Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-01 / 149. szám
Budapest, május 31., Régryult századok felidézett szelleme ennyű szárnycsapással suhant át Európa előtt. A luxembourgi erődök nem léteznek többé. A király-nagyherczeg leromboltaknak nyilvánította az erődöket, így a londoni szerződés értelmében Luxembourg semlegessége bevégzett tény. De ez erődökkel eltűnt-e egyszersmind az azokhoz fűződő emlékek hosszú sorozata? Elpárolgott-e a harag gőze, mely e vár felett annyi századon át magasra emelkedett Francziaország és Németország között? A régi korszak befejezést és az új kezdetet nyerte a londoni szerződés végrehajtásának adusa által? A luxembourgi erődök a setét múlt tanúi voltak. Vauban mesterkeze építette, egy sereg katonai siker dicsőségének fénye megaranyozta. Turenne, Condé, Luxembourg, Vendôme, Vauban, Catinat, Villars korszakának momentumait képezték azok. Azon korszakot, midőn Francziaország kettős genieje, a katonai és az irodalmi tetőpontján állott, mikor a franczia nemzet anyagi és szellemi fölénye a többi Európa felett a történelemben páratlan harmóniába olvadt. De nemcsak a franczia dicsőség emlékoszlopait döntötte le Luxembourgban a csákány, a dynamit és nitroglycerin. A vandalismus, a barbárság tanúit is. Luxembourg látta azon franczia lovasokat, akik XIV. Lajos hadügyminiszterének, Louvoisnak parancsára, az akkor Alsó-Pfalznak nevezett vidéket, Heidelbergtől egész Mainzig teljesen elpusztították, hogy Németország és Francziaország közt a sivatag legyen, s ez válaszsza el egymástól az esküdt ellenségeket. Ugyanezen vár mellett vonultak el Manheim, Worms, Speier stb. kifosztói. Az elfinomulás ezen korszakában Luxembourg látta a szakadatlan háborúk következtében támadt elvadulás oly rémületes példáit, melyek a középkor legsötétebb korszakaiban is ritkítják párjukat. És azért, mikor a dicsőség és gyalázat, öröm és gyász e tanújelei megszűntek létezni, úgy a franczia, mint a német nemzet komoly elmélkedésbe merülhet. De legkivált az első. Századok múltak, kormányok, rendszerek változtak, világesemények új korszakokat jeleztek az emberiség történetében, csak a franczia politika nem változott. XIV. Lajos politikája túlélte a nagy forradalmat s mind a két császárságot. Még ma is létezik az a revanche alakjában. Két század története nem állt egyébből, mint a franczia és német nemzet boszszúkitöréseiből. A németek becsületére válik, hogy rendszerint nem ők voltak a viszálykodás okai. A régi Németország már állami szervezeténél fogva is csak a defensivára és nem az offensivára volt alkalmas. A franczia dicsvágy keresett német földön babérokat. Németország volt a nagy hadgyakorló tér, hol a francziák katonákká képezték magukat. A német nemzetet ütötte a franczia jókedvében és rossz kedvében egyaránt. Egy provinczia megszerzése, vagy a határvonalnak egy arasznyi előretolása elég ok volt két nagy nép elkeseredett viszálykodására. A német önérzet letapadása volt legbiztosabb eszköze a franczia önérzet emelkedésének. A reactiónak azonban Németország részéről be kellett következnie. A franczia támadások keltették életre a nagy német öntudatot, melyből megszületett a német egység. A Jénánál elesett német hősök véréből sarjadzott ki ez egység első virága. Waterloo bosszú volt Jénáért. Sedán megakadályozta, hogy a németekre még egy jénai nap virradjon. A német nemzet ma erejének öntudatával bír. A franczia ellenben még mindig nagy emlékeiben él. Bármily békés szellemben gondolkoznak a franczia politikusok, sőt gondolkozik a jelenre nézve egész Francziaország, a francziák nehezen tudják megszokni a rideg valót, hogy Európának többé nem parancsolnak, s a német nemzet többé nem azon pigramássá, melyet a francziák valahányszor nekik tetszik, elpáholhatnak. Egy nép nem változtathatja meg gondolkozását mától holnapig. Még a legnagyobb világesemények is csak hosszú idő múlva és következményeikben éreztetik hatásukat. Nincs a franczia politikusok közt egyetlen egy sem, aki nem találna sürgősebb feladatot a Németországon veendő bosszúnál, de a franczia nemzetből csak évtizedek múlva aluszik ki végleg a bosszúnak a hamu alatt izzó parázsa. De ki fog aludni. A keserű tapasztalat tanulsága mindig élénkebb lesz, minél inkább felvirágzik, a béke politikájának alapján, Francziaország. Az összehasonlítás eredménye szemmel látható. A háborúk politikája Francziaországnak szerzett sok dicsőséget, de vereségeket is. A pénz- és véráldozat, melyen a franczia nemzet úgy globját, mint vereségeit megvásárolta,kiszámíthatatlan.Több mint kétszázad harczai után, Francziaország inkább összezsugorodott, mint terjeszkedett. A harmadik köztársaság békés politikája ellenben az anyagi jóllétnek, felvirágzásnak eddig ismeretlen fokára emelte a franczia nemzetet. Németország most sem lép fel ellenében támadólag. A legszerencsétlenebb német politika az lenne, mely a franczia rendszert most Francziaország ellen fordítva, a német fölényt minduntalan a franczia nemzeten éreztetné. Ennek a politikának ép úgy bekövetkeznék reactiója, mint bekövetkezett a franczia politikáé, csakhogy Németországra nézve ez végzetesebb lenne, mert egységébe kerülhetne. A két nagy nemzet legfőbb érdeke, hogy a kölcsönös revanche politikája az állandó béke és barátság politikájának adjon helyet. Ez érdeke a civilisatiónak és Európának is. Mind a kettőnek szüksége van erős, Francziaországra és Németországra, melyek azonban nem azért gyűjtik erejöket, hogy egymásra rohanjanak. A luxembourgi erődöket a franczia és német nemzet ellenségeskedése rombolta le. E fontos strategikai pontot egyik sem engedhette át a másiknak, s nem engedhette meg, hogy ellenfelének alapul szolgáljon a hadműveletekhez. De kívánatos, hogy miután az ellenségeskedés symboluma leomlott, megszűnjék maga az ellenségeskedés is. A conflictusok kikerülhetlenek. A franczia és német nemzet bizonyára fog még ellenség gyanánt szemben állni, míg az örök béke létre nem jő. De a rendszeres ellenségeskedés az, aminek meg kell szűnnie a történelmi nevezetességű erődökkel. A cultura versenyének terén azonban folytathatja a két nagy nép a harcztéren századokon át vívott párbajt. S ebben a küzdelemben a franciák visszaszerezhetik, amit a háborúk véres kockáján elvesztettek. Nem kell ahhoz Marengo, Austerlitz, Jena, hogy a franczia szellem uralkodjék Európában. Az erkölcsi fölényt néma fegyverek vívják ki. S a franczia szellem fölényére Európának szüksége van. Az eszmékben való vezetés a franczia nemzetet illeti meg. A francziáktól függ, hogy ezt a hegemóniát megtartsák. S ha meg tudják tartani, nem neheztelhetnek a németekre katonai hegemóniájuk miatt. A katonai dicsőség múlandó, míg a civilisatió nagy versenyterén kivívott diadalok maradandók, Condé, Turenne, Vendôme, Vauban diadalainak fényét még XIV. Lajos idejében elhomályosította Ramilies és Malplaquet gyásza. Pascal, Moliére, Racine, La Fontaine, Boileau, Bossuet, Féné-on stb. ellenben örökre fénylenek. Ha a luxembourgi erődök lerombolása ily irányba tereli a franczia nép gondolkozását, a múlt szelleme végleg átrepül s új korszak támad a franczia és német nemzet felett. A fiumei kérdésben kiküldött országos küldöttség ma délután 5 órakor tartott ülésében folytatta a horvát küldöttség javaslatának tárgyalását és azt be is fejezte. A tárgyalás közel két óra hosszat tartott, azonban a javaslatnak egyetlen pontjára nézve sem jött létre kiegyezés, daczára a fiumeiek azon kijelentésének, hogy az igazságszolgáltatásra vonatkozólag tett kikötésről lemondanak, tehát teljesen csatlakoznak a magyar küldöttség álláspontjához, s legfölebb azon óhajtásuknak kívánnak kifejezést adni, hogy főleg a tengeri jogi kérdések elintézése végett, az igazságszolgáltatás menete gyorsittassék s e czélból Fiuméban, ha lehetséges, másodbiróság állittassék. A kiegyezés nem jövén létre, abban történt megállapodás, hogy úgy a horvát küldöttség, mint a fiumei, zárnyilatkozatukat a közelebbi ülésre be fogják nyújtani, mely szombaton délben fog tartatni s a küldöttség zárülése lesz. E nyilatkozatok, a küldöttség zárülésének jegyzőkönyvébe fel fognak vétetni. A Pancsova mellett épülő töltések felöl, Fekete Zsigmond országgyűlési képviselő, ki gróf Bánffy Bélával nem rég lent járt ama vidéken, egy emlékiratban igen elitélőleg nyilatkozik. Gróf Bánffy Béla fölkért bennünket annak kijelentésére, hogy Fekete Zsigmond ezen nyilatkozata kizárólag az illető képviselő magánnézete, s hogy ő a maga részéről egyátalán nem volt abban a helyzetben, hogy az épülő töltések felől tájékozást vagy meggyőződést szerezhessen magának. Diplomatiánk köréből. Tavera lovag nagykövetségi tanácsos Rómából ugyanily minőségben áthelyeztetett Berlinbe. Passetti-Friedenburg báró helyét foglalja el, ki a bécsi külügyi hivatalhoz neveztetett ki követnek. Tavera lovag egy ideig titkár volt a svájczi osztrák-magyar követségnél; ezt az állást foglalta el a mexicói követségnél, mikor Miksa császár oly szomorú véget ért. Mexicóból Tavera úr Washingtonba tétetett át, onnét pedig, három évvel ezelőtt, Rómába. A közigazgatási gyakorlati vizsga kérdéséhez. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t-czikkben előirt közigazgatási gyakorlati vizsga tárgyainak, a vizsga körül követendő eljárásnak, s a vizsgálati székhelyeknek megállapítása iránt a belügyminiszter részéről folyamatba tett tárgyalások rendén, már annyi anyag gyűjtetett össze, hogy mint értesülünk, e nagyfontosságú kérdések felett tanácskozások megkezdése a közeljövőben várható. A cseh tartománygyűlés jövő többségének töredékeiről az alábbi ismertetést közli egyik bécsi lap: A cseheken kívül, akik öregekre és ifjakra oszlanak, a táborban vannak a »conservative nagybirtokosok. Ezek szintén több csoportra válnak szét. Köztük csekély azok száma, akik a tulajdonképeni cseh pártot vallják magukénak: Stahremberg Károlyon, Harrach grófon, a Wratislawokon, Hildeprandtokon, esetleg Clam-Martinitzon kívül kevés van ilyen. A másik csoport, a Schönborné, Lobkowitzé stb., szigorúan clericalis-feudalis, amely a katholikus-politikai casinót is igazgatja. Ez a csoport érintkezésben van ugyan a cseh nemzettel, de a clericalisfeudalis érdekeket minden fölé helyezi és a cseh irányt is csak azért támogatja, mert ez az irány most párhuzamosan halad a reactionárius áramlattal. Ezekkel nem kell összetéveszteni a csehországi »német conservativ« nagybirtokosokat. Ez a csoport sajnálja, hogy a cseh-nemzetiekkel kell tartania. A jövő többség cseh irányával végképen nincsenek megelégedve ezek az urak, de »conservativ« elveikkel nem tudják megegyeztetni a német-liberális táborhoz való közeledést, sem a cseh frigytársaktól való elszakadást. Ezt a csoportot fogják szaporítani azok a képviselők, akik az opportunisták, ingadozók, időnkint kormánypártiak közül kerülnek ki; azon fajta politikusok, a kikből a »középpártot« akarják faragni. E töredék ingadozó nézeteit, a mely nem akar német lenni és cseh nem lehet, a főpapság nagy része is vallja, a mely engedvén a cseh papi fejedelmek és a kormány befolyásának, átment a cseh conversativ táborba, de a cseh nemzeti eszméket és törekvéseket nem képes megszerezni. Ezek is anyagiul fognak szolgálni a középpártnak. A conservativ körökben semmit sem tudnak arról, hogy a kormány actiót szándékozik kezdeni a középpárt alakítása érdekében, de valószínűnek és természetesnek tarják, hogy a pártok az előbb említett módon fognak alakulni. A pétervári zavargás, melyről moszkvai táviratunkban mi is tettünk jelentést, a »Kölnische Ztg.« pétervári tudósítója szerint elég nagy volt. E tudósító a következőt jelenti: »29-én reggel váratlanul megparancsolta a rendőrség, hogy a zászlókat, a házak díszítését, a kivilágításra szolgáló eszközöket, szóval a koronázási ünnepély minden jelét el kell távolítani. "Vasárnap 27-én este ugyanis komoly nyugtalanság tört ki a nép közt, amelyet felbőszített a kivilágításnak korai abbahagyása, és amely különben is egészen ittas volt. Egyesek fejéről leverték a kalapot, a nép egymást támadta meg botokkal, asszonyok megrohantatván sikoltoztak. Mindez a hivatalos esti ünnepély befejezése után történt. Éjfél felé a csendőröket, akik rendet akartak csinálni, megverte és kigúnyolta a roppant tömeg, mely körülbelül 100,000 embert számlált. Egy rendőrmestert kirántottak a kocsiból és elverték őt. A botrány növekedtével Grosser főrendőrmester megjelent a helyszínen, de őt is megveréssel fenyegették, és semmit sem tudott végezni. Végre reggel felé magától szétoszlott a tömeg, miután még más garázdaságokat is követett el. 28-án (hétfőn) a csendőrök helyére jókor karabinokkal felfegyverzett lovas cserkeszeket és gyalogságot küldtek az utczák elzárására és a rend fentartására. Este azonban ismétlődött a zavargás. A rendőröket üvöltéssel fogadta a tömeg, több járókelőt durván bántalmaztak, egy valakit, mint hírlik, agyon is ütöttek, néhány zászlót lerángattak. Grosser főrendőrmester ennek következtében kérdést intézett Moszkvába a belügyminiszterhez, hogy mit tegyen. A felelet ez volt: az egész ünnepélyt meg kell szakítani. Ez meg is történt. A zenekarokat, amelyeknek a tereken kellett volna játszaniok, hazaküldték, a decoratiokat pedig leszedték. A Mars-mezőn azonban ott maradtak a bódék stb. és sok ember jár-kél köztük. Gresser főrendőrmester megparancsolta azonban, hogy a Mars-mezőn délután 3 órakor erős rendőrcsapatok jelenjenek meg ; a népünnepély kezdete 4 órára volt kitűzve. A tonkingi expeditio. A chinai kormány magatartását jelző és Hong-Kongban május 28-án kelt sürgönyt közöl az »Agence Havas«, amely így szól: »A Pekingből érkezett legújabb tudósítások szerint a legközelebbi napokban várják oda Tricou, franczia követet, aki elindult már Japánból. Tricou közvetlenül menvén Japánból Chinába, csak néhány nap múlva fogja megkapni megbízó levelét, de ez a körülmény sem fogja hátráltatni az alkudozást, mert China párisi követsége, Challemes-Lacour kérésére, távirati után fölszólította kormányát az új franczia követ elfogadására. A Hanoiban történtek élénk hatást idéztek elő úgy az itteni európaiak közt, mint Shanghiban. De mégis azt remélik, hogy localizáltatni fog a conflictus. A chinai kormány, a pekingi hivatalos körök nyilatkozataiból következtetve, tulajdonképen nem viseltetik ellenséges indulattal Francziaország iránt és ki akar egyezni ezzel a hatalommal. Igaz, hogy a chinai kormány panaszkodik amiatt, hogy a francziák akadályozzák a chinai kereskedelmet Tonkingban és hogy a francziák, miután Bource közbenjárására visszavonultak, folytatták a hadi operatiókat azon tartományban. De semmi sem bizonyítja, hogy a diplomatiai viszony megszakítása forogna eddig kérdésben, annál kevésbbé azt, hogy China fegyverrel szándékoznék beavatkozni Annám érdekében. A chinai hatóságok határozottan megczáfolják azt a hírt, hogy a Tonkingban vívott harcban rendes chinai csapatok is vettek részt, de azt lehetségesnek tartják, hogy a fekete zászlósok dunaiakat is toboroztak, de a fekete zászlósokat a chinai hatóságok az annami császár rendes katonáinak tartják. A chinai kormány óvatosságból bizonyos intézkedéseket tesz a tonkingi határon, de nem szándékozik megakadályozni a francziákat abban, hogy megfenyítsék az annamiakat. Azonban a chinai kormány — és ezt szabadon kell kifejezni — szilárdul ragaszkodni akar tonkingi suzerainitásához; nem engedi meg e tartománynak idegenek általi elfoglalását és a franczia protectoratusba is csak bizonyos feltételek mellett egyezik. Rivére csapatját, hír szerint, meglepték az annamiak és körülkerítették, de keresztül vágták magukat a francziák és magukkal vitték halottaikat és sebesültjeiket. A franczia tengerész katonák, körülbelül négyszázan nagy bátorságot fejtettek ki. Riviére könnyelműen rohant előre. Kirohanását vagy »kémszemléjét« nem fontolta meg, mert az annamiak többen voltak, hogysem elkergethette volna őket kis csapatjával, másrészt Hanoiban nem volt fenyegetve, amit az bizonyít, hogy a megmaradt csekély sereg a legutóbbi jelentések szerint még most is tartja magát Hanoiban. Riviére — barátjai mondják — bátor katona volt, de jó tengerész nem, még kevésbbé körültekintő parancsnok. Párisban most inkább félnek Angliától, mint Chinától. A franczia kormány nem akarja ugyan ezt bevallani, de az már nem titok, hogy Angliában rendkívül rossz néven veszik, hogy és mi módon rabol össze nagy birodalmat Francziaország a messze Keleten. A franczia közönség nem törődött eddig az egész kérdéssel, de most már aggodalmasan kezd tekinteni az opportunisták politikájára és olyasmit is lehet hallani, hogy Grévy köztársasága még bolondabb kalandokba bocsátkozik, mint a császárság, amely pedig igazán keserű tapasztalatokat szerzett Mexikóban. Charleme-Lacour lapjai vádolják Grévyt hogy annak idejében nem akart segítséget küldeni Tonkingba, de ez rágalom. Jauréguiberry tengerészminiszter akkor nem segítséget kívánt, hanem tervet terjesztett elő Tonking és Annám meghódítása végett és e terv végrehajtására tizenkét millió frankot kért. A párisi osztrák-magyar nagykövet Grévy elnöknél. Táviratainkban említettük már, hogy a »Journal des Débats« czikket ír Hoyos gróf párisi nagykövetünk beszédjéről, melyet Grévy elnökhöz intézett. Most az egész czikk előttünk van, nevezetesebb részét szó szerínt közöljük tehát. A czikkíró azt mondja, hogy a diplomatiai szokás conventionális szavakat fogadott el ily alkalmakra, és azután így folytatja: »Sietünk elismerni, hogy az osztrák diplomata fáradságot vett, a szokott szavak közül a legkevésbé compromittálókat választani üdvözletében. Megelégedett beszélni »barátságos viszonyról, a nagyrabecsülés és rokonszenv érzelmeiről« és a legnagyobb gonddal tartózkodott oly kifejezések használásától, amelyek két kormány közt általában az actio közösségét jelentik. Ferencz József császár képviselője azonban, megtartván a legszigorúbb tartózkodást, mégis megkísértette gyöngíteni azt a rossz benyomást, amelyet a hármas szövetséggel összefüggő legutóbbi leleplezések hazánkban tettek. Az első tekintetre egy kissé bizarrnak látszik, hogy egy idegen állam követe, opportunusnak tartja az arra való figyelmeztetést, hogy »Francziaország több tekintetben Európa első hatalmai közé tartozik.« Ez az igazság nagyon világos és oly időből származik, mely elég messze van hátunk mögött, semhogy új megállapitására lenne szükség. Különben nemzeti önézetünknek nem kell szerfölött megijednie oly formulától, a mely Hoyos gróf nézete szerint, főképen arra volt szánva, hogy megértesse, hogy a hármas szövetség hatása koránsem lehet a mi hazánknak az európai concertből való kizárása. Ugyanez áll arról, a mit ő az »Austria-Magyarország közti barátságos viszonyról« mondott, a »mely megfelel a fontos jelentőségű kölcsönös érdekeknek.» Könnyű megérteni, hogy amikor ezt a homályos és tétovázó formulát választotta a nagykövet, nyilván félt attól hogy nagyon világosan találna szólni, ha »kölcsönös érdekek« helyett »közös érdekeket« használt volna. Hoyos gróf beszédének végső frásisa, látszólagos banalitása mellett, szintén eltérő értelmezésre szolgáltathat tárgyat. Mi nem mernénk állítani, hogy Ferencz József császár képviselője, midőn a bécsi cabinet traditióitól kissé eltérve, előtérbe helyezte Austria-Magyarország lakóinak érzelmeit, nem akart-e a monarchicus etiquette elől kitérni, amely az uralkodó személyes érzelmeinek tolmácsolását idézhette volna elő, talán azonban azt akarta megértetni, hogy a magyarok és a szlávok nem táplálnak ellenségeskedést Francziaország iránt és a legcsekélyebb lelkesedést sem éreznek a habsburgi monarchiának a berlini cabinettel való infeodatiója iránt. Nekünk bizonyára nincs " okunk illusiókban ringatni magunkat Austria disposition illetőleg. Mi bizonyosnak tarthatjuk, hogy a hármas szövetség az első és utolsó szava lesz az osztrák-magyar politikának mindaddig, míg a Balkán félszigeten véglegesen nem jön létre az állandó egyensúly állapota. Táviratok. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Kállay közös pénzügyminiszter — mint az 111. W. Extrablatt értesül — a legközelebbi napokban a megszállott tartományokba indul, hogy körutat tegyen ott. Stanislau, máj. 31. (Eredeti távirat.) Kaminsky 387 szavazattal, képviselővé választatott a tartománygyűlésre, a központi bizottság jelöltje Brykczynszki ellenében, aki 219 szavazatot kapott. (N. fr. Pr.) Lemberg, máj. 31. Tartománygyűlési választások. A városok és kereskedelmi kamarák választása a következő eredménynyel ment végbe: Brodyban Simon választatott meg; Zucker eddigi képviselő ellenében ; Drhobyczban Ziemialkowski miniszter 558 szavazattal (862-ből.) Stanislauban Kaminsky 387 szavazattal Brykczynszki 219 szavazata ellen. Nowysaczban Dunajewski miniszter egyhangúlag választatott meg. A többi kerületben nagyobbára az előbbi képviselők választattak meg. Prága, május 31. A konzervatív nagybirtokosok választási, bizottsága a tartománygyűlési új választások fontosságának hangsúlyozása mellett, teljes bizalommal azon kérelemmel fordul összes párthíveihez, hogy a küszöbön álló választási harcban erélyesen támogassa őt, s meghívja a választókat június 2-án tartandó értekezletre és azon reményének ad kifejezést, hogy párthívei a választásban való élénk részvétük által bizonyságot fognak szolgáltatni arról, hogy a választás jelentőségét felfogják. Lemberg, máj. 31. (Eredeti távirat. Ma este ide érkezett az orosz kormány által Szerbiában internált Felinski varsói érsek. Varsó felé nem volt szabad utaznia és azért Litevskon át jött ide. Ma meglátogatta Morawski püspököt és néhány napot fog itt tölteni. Páris, máj. 31. (Eredeti távirat.) A »Figaróban« azt írja Geydon admirális, hogy Francziaországnak, mielőtt gyarmatokat hódít, meg kell szüntetni a szabad kereskedelmet, mert különben csak az idegen nemzetek veszik hasznát az új kereskedelmi utaknak. Páris, máj. 31. A senatus ülése. Broglie herczegnek az iskolai tankönyvekre vonatkozó interpellációjára válaszolva, kijelenti Ferry,hogy a tankönyvek ellen megindított harcz inkább politikai mint vallási küzdelem. A tankönyvek ellen csak a római index congregatio határozatai állanak, mely a római franczia nagykövet és a Párisban levő pápai nuntius kikerülésével akarja a kedélyeket feltüzelni. Francziaország jó egyetértésben óhajt élni a vaticánnal s csak a concordatum halálos ellenségei ellen harczol. Ferry azon kiközösítést, melyet a vaticán bizonyos könyvek olvasására kárhoztatásul kimond, oly méltatlanságnak nevezi, mely ellen a kormány mindig büntetőleg fog eljárni. Szóló különben javasolni fogja, hogy a kézi tankönyvek, mielőtt használtatnának, neki bemutattassanak. Remélhetőleg a béke ez által ismét helyre állandó Baragnon napirendet indítványoz. A senatus tiltakozik a vallásos semlegesség megsértése ellen, azonban az egyszerű napirend 175 szavazattal 75 ellenében elfogadtatott. Róma, máj. 31. A »Diritto« jelentése szerint Schlözer elutazik és nem tér vissza. A tárgyalásokat meghiusultaknak tekintik. Róma, máj. 31. (Eredeti távirat.) A portugál királynét és két fiát jun. 10-kére ide várják. Madridból a királynég Marseillebe megy, a király pedig Lissabonba, hogy átvegye a trónörököstől a reá bízott hatalmat. A két herczeg ezután jun. 2-án vagy 3-dikán elindult Lissabonból, hogy kisérjék a királynét. Róma, máj. 31. (Eredeti távirat.) A szentszék megerősítette a Stadler érsek és a boszniai ferenczrendiek között létrejött megállapodást több boszniai plébános kinevezését illetőleg. Róma, máj. 31.(Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« vaticáni tudósítója tagadja, hogy a Poroszországgal folytatott alkudozás legközelebb megszakad. Ezen nézetnek az az oka, hogy az okmányok töredékesen közöltettek és Schlözer legutóbbi jegyzékének közzététele szintén ezen okból gyakorolt kellemetlen hatást a Vaticánban. A szentszék szívesen látná, ha a berlini cabinet közzétenné az egész levelezést, a curia jegyzékeit is, minthogy a curiát a traditió is akadályozza a közzétételben. Berlin, máj. 31. A katonai nyugdíjtörvényt tárgyaló bizottságban a hadügyminiszter azon véleményének adott kifejezést, hogy ő a törvényt még a Bennigsen és Hammer által beadott és némi engedményeket tartalmazó módosítványnyal sem tartja elfogadhatónak. A határozathozatal a szövetségi tanácsot illeti, melynek ő eléje vágni nem akar. London, máj. 31. (Eredeti távirat.) Azon értelmezés, hogy Baring őrnagynak kairói miniszter-residenssé való kinevezése azt jelenti, hogy az angolok állandóan meg akarnak telepedni Egyptomban, nem vág össze a tényekkel. Az angol kormánykörök ugyanis még most is ragaszkodnak azon szándékhoz, hogy az angol csapatokat, ha lehetséges, 1884. május végéig hazavigyék Egyptomból. Baring őrnagy pedig, ami őt magát illeti, nem követeli Egyptom tartós megszállását. London, máj. 31. Az alsóház ülése. Fitz-Maurice jelenti, hogy Anglia Mexicoval megegyezésre jutott, egyszersmind Mexicóban és Londonban a diplomatiai viszonyok megújításával megbízott külön követek fognak hitelesíttetni. Pétervár, máj. 31. (Eredeti távirat.) A kivilágítás alkalmával, nagy arányokat öltött a rendetlenkedés. A csőcselék a szó teljes értelmében terrorizálta a műveltebb közönséget. A távolabb eső városrészekben: »Üssétek a zsidókat!« — kiáltásokat lehetett hallani. Mindez a rostowi zsidó-hecz és a pultalowschgyár leégésének következménye, a gyár égése folytán ugyanis 3000 munkás maradt kereset nélkül. A fentebbi zavargások miatt adta ki a rendőrség a rendeletet, hogy a házakról minden ünnepélyes diszités eltávolittassék. Május 29-én a katonaság a kaszárnyákban volt consignálva, s esténként kozák és gyalog őrjáratok czirkálnak az utczákon. (N. fr. Pr.) Moszkva, május 31. A czár a keletruméliai tartományi gyűlés koronázási küldöttségét tegnap külön kihallgatáson fogadta. A moszkvai nemesség ma esti bálján a czár és czárné az egész udvarral együtt megjelennek. A szombati népünnepélyre nagyszerű előkészületek folynak. Moszkva még most is el van árasztva idegenekkel. — Mindenütt a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. Moszkva, máj. 31. Albrecht herczeg tegnap elutazott. A koronázási jelvények ma visszavitettek a kincstárba. Ma ünnepélyes lakoma a papság és a két első rangosztályu urak és hölgyek számára. Estére a moszkvai nemesség bált ad. Varsó, máj. 31. Albedinsky tábornok kormányzó meghalt. Filippopol, május 31. (Eredeti távirat.) A tartománygyűléstől 10 millió frank hitelt fog kérni a kormány, azon vasút költségeire, amely a filippopol-sarember és a pirot-sofia-sarembeji vasutat össze fogja kötni. New-York, máj. 31. A Brooklyn és New- York közti hídon, a már említett rémület alkalmával 12 egyén életét vesztette és 26-an sérülést szenvedtek. Liverpool, máj. 31. (Eredeti távirat.) Zaluski gróf, a China, Japán és Liam részére meghatalmazott osztrák-magyar követ, június közepén fog itt hajóra szállni és San Franciscon át, Shanghaiba utazni. Bukarest, máj. 31. A képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatok sorában nemzeti kereskedelmi tengerészet létesítésére vonatkozó javaslat is van. Pozsony, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, Gönczy miniszteri tanácsos társaságában ma ide érkezett és megtekintette a műkiállítást. A miniszter teljes megelégedését fejezte ki a kiállítás rendezése és műértéke felett. A kiállítás megtekintése után, Szalay orsz. képviselő társaságában Modorba rándult, az ottani tanítóképezde megtekintésére. Modorból ma este érkezett vissza Pozsonyba, hol a kiállítást rendező bizottság, bankettet rendezett tiszteletére. A »Pozsonvidéki lapok« szerint, a miniszter kijelentette, hogy a harmadik egyetem felállítását szükségesnek tartja Pozsony a legjobbat remélni. Pozsony, máj. 31. Trefort közoktatási miniszter, Gönczy Pál miniszteri tanácsos kíséretében ma délután 1 órakor a futárvonattal ide érkezett. A minisztert a pályaudvarban Eszterházy István gr. főispán, Eszterházy Károly gr., a műkiállítási bizottság elnöke , a 111 polgármester, Kozsehuba városi kapitány, Prieszky Tádé és Szalay Ödön orsz. képviselők és még többen fogadták. A miniszter egyenesen a műkiállításra ment, hol a kiállítási és a bíráló bizottságok által üdvözöltetett. Trefort miniszter meglepetését és megelégedését fejezte ki Eszterházy Károly gróf előtt a kiállítás berendezése fölött, valamint a fölött is, hogy az oly gazdagon van műtárgyakkal ellátva. Majd szóba elegedett Tilgner, Láng, Fleischmann, Scheidlin, Marsch, Zierer és Rózsay művészekkel, kik ép jelen voltak a kiállításon. A miniszter mintegy háromnegyed órai időzés után a kiállításról a Palugyay-vendégfogadóba ment, honnan étkezés után Gönczy Pál, Szalay Ödön, Wiedermann főigazgató és Roth tanfelügyelő kíséretében, délután 3 órakor kocsin Módosra rándult, az általa alapított tanítóképezde megtekintése végett. A miniszter Módosról a vágvölgyi vasút esti 10 órai vonatával érkezik vissza. A kiállítási bizottság Trefort miniszter tiszteletére ma este a Palugyay-vendégfogadóban lakomát ad. A miniszter holnap ismét megtekinti a műkiállítást s a nőipariskolát is meglátogatja. Szakos, május 31. (Eredeti távirat.) Dőry Béla, a szabadelvű párt jelöltje, ma orsz. képviselővé választatott, Nendtwich Károly nyugalmazott műegyetemi tanár ellenében, aki antisemita programmal lépett föl. Kolozsvár, máj. 31. Albrecht főherczeg a mai gyorsvonattal ide érkezik. A főherczeg úgy polgári, mint katonai hivatalos fogadtatás ellen előre tiltakozván, csak az állomási parancsnok fogja várni az indóháznál. Holnap katonai csapatszemle fog tartatni. Marosvásárhely, május 31. Az itteni indóháznál udvari várótermet terveznek, mely czélból Tolnay m. k. államvasúti igazgató és Ribáry miniszteri tag