Nemzet, 1884. november (3. évfolyam, 780-808. szám)
1884-11-08 / 786. szám
Szerkesztőség: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 786. (308) szám. Kudó-hivatal, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt) 1 hónapra .......................... 2frt 8 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra .. .. ......... ............ .. .. 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért felüdlfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Reggeli kiadás. Budapest, 1884. Szombat, november 8. mn. évi folyam. Egyes számo kr. Budapest, november 7. A magyar delegativ két albizottsága foglalkozott ma fontos dolgokkal. A külügyi albizottságban a külügyi helyzetet fejtegették, a tengerészeti albizottság K. Steineck új programmjával és költségvetésével foglalkozott. Nem érdektelen és nem minden összefüggés nélküli az a kép, mely kidomborodik a külügyi helyzetről és azon törekvés, melyet a hadügyi kormány kifejt, hogy a biztosított béke idejét a monarchia haderejének és védelmének kellő kifejtésére fordítsa. Mert bizony keservesen esik minden millió forint, mit a haderőre fordítunk, de ha látjuk egyfelől azt, hogy a szomszéd államok semmiféle békekötés és békepolitika által nem engedik magukat lefegyvereztetni, és másfelől azt, hogy védképességünk fejlődése csak békénket és befolyásunkat biztosítja, tehát tulajdonképpen biztosítási díj azon nagy vagyon- és életbiztonság számára, melyet az általános béke nyújt, alapja azon fejlődésnek, melynek zavartalanságától függ a magyar állam és magyar nemzetiség megszilárdulása, akkor bizony sem meddőnek, sem kidobottnak, sem feleslegesnek az áldozatot nem fogjuk tartani, és hogy nem mellőzhető az, azt a szomszéd államok példája bizonyítja. Csakhogy, természetesen, az áldozatok fejében aztán csakugyan megkövetelhetjük azt, hogy a monarchia békeérdekei teljesen védve legyenek, tekintélye emelkedjék, másfelől azt, hogy a megszavazott milliók okszerűen, czélszerűen, gazdaságosan használtassanak fel. Erről meggyőződést szerezhettünk a mai napon is, mikor a magyar delegáció külügyi albizottsága, a vendégjog előzékenységénél fogva, sokkal kevesebb újdonság ingerrel ugyan, mint az osztrák delegatió, de nem kevésbbé részletesen és érdekesen vitatta meg a külügyi helyzetet. A német-orosz-osztrák-magyar szövetség jelentőségének és a régibb német-osztrákmagyar szövetségre való hatásának fejtegetése foglalta el a magyar delegatió külügyi bizottságának is legtöbb idejét. Minthogy a régi szövetség határozott czélra, az újabb a béke fentartásának elvi alapjára van fektetve, bármiképpen forgatjuk is a külügyminisztert, az egyebet, mint a béke nagyobb biztosítékát, ki nem magyarázhat abból. És minthogy az ellenzék tagjai is csak ezt akarják , nem csoda, ha az ellenzéki sajtó által egykor fennen hangoztatott reactió és szent szövetségféle eszméket, vagy a régi három császár szövetség veszedelmeinek lidércznyomását az ellenzék vezérei a delegatioban egészen elutasíták maguktól és nem állottak elő olyan absurd gyanúsításokkal, amikből az ellenzéki sajtó egy időben táplálkozott volt. Csak azon csodálkozunk, hogy Szilágyi Dezső a szerződések részletezését, sőt minden eshetőséggel szemben való kikötéseit akarta ismerni. Holott maga sem vonhatta ki magát Csernátony azon igen helyes megjegyzésének hatása alól, hogy maguk az eshetőségek módosítják egymást és ezekre az előzetes szerződés a legszorosabb barátok között is alig lehetséges. A béke a czélunk, örüljünk, hogy erre van a szövetség. Ne akarjuk szellőztetni már most azt, mi lesz, ha az megzavarva lesz ? A külügyi vita többi részei főleg azért érdekesek, hogy látszik milyen jól fizeti ki magát eddigi politikánk anyagi kérdésekben is. Ha van, mint gr. Kálnoky határozottan mondá, külügyi kormányunknak erős biztosítéka arra, hogy a török vasúti csatlakozás kiépül, ha van kilátás arra, hogy Görögországgal és Törökországgal jó kereskedelmi szerződéseket köthetünk, ha Montenegro magára vállalja a zavargókkal elbánást, hogy nekünk költséget ne okozzanak, ha Románia szakított a forradalmárokkal és Szerbia barátsága már kérdésbe sem jön, ez mind kárpótlás és sokáig busásan fizető kárpótlás azon mérsékelt politika és azon erőfeszítés fejében, melyet a keleti politikában és a nyugati szövetség megválasztásában tettünk. De hogy ez — épen keleten — fentartható és még tovább is érvényesíthető legyen, erre hajóhadunk jó karban tartása és a Lloydtársulat szolgálata is szükséges. Báró Sterneck mindkettőre kiterjeszti figyelmét. Szakít azzal az eszmével, hogy monarchiánk tengerén támadó politikát folytasson, tehát nem provokál senkit, sem keleten, sem nyugaton, beéri a mostani 11 nagy hajóval a tengeri kereskedelmünk és partjaink védelmére, de hogy ezek biztosítva legyenek, a partokat 4 kerületre osztja, azokat torpedókkal, tűzaknákkal és aviso hajókkal látja el, hogy erélyesen és gyorsan védhetők legyenek, sőt hogy így a kereskedelemnek is biztosabb szolgálatot tehessenek. De egyszersmind a kereskedelmi tengerészetet is igénybe veszi a védelem érdekében és a Lloyd hajóit is aviso szolgálatra kívánja felhasználni, mint teszi ezt Anglia és Francziaország a tengeri hajórajjal — sokkal nagyobb mértékben és áldozatokkal. Épen mikor ilyen újabb szolgálatot kívánunk a Lloydtól, mikor annak keleti politikánk javára tett és tehető szolgálatai minden oldalról feltűnnek, akkor szenni annak elvileg hadat, mint Apponyi tévé, helytelen. Igenis áll az, hogy a Lloyd Magyarországnak és Fiuménak nagyon kevés szolgálatot tesz, sokkal többet kell tőle követelni, igaz, hogy kereskedelmi szempontból sok mulasztása, hibája van, követelni kell reformját, de mielőtt ez megkísértetnék és mielőtt e követeléseket a Lloyd visszautasítná, már előre hadat szenni annak, helytelen. Ha hadi tengerészetünk a partvédelemre és a kereskedelem szolgálatára alkalmasabbá tétetik, ha a Lloyd a magyar kereskedelem és a haditengerészet szolgálatába bevonható lesz, akkor védőerőnk és kereskedelmünk, takarékosan sokat fog nyerni. A kormány erre irányzott törekvése csak helyeselhető! Budapest, november 7. Pár nap előtt egyszerre hire jut, hogy a valuta helyreállítása legközelebb várható. Lapunk egy más helyén elmondottuk már az ügynek jelen állását. A tárgy fontossága mellett azonban természetes, hogy az egyszer megpendített eszme nem nyugszik el azonnal, hanem újabb és szélesebb köröket von a sajtó különböző közegeiben. A valutarendezés módozatait, sőt még az annak alapjául szolgálandó éret megválasztását illetőleg is eltérők a nézetek. S ez eltérés még fokozást is talál abban, hogy egyik másik nyilatkozat már a támadás terére is lép olyan rendszabályok ellen, melyekről még ma nem is tudhatjuk, hogy tényleg foganatosíttatni fognak-e ? Ámde mindezen különféleségek és fokozati eltérések daczára van e nyilatkozatoknak egy öntudatlan közös vonásuk, és ez a legörvendetesebb. Ez a közös vonás abban áll, hogy semmi kétséget nem táplálnak az iránt, hogy csak a monarchia államainak kormányaitól függ e nagy műveletet ma már megvalósítani. Ez az elismerés, főleg ellenfeleinktől, igen fontos az a körülmény, hogy nem szándékos, bizonynyal nem csökkenti horderejét. Utolsó költségelőirányzatunk nagy javulásának egyik legfontosabb hatását ebben a jelenségben kereshetjük. Kedvező előirányzatok nem tartoznak a ritkaságok közé a legkedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben sínylő országokban sem. A mi által a mi előirányzatunk az ilyen szerencsétlen országok önámításától különbözik, az éppen az az osztatlan hitel, melyre az nemcsak az ország határain belül, de azokon messze túl az európai pénzpiac minden számottevő tényezőjénél találkozott. Voltak, kik a felmerült hitben nem láttak egyebet egyszerű tőzsdei fogásnál. Menynyire helyes e felfogás vagy sem, azzal most nem akarunk foglalkozni. De feltéve, hogy e gondolat megfelelne a valónak, az mind nem változtat a tényen, hogy a művelt világ pénzköreiben senkit sem tartja valószínűtlennek, hogy a magyar kormány kezébe vehet egy oly műveletet, melyet csak a pénzügyi viszonyaikat teljesen rendező országok képesek szerencsésen megoldani. A valutarendezés egyik elengedhetetlen kelléke, minden higgadt pénzügyi elmélet szerint, a bevételek biztos feleslege. Egy átmenetileg kedvező év nem elégséges ily nagy feladatra. Midőn tehát az európai pénzpiaczon éppen nem találkozik hitetlenséggel az a hír, hogy a magyar állam készületeket tesz az érezpénzfizetés fölvételére, ez csak azt mutatja, hogy ugyanazon körök az idei költségvetésben először felmerült bevételi fölösleget nemcsak bizalommal fogadják, hanem oly jelenségnek tekintik, mely állandóságra van hivatva budgetünkben. E következtetés jogosultságát nem ingathatja meg semmi ellenzéki támadás financiáink egyik-másik kétségtelen fogyatkozása ellen. S meg vagyunk róla győződve, hogy ez eredmény nem hagyja hidegen még azokat sem, kik politikai ellenfelekül állván velünk szemben, éppen nem szoktak kímélettel lenni pénzügyi helyzetünk megítélésében. Még politikai ellenfeleink sem maradhatnak közönyösek, ha összehasonlítást vonnak hazánk pénzügyi viszonyai közt, amint azok tíz év előtt állottak s ahogy ma mutatkoznak. Ha meggondoljuk, hogy akkor, a legmélyebb béke idején, mily óriási és megszégyenítő terheket kellett a nemzetnek magára vennie; ha meggondoljuk, hogy midőn hosszú, mert nehéz évek minden eredményét egy váratlan háború tönkretevéssel fenyegette; ha meggondoljuk, hogy az egész időn keresztül mennyi gazdasági csapás súlyosodott az országra, és mind annak daczára a magyar állam hitele, folyton erősbödve, ma végre oda jutott, hogy azok beszélnek a valutarendezés külöböző módozatainak előnyeiről vagy hátrányairól, mint egy közeli eshetőségről, akiket senki sem vádolhat arról, hogy pénzügyi helyzetünket szándékosan akarnák túlságosan rózsás színekben festeni, akkor talán mi is meríthetünk egy kis megnyugvást e jelenségekből az iránt, hogy az a politika, melyet soha sem szűntünk meg ajánlani, sok áldozatot és erőfeszítést követelhet a nemzettől, de joggal, mert immár közeleg az idő, melyben élvezni foghatjuk gyümölcseit. BELPŐLE, Budapest, november 7. (A d e le g a t ió k b ó 1.) A magyar delegatió egyesült négyes bizottsága a kedden 10 órakor tartandó ülésében a megszállott területre vonatkozó hitelt fogja tárgyalni. Budapest, nov. 7. (A szentendrei választás.) A szentendrei választás ügyében megindított vizsgálatot ma délután 4 órakor folytatták. Első tanú Bader Antal perbáli lakos volt. A délelőtt folyamán kihallgatott tanukkal egyértelműmegerősíti ő is a többszörösen említett nyilvános kidoboltatását a Krausz javára tartandó áldomásnak. Most a perbáli községi bíró és jegyző kihallgatása következett. Komjáthy Béla, a kérvényezőknek képviselője, ellene nyilatkozik a kihallgatás foganatosításának, mert szerinte a községi elöljáróságnak csak egyenes utasítására történhetett meg a kidoboltatás, mely esetben pedig az elöljáróság maga is hibát követvén el, tanúként nem szerepelhet. Robitsek József, a választás védője ezzel éppen ellentétes indítványt tesz. Leráy Ödön vizsgálóbiztos erre fölolvastatja több perbáli lakosnak írásbeli nyilatkozatát, melyben a kidoboltatás ténye bizonyíttatik, anélkül, hogy egyúttal állíttatnék, hogy az az elöljáróság rendeletéből történt. Erre támaszkodva, a községi elöljárók kihallgatását elrendeli. Eltér Ignácz, perbáli községi jegyző, azt, hogy a kisbiró a Krausz-párt nevében dobolt, magától a kisbirótól tudja. Hivatalból megmondotta a kisbirónak, hogy hasonló kihirdetésekre ezentúl ne merjen vállalkozni, mert csak értekezletre vagy a programmbeszédek meghallgatására szabad összedobolni a választókat. További eljárásra a kisbiróval, mint községi választott közeggel szemben nem tartotta magát competensnek. Komjáthy Béla védő fogas keresztkérdésekkel iparkodik kicsikarni tanúból azt a szerinte bizonyos körülményt, hogy mégis volt előzetesen is tudomása a dobszóval való hirdetésről. De ez nem sikerült. Fallenbückl Antal községi bíró szerint Perbál községben a dobszóvali hirdetések rendesen vagy a bíró, vagy a jegyző utasítására szoktak történni. Hogy ez esetben ki rendelte el a dobolást, azt nem tudja. Egy Luppa-párti áldomáson részt vett, Krauszra szavazott, hogy pénzért eladta-e valaki szavazatát, arról nincs tudomása, de ő maga utólag 15 irtot kapott 2 ismeretlen úrtól azért, hogy időveszteségéért és útiköltségei fejében kárpótolva legyen. Választás után kaptak mások is ily kárpótlást, de hogy hányan, nem tudja. Úgy hallotta, hogy a Luppa-pártiak is kaptak. Drobna Pál nem volt otthon, mikor kidobolták az áldomás megtartását, de azért megjelent azon. A választásnál Krauszra szavazott. Eisenkrammer József kihallgatása után, a kérvényezők képviselője Ballenbüchl Antal községi bíró meghiteltetését is kívánja. E kérelemnek a vizsgáló biztos, mivel Ballenbüchl vallomása az összes tanúvallomásokkal ellentétes, helyt nem ad. Ezután a mai tárgyalás este 9 és fél órakor berekesztetett. Holnap d. e. 9 órakor Zsámbék község megidézett lakosainak, mint tanuknak a kihallgatása következik. A delegátiókból. A magyar delegátus tengerészeti bizottsága. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délután 3 órakor Karácsonyi Guido gr. elnöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalás alá vette a haditengerészet 1885. évi költségvetését. Az ülésen jelen voltaka közös kormány részéről Kállay Benjamin közös pénzügyminiszter, Steineck altengernagy, Schaffer ellentengernagy, Buchta és Rohrscheit sorhajókapitány, Semsey fregattkapitány, Dell Adáms sorhajóhadnagy, Szentgyörgyi udvari tanácsos; a magyar kormány részéről: Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter. Előadó: Bethlen Ödön gróf. Az ülés megnyitása után Sterneck altengernagy tüzetesen ismertette a költségvetést és előadta több évre kihatólag a haditengerészet jövő szervezetének tervezetét. Az albizottság elvileg elfogadta Sterneck tervezetének irányát és ezzel a költségvetést átalánosságban elfogadván, megkezdte a részletes tárgyalást. Az I. czim (Fizetések 1.229,120 frt) változatlanul elfogadtatott. A II. czimnél (zsoldok és ruházati átalányok) a közbeeső jövedelemre előirányzott 104,870 frtnyi összeget az albizottság 7000 frttal felemelni határozta. A III. czim (szolgálat a szárazföldön 533,560 frt) megszavaztatott. A IV. czimnél (szolgálat a tengeren 1.358,150 frt) az oskolahajókra előirányzott összegből az albizottság 4891 frtot törölni határozott. Ezután az albizottság az Y. (Intézetek 209,240 frt), YI. (A hajóhad anyagszereinek karbantartása, pótlása és üzlete 3.228,822 frt) és a VII. czímet (Fegyverezés 224,000 frt) az előirányzat szerint változatlanul elfogadta. Ezzel az ülés este 6x 2 órakor véget ért. Az albizottság holnap este 8112 órakor ismét ülést tart, melyen a ma félbeszakasztott tárgyalást folytatni fogja. A magyar delegatió külügyi albizottsága. A magyar delegatió külügyi albizottsága ma d. e. 11 órakor Zichy Ferencz gróf elnöklete alatt ülést tartott. Előadó Balk Miksa volt. A kormány részéről jelen voltak: Kálnoky Gusztáv gr., Kállay, Szögyény, Tóth Vilmos, Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr. Az elnök megnyitván az ülést, felhívja a bizottsági tagokat, hogy terjeszszék elő kérdéseiket a külügyminiszterhez. Fálk Miksa : Az albizottság arra utasította az előadót, hogy mindenekelőtt azon kérdéseket intézze a külügyminiszter úrhoz, melyek hozzá az osztrák delegáció költségvetési bizottságában is intéztettek, ami mellett magában érthető, hogy fenntartja az albizottság minden tagja azt a jogát, hogy a tárgyalás folyamán egyéb oly felvilágosításokat is kérhet, melyeket szükségeseknek tart.Az előadó ehhez képest mindenekelőtt a következő kérdéseket teszi: 1. A válasz, melylyel ő felsége a delegáttok elnökeinek beszédeire felelni méltóztatott, azt mondja, hogy viszonyunk az összes hatalmakhoz, de különösen a szomszédosakhoz a legbarátságosabb, van-e a miniszter úr azon helyzetben, hogy az albizottságnak közelebbi felvilágosítást nyújthasson e szomszédos államokhoz, nevezetesen: Németországhoz, Oroszországhoz, Olaszországhoz, Szerbiához és Romániához való viszonyunkról ? Történt-e ezen viszonyokban változás a skiernievicei találkozás folytán ? Megvalósult-e a miniszter úrnak tavaly kifejezett reménye, hogy Romániához való viszonyaink folyton javulni fognak ? 2. Megfelelt-e a török kormány a négyes értekezleten elvállalt azon kötelezettségének, mely szerint a csatlakozási vonalak kiépítését folyó évi október 15-re, illetőleg 23-káig biztosítani kellett, ha pedig ez — mint a hírlapi tudósításokból látszik — meg nem történt volna, minek voltak az akadályok, és mi lépéseket tett a kormány, hogy a portát kötelezettségeinek teljesítésére bírja ? Módjában van-e a miniszter úrnak, hogy a kormányunk és a fényes porta között ez ügyben újabban folytatott levelezést az albizottság elé terjeszsze ? 3. Tekintve, hogy a legújabb statistiai kimutatások szerint nemcsak hogy a lisztkivitel Fiuméból Görögországba tekintélyes mennyiségre emelkedett, hanem hogy ez a gabona áruneműekben szűkölködő állam átalán nagy tömegét igényli a földmivelési terményeknek, melyek ez idő szerint csaknem kizárólag Oroszország által szállíttatnak, holott legalább is hasonló, ha nem kedvezőbb feltételekkel szállíthatjuk mi is. Tekintve továbbá, hogy közelebbről Németország és Görögország közt kereskedelmi szerződés létesült, mely az előbbinek jelentékeny kedvezményeket biztosít, míg monarchiánkat az a veszély fenyegeti, hogy mindinkább leszorul a görög puczról, ha nem szabályozza a mi forgalmunkat is Görögországgal kereskedelmi szerződéssel. Tett-e a közös külügyminisztérium egyfelől a két kereskedelmi miniszternél, másfelől a görög kormánynál valami lépést az iránt, hogy monarchiánk és Görögország közt kereskedelmi szerződés mielőbb létesüljön ? Ha pedig az úgy nem történt volna, minek voltak az akadályok és eltávolításukra van-e kilátás. 4. Minthogy úgy az osztrák delegativ költségvetési bizottságában Görögországgal való kereskedelmi viszonyaink vitatása alkalmával, valamint egyebütt is jogos panaszok merültek fel az osztrákmagyar Lloyd ellen, mint amely daczára a rendelkezésére levő kitűnő anyagnak, és a monarchia két államától nyert jelentékeny kedvezményeknek kereskedelmi érdekeink előmozdításában, részéről a legszerényebb igényeknek sem törekszik megfelelni. Mit szándékozik a közös külügyminisztérium abban tenni, hogy ez az államilag segélyzett társulat a monarchia két államával fennálló szerződéses viszony tartamára kötelezettségeinek lelkiismeretesebb teljesítésére szoríttassék. 5. Minő helyzetben vannak a Törökországgal való kereskedelem-politikai alkudozások és van-e kilátás arra, hogy ezzel az állammal reánk nézve előnyös árszabási egyezmény létesüljön. Kálnoky Gusztáv gróf külügyminiszter : Azon kérdésekre, melyek hozzám intéztettek, a következőkben van szerencsém válaszolni. Az első kérdés a külállamokra vonatkozó viszonyainkra vonatkozik, különösen pedig a szomszédos államokra. E kérdésre vonatkozólag eleve arra a sok mindenre kell figyelmeztetnem, amit már erről mondottak, s ezért abban a kedvezőtlen helyzetben vagyok, hogy ehhez újat nem mondhatok. A bizottság ő felsége szavaiból általános képet nyert a helyzet felől. Volt alkalmam néhány nappal ezelőtt az osztrák delegatioban ezt a képet kifejteni és kiegészíteni. Ami különösen Németországhoz és Oroszországhoz való viszonyunkat s a két államhoz való viszonyunk lényegét illeti, hivatkozhatom azokra a kimerítő fejtegetésekre, melyeket tisztelt barátom a miniszterelnök a magyar képviselőházban mondott. Én tehát e képet csak nagy vonásokban vázolhatom újra, hogy esetleges megjegyzésekre, vagy bővebb fölvilágosítás kérésére egyes pontok fölött kiegészítő megjegyzéseket tehessek. A tisztelt bizottság tudja, hogy külpolitikánk alapja; barátságos viszonyunk Németországgal mely viszony már évek óta fönáll és változatlan ; e viszony, mely általánosan kielégít és megnyugtat, a legjobb bizonyítéka annak, hogy a két monarchia közötti szövetség alapgondolata milyen helyes, s a mód amelyen kifejlett az, hogy annak szelleme nemcsak a két monarchia népeiben vert mély gyökeret, általánosan népszerű, és senkinek az ellen kifogása nincs, ha komoly kifogásokról egyáltalán szó lehetne; de különösen az, hogy ha e szövetséget a külföldön bizalmatlansággal fogadták, ez teljesen eltűnt; sőt mi több, amint mélyebben belepillantottak a szövetség lényegébe, s fölismerték annak igazságát, a szomszéd államokra is átterjedt az abban nyilvánuló conservatív békés politika szelleme, mely annak alapját képezi, s az államok sietnek azt elfogadni és magukévá tenni. Láttuk, hogy legelőbb Olaszország ismerte föl e politika előnyeit, s arra rá is állott. Az ebből kifejlett barátságos viszony, — melyről nyilatkozni a legutolsó delegátioban volt szerencsém, — teljes alakjában és lényegében fönnáll ma is, s remélem, hogy fönn fog állani még jó sokáig. Az a viszony, amely a berlini béke óta alakult, mint emlékszünk, nem volt barátságos. Az a rossz indulat, mely Oroszország bizonyos politikai köreiben és az újonnan alakult államok többjében kifejlődött , az a körülmény, hogy az elérhetetlen eszmék közül sok, melyek az izgató mozgalmak idejében támadtak, de nem teljesült, bizonyos keserűséget hagyott maga után, mely Oroszországban heves érzékenységgé nőtt minden ellen, ami Nyugat-Európából jött. E körülmények között nagyon kelletlen viszonynak kellett kifejlődnie Oroszország és Nyugat- Európa, s első vonalban a két szövetséges állam, Ausztria-Magyarország, és Németország iránt. Az a törekvés azonban, hogy a kölcsönös jó viszony föntartassék, vagy helyreállíttassék, a döntő tényezőknek mindig fő feladatuk volt. Ha tehát bizonyos ideig több súlyos pillanat és aggályt keltő fordulat állott is be, melyek még azt a félelmet is fölébreszthetők, hogy a béke megzavartatik, ez nem állott a két európai nagyhatalom politikájának intenziójában, hanem részben a körülményekben, részben abban a szenvedélyességben, melylyel mindkét rész közvéleménye és sajtója e kérdéseket tárgyalta. Még a múlt évben intézett hozzám tisztelt barátom Csernátony Lajos delegátus úr egy kérdést, mely ha jól emlékszem, abból az aggodalomból származott, hogy Oroszországhoz való viszonyunk veszélyessé válhatnék. Akkor csak constatálhattam, hogy e tekintetben mindenesetre forognak fönn aggodalmak, de már akkor hozzátettem, hogy az uralkodók és a kormányok közt való viszony háborútlanul barátságos és szabályszerű s hogy én constatálni szeretném mindkét rész népességének jó viszonyra ezélzó óhaját. Hozzátettem, hogy én e sajnálatos ingerültséget egy tévútra jutott sajtó izgatásainak és pillanatnyi izgatottságnak tulajdonítom s hogy meg vagyok győződve, mikép az végre is jobb belátásnak és józanabb eszméknek lesz kénytelen engedni. Ez előrelátás és óhaj azóta a legkielégítőbb módon megvalósult. Megnyugvás állott be azóta s az a belátás, hogy a békés és biztos állapotok mennyire érdekében állanak az orosz birodalomnak és úgy, mint jól felfogott érdekében a többi birodalmaknak, utat tört magának ott is s ez irányban érvényre jutott a nézetek megegyezése, mely végre kifejezést nyert az uralkodónk és az orosz császár közt való barátságos találkozásban, amelyben Vilmos császár is részt vett. E találkozás jelentőségét ismeri a tisztelt bizottság azon nyilatkozatokból, melyek úgy ő felsége mint a miniszterelnök ő excellentiája által tétettek. Ez összejövetel jelentősége épen abban áll, hogy három — birodalmaikban oly nagyon tisztelt fejedelem, kik oly nagy terjedelmű országokon uralkodnak, egyesül a béke politikájában minden irányzat nélkül a másik hatalma ellenében és egy politikában, mely a fenálló jogállapotokon alapszik , egész tekinélyekkel lépnek föl e politika mellett s el vannak határozva ezt teljes kölcsönös bizalommal követni. Hogy ez az öszszejövetel jelentős tény, azt általánosan érzik s a mi megjegyzésre méltó, bizalommal fogadják. Mondhatom, hogy külföldön egyetlenegy hang sem, legalább egyetlen egy tekintélyes hang sem emelkedett ellene bizalmatlanul. Azt hiszem és remélem, hogy nemcsak a 1. bizottság, hanem a monarchia népei is osztozkodnak abbeli nézetemben, hogy ez eredmény üdvös és olyan, hogy meg lehetünk vele elégedve. A már előrebocsátott fejtegetések után önként következik, hogy sem más külhatalmakkal való azelőtt is fennállott viszonyunkban, sem politikánk érdekeiben és czéljaiban e piasis által váltás be nem állott. Még Szerbiára és Romániára nézve is vettetett fel kérdés. Ami Szerbiát illeti, az a tény általán ismeretes, hogy mily kielégítő viszonyaink ezen nagy lendülést vett országgal szemben és megelégedéssel constatálom, hogy a népességben és az anyagi érdekek terén is mindinkább nyilvánul e részben az üdvös befolyás. Nem kétlem, hogy a jelen megbecsülendő helyzet, mind szilárdabbá fog válni. Románia tekintetében múlt évben kifejezett reményeim, hogy viszonyunk jobbá fog alakulni, mindenben teljesültek. A köztünk és Románia közt fenálló viszony azóta a legbarátságosabb és csak a legnagyobb elismeréssel emelhetem ki ő felségének a román királynak és kormányának ez irányú hathatós köreműködését és fáradozását s meg vagyok győződve, hogy az ellenünk fellépő kicsi, de lármás pártnak a kiabálása lehetőleg szűk korlátok közé lesz szorítható. Remélem, hogy következetes és nyugodt munkával — mert nyugodtság is szükséges ehhez — ott is teljesen kielégítő állapotok hozatnak létre. Kevésbbé kedvezőleg nyilatkozhatom a saját határainkon belül agitáló egyes agitátorok magatartására és ténykedésére nézve. Ezek a Kárpátokon túl kiválóan okozói annak a lármának és sajtóagitátiónak és nekünk kevés becsületet szerez, a romániai kormánynak pedig sok kellemetlenséget okoznak. Csernátony Lajos: Utal a lapok azon híreire, hogy a válaszfeliratnak a külügyi viszonyokra vonatkozó passusa tárgyában Oroszország részéről, sőt még Németország részéről is kérdés, sőt talán tiltakozás is intéztetett volna külügyi hivatalunkhoz. Kérdést intéz a külügyminiszterhez az iránt, mi való ezen hírekből ? Kálnoky úr. At. bizottsági tag, ha jól értettem, azon kérdést tette, hogy van-e valami alapja azon hírnek, hogy Oroszország vagy Németország részéről felszólalás történt a képviselőház felirati vitájában a miniszterelnök által tett ismeretes nyilatkozat miatt ? Kijelenthetem, hogy egyik részről sem történt e tekintetben sem direct, sem indirect után felszólalás. Szilágyi Dezső: Az első kérdés, melyet intézni bátor voltam, Németországhoz való viszonyunkra vonatkozik. E viszony hivatalosan mint szövetség van megjelölve, és a külügyminiszter úr, ha jól emlékszem, úgy nyilatkozott, hogy ez a szövetség külpolitikánk alapját képezi és hogy ezen az alapon igyekszik más hatalmakhoz való viszonyainkat szabályozni. E szövetség 1879-ben jött létre, s már akkor kedvezőleg len fogadva, annak már akkor nagy értéket tulajdonítottak. Külföldről oly körökből, melyek rendszerint jól vannak értesülve, e szerződés fontos részleteiről a sajtó utján értesültünk, és az adatok, bár mindenütt átvétettek az európai sajtó által, még eddig illetékes helyről megczáfolva nem lettek. Ez adatok szerint e szövetség védelmi természetű, két vagy több hatalomnak bármelyik szerződő fél elleni ellenséges koalitiója esetére, és határozott — öt évet említettek — tartamra volt kötve. E szövetség — meghosszabbítás által vagy sem, erről nem vagyunk értesülve— ma is fennáll és csak megelégedéssel hallottuk, hogy hosszú időtartamra van biztosítva. A kérdés, amit ezzel kapcsolatban most tenni szándékozom, abban áll, váljon e szövetség, mely hivatalos nyilatkozat szerint külügyi politikánk alapját képezi, határozott eshetőségekre állapít-e meg kör-