló közgyűlés megtarta­tott Fogarason. A tantestület elnökévé: Gagyi Samu, polg. isk. tanító, alelnökké Imre István ref. isk. igazgató, jegyzővé: Nagy Károly polg. isk., pénz­tárnokká : Traub József izr. tanító választattak meg. Az eddig beiratkozott tagok száma 19. Ezek közül 11 a fogarasi áll. polg. iskolánál, 4 a ref., 2 az izr., 1 a r. kath., 1 pedig a f.-porumbáki áll. e. iskolánál mű­ködik. Nemzetiségre nézve: román 1, szász 1,ma­gyar 17, német 1. E megye 87,000 főnyi népességé-­ nek túlnyomó része román; azután következnek (számra nézve) a szászok s csak harmadik sorban­­a magyarok (a népesség 1x/2 százaléka.) A fen­­­ nebbiekben röviden jelzett népességi viszonyok vilá­­­­gosan megmagyarázzák, hogy e tanítótestület meg­­alakulása miért maradt ily későre, valamint azt is,­­ hogy miért számlál az csak 19 tagot. — Királyi adományok. Ő felsége a déli ref. egy­­.­házközségnek, temploma helyreállítására, száz forint­nyi segélyt, a kékkúti római katholikus templom helyreállítására száz forintnyi segélyt adományozott. — Ugyancsak ő felsége a király és a királyné, a bes­­nyői kapuczinus zárda helyreállítására ötszáz forint­nyi segélyt magánpénztárukból adományoztak. — A budapesti ügyvédi kamara részéről köz­hírré tétetik, miszerint dr. Adler Alfréd (lak. V. főút, 27. sz.) dr. Winter Miksa (lak. V. Bálvány­­utcza, 26. sz.) és Záborszky Béla (lak. Szt.­Háromság­­tér, 6. sz.) ügyvédek, a kamara lajstromába folytató­lag felvétettek; Marossy Károly váczi ügyvéd és ka­marai tag önkéntes lemondása folytán fenti lajstrom­ból kiterültetett; Aranyossy Kálmán az ügyvédek lajstromából kiterült ügyvéd irodája részére gondno­kul kinevezett dr. Hauer Sándor budapesti ügyvéd­­ ezen tiszte alól felmentetvén, helyébe gondnokul­­ Adamis Lajos újpesti ügyvéd és kamarai tag nevez­­­­tetett ki; végül, hogy Vezekényi Gyula irsai ügyvéd , és kamarai tag lakhelyét Irsáról Budapestre, ezen­­ kamara székhelyére tette át. — Am. kir. államvasutak budapest-zimonyi ut­­­vonalának budapest-szabadkai és kiskörös-kalocsai­­ részei mentén Soroksáron, Taksonyban, Laczházán, Dömsödön, Kunszentmiklóson, Nagyálláson, Szabad­szálláson, Fülöpszálláson, Csengődön, Kiskőrösön, Vadkerten, Halason, Kisszálláson, Kelebián, Kecze­­len, Öreg-Csertőn és Kalocsán felállított vasúti üz­­let-távirda-állomások állami és magántáviratok keze­lésére is felhatalmaztattak, és ebbeli működéseket megkezdették. — Vakmerő betörés a Lipótvárosban. Ma éjjel a betörők ismét a Lipótvárosban levő templomtéri bazárt választották működésük helyéül. Ezúttal egy ékszerész-boltot törtek fel és a mintegy 4000 frt ér­tékű összes ékszerkészletet ellopták. Az esetről a »Hircsarnok« a következő részleteket közli: A be­j­­örők a templombazár 60. szám alatti Schwarz-­­ féle papírkereskedés külső, vaspléhvel bevont ajta­­­­ját álkulcs segélyével felnyitották, a belső üveg­­­­ajtónak egyik alsó nagy üvegtábláját betörték és azon át a papírkereskedésbe hatoltak. Itt a baloldali­­ fal mellett álló két kézi gyorsajtó közt az egy tégla vastagságú falban valamely hegyes vaseszköz segélyé­vel — melynek nyomai a falon meglátszanak — oly nagyságú lyukat vájtak, hogy azon egy sovány ember átférhetett. E nyíláson át a szomszédos 59. szám alatti Grosz József-féle ékszerüzletbe hatoltak. Itt az asztal két fiókját kihúzták és kiürítették, úgyszintén a belső üvegszekrényt és a kirakat gyanánt szolgáló mozgatható üvegszekrényt is, melyekben az ékszerek legnagyobb része volt elhelyezve. A belső szekrény mögött a fal mellé egy régi nyolcz záru vasláda volt a padlózathoz erősítve, melyet a betörők kiemeltek és előre vitték. Itt a ládát felfeszítették, mely alkalom­mal tetejének mintegy centiméter vastagságú széle betörött. A láda kifeszített sarkai közt egy fadarabot találtak, melylyel a betörők a láda tetejét támasztot­ták meg. A ládában számos értékes ékszer és az üzlet leltárát tartalmazó könyv volt,­­ ezt a betörők szintén elvitték. Mikor itt a munkával ké­szen voltak, a nyíláson át távoztak, de egy közönséges csontnyelű házikést hagytak vissza az asztalon, mely­nek durván élesített pengéje a vakolattól poros volt és melynek nyelén a csont és az aczél közt mésznyo­mok láthatók, mintha azt kőmivesek használták volna hosszabb ideig. A betörők az ékszerüzletben csak néhány csekély értékű email fülbevalót és egy medail­­lont hagytak hátra. A kár mintegy 4000 forintra rúg és az ellopott ékszerek Grosz összes vagyo­nát képezték.­­ A betörők a papírkereskedésben is feltörték az Íróasztali fiókját, de abban csak 60 kv aprópénzt találtak, miután Schwarcz a pénzt minden este lakására szokta vinni. A betörést Grosznak a­­ neje vette észre, ki reggel 7 órakor az üzletet felnyi­­­­totta. A kérdőre vont éjjeli őr azt mondja, hogy­­ ő reggeli 6x­ 2 órakor arra volt, de nem látott­­ semmi gyanúst. A betörést csak hajnalban kö­vethették el, mert szemközt a Kraut­h-féle kávéház éjfélutánig nyitva szokott lenni. Az el­lopott ékszerek nagyobbrészt arany és ezüst lán­­czokból, arany és ezüst órákból, nyakékekből, fül­bevalókból, medaillonokból, gyűrűkből, melltű­kből, kézelő- és inggombokból, drágakövekből, stb. állanak s ezen kívül a régi összetörött arany tárgyakat is el­vitték. Grosz ma délelőtt jelentést tett az esetről a rendőrségnél s az ellopott tárgyak jegyzékét — a mint arra emlékezett — bediktálta. A rendőrség kikül­döttei még a délelőtt folyamán megjelentek az üzlet­­i­ben a helyszíni szemle felvétele végett s egyúttal a nyomozást a legerélyesebben megindították. — A keletindiai örökség. A tegnapelőtti tár­­gyaláson Malfatti jezsuitát hallgatták ki először.­­ Elmondta, hogy Pawel bárót egy ismeretlen úr mu­­­­tatta be nála 1874-ben. A báró elmondta neki, hogy­­ Amerikában áttért a katholikus hitre, de mikor elbe­szélte az áttérés módját, látta, hogy formahiba csú­szott be. Ő (Malfatti) , tehát értesítette Gasser püs-­­­pököt, hogy az áttérésnél történt mulasztást az egy­házmegyében divó mód szerint hozzák helyre. A püs­­­­pök meghatalmazta Malfattit ennek megtételére, s I Pavel báró előtte tett hitvallást. Linzer József­­ szobrász, ki ez ügyben irnokoskodott, azt vallja, hogy tanúja volt egyszer, mikor a báró rendele­tére Widmayr Mária egy csomó levelet vitt ki a konyhába, a­hol azokat a báró elégette. A levelekben, mint értesült, az örökség felvételére vonatkozó határ­idő megállapítások voltak s könnyen kellemetlenséget okozhattak volna. A tanú továbbá bejelenti, hogy Groszmaier megbízta, hogy a 12.000 forintot saját jószántából adta azzal a meggyőződéssel, hogy a jó ügyért áldozza fel. Az elnök nem fogadja el a beje­lentést. Schober Mihály szatócsot hallgatták ki ezután, a­kitől a báró 500 forint kölcsönt kapott s 1500 forint kötelezvényt kapott érte. Schober Stafffer Katalinnak is adott több száz forintot, miért egy 12.000 forintos kötelezvényt adott neki. Az összeg az örökség fölvétele után lett volna fizetendő. Schober még 500 frtot kölcsönzött a bárónak, de ezt az ösz­­szeget a Hanselbauernak nevezett ember adta. Ez­után belépett Oberhäuser, kit Hanselbauernak hív­nak. Ez megigérte a bárónak, hogy a kölcsönzött összegért nem indít pert. De mivel megtudta, hogy Pavel tagadja e tartozást, megboszankodott s jelen­tést tett. A báró még e tárgyaláson is tagadta, hogy tartozik Hanselbauernak, de mikor ez megmutatta a kötelezvényt, elhallgatott. Sticker Katalin 200 forintot adott Widmayr Máriának, de ha tud­ta volna azt, mint ma, hogy mily stádiumban van az ügy, nem adta volna oda. Aphalter Ka­talin szakácsné 1300 forintot áldozott. Dutt­­n­e­r Jakab, a­ki 3500 forintot adott, nejével együtt jelenik meg a kihallgatáson. Neje elmondja, hogy elhitették vele, hogy a báró csoda által jutott a ha­gyaték papírjaihoz. A báró ugyanis Londonban egy közkönyvtárban volt, egyszerre egy ember egy nagy könyvet hozott neki, azután hirtelen eltűnt.­­ Eb­ben a könyvben voltak az írások. Ő meg volt győ­ződve, hogy nagy vagyont kap a kölcsönzött pénzért. A tegnapi tárgyaláson az elnök röviden összegezte az esküdteknek a tényálladékot. Következett erre különféle levelek és átiratok fölolvasása. Az inns­brucki postahivatal átirata szerint vádlott összesen 1700 forintot vett föl Prágából ; dr. Caterini római ügyvéd leveléből kiviláglik, hogy ő a ti­­roli érdekeltektől költségeinek megtérítését és két százalékot követelt. Lord Windham egy le­velében jogosaknak állítja a tiroliak követelé­sét. A délutáni ülés folyamán az államügyész megtartotta plaidoyerját, bőven kiterjeszkedve az örökség történetére s kifejti, hogy az egész ügy tisz­tázását mindenki utópiának tartotta. Porter védő Pawel fölmentését kérte, nemcsak a saját maga, ha­nem mindazok nevében, kik a vállalathoz pénzzel já­rultak. Ha a tiroli esküdtek oly embert csalónak nyilvánítanának, ki csodálatos buzgósággal karolta föl az örökösök ügyét, csak akkor tűnnék ki végleg, hogy ez ügyben minden további lépés hi­ábavaló, s a kiadott pénz örökre elveszett. Az esküdtek verdierje egyhangú vétke­s­re szólt. Az államügyész indítvá­nyozta vádlottnak a nemességtől való megfosztását. A védő rendkívüli elnézést kér. A törvényszék ítélete hét évi nehéz, böjttel szigorított börtönre szólt. Ez ítélet ellen a védő föllebbezést jelentett be. — Fővárosi krónika. Rablótámadás a fővá­ros közelében. Kanyó Ferencz műkertész segéd teg­nap jelentést tett a rendőrségnél a következő vele történt eset­ről : Tegnapelőtt este 7 óra körül a Kálvin téren menve ke­resztül, két uriasan öltözött ismeretlen férfi szólitotta meg, hogy a velük levő napszámossal a koffert segítsen a csömöri útra vinni, miért 1 frtot át is adtak neki. A csömöri után az ismeretlenek egy korcsmába betértek s kijövet onnét jó borra­való ígérete mellett rávették, hogy a koffert a versenytéren túl segítse vinni, hol kocsijuk várakozik. Ott a lapályban egy egyszerű kinézésű ember várt az ismeretlenekre, kiknek egyike felszólita Kanyót, hogy óráját s lánczát adja át. Kanyó ezt megtagadta, mire pisztolyt szegeztek mellének s lelövéssel fe­nyegették. Erre Kanyó megadta magát. 35 forintos óráját és lánczát átadta a gazembereknek De azok nem elégedtek meg vele. Lehúzták ruháit, kezeit lekötözték derekához, lábait összekö­tözték s igy a földre lökve kocsijokkal elhajtottak, ott hagyva Kanyót magával tehetetlenül a hideg éjszakában. Kanyó hiába próbálkozott megszabadulni kötelékeitől, nem tudott. Végre reggel 4 órakor egy zöldségárusnő észrevette s megszabadí­totta kínos helyzetéből. Az ismeretlen rablókat keresi a rendőrség. Levéltolvaj. Pech Jenő pinczért tegnap este a hatvani utczában egy rendőr rajta érte, midőn a levélgyűjtő szekrényből egy levelet kilopott. Pech Jenő már hasonló lo­pásért egyszer fogva volt. Letartóztatták. Lopás lóvasúti kocsiban. Svoboda Mária tegnap este a m. állam­vasút indulóházánál lóvasúti kocsira ül­ve útközben észrevette, hogy valaki 13 frtot tartalmazó tár­ozóját kilopta zsebéből. „Nyomatik a kiadótulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai rész­vény­társulat könyvnyomdájában, Budapest, barátok­ tere, Athenaeum­-épület. (x) A »Tisza« biztosító társaság 9-dik rendes közgyűlése folyó hó 15-én tartatott meg Debreczen­­ben. Az összes előterjesztések a közgyűlés által tu­domásul vétettek és a felmentvény a kormányzóság­nak megadatott. Igazgatósági tagokul­­.Posszert János, Stenczinger Károly, Ujfalussy József és Varga Ferencz urak három évre új­ból megválasztottak, választmányi tagokat pedig: Bay Ferencz, Zoltán Fer­, Mayer Fer­, G­a­á­l Elek, ifj. C­s­á­t­h­y Károly, M­i­s­k­o­l­­c­z­y Lajos és K­a­t­z Jakab urak lettek választva. Budapesti áru- és értéktőzsde. Dec­ember 20. Gabonaüzlet. Búzát ma gyengén és többnyire alárendeltebb minőségekben kínáltak, a vételkedv mérsékelt, az irányzat szilárd maradt, úgy, hogy a forgalomba jött 8000 mmázsa változatlan árakon kelt el. Más gabonanemekben igen kevés eladások történtek szintén változatlan árak mellett. A mai napon történt eladások közül a követ­kező kötések jutottak tudomásunkra: Búza, tisza vidéki600 mm. 80-5 k. 10 frt 10 kr, 100 mm. 80 k. 10 frt — kr, 100 mm. 80 k. 10 frt — kr, 100 mm. 79 5 k. 9 forint 85 kr, 300 mm. 79 k. 9 forint 90 kr. 100 mm. 78 k. 9 frt 50 kr, 100 mm. 78 k. 9 frt 85 kr. Pestmegyei: 100 mm. 797 k. 10 forint, 100 mm. 79-5 k. 9 frt 65 kr. Fehérmegyei: 100 mm. 76 k. 9 forint 95 kr. 100 mm. 77*2 k. 9 frt 40 kr. Aradi: 300 mm. 788 k. 9 frt 35 kr. Bácskai: 200 mm. 79’2 k. 10 frt, 100 mm. 78 k. 9 frt 85 kr. Északmagyarországi: 100 mm. 79 k. 9 frt 30 kr, 100 mm. 78 k. 9 frt 8 kr, 100 mm. 78.5 k., 100 mm. 77‘5 k. 9 frt 20 kr, 100 mm. 78'5 k. 9 frt 25 kr, 200 mm. 77'5 k. 9 frt 20 kr, 100 mm. 77’5 k. 9 frt 15 kr. 100 mm. 77 k. 9 frt 25 kr. 300 mm. 77 k. 9 frt 35 kr. Tengeri: 100 mm. 5 forint 50 krajezár, 200 mm. 5 frt 50 kr. $ Zab: 2100 mm. 6 forint 30 kr, 200 mm. 6 forint 10 kr, 300 mm. 6 frt 40 kr, mind készpénz fize­tés mellett. A határidőüzlet szilárd irányzatban mozgott. Eladatott egy rakomány­búza tavaszra 9.45 kron. Tengeri 2—3 krral szilárdabb. Zab és repere vál­tozatlan. Jegyzéseink : Szokványbúza tavaszra 9.43—9.46. — Bánáti tengeri május—júniusra 6.08—6.12. — Szokvány­­azb tavaszra 6.45—6.50. Káposztarepcze 1883. aug­­.sept. 138/8—134/8. Értéktőzsde. (Reggeli tőzsde.) Már mos­tan csak az ellenkező áramlat söpör mindent maga előtt, t. i. az, mely a múlt hét bágyadtságával ellen­kező irányban van. Hozzájárul még az ultimo közele­dése, mely a nagy découvert folytán nagymérvű fede­zéseket fog igényelni. — De a­mi a nap eseménye, az különösen hazai esemény, t. i. Tisza Kálmán minisz­terelnök kijelentése az országgyűlésen ma reggel, hogy a béke nincsen fenyegetve. Ezen kinyilvánítás szilárdította meg a vásárokat. Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos aranyjáradék 84.50— 84.65—. Magyar 5 százalékos papírjáradék 83.60— 83.75. Osztrák hitelintézet 280.30—281—280.50. — Magyar hitelbank 270.50—270—271.—. Ma­gyar leszámítoló bankrészvények 90—90.55—90.25. — Osztrák államvasuti részvények 33975—340.50. A zárlat 11 óra 15 perczkor szilárd. A déli tőzsdén a hangulat még inkább ja­vult, mert akkor jött Tisza Kálmán nyilatkozata a tőzsde tudomására. Jegyzünk: 6 százalékos aranyjáradék —... 4 százalé­kos aranyjárad. 84.65. — 5 százalékos papirjára­dék 83.75. — Osztrák hitelrészvények 281.50— 280.20. —• Magyar hitelrészvények 271.50—270.75. Leszámítoló b. 96—89.75. Osztrák államv. 341.—. Anglo 115.50. Unió b. 109.60. Drasche 152—153. Molnárok és sütők 355—358. Kőbányai tégla 263.—. Iparbank —.— Alaguti részvények —.—. Arany és valuták engedtek. Napoleon arany 9.48­/2. London —.—. Márka 58.55. Díjtételek még mindég drágák, holnapra 5—51/a frt, egy hétre 13—15 forint, egy hóra 23 —25 forint.­­ A zárlat 1 óra 30 perczkor csendesebb realisatiók következtében. Uj aranyjáradék 84.65, papirjáradék 83.72x/2. Osztrák hitelrészvény 280.30. Magyar hitelrészvény —.—. Leszámítoló 89.7­8—90. Osztrák államvasuti részvények —.—. Előfordult kötések. Magyar 4 százalékos arany­járadék 84.65—84.67x/s, magyar 5 százalékos papir­járadék 83.75, magyar általános hitelbank 272— 270.75, magyar leszámítoló- és pénzváltóbank 90.25 —89.75, osztrák hitelintézet 281.50—280.10, bécsi biztositó társulat 235. Erzsébet-malom 222—223. Drasche-féle kőszénbánya és téglagyár 152.50—152. Vízállás 1882. deczember 20. Főszerkesztő: Jókai Mór. Felelős szerkesztő: Lállg Lajos. Méter Méter Névszerint O Változik Névszerint O Változik fölött alatt fölött alatt Duna Tisza Pozsony 2.17 — áradó M.-Sziget 0.92 — apadó Komárom 2.48 — apadó Beregsz. — — — Budapest 2.98 — apadó Sárosp. — — — Mohács 4.95 — apadó Szatmár — — — Vukovár — — — Tokaj 6.14 — áradó Újvidék 5.85 — áradó Szolnok 6.75 — áradó Pancsova 5.48 — apadó Szeged 6.78 — áradó Orsova 4.85 — apadó Köröz Dráva B.­Gyula — — — Barcs — — — Eszék — — — Maró* Arad — — — Száva Sziszek — — — Bég* Mitrovicza — — — Temesvár — — — Nyílt tér. Mint elsőrangú befektetési papírt ajánlom a pesti magy. kereskedelmi bank &°­o-os zálogleveleit, melyek biztosítékául körülbelül 32.000,000 frt becsértékű fővárosi ingatlanok szolgálnak. A jelenlegi záloglevélforgalom circa 8.000,000 frt. Ezen, különösen megtakarítások befektetésére igen al­kalmas papírok nálam a hivatalos árfolyam szerint kaphatók. F ni o L st T Budapesten, m. kir. udvari váll fi b II S üzér,Deik-utcza, 1182

Next