Nemzet, 1884. december (3. évfolyam, 809-837. szám)
1884-12-03 / 811. szám
Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ugyanitt kifizetések a kiadó hivatalba (Perencziek-tere, Athenaemn-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás: 811. (333 ) szám. Budapest, 1884. Szerda, deczember 3. KiaDÓ-UTVATAX, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................................... 2 írt. 3 hónapra .. ................................................ g > 6 hónapra .................................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 Egyes szám 4 kr. . .itat.r. . .. ül. évi folyam. Budapest, deczember 2. Tisza mai felszólalása általános hatást idézett elő. Barátai el voltak ragadtatva fenkölt, magvas beszéde által, ellenfelei pedig némán voltak kénytelenek bevallani, hogy jóval felette áll mindazoknak, kik tőle a hatalmat magukhoz akarják ragadni. Láthatta mindenki ma is, hogy tehetségeinek elismerésére, gondolkozó ellenfelei is, milyen pl. Grrünwald, kényszerítve érzik magukat, mert Grünwald mai szép, emelkedett beszéde nem egyéb, mint Tisza államférfim hivatásának feltétlen elösmerése és ha abban hibázik is Grünwald, hogy azon politikától akarja elvonni, melyben kimutatta erejét és hivatását, de ez a feltételes elösmerés is kiemelendő azon párt részéről, melynek vezéregyéniségei nem is tudnak egyebet, mint Tiszát lerántani és tőle a politikai hivatás minden jogosultságát eltagadni. Ha tehát Tisza nem is hajlandó arra a radikális és sok tekintetben chauvinista politikára szentelni tehetségeit, melynek hirdetésében Grünwald kitűnik, mégis tagadhatatlan az, hogy bizonyos elfogultságot és saját eszméi iránti előszeretetet árul el Grünwald akkor, mikor nem veszi észre, hogy a magyar állam és nemzetiség azon consolidatioja és emelése, melyre ő is eszményibb, de erőszakosabb eszközökkel törekszik, milyenképen halad előre Tisza politikája mellett. Ami, hogy nemcsak a folyó ügyek elintézésében áll, mint Grünwald állítja, bizonyítja az a körülmény, hogy az ország tanodai reformja, magyar szellemben keresztül vitetett, hogy az állami szolgálat, csendőrség, megyei szervezet, középtanodai ellenőrzés, honvédség fejlesztése, a közlekedésügy magyarítása által erősbíttetett, hogy az ellenséges üzelmek sokkal szűkebb körre és kevesebb határra szoríttattak és a társadalom önérzete — e téren legalább — nagy mértékben emelkedett. Szó sincs , még sok a teendő és hogy éppen közigazgatási téren nagy hiányok vannak, az kétségtelen ; bár a megyei önkormányzat és állam közötti viszony reformja éppen úgy, mint a főrendiház reformja a magyar államiság előmozdítására szintén alkalmas eszközök és ezek bizony nem olyan folyó ügyek, melyek a jövőre nagy kihatást ne gyakorolnának. Másfelől azonban örvendünk annak hogy az állam és társadalom feladatai magasabb szempontból tisztázva lőnek e vita alatt Beksics felveté a társadalom lanyhaságát, gyengeségét az állam melletti teendők teljesítésében és azon politikai missióra utalt, mely a cultúra erősbítése és más társadalmi actió útján, a nemzet fentartásában és fejlesztésében reá vár. Ezzel nincs tagadva a tudomány, irodalom és jótékonyság terén a nemzeti adakozásból és tevékenységből létesített eredmények jelentősége, nincs kétségbe vonva, főleg a kezdeményezési vágy. De tagadhatatlan, hogy ha főleg adakozás tekintetében a társadalom, anyagi viszonyaihoz képest, kiapadhatatlan forrás is és ezzel a ténynyel van megcáfolva mindaz a sok panasz és lárma, mely elszegényedésünkről és romlásunkról világgá bocsáttatik, de az is bizonyos, hogy a legtöbb esetben az egyszer mindenkori adakozással elvégzi a legtöbb ember társadalmi feladatát és ebből származik az, hogy sok nevelésügyi, emberbaráti intézmény létesül ugyan, de csak egy része tengődik, másik az államhoz fordul, tevékenysége megindulása után nemsokára és csak a harmadik rész éli túl a kezdet nehézségeit és teljesíti függetlenül hivatását. De már ipari és kereskedelmi téren enynyi sem történik. Az iparkamarák és gazdasági egyletek nagyon hiányos működésén kívül (dicséret az országos gazdasági egyesület, erdélyi gazdasági egylet és országos iparegylet működésének!) alig van vállalkozás, mely az önsegély erejét forgalmunk, iparunk kifejlesztésére használná, tehát csak az egyéni gyenge erő és az állam minden oldalról igénybe vett működése marad fenn, s hogy ezek annál kevésbbé felelhetnek meg feladatuknak, minél kevésbbé teljesíti a magáét a társadalom, az kétségtelen. Horánszky ezt észre nem vette és mint jogász beérte azzal, hogy a társadalmat öszszezavarta a községi és megyei functióknak az állami átruházás következtében való felszaporodásával, ezekben is társadalmi actiót látott és igy egyfelől a kérdés lényegét tévesztő szem elől, másfelől pedig: Tisza Kálmán igen helyes cáfolatát vonta magára. Nem, az elől szemet hunynunk nem szabad, hogy az államtól még sokat kell követelnünk, hogy belszervezetében épp úgy, mint feladataiban a magyar államnak nagy erőfeszítésre van még szüksége, az is kétségtelen, hogy a társadalom tevékenysége és kezdeményezése is lépten-nyomon segélyére szorul, de éppen a nagyobb és sikeresebb actio érdekében kell a társadalom önérzetét és öntevékenységét éleszteni, ennek érdekében azt belviszályoktól megmenteni, hogy így az államnak anyagi eszközei és közegei szabadabban és határozottabban mozoghassanak és törekedhessenek a magasabb feladatok teljesítésében. Tisza ezt látja, ezért nem akar belviszályt és erőszakos felforgatást, azt elfojtani, ezt fejlődéssel helyettesíteni akarja, hogy belküzdelemre minél kevesebb erő fecséreltessék el. Nemes alakja kimagaslott ma is, midőn Ugrón vádjaival szemben, hogy ő és pártja az állam eszközeit pártczélokra használja fel, elfogadta ezeket, de azon nemes értelemben, hogy csakis a haza javának előmozdítására fordíttatnak azok. Budapest, decz. 2. (Lengyel küldöttség a királynál). Holnap reggel a galicziai tartománygyűlés egy küldöttsége érkezik a fővárosba, melynek tagjai: Dr. Zyblikiewicz tartományfőnök, a küldöttség elnöke, továbbá Sembratowicz, a lembergi görög kath. metropolita püspök helynöke, Dunajewszky krakói püspök (az osztrák pénzügyminiszter fivére) gróf Potoczky Alfréd, volt galicziai kormányzó és osztrák miniszterelnök, végül hg. Sapieha László, a galicziai tartománygyűlés képviselője. Hosszú idő óta most történik először, hogy Galiczia kormányzói hivatalosan meglátogatják a magyar fővárost. A küldöttségét ő felsége a király a legközelebbi csütörtökön fogja a kir.váriakban fogadni. A küldöttség számra nézve nem nagy, de küldetése nagyfontosságu, mert bizony-Ságot topa ftaon. bonv cc» ~Qt\rr OgOvpj;p|-pQ| mQlj-1,-1—« galicziaiak az uralkodó személyén függnek. Feladata tolmácsolni azon népnek őszinte háláját, melynek nevében jöttek, s mely nem tudja feledni azon jótéteményeket, melyekkel az uralkodó őket az iszonyú árvíz veszélyek alkalmával elhalmozta. Aki Galiczia belső viszonyait ismeri, tudja jól, hogy a segítség, melyben az állam a szerencsétlenül járt lakosokat részesítette, oly elégtelen volt, hogy maguk azon intézkedések is, melyeket a lakosság a károk kijavítására tett, csakis a császár és király legmagasabb érdeklődésének köszönhető. A lakosság hálája tehát, melyet a városunkba érkező küldöttség van hivatva letenni a trón zsámolyához, bizonyára őszinte és szívből jövő. A küldöttség kisebbik feladata, kikérni ő felsége támogatását azon intézkedésekre vonatkozólag, melyeket a szomorú pontossággal visszatérő áradások ellen tesznek, s melyek mind erőszakos betörésük, mind terjedelmük által óriási károkat okoznak, mint az idén is, midőn a hullámok napokon keresztül a használható földnek körülbelül nyolcadrésze fölött zajlottak. Ezen intézkedések egyszersmind a galicziai folyók szabályozására is kiterjesztetnek. Az ottani tartománygyűlés ezen ügyre vonatkozólag speciális törvényt szavazott meg, melynek értelmében bizottság küldetik ki a helyszínére, mely a helytartó felügyelete alatt többnyire állami tisztviselőkből fog állani, s melynek czéljai kivitelére saját alapja lesz. A tartománygyűlés ezen alapra 3112 millió forintot szavazott meg, mely országos adó által fog behozatni, úgy azonban, hogy az állam is kötelezi magát, a legközelebbi 15 év lefolyása alatt ezen czél elérésére 912 milliót fordítani. Jóllehet ezen törvényjavaslat a kormány felhívása következtében tárgyaltatott, s a kormánybiztos és kormányzó passiv jelenléte mellett szavaztatott meg, mégis — mint a »Pester Lloyd« Lemberg és Krassó illetékes köreiből értesül — lehetséges, hogy e tartománygyűlés által megszavazott törvény legmagasabb szentesítést nyerni nem fog. Veszprém, decz. 1. [Ered. tud.] (Megyei közgyűlés.) Veszprém vármegye évnegyedes közgyűlése ma vette kezdetét a megyebizottsági tagok rendkívüli érdeklődése mellett. A gyűlést báró Fiáth Ferencz főispán nyitotta meg, de gyengélkedő lévén, a választások megejtése után helyét Véghely Dezső alispánnak engedte át. Egy jelentéktelen interpelláció után az üresedésben levő tiszti állomások betöltése következett. Megválasztottak III-ik aljegyzőnek Bélák Lajos, árvaszéki nyilvántartónak Dugovics István, pénztári könyvvivőnek Györöszkey György, közigazgatási gyakornokok mindnyájan egyhangúlag. A pápai járásba dr. Rechnitz Edét tiszteletbeli járási orvossá a főispán kinevezte. A közigazgatási bizottságban öt tag helye megüresedett s ezek helyett a legtöbb szavazatot nyert Kenessey Pongrácz, id. Purgly Sándor, Békássy Károly, Láng Lajos (orsz. képviselő) és Tóth Lajos megyebizottsági tagok választattak meg. — Kiegészittettett ezután közfelkiáltással az állandó választmány, igazoló-, bíráló-, statistiai, gazdasági-, számonkérő-, magánpénztárakra felügyelő- s állandó népnevelési választmányok. Ezután Véghely Dezső alispán kért szót és meleg hangú indítványára a közgyűlés kimondotta, hogy a vármegye magáévá teszi nagyérdemű szülöttje, a költő Ányos Pál emlékének megörökítése iránt támasztott eszmét s e czélból bizottságot küld ki, mely a kivitel módját megállapítani lesz hivatva. Nagy érdeklődés mutatkozott gróf Eszterházy Móricz és társainak indítványa a pápa-keszthelyi vasút kiépítése tárgyában. Az állandó választmány az indítvány értelmében azt hozta javaslatba, hogy a közmunka váltság egy részének átengedése által nyisson módot a törvényhatóság arra, hogy ezen életrevaló s jelentékeny jövővel kecsegtető vállalat kivitele elől még az utolsó akadályok is elháríttassanak, mert attól nemcsak egy jelentékeny vidék gazdasági felvirágzása, hanem az egész vármegye, sőt a Dunántúl nagy részének forgalma függ, mely különben rövid idő múlva egészen más irányba fog tereltetni. Nagy vita támadt erre, melyből még a személyeskedés sem hiányzott; végül az ellenzék szavazást kért, mely az ő vereségével végződött. E szerint a sokat emlegetett vasúti vállalat, melytől különösen Pápa város emelkedését várják, ha a kormány a köz-A tárgysorozatra még csak holnap kerül a sor. A NEMZET TÁRCZÁJA. Deczmber 2. ... 1 --i'-" 1 — 111 ■ ■ 11 A KIS KIRÁLYOK. Regény öt kötetben. Irta: JÓKAI KÓR. MÁSODIK KÖTET. 24 A Táltosok utóda. Ahogy a kocsik kigördültek az udvarról, a vármegye-gyűlésre elszálló hősökkel, rákövetkezett a sor az Emmácska leczke-órájára. Horházi Kajafás úr jelezté, hogy készen van. Ő tudniillik, mikor már mindenki felkelt az asztaltól, még akkor is ott szokott maradni, lelkiismeretbe vágó kötelességnek tartván egy csepp bort sem felejteni ott az eléje tett palacknak a fenekén, és semmi ételt, ami az asztalra fel van téve, megkóstolatlan nem hagyni. Megeszi az még a czukorangyalt is a tortája tetejéről, ami csak czifrának van ott: nem hiszi el, hogy az nem ennivaló, mérges. Mérgesebb ő! Gyönyörű egy példánya a kalugyernek! Rézveres pofa, aminek a közepén az orr, a két czimpájával éppen olyan hármas halmot képez, mint amilyen az ország czimerében van. A két szeme mindig tele könynyel, mintha folyton siratná a világ múlandóságát, felettük egész bozótja a sűrü szemöldöknek, mely előre hajlik, mintha megquadruplázta volna nála a természet a bajuszt. A szem szögleteiből napsugarakként futnak szét a ránczok, örök nevetésre álló kifejezést lopva a zord tekintet közé. Ajkai duzzadtak, de azokat csak olyankor látni, ha a bajuszát kétfelé törüli, mikor toastot mondani készül (»valamiképen őseink tettek, mikor dicső munka után nagy áldomást ittak« ezen kezdi rendesen) a szakálla hosszú gubanczokban hull le az övéig, felszedve ebéd közben minden kenyérmorzsát, szósz, sató, és kávé elcseppenéseit; a haja ezúttal hosszúra van eresztve a két válla körül; most már nem meri hármas kontyba fonni, amióta a püspök ráijesztett, hogy lenyiratja a haját, ha még ezt próbálja tenni. Pedig őseink is így viselték: a tuhutlan ősök, a pogányok. A keresztény királyok még törvényt is hoztak a hármas varkocs viselése ellen. Horkázi Kajafás pedig egyenesen a pogány magyar táltosoktól származtatja le az eredetét. »Horkáz!« Ez is ősnév. Ez valami esperes lehetett a táltos papok között. A milyen büszke Tanussy Decebal arra, hogy az ő ősapja hozta meg a vizet, földet és füvet Árpádnak Szvatopluktól, épen olyan sokat tart Horházi Kajafás arra, hogy viszont az ő üke áldozta meg a deési tűzhalmon a »Deus, Deus, Deus« istennek a legelső fehér csődört. Önkéntelen feltámad a kérdés, váljon a véletlen hozott-e össze ezen a helyen ilyen három szokatlan észjárású embert, mint Decebál, Vakandi és Horházi ? vagy hogy a rögeszme ragad egyik emberről a másikra ? vagy talán lehet valami rendszeres összeösszefüggés mindezen rendkívülinek látszó jelenségek között, mely egy közös czélnál összetalálkozik ? — Majd megfelel rá az idő. Hanem azért nem kell azt hinni, hogy Vakandi és Horházi jó barátok. De sőt gyűlölik egymást, ahogy csak két philolog-archeolog képes az ellenségeskedés superlativusát kifejteni. Ha valamelyik megérzi a másiknak a szagát egy házban, ahová belép, megfordul és kimegy. S ennek a megérzéséhez nem is kell valami mohikáni finom szagérzék. Könnyen megérthető. Vakandi a német, orosz, franczia, chinai tudósok nyomán jár, s az obi pusztán, a Volgán túl keresi a magyarok eredetét, szokásait, mindenféle dibdált népek között. Horházi úr pedig beleköt egyenesen a legfényesebb nemzetekbe, persákba, médusokba, assurokba. S neki nincs szüksége ócska kutforrásokra, azokat teremti ő maga. Mire való a divinázió ? Meg az összehasonlító nyelvészet ? De kutforrásai is vannak. Nyomtatott és írott könyvek. Egymásnak az állításaira aztán mind a ketten azt állítják, hogy az mind vakmerő hazugság. Még abban is nagy az összeütközés közöttük, hogy mind a ketten feltalálták az ősi humus betűket. Csakhogy mindenik más formát talált fel. Vakandi a kameni bábokon talált rúnák mintájára csupa egyenes vonalakból építi fel az egész hunseytha ábéczét, míg Horkázi a székelyhun alphabetnek csinál propagandát, mely már nem olyan alpári munka. Ez sokkal túlfangosabb. Ebben két egymással ellenlábas M betű képezi az U betűt, egy viszszafordított g az M-et, a H az R-et, a megfordított Q az L et, az egyes kereszt az I-t a kettős kereszt a Gy-t, így található az a gyergyószentmiklósi templom feliratán. Vakandi hivatkozik a maga nyílvesszőire, amik az ékszittyairást megörökíték . Horkázi ellenben leir egy barkóczafa botot, aminek a négy oldala a székelyhun írással van tüzes vassal beégetve. Horkázi azzal fenyegetőzik, hogyha megkaphatja azt az obi pusztán tekergő kumiszban megsavanyodott földtúró ürgét, a hátán fogja megmagyarázni az ősszattya botjával az igazi bunkást, míg Vakanditól kitelik, hogy beváltja azt az ígéretét, hogyha egy nyíllövésnyi távolban találkozhatik ezzel a hústorony hátfejű kalugyerrel, belelövi neki a hasába azt az ó tuhutlan-betűkkel ékes nyílvesszőt, felrajzolt tegezzel. S hogy szidják egymásnak az istenét! — Az egyiknek az istene a »Damasek«, a másiké a »Deus«. Mind a kettőről krónikák beszélnek. De hisz az egyik tót hangzású név, a másik meg latin. Van is mit szenvedni a két különböző istennek a két ellenkező táltosok részéről! Horházi tisztelendő a legszélsőbb szyttya chauvinistának adja ki magát, aki egy idegen szót ki nem enged osonni az ajkán s miután vannak ősidők óta bevett idegen szavak a magyarban, mint »ablak«, »kapu«, azokat a magyar városok neveivel helyettesíti: »Tedd be a czeglédet, nyisd ki a makót!« És ezt a törekvését még a kathedrai működésében sem felejti el. Ő tulajdonképen orosz keleti hitű pap volna, akiknél a liturgia oroszul meg görögül megy. Ő azt mind magyarul mondja. S miután azt hogy »Kyria eleison« még is csak meg kell tartani, hát azt ezen szavakkal ejti ki: »Kérje leiszom.« Hát még aztán minő praedicatiókat tart! A bibliai történeteket magyarázza. S kisüti belőle, hogy a pátriárkák mind magyarok voltak, sőt maga Jehova is magyar név, »Sehova.« Tudniillik »örökké elő«, a másik neve »Él«, az meg éppen ideillik. És végtére, hogy a régi magyar pogány vallás, meg az ős Mózes vallás tökéletesen egy dolog. Ábrahám volt a főtáltos. A legelső két, asszonytól született, ember pedig: Ápol és Kaján (Abel és Kain) magyar ősi módra végzi az áldozatot, az egyik húsfélét, a másik gabonát égetvén a tűzön, mely áldozati rítus máig is feltalálható az igaz magyaroknál: szalonnapiritás és kukoricza pattogatás mivoltában. Hát az ilyen eszeveszett beszédekért régen kolostorba dugták volna Kajafás uramat, ha az a sajátságos szerencsés körülmény nem védelmezné, hogy egy lélek sem jár a templomába, a mióta az a vén süket juhász meghalálozott, a ki mint utolsó óhitű hive a tűzhalmi keleti szertartásu ecclesiának, vasár,naponkint feljárt a tisztelendő úr praedicatióira, nagyokat aludni. Azóta üres az Árpádkori emlékezetes egyház, veres és fekete téglákból rakott tarka falaival. Ezzel nem akarjuk megbántani a mindenesetre ott maradott élő lelket, a diaconust, a kinek Fa functiók végett ott kell lenni a pap oldalánál. Ezt meg Ocsu Spiridionnak hívják. A milyen incarnatus pogány szittya a pap, épen olyan vad sarmata a diaconus, megtestesült russophil, úgy kerültek ezek ide össze, hogy sehol más nem állta ki őket senki. Utoljára összecsapták őket egy üresen maradó fárába, veszekedjenek egymással! Azt meg is teszik. Spiridion csak azért is oroszul meg görögül válaszol a magyarul tartott ének közé s belekiabál Kajafás praedicátiójába, mikor az már az angyalok lábára is sarkantyus csizmát kezd húzni, Spiridion meg lehúzza. »Az nem való! Tagadok azzat.« Mindig veszekedve jönnek ki a templomból, s mikor a templomajtót bezárták, még akkor megállnak a bolthajtás alatt, ott holmi czifra ákombákok vannak felvésve, a miket erős phantasiával betűknek is lehet nézni. Azokról aztán (szittya alfabet szerint) Kajafás úr leolvassa, hogy ezt a templomot még Géza fejedelem építette, míg Spiridion ugyanazokat az ó-görög alfabet segélyével kényszeríti Glád fejedelem szerzőségére vallani. (Folytatása következik.) BELFÖLD. Budapest, decz. 2. (A képviselőház ülésse.) A képviselőház holnap, szerdán, f. hó 3-án, d. e. 10 órakor illést tart. Tárgya: A budgetvita folytatása. Budapest, decz. 2. (Az antisemita párt pénzügyi politikája.) A »Magyar Állam« mai száma a következő — sok tekintetben jellemző és érdekes — megjegyzést közli: »Sajnáljuk, hogy az országgyűlési antisemita kör egyik vezérszónoka, Andreánszky Gábor báró úr megmaradt azon javaslata mellett, hogy az adómentes állampapírok súlyos adó alá vettessenek. Már előadtuk hat hét előtt, hogy ekkor sok katholikus alapítvány, illetőleg intézetek érzékenyen futlatnának, majdnem tönkre mennének.« KÜTLFÖLD. Budapest, decz. 2. (A cumberlandi herczeg trónkövetelése.) A müncheni »Alig. Ztg.« legújabb számában a következő fejtegetéseket olvassuk : »Ha a cumberlandi herczegnek a welf herczegségre vonatkozó öröklési követelései alaposak is, azért még távolról sem illeti őt a kis állam kormányzata. A braunschweigi alkotmány előzetesen teljesítendő feltételeket tűz ki ; nem épp oly határozottan, de nem kevésbbé kétségtelenül a német birodalom is. A herczeg okt. 18-iki pátense által ezen követelményeknek eleget igyekezett tenni, midőn azt ígérte, hogy a tartományi és birodalmi alkotmánynak megfelelően akar uralkodni s elődének még hivatalban talált minisztereit felszólította, hogy pátensét írják alá és tegyék közzé. Miután e kettő, az ellenjegyzés és a hivatalos közzététel nem történt meg, a herczeg a kormányhatalmat még nem vette kezébe. Hogy ebben akadályozva van, elismeri azáltal, hogy Braunschweigtől távol van. Berlinben nagy súlyt fektetnek arra, hogy Brauschweigban nem tűrnek hannoveri trónkövetelőt. Hogy Gmundenben ezen körülményt ignorálni igyekeznek, csak Ernő Ágost herczegnek válik kárára. Feladhatja-e a cumberlandi herczeg igényeit Hannoverre nézve ? Teheti-e ezt ottani párthívei ellenében ? Minden attól függ, hogy a két fél mennyire engedi érvényesülni a személyes érzelmeket, vagy tárgyilagos okokat. A welf-párt fellépése az 1866-iki események után megfogható. A welf-párt számereje megközelítőleg megállapítható a birodalmi képviselőválasztások eredményéből Hannover tartományban. 1871-ben 19 kerület közül 7-ben vitte keresztül jelöltjeit. A nemzeti szabadelvűek és a német birodalmi párt 11 kerületet foglaltak el. Meppen 1867 óta folytonosan Windthorstot választja. Az 1878.és 1881-iki választásokkor a welfek 10 kerületet foglaltak el.. Ma már 11 kerülettel bírnak. Hannover várost elvesztették, mert dr. Brüelt a szűkebb körű választásnál megbuktatták a socialdemocraták , de Celle és Lüneburg ezért kárpótlást nyújtottak. Helyileg tekintve e számok némi túlsúlyt mutatnak, de a birodalmi gyűlésen, Németország összképviselete körében a 11 welf, mint csoport kevéssé jön tekintetbe. Egynémely welf vezér, mint újabban Götz v. Olenhusen, kijelenték, hogy már többé nem gondolnak arra, miszerint a hannoveri királyság visszaállítását külföldi bonyodalmak segélyével erőszakolják ki Poroszországtól. Meg kellene ez emberektől tagadnunk az ítélőképességet, ha az 1870-ki tapasztalatok után kétségbe vonni akarnék nyilatkozataik őszinteségét. Csak törvényes uton akarnak a cumberlandi herczeg ügye mellett küzdeni. De meggondolták-e kellően, hogy ez által a porosz király és kormánya akarata ellenére, a porosz tartománygyűlés és a német birodalmi gyűlés határozatai és így a császár és a birodalom akarata ellenére cselekednek. Windthorst, ki őket bátorítja és a cumberlandi herczeget tanácsaival látja el, igen ügyes stratéga ugyan, de az ő sikereinek is megvan a határa. A hannoveri királyi családhoz való minden ragaszkodása mellett is, elsősorban ultramontán marad. Mint ilyen, Poroszország hatalmi eszközeit megcsonkítani s a particularismust Németországban nagyra növelni akarja: a római hierarchia ezzel ugyan sokat nem nyerne, de nem veti meg a legcsekélyebb előnyt sem. Még a welfek reménytelen ellenállása is kedvesebb a meppeni politikusnak, mint a kibékülés, mely a centrum hospitánsait elvonná. Vagy tán kikerülte volna e legitimisták figyelmét a körülmény, hogy jóllehet a centrum , a birodalmi gyűlés legszámosabb és legösszetartóbb töredékét képezi, Hannover ügyében soha sem lesz képes a birodalmi gyűlésben többséget összehozni ? A porosz conservativekre, a Poroszországon belüli és kívüli liberálisokra e tekintetben soha sem számíthat a centrum, mert bár különböző okokból, de feltétlenül fenntartják az 1866-iki porosz annexiót. Ha a szövetségtanács egyes tagjai tán kedvezően gondolkoznának is Hannover restaurátiója iránt, soha sem fogják tanácsosnak tartani, megingatni akarni azon alkotmányt, szágnak engedte líi!!rAe§/J8I? _sM^szavazatait Poroszorelégséges arra, hogy minden alkotmányraldozata visszautasítson, Irits pedig Poroszország 17 szavazat felett rendelkezik. Miután igy állnak a dolgokból tennék az illetők, ha emlékeznének Vilmos porosz királynak 1866. aug. 17-én kimondott »visszavonhatlak szavára, valamint azon szavakra, melyeket 18 év előtt Münchhausen mondott ki: »Higgadtság és belenyugvás a megváltozhatlanba«. — V. György azáltal tette tönkre magát, hogy a német császárral szemben, kit a nemzeti egységet és hatalmat követelő közvélemény kapott vállaira, oroszlán Henriket akarta játszani. Fia, a cumberlandi herczeg számára, ha atyjától csak a büszkeséget és hajlíthatlanságot örökölte, nincs más analógia a történelemben, mint III. Stuart Jakabé, szemben az angol trónra meghívott Hannover-házzal. Braunschweigot Windthorst és Brüel f. hó 27-én ismét elhagyták. Az előző napon azonban Windthorst a cumberlandi herczeg nevében kijelentette, hogy örökségi részét át fogja venni.Még eddigelé azonban a herczeg nem tett lépéseket, elődjének magánvagyonára vonatkozólag, bár valószínűnek látszik, hogy a birtokbavétellel hivatalos installátiójáig várni nem fog. Kniep pénzügyi tanácsos állítólag az elhalt herczegnek a braunschweigi udvari takarékpénztárban elhelyezett 8,9 millió márk értékű vagyonát is magával vitte Gmundenbe. Az örökség mennyiségével különben még nincsenek tisztában, miután részletes leltár még nincs. Windthorst és Brüel tegnap megtekintették Richmond várát Braunschweig mellett, továbbá a székesegyházat és a sírboltot, hogy az örökség felől legalább némileg tájékozva legyenek. Mindenfelé nagy a kíváncsiság, várjon a cumberlandi herczeg igényeit a végsőkig ki fogja terjeszteni. A párisi »Gazette Diplomatique« ez ügyre vonatkozólag a következőket mondja: »úgy látszik, hogy a berlini angol nagykövetség Victoria királynő parancsára, összeköttetésbe lépett Windthorsttal.« S ebből elsősorban is arra vél következtetni, hogy Bismarck herczeg ezentúl a herczegséget a politikai indokok szerint fogja kormányoztatni; és másodsorban, hogy az örökség, mely körülbelül 14 millió frtot tesz ki, mindenestől a Cumberland herczegre száll, mit Bismarck herczeg nem fog akarni elismerni. Végül összeköttetésbe hozza az egész örökösödést a hollandi trónörökösödéssel, mely Nagybrittaniát a legbensőbben érdekli. Mi azt hiszszük, hogy az angol diplomáciának nagyobb gondjai is vannak,mint hogy ily csekély dolog miatt összezörténjen Bismarck herczeggel. A hollandi trónörökösödést illetőleg pedig Bismarck herczeg kijelentette, hogy ez oly kérdés, mely egyedül csak a hollandokat érdekli. Konstantinápoly, nov. 27. (A porta és a csapatok zsoldja.) Mindenfelé nagy megelégedéssel fogadták azt a hírt, hogy a porta elrendelte, hogy ezentúl a csapatok zsoldja minden hónapban pontosan kifizettessék. Ezen intézkedést úgy tekintik, mint újabb lépését Törökországnak ama czél felé, hogy intézményeit a művelt államokéihoz hasonlóan szervezze; aligha tévedünk, ha a porta említett határozatát összefüggésbe hozzuk azon engedetlenségekkel, melyek utóbbi időben fordultak elő, különösen a macedóniai helyőrségeknél. Már most csak az a kérdés, vájjon a török pénzügyminiszter képes lesz-e a szükséges összegeket a fizetési helyekre havonként pontosan eljuttatni, mert az kétségtelen, hogy az az egy millió forintnyi kölcsön, melyet e czélra az ottomán banktól vettek föl, rövid idő alatt elfogy. Bármily elismeréssel vannak is a porta jó szándéka iránt, mégis attól tartanak, hogy e legújabb határozat is