Nemzet, 1883. november (2. évfolyam, 300-329/449. szám)
1883-11-21 / 320. (440.) szám
SzERKESZTŐSÉG: Bereneziek-tere, Athenaeum-ópület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 440. (320.) szám. Reggeli kiadás. — :—^— ----■ ■ ■..................................................................... ........' — ' ------------■■■ '■ ■ ' Budapest, 1883. Szerda, november 21. Kiadóhivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................. . . . 8 hónapra ........................... " " J ff 6 hónapra ....................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ........................... Egyes szám 4 kr. II. évi folyam. Budapest november 20. Az éljenek s a Szerencsekivánatok, melyekkel a képviselő úr ma Horvát Boldizsárt nagyszabású beszéde után elhalmozta, többet tanúsítottak a tetszés egyszerű nyilatkozatainál : azokban a mai Magyarország liberális elemeinek csatlakozása nyilvánult az eszmékhez, melyeket a régibb magyar liberalismus egyik első zászlóvivője, s legkitűnőbb letéteményese hirdetett. Ezekben az eszmékben van a modern Magyarország alapja. A polgárok békéje, egyenlő jogú volta, szabadsága; az állam — más szóval a haza — elsősége minden, bármily előkelő, nagy múltú, s nagy szerepű intézmény fölött; bizodalom az ország polgárainak hazafisága s törvénytisztelete iránt; a meggyőződés, hogy a haladás utján csak előre szabad lépnünk, hátra nem: ezek a hagyományok, melyeket magáénak vallott e liberalizmus, s melyektől nem szabad megtántorodnia. Félő volt-e, hogy megtántorodik? Önérzettel merjük állítani, hogy nem. A tömeg szenvedélyei nevében beszélhetik a visszaesés tanait egyes izgatók, akadhatnak baljós szereplők, akiknek tetszik a fel-feltűnő, pillanatnyi értékű, egyes rétegeket felszínes előnyökkel kecsegtető eszmeáramlatok szószólói lenni, úgy is tetszhetik, mintha ez eszmeáramlatok itt-ott megnyernék azt a sanctiót, amelyet a vox populi ezúttal nem először adna igaztalan ügynek, de azért, ha arra kerül a sor, hogy ez a nemzet, ez az ország, ez a közvélemény komoly alakban nyilvánítsa akaratát, eltűnik a szenvedélyek, es a népszerű eszmeáramlatok, el a habozó ingadozás játéka, s a hazafiús kötelességteljesítés mezején öntudatos, határozott és fentartás nélkül való egyenességgel nyilatkozik a nemzeti közérzület a szabadelvűség mellett, más szóval az igazság mellett. Nincs miért ki nem mondani, mi a képviselőházban ma lefolyt jelenetben, de már az azt megelőző tanácskozmányokban is oly valami emelőt, oly valami lelkesítőt láttunk, ami alkalmas megerősíteni a hitet bárkiben is az iránt, hogy a magyar szabadelvűségnek nem kell félnie a jövőtől. Hónapok, sőt évek óta foly az izgatás retrográd jelszavak alatt. Megtámadják összes intézményeink alapját, a polgárok létező egyenjogúságát, megtámadják, élvezve azt a szabadságot, mely ez egyenjogúság tartozéka és vívmánya, s felhasználva minden eszközt, melyet a civilisatio nyújt, a civilisatio, melynek alapgondolata ellen törnek. És már-már azt hitetik el a felszínesen szélőkkel, hogy ez izgatás több az izgatásnál. Tényezői erőt vélnek érezhetni magukban, akaratuk érvényesítésére is. Fennen hirdetik, hogy nem csak a jövő az övék, a jelen is. És a retrográd eszmék kenyérelégségének ezen napjaiban, amidőn arra kerül a sor, hogy az ország akarata nyilatkozzék ebben a kérdésben, a nyilatkozat, a válasz nem az, hogy a létező egyenjogúság megtámadtassék, megbéníttassék, rajta résztessék, hanem ellenkezőleg az, hogy amiben ez az egyenjogúság még hézagos volt, nyerjen kiegészítést, amiben az épület hiányos volt, nyerjen betetőzést. És pártról-pártra, tanácsteremből-tanácstembe jut a kérdés, és a válasz mindenünnen aképpen hangzik, amint a szabadelvűség józan politikája kívánja. Kifogás — a szorosan vett egyházi tényezők kivételével — úgyszólva általánosan csak a tervezett intézkedés partiális volta miatt hangzik; sehol nem nyilatkozik az az állítólag oly nagy erőre kapott retrográd irányzat. És ha felszólalnak azok a férfiak, akik az antisemitismus képviselésének kétes dicsőségét arrogálják maguknak, látni fogják, hogy vélt hatalmi terjedésük napjaiban, sötét eszméikkel, s agyafúrt theóriáikkal, nem kevésbbé magukra vannak, mint voltak hajdan. S hogy Horvát Boldizsár fölemelte nyomatékos és mindig tisztelettel hallgatott szavát ezek ellen a zajongó és ezért hatalmasaknak tartott irányzatok ellen fogadja érte köszönetünket. Amit ő küzdelmeinkben és fegyvereink megválasztásában kérései vagy rosszul, az részlet kérdése, amelyre nézve e percben nem veszszük fel a vitát; örvendve constatáljuk e helyett, hogy az irány, amelyben a magyar állami érdekek egyetemes fejlesztésének modern hívei haladnak, közös iránya mindazoknak, akik a szabadságot szeretik s megbecsülni tudják. És a volt igazságügyminiszter beszédét elteszszük magunknak becses fegyver gyanánt minden alkalomra, amikor deákpárti jelszavak és reminiscentiák hamis fölidézésével a sajtó terén vagy egyebütt akár a retrográd eszmék, akár a mindent egyszerre, akár a va banque politikáját akarnák megkedveltetni a közvéleménynyel. S a Deák-politika hamis hirdetői ellen hivatkozni fogunk Horvát Boldizsárra, ki a szabadelvüség, az eszélyesség, a jogtisztelet és megfontolás politikáját ma is ily ékesszólón és meggyőzőn hirdeti. A „NEMZET“ TÁRCZÁJA. November 20. A lőcsei fehér asszony. TörténeliELi regiéaay. ÖT KÖTETBEN. Irta: Jókai Mór. Első kötet. 21 — A feleségemet! Akkor gyere velem. S azzal karon kapva a kedves bajtársát, vitte őt rohanva magával, útközben rátaláltak Belleville elhullott kardjára. Azt is felvette, a kezébe adta a lovagnak. — Megyünk az asszonyomhoz ! No ez szép találkozás lesz. Doctor Cornides ez alatt odafenn minden tudo mányát kimerítette, hogy az alvó úrasszonyt életre keltse, természetesen eredmény nélkül. Tanúi voltak a sikertelen kísérleteknek többen a házkutatást végzett polgárok közül, akikhez csatlakozott később Fabriczius is. A bíró, a mint Belleville lovagot a drabantjai elnyomták, visszasietett Korponayné hálószobájába, nehogy távollétében az asszonyt valaki az egyetértő szövetséges társai közül a történtekről értesítse. Ez alatt Vencze Klauz is előkerült a villamos géppel. Megcsinálták az emberlánczot. A doctor fogta az egyik kezét az alvónak, Platzinger polgár a másikat, a többiek egymásét. Venczerlauz hajtotta az üveg kereket. A doctor hozzányúlt a jobb kezével az ördöngös gép villanysürítő rézfejéhez; valamennyien mind elordították magukat, olyan formát érezve, mintha a könyökük sajgó erére kaptak volna egy botűtést. Csak az asszonyság nem nyitotta fel a száját. — Még erősebb electricitást kell összegyűjteni ! monda a tudós ezermester, s Wenczerlauz urfi újra hozzáfogott nagy igyekezettel hajtani a gépet, a közben kandi tekintettel pislogva az alvó tündérre, kinek nem volt módja az éji öltöny fodrait helyeigazítani, mik az ébresztési kísérletek alatt félrecsúsztak. De mielőtt másodszor is megrázhatta volna a doctor a szép alvó tagjait az aprópénzre felváltott mennykővel, berontott az ajtón a hazaérkezett férj, kisérve Belleville lovagtól. Mikor meglátta ezt a sok hívatlan szájtátó férfit a felesége nyoszolyája körül, magát az asszonyát pedig élettelen beverve a párnáin, csakugyan azt hitte, hogy feleségét torturázzák. Hozzá a doctor alakja, a villamos gép, s az azt hajtó hóhérlegény. Éktelen dühbe jött, széttaszitotta az útjában állókat s a legjobban kezeügyébe eső "Wenczerlauz nyakát megragadva, orditá: — Mit csináltok ti itt ? beszélélek fiai! Doctor Cornides, felismerve a kapitányt, két mankójára emelkedik, fejét a vállai között csaknem elvesztve, kenetteljes hangon mondá: — Moderálja magát kegyelmed, kapitány uram. Physicum experimentum producáltatik, elec trica macbinával contra soporem artemisialem. Korponay a doctort félretolta maga elől, Wenczerlauzt odalökte a villamos gépre, s azzal az ágyhoz rohant; kezeit az alvó feje alá tette, s magához emelte; szemeit, ajkait sorba megcsókolta, nevéről szólt rá: »Juliánnám ! Juliskám, galambocskám! Én vagyok itt! Ébredj fel. És ecce ! A gonosz tetanusnak egyszerre vége szakadt. A nyak nem volt megmeredve többé; szépen meghajlott; a szempillák felnyíltak, az öklök, amik görcsösen szokták be a hüvelyujjaikat, lágyan széjjelváltak; az ajkak mosolyogtak; szavakat rebegtek. Még egy repetált experimentum a hitvesi csókokkal, s a kábulat végképp elenyészik; az alvó eszméletéhez tér; lát, hall és érez, aztán nagyot sikolt örömében, s mind a két karját a hízelgő ébresztő nyaka körül fonja, s visszaadja neki az orvosságot, erősebb dasisban, hevesen libegve hozzá: »kedvesem, aranyom, bálványom, édes kis uracskám.« Doktor Cornides kihúzza a palástja zsebéből a jegyzőkönyvét, s az okuláréján keresztül nézve, beleirja álma hegyével a praxist: »Contra soporem artemisialem . — oscula mariti. — Specificum. — Probasum est.« — Urak! Úgy hiszem, hogy mi itt ezen a helyen egészen fölösleges emberek vagyunk.Monda Belleville lovag. — Magam is azt tartom. Szólt Fabriczius. A kapitány úrnak ott a helye a felesége mellett. Kend nek Alauda Wenczezlauz a Keterhäuschen mellett, a strázsán, amig föl lesz váltva ; a többieknek a maguk őrtornyán , a doctornak az officinájában; nekem a városházán, Belleville lovagnak pedig a börtönben. Erre a szóra félbeszakitó Korponay a viszontlátás boldog ölelkezését s sietett a beavatkozását érvényesíteni. — Protestálok! Biró uram. Belleville lovag katona. Ő felette polgári magistratus nem ítél; ő csak katonának adhatja át kardját. — Én fogom őt őrizni és én felelek érte. — Ám lássa kegyelmed. Szólt Fabriczius, elég önuralkodással, hogy semmi arczkifejezéssel ne magyarázza szavait. »Mi többiek menjünk; Belleville lovag maradjon!« Belleville is kénytelen volt belenyugodni ez expediensbe , s savanykás képpel adta át a kardját Korponaynak. — De hát csakugyan mit vétettél, pajtás? — kérdezé tőle a kapitány, mikor a többiek eltárkoztak. Belleville lovag félre nézett a hölgy felé, ki térdeit karjaival átfonva, s magát fehér ágyleplével nyakig beburkolva, olyan daemoni hamissággal mosolygott feléje. — Mit vétettem ? Azt, hogy nem akadályoztam meg az öregapámat abban, hogy az öreg anyámat feleségül vegye, mert már az apámtól is hiba volt a világra jönni; de én tőlem már valóságos vétek, nem okulni a példáján, s otthagyni a poklot, hogy aztán nagy kerülővel jussak megint vissza. — Valami kaland volt! — suttogá Korponay. — Va! farceur! Kitelik tőled! S azzal gyöngén a hátára ütött. — No gyere, csókolj kezet az asszonyomnak, kívánj neki jó reggelt, s aztán menj át a szobámba, hűlj le az ágyamra és aludjál békével. Én nem háborgatlak. — Köszönöm. Belleville lovag hallható, alig tette be maga után az ajtót, a csalfa tündér örömének csattogó hangjait, ő pedig aludjék békével. Pedig hiszen nem a férj vetteté föl a lőporos tornyot. Ezt a helyzetet csakugyan Belzebub találta fel az elkárhozott extra megkínzására. (Folytatása következik.) A magyar modern dráma. (Osiky Gergely munkái.) Irta: Ddczl Lajos. (Befejező közlemény.) Mondják, hogy egy párisi út folytán fedezte fel az ifjú erejében levő, a papi öltönytől megszabadult férfi tulajdonképpeni tehetségét. Csiky látta ott Zola »L’Assemmoir«-ját, látta a többi en vogye-darabokban is a cselekmény azon biztosságát, mely az affectusaira úgyszólván beiskolázott közönség szükségleteihez és idegeihez illenek, s oly darabokat eredményez, amilyenek éppen kellenek. A franczia szerzők önkorlátozása, kik soha sem nyargalnak a formán, kik soha sem akarnak többet nyújtani, mint ami a fölállított keretben kényelmesen helyet foglalhat; kik úgy az alakban, mint a formákban modernek, s a legmerészebb röpülésnél is, mint a Mouche d’or, mégis a rendező láthatatlan drótján mozognak ; a megbízható biablonokhoz való óvatos ragaszkodás, párosulva azon találékonysággal, hogy ezen kipróbált keretbe mindig új részletek hozassanak, a divat fentartására s tovább fejlesztésére való tekintet a szellemből és routineből álló ezen pezsgő, mit a bécsiek »eredetiséggel föleresztett techniká«-nak neveznek, derekasan hatottak Csiky tehetségére, s vezérfonalul szolgáltak eredményes működéséhez. Ezen új periódusnak első darabja, »A proletárok«, oly színpadi sikert jelent, amilyet a magyar színház még alig ismert, s amilyen a német színházban is, eltekintve az operettektől és helyi bohózatoktól, melyek mindig vagy száz, vagy két előadást érnek meg, a ritkaságok közé tartozik. Limitatlan darab, ha azon érzelmeket és érdekeket veszszük tekintetbe, melyek körül a cselekmény forog, de mesterileg összeállított, finomul kiszámított épület, ha mint színpadi cselekményt színpadi világításnál tekintjük. Az ember alig hajlandó elhinni azt, hogy egy oly ember, ki két szép nőt vesz el, hogy azután barátainak átengedje őket s pénzért egyezzék bele a tőlük való elválásba,középpontját képezhesse egy cselekménynek, anélkül, hogy az undor a nézőt kiűzze a színházból.Ezen cselekmény merészségét még jobban növeli azon alakok rajzolása,melyekről a darab nevezve van. Egy öregedő salon-koldusnő, ki »mint a szabadságharcz egyik vértanújának özvegye«, a fölültetett társadalom adományaiból él, tulajdonképpen azonban kém és courtisane volt, ki alig hogy megszabadult a fegyháztól ; egy ügyvéd, ki valami vétség miatt elvesztette diplomáját, s most mint ezen nőnek titkára, a meghatólag büszke kérőleveleket szerkeszti, amiért, a nő undorító konyhájának maradékaiból él ; egy kifosztott földbirtokos, ki semmit sem tanult, s ki most »régiségbuvár« ez ég alatt kártyából s adósságokból él ; neje, kit pénzért szerzett meg, s ki most, hogy ismét pénzre tegyenek szert, közreműködik abban, hogy volt férjének karjai közé hasonló áldozatot vezessen : ezek az alakok állnak a darab előterében. Világos, hogy az ilyen mű vagy elrettenti az embert, vagy fényes sikerrel kell végződnie. Az utóbbi eset volt az eset, s ettől kezdve Csiky Gergely biztonsággal halad azon a téren, melyen ő és közönsége csakhamar otthonosan érzi magát. Legközelebbi darabja a »Czifra nyomorúság«. Tartós hatást aratott. Tárgyát Lindau Pál is földolgozta : Oly embérek sorsa, kiknek a társadalom valami BELFÖLD. Budapest, nov. 20. A képviselőház holnap f. hó 21-én d. e. 10 órakor ülést tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága nov. 21-én délután hat órakor ülést tart. Budapest, nov.20. (Minisztertanács.) Ma este több órai minisztertanács tartatott. Budapest, nov. 20. (A zugiskolák bezárása.) A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután 5 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta több törvényhatóságnak a rabbi-zugiskolák bezáratása iránti kérvényét. E kérvényre a bizottság azon határozatot hozta, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszternek adatik ki. Budapest, november 20. (A kivándorlás.) A kivándorlás egyes megyékben újabban örvendetesen csökken, így, mint Zólyom megyéből értesülünk, ezen megye területéről, a hiteles hivatalos adatok szerint ezen év első felében csupán két egyén vándorolt ki, de ezek is már előzőleg hosszabb ideig külföldön tartózkodtak. Budapest, november 20. (A virilis nevek megállapításához.) Újabban felmerült az a kérdés, váljon a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből befolyó jövedelem után, az 1883. VII. tcz. alapján kivetett adó figyelembe veendő-e a virilis nevek megállapításánál. Mint értesülünk, a belügyminiszter egy előfordult eset alkalmából, a pénzügyminiszterrel egyetértőleg kimondotta, hogy az ilyen adó be nem számíttathatik,s pedig tekintettel arra, hogy a virilis névjegyzék összeállításának alapul szolgáló adóösszegek csakis az adóhivatalok kimutatásaiban, avagy hitelt érdemlő községi bizonylatokkal tüntethetők ki, valamint tekintettel arra is, hogy a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelem után kivetett adó a községeknél nem, hanem csak az adóhivataloknál s ez utóbbiaknál is nem egyenként, hanem sommásan iratik elő. Budapest, november 20. A Duna gőzhajótársulattal a kormányalkudozást kezdett. De ez lassan, nagy félbeszakításokkal halad, daczára annak, hogy a társulat és a magyar állam közös érdeke azt követeli, hogy az egyezség a két fél közt mielőbb létrejöjjön. Természetes, hogy ezt csak azon feltétel alatt óhajtjuk, hogy a magyar forgalmi érdekek teljesen biztosíttassanak, de ha ezt elérjük, ezen is túlmenő követelésünk nincs és haszontalan chauvinismusnak vagy fölösleges erőpazarlásnak tartanánk minden olyan követelést és törekvést, mely a Dunagőzhajótársulat iránti puszta ellenszenvből (talán a múltból származó, de most nem igazolható tapasztalás vagy traditio alapján) ennek romlására törne. Mert e vállalat kipróbált ereje nélkülözhetetlen Magyarország forgalmára, és ha ez biztosítva van az ország érdekeinek, akkor fel lehet hagyni minden ellenkező kísérlettel, melyről lemondani, bár tudjuk, hogy mekkora erőfeszítést tesz szükségessé, mi sem akarnánk az esetben, ha a Duna gőzhajótársulat intéző körei elzárkóznának Magyarország méltányos igényei elől. Azonban ha azt akarjuk, hogy a kiegyezés létesüljön (és ezt a legközönségesebb közgazdasági számítás is tanácsolja mindkét félnek) akkor egyfelől: a tárgyalásokra nem kell olyan befolyást gyakorolni akarni, mely a czéllal ellenkezik és egyoldalú ellenszenvből származik; másfelől: a feladattól el kell választani minden olyant, mi ahoz nem tartozik. Márpedig, úgy látszik, az első követelmény ellen ugyancsak vétenek a napisajtóban úgy Bécsben, mint Budapesten. A bécsi sajtó izgatja a társulatot, hogy semmiben se engedjen, a budapesti sajtóban pedig csak fenyegetőzéssel és vádaskodással találkozik az ember. Úgy annyira, hogy meg vagyunk győződve, hogy ha ilyen módon folyt volna az osztrák vasúttársulattal az alkudozás, e mellett a dissonans chorus mellett, mely minden lépten-nyomon a legellentétesebb és szenvedélyesebb módon akar befolyást gyakorolni a szereplőkre és intézőkre, az alku talán létre sem jött volna. Pedig Magyarország nem bánta meg, hogy létesült az és Ausztriának sincs oka panaszkodni. Kívánatos lenne, ha a nyilvánosság a Duna gőzhajótársulat kérdésében sem viselné úgy magát, hogy óhajtandónak lássék, a teljes titkolózás, mert így még tanácsait sem képes (pedig az elfogulatlannak ez a feladata) úgy érvényesíteni, mint ha azoknak objectív formulázást képes adni. Ezért tartjuk azt is kívánatosnak, hogy a múltból fakadó recriminatiókkal, vádakkal, Budapesten és a múltban gyakorolt monopólium kizárólagos álláspontjával Bécsben hagyjanak fel. Annyival is inkább, mert egyik is, másik is, sem a valóságnak, sem a közérdeknek meg nem felel. Mert a Duna gőzhajótársulat újabb tarifapolitikája sokkal inkább felel meg a magyar forgalmi érdekeknek, mint a korábbi. És ha most is állandóan tartja magát az a régi vád, hogy a nemzetközi forgalomban Magyarországot háttérbe nyomja, hát ezt szigorúan bizonyítani és nagy óvatossággal fogadni kellene, mert pl. az előttünk levő magyarsvájczi és román-svájczi-ebersdorfi tarifa tanúsága szerint, a gabonaszállítás tarifája is kedvezőbb Magyarországra nézve, mint Romániára; mi kitűnik abból, hogy pl. Pancsováról 82‘6, tehát mértföldenkint 0'78, Szegedről 85 2, tehát mértföldenkint 0-66, Semendriáról 87'4, tehát mértföldenkint 0‘79 Turn-Severinből 129’7, tehát mifldenkint 0 96, Calafatból 1146’3, tehát mértföldenkint 0 96, Giurgevoból 166‘7, tehát mértföldenkint 0 87 márka egy métermázsa szállítása a magyar adóval együtt. Ez nem mutat magyarellenes eljárásra. És ha lenne némely relatióban hátrány, követelni kell megszüntetését, feltételül kell felállítani, hogy sem a transitoban, sem az exportban Magyarország hátrányt, illetőleg más állam vele szemben előnyt ne nyerjen , de nem kell ellenségnek tüntetni fel azt a társulatot, mely újabb időben csakugyan méltánylattal viseltetik a magyar kereskedők kívánalmai iránt. A kiegyezés feladatául tekintjük természetesen azt, hogy egyfelől : elvül állítsa fel, hogy Magyarország semmiféle relatióban forgalmi hátrányt a társulat részéről ne szenvedjen, és másfelől : egy maximális tarifában biztosíttassék neki az absolut olcsó szállítás is. De másfelől éppen ennek megszabásánál és követelésénél szem elől nem szabad téveszteni azt, hogy a Duna egységes folyó, hogy az szabad folyó, mely nem biztosít a Dunagőzhajótársulatnak sem olyan monopóliumot, milyent élvez egy vasút. És ebből a két tényből következik két axióma is. Az egyik az, hogy ennek tarifáját megosztani és két külön igazgatóságra bízni (ha a korlátok és biztosítékok szerződésileg megvannak) alig lehetséges. A másik az, hogy a helyi és nemzetközi versenynyel szemben bizonyos szabad kezet kell neki hagyni, ha egyáltalában erejétől és hasznosságától megfosztani nem akarjuk. Azonban még itt is, Budapesten egy magyar igazgató bizottság szervezése és a központi választmányban Magyarország képviselete módot nyújt arra, hogy minden egyes transactióban meglegyen óva a magyar forgalmi érdek, anélkül, hogy a társulatnak nemzetközi és helyi versenyképessége, mely a magyar termelők és kereskedőknek is érdekében áll, legkevésbbé is veszélyeztetve legyen. Továbbá el kell a kiegyezés feladatától választani a Vaskapu szabályozást, melylyel a Duna gőzhajó-társulat nem foglalkozhatik, mert az állami feladat. De az érdekében sem áll, mert csak a versenyt fogja az megnyitni és nem az ő erejét megfelelő mértékben növelni. Hogy a gönyői ág szabályozással a társulat is nyer, kétségtelen, de, hogy főleg ha a Vaskapu megnyílik, elsősorban állami érdek is, az is kétségtelen. Van Magyarország kezében az 1870-iki törvényben és a közigazgatásban elég más eszköz és concessió, mi a társulatra fontossággal bír; sem egyik, sem másik fél a Schreckschussokra szorulva nincs. Ezért tartjuk nevetségesnek a bécsi sajtó agyarkodását is. Hisz a társulatot kettévágni és megrontani senki sem akarja; a részvényesek jogos érdekét és hatáskörét respectálja mindenki; de azért Magyarorság adja a forgalom súlyát és védelmét a társulatnak; arra megfelelő befolyást kell gyakorolnia. A régi helyzetet — a forgalom és verseny is megváltoztató, a következményeket le kell vonni és elemezni, azaz kifejezésre juttatni. —r. ID TTL IF5 DJL 3D. Budapest, nov. 20.(A szerbiai felkeléshez.) Az újvidéki »Zasztava« a szerbiai felkelés alkalmából nemcsak a szerb kormány és uralkodó, hanem monarchiánk ellen is izgat. Szerinte Milán király monarchiánktól kapta a felhatalmazást a szerb radikálisok elleni fellépésre, és végső esetben a mi intervenciónkra számít, ami ha nem is európai háborúra, de mindenesetre döntő háborúra vezetne Oroszországgal, amit azonban Bécsben kockáztatni készek, mivel különben kockáztatni kellene a monarchia egész befolyását a Balkán-félszigeten. De ha Nikolics tábornok le is verné a felkelőket és egy csomó radicális le is gyilkoltatnék, a rend és nyugalom nem térne vissza Szerbiában. Milán király nem boldogulhat, mivel szakított a nemzeti politikával. Egy másik »Kalphások és Pilátusok« czímű czikkében hasonlóan izgat a »Zasztava«, csak hogy itt már azt insinuálja, hogy Milánt Bécsből eleintén biztatták , de esetleg cserben hagyják. Mindenesetre meglepő jelenség, hogy a monarchia határain és a magyar sajtószabadság védelme alatt megjelenő lap, addig mer menni, hogy mintegy trónvesztességre ítél egy idegen fejedelmet, azért mivel a monarchia szövetségese. A mi egyéb állításait illeti monarchiánk távol volt és távol lesz mindég attól, hogy a szerbiai belügyekbe illetéktelenül beavatkozzék, Milán király pedig souverain, akinek semmiféle idegen felhatalmazásra szüksége nincs. A szerb kormány eljárását kizárólag az anarchisták provocálták és igazolták. Azt azonban igenis constatálhatjuk, hogy szövetségeseinket soha és sehol cserben hagyni nem fogjuk, és hogy az anarchia uralomra jutását Szerbiában nem nézhetnék nyugodtan, és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mivel az igen könnyen átnyúlhatna saját területünkre is, amire a legjobb bizonyíték éppen a »Zasztava« magatartása, melyet egyébiránt dalmatiai szerb lapok is támogatni látszanak. Róma, november 17. (Depretis és kabinetje. — A lapok a német trónörökös útjáról.) Depretis miniszterelnök s vele együtt kollegái szilárdul el vannak tökélve, hogy legalább egyelőre a kabinetben egyéb változás ne történjék. Ez annyit jelent, hogy a kormány kabinetkérdést csinál a felsőbb oktatásról szóló törvényjavaslat elfogadásából, illetve Bacelli közoktatási miniszternek javaslata