Nemzet, 1885. november (4. évfolyam, 1137-1166. szám)
1885-11-01 / 1137. szám
BELPOL 30. Budapest, okt. 31. (Előmunkálati engedélyek.) A közmunka és közlekedésügyi miniszter gr. Pejachevich Jánosnak előmunkálati engedélyt adott a Zentától Horgosig tervezett vonalra, a Zentától Obecséig tervezett vonal előmunkálati engedélyét egy évre meghosszabbította. A Hugyel Béla és társainak a Budapest rudastérről Nagy-Tétényig vezetendő közúti vaspályára adott előmunkálati engedély egy fél évvel meghosszabbittatott. A de le gatiók. Bécs, okt. 31. A magyar delegatió a szünetek után november hó 6-ikán tartja első nyilvános ülését. A nyilvános ülés után az egyesült négyes albizottság tart ülést Bosznia és Herczegovina költségvetése tárgyában. Bécs, okt. 31. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága, ma délelőtt Erdődy István gr. elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a tengerészeti költségvetést és azt a póthitelekkel együtt, rövid vita után, minden törlés nélkül változatlanul elfogadta. Bethlen Ödön gróf előadó megtévőn előterjesztését, Andaházy Pál aggályának adott kifejezést a mutatkozó költségtöbblet tekintetében, a mennyiben a szükséglet a torpedóhajókra is évrőlévre növekszik. Steineck altengernagy, tengerészeti főparancsnok megnyugtató" felvilágosításai után a bizottság a költségvetést átalánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál szintén csak a szükségtöbblet tekintetében merültek fel némi észrevételek, nevezetesen a személyzeti létszám szaporítására előirányzott 32,040 frtnyi többletet illetőleg. Az alantas főtisztek fentartási pótléka 43,000 frttal szintén elfogadtatott csekély vita után. A polgári és katonai tengerészeti mesterek és munkások, valamint a teherhordók illetményei czímén mutatkozó 56,978 frtnyi, s az »Erzherzog Ferdinand Max« és egy másodosztályú czirkáló hajó építésére előirányzott 126,090 frtnyi többlet is elfogadtatott. A rendkívüli szükségletnél a »Kronprinz Erzherzog Rudolf« nevű csatahajónál 226,500 írttal s a »Leopold« másodosztályú czirkáló hajónál 158,000 írttal kimutatott több szükséglet többek felszólalása után szintén elfogadtatván, az ülés véget ért. A jövő ülés, melyen a jelentés fog hitelesíttetni, csütörtökön délután 4 órára tűzetett ki. Bécs, okt. 31. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délelőtt tartott ülésében a hadsereg területi elhelyezése tárgyában kiküldött szűkebb bizottság terjesztette elő jelentését. E szerint a hadtestrendszer területszerű elhelyezése a megállapított új szervezés alapján a múlt év óta ismét haladást tett nevezetesen a monarchia területén levő 14. hadtest, valamint a megszállott tartományok területén levő 15-ik hadtest normális szervezete és elhelyezésének tényleges létesítése folyton halad. A megszállott területeken levő zászlóaljak száma ezúttal nem csökkentetett ugyan, de a zászlóaljak létszáma kevesbíztetvén, most mintegy 900 emberrel kevesebb van a megszállott területeken, mint volt a múlt évben. A tartalékosok hazabocsátása tárgyában a múlt években tett ígéretek valósíttattak, úgy hogy a folyó év végével minden csapattól haza bocsáttatnak a tartalékosok. Azon csapattestek közül, melyek a végleges területi elhelyezés szerint Magyarországon fognak állomásozni, a magyar korona országainak területére a jelen év folyamán áthelyeztetett újabban 3 gyalogzászlóalj. A tábori tüzérségnél történt intézkedések megfelelnek az ezen fegyvernem újraszervezése czéljából a múlt évben a bizottság elé terjesztett tervezetnek és mindazon tüzércsapatok, melyek Magyarországon lesznek elhelyezendők, tényleg már itt is vannak, kivéve a 13. számú tüzérezredet, melynek számára Horvátországban a kellő elhelyezést még eddig nem sikerült biztosítani. A magyar csapatok közül a megszállott területeken maradt elhelyezve 19 gyalog- és vadászzászlóalj. Ebből 13 a végleges szervezés szerint a 15. hadtestnél marad beosztva, 6 azonban csak ideiglenesen van ott elhelyezve. A 188 magyar gyalogzászlóalj közül a magyar korona területén van elhelyezve 145, Ausztriában 24, a megszállott tartományokban 17, kettő pedig ideiglen Dalmácziában. A 8 vadászzászlóalj közül a szervezés szerint állandóan Magyarországon lesz elhelyezve 7, a lajthántúli tartományokban 1, ami annyiban van keresztülvive, hogy Magyarországon tényleg el van helyezve 5, kettő pedig a megszállott tartományokban van ideiglen. Az előterjesztett adatok szerint a gyalogság elhelyezése (a megszállott területeken ideiglenesen elhelyezett hat zászlóalj kivételével) a végleges szervezés szerint teljesen keresztülvitetett. A 18 magyar lovassági ezredből a szervezésnek megfelelően Magyarországon 15 van elhelyezve; 3 a lajthántúli tartományokban marad, mit annak szükségessége indokol, hogy minden hadtestnél a különböző lovassági fegyvernemek mindegyike képviselve legyen. Magyarországon azonban a magyar ezredeken kívül viszont három galicziai és bukovinai lovasezred van elhelyezve s ezek ma már az egyedüli nem magyar csapatok, melyek a magyar korona területén vannak. A tüzérségből a szervezés szerint 6 ezred és 12 önálló ütegosztály tartozik a Magyarországon elhelyezett hadtestekhez. Jelenleg 78 üteg van a magyar korona országai területén. Egy tüzérezred csupán azért nincs rendeltetése helyén Horvátországban, mert még nem állíttattak elő a szükséges térhelyek. A vártüzérség, a műszaki és utászcsapatok elhelyezése ugyanaz, mint a múlt évben. A tábori tüzérség újraszervezése következtében a magyar korona országai területén eszközölt áthelyezések legnagyobbrészt minden akadály nélkül mentek végbe. Ezen adatokból az albizottság azon meggyőződésre jutott, hogy a területi elhelyezés keresztülvitelében a múlt esztendőhöz képest is haladás észlelhető és a közös hadsereg az egész monarchiában és nevezetesen a magyar korona országaiban már ma is akként van elhelyezve, hogy harczképességét mozgósítás esetén sokkal gyorsabban és hatályosabban képes kifejteni, mint a régibb rendszer mellett lehetséges volt. A gyalogság elhelyezése teljesen keresztül van vive és a többi csapatok végleges elhelyezése is kivált csak a laktanyai építkezésektől és a megszállott területek viszonyainak rendezésétől függ. Az albizottság egyébiránt föntartotta múlt évi határozatát, mely szerint utasíttatik a hadügyminiszter, hogy e tárgyban teendő intézkedéseiről a jövő országos bizottságnak jelentést tegyen. Bécs, okt. 31. A magyar delegáció hadügyi albizottságában a területi elhelyezés ügyében kiküldött bizottság jelentése tudomásul vétetvén, kapcsolatban ezzel Beöthy Ákos kérdi, hogy a hadseregben tényleg hány magyar tiszt van ? Bra n d t-R ed t gr. hadügyminiszter előadja, hogy az arány folyton javul és örvendetesen szaporodik a magyar tisztek száma, bár nem oly mérvben, mint óhajtandó volna. Lényeges javulást remél azon körülményből, hogy Magyarországon a német nyelv tanítására gond fordíttatik a középiskolákban. Rakovszky ez utóbb említett körülménynyel szemben kiemeli a hadügyi kormányzatnak is azon kötelességét, hogy viszont a katonai tanintézetekben a német nyelv nem tudása a felvétel akadályául ne tekintessék. Bylandt-Reidt gr. hadügyminiszter kijelenti, hogy az irányban is javul a helyzet fokozatosan és maga részéről igyekszik lehetőleg könnyűvé +■—a nem német nyelvű ifjaknak is feleretet. Ezután a rendkívüli költségvetés tárgyalása vétetvén elő az első czim 1. és 2. tételei rövid tárgyalás után elfogadtattak. A második czim 1. tételénél (a kézi fegyverek tartalék készlete) az előadó, továbbá Andrássy Aladár gr., Szalay Ödön, Beöthy Ákos, Hegedűs Sándor stb. által felvetett kérdések következtében Brandt-Reidt gr. hadügyminiszter részletes előterjesztést tesz a tartalékkészlet mibenlétéről és az erre megszavazott összegek hovafordításáról, mely előterjesztést a bizottság kielégítőnek találva, az 500.000 frtot megszavazta. Hasonlólag megszavaztatott e czim többi tétele is; a harmadik czim szintén megszavaztatott. A negyedik czim, mely a szabályzatok és utasítások nyomtatására évek óta évenkénti 20.000 írttal van előirányozva, Wahrmann és Széll Kálmán felszólalása és indítványára elfogadtatott ugyan, de azon hozzáadással, hogy a jövőben azon nyomtatványok, melyeknek kiadása normálisan előforduló szükségletet képez, a rendes költségvetésben leljenek fedezetet. Az ötödik és hatodik czim lényeges észrevétel nélkül elfogadtatott. Szintúgy elfogadtatott a hetedik czim első hat tétele is. Az 5-ik és 6-ik tétel (lembergi laktanyák fedélzetének átalakítása) ellenzésre találtak. Prileszky ugyanis hivatkozva arra, hogy a múlt esztendőben a rendes költségvetésben az épületek fentartási költségeinek czime háromszázezer írttal emeltetett és hogy minden fentartási és javítási költség a rendes költségvetés 16. cziméből fedezendő, ezen két tétel törlését indítványozza. Az építkezések szükségét elismeri, azoknak megtételét nem kifogásolja, de azt kívánja, hogy azok a rendes költségvetés megfelelő összegében nyerjenek kifejezést. Hasonló értelemben nyilatkoznak Wahrmann, Ivánka, Hegedűs stb., míg a hadügyminiszter ezen összegek fentartását kéri, minthogy azokat a rendes költségvetésben előirányzott összegből nem fedezhetné, vagy ha igen, úgy számos más, igen fontos építkezést volna kénytelen elhanyagolni és nevezetesen a legénységnek egészséges elhelyezését célzó intézkedéseket elmulasztani. A kérdéses laktanyákban is, ha a szükséges átalakításokat nem eszközli, kénytelen volna a csapatokat magánelhelyezésben szállásolni el, és hogy ez egészségügyi szempontból is mit jelent, erre nézve statistikai példákat hoz fel. Ezen példák közül a legpregnánsabb az, hogy a 11. számú dragonyos-ezred, mely magánosoknál volt elszállásolva, július hóban 106 beteget számlált, a 12. számú dragonyos-ezred pedig állandó elhelyezés mellett csak tizenhatot. Azt, hogy a szükséges pótkiadásokat zárszámadásilag igazolja, alkotmányos szempontból sem tartaná helyesnek, minthogy kötelességének tartja, csupán arra fordítani az engedélyezett hiteleket, amire azok megszavaztattak. A vita berekesztetvén, a bizottság szavazás útján elfogadja az előadónak azon indítványát, hogy az összeget rendkívüli költségvetésben megszavazza, de csupán azon indokból, mert a részletekből meggyőződött arról, hogy nem egyszerű javítási és fentartási költségekről, hanem új építkezéseknek megfelelő teljes átalakításról van szó. A költségvetés többi tételei kisebb-nagyobb tanácskozás után szintén elfogadtattak. Az erődítéseknél Rudnyánszky József b. kérdést intézett Erdély megerősítését illetőleg. A hadügyminiszter részletes előterjesztést tett az e tekintetben eddig történtekről. Ugyancsak elfogadtatott a közös hadügyminisztérium által kért póthitel. Ezzel a hadügyi albizottság teendőjét befejezte s a jelentés hitelesítése végett nov. 5-én délelőtt 11 órakor fog ülést tartani. E jelentés a 6-án délelőtt 10 órakor tartandó összes ülésen be fog adatni és e nyilvános ülés után a négyes egyesült albizottság fogja tárgyalni a megszállott területeken levő csapatok szükségletét. Bécs, okt. 31. A külügyi albizottság ma d. u. 2 órakor tartott ülését Zichy gróf azzal a kijelentéssel nyitotta meg, hogy miként ily alkalommal rendesen lenni szokott, a miniszter által teendő közlések bizalmasaknak tekintendők. Az ülésen jelen vannak a közös miniszterek, továbbá Tisza Kálmán miniszterelnök és Orczy, Szapáry és Kemény miniszterek. Keglevich István gr. visszásnak tartja a külügyi albizottság által követett tárgyalási módot, hogy előbb megszavazzuk a költségvetést és azután teszünk kérdéseket a külpolitikai helyzetről, de azt is a saját nézetünk elmondása nélkül. Czélszerűbb volna, ha a külügyminiszter mindenekelőtt exposét adna s ezután az exposéhoz hozzászólva, saját nézeteinket előadnánk, esetleg kérdéseket intéznék s azután tárgyalnék a költségvetést. Ezt azonban ő nem úgy kívánja értelmeztetni, mintha az ellen kívánna szólni, hogy most kérdések tétetnek, hanem ezt csak a jövőre nézve tartja megfontolandónak. Csernátony is jobbnak vélné, hogy előbb exposé adassék és azután tétetnének fel a kérdések, feltéve, hogy valami tekintetben hézag mutatkoznék az expozéban. Andrássy Gyula úr. arra utal, hogy az albizottság tanácskozásainak kétféle célja van; az egyik az, hogy a bizottság magának felvilágosításokat szerezzen a külügyi helyzetről, a másik pedig az, hogy ő adjon a miniszternek felvilágosításokat arra nézve, hogy mily irányban kell politikáját vezetnie a czélból, hogy az országnak támogatására, esetleg áldozatkészségére is számíthasson. Eddig szokásban volt kérdéseket tenni, ő nem tett; nem azért, mintha többet tudna másoknál, hanem azért, mert ilyen után a viszonyok fel nem deríthetők, minthogy ez éppen annyi, mint ha valaki egy nagy keretű képet apró gyertyákkal akarna megvilágítani. Az eredmény csak az, hogy jobban látja, mennyi az, ami még sötétségben marad. De azért nem mondja, hogy mások se tegyenek kérdést, hanem ezzel csak a maga álláspontját akarja jelezni, nem is azért mondja ezeket, mintha nem bíznék a miniszter őszinteségében, hanem azért, mert felvilágosítást csakis az ő nyilatkozatai nyújthatnak, de annak megítélése, hogy meddig mehet nyilatkozataiban, a miniszterre tartozik, s másfelől szükséges, hogy nyugodt lehessen az iránt, miszerint, amit itt bizalmasan előterjeszt, az ezen körben meg is marad. Kánoky gr. külügyminiszter megjegyzi, hogy ő helyesnek tartja ugyan Keglevich gr. nézetét és nevezetesen az utolsó években az a praxis nőtte ki magát, hogy minél fogósabb kérdéseket tettek, de nem volna kívánatos, hogy épen a jelen válságos helyzetben eltérés történjék, mert ez félreértésekre adhatna alkalmat. Szilágyi Dezső: Ha a külügyminiszter előbb akarja az exposét adni, a delegáció csak köszönettel fogadhatja, de azt, hogy mit kelljen érteni fogas kérdések alatt, nem tudja. A delegatió praecis kérdéseket tesz, mert ezekre praecis feleletet is kíván. Ha fogasak a kérdések, a miniszternek mindenesetre hatalmában áll a feleletet megtagadni. Kánoky gr. külügyminiszter kijelenti, hogy kész a lehetőség szerint felelni s áttér az egyes kérdésekre. Következnek a kérdések, amelyek igy szólnak: .um nagyrokrodalmia uralkodójának egymáshoz való szoros és bizalomteljes viszonya mellett, a monarchiának Németországhoz, tehát nemcsak e két monarchia uralkodóinak, hanem magának a két államnak egymáshoz való viszonya most is a maga teljes épségében fennáll s ennélfogva most is sarkkövét képezi-e mint két évvel ezelőtt? Fálk Miksa I. kérdése : A külügyi albizottság múlt évi jelentése szerint a közös kormány politikája egyfelől a béke fentartására, másfelől pedig arra van irányozva, hogy a béke megzavartatásának esetén monarchiánk ne legyen kizárólag saját erejére utalva, továbbá kimondatott, hogy ezen politikánakalapját Németországgal való szoros baráti viszonyunk képezi. Végre azt is kijelentette a külügyminiszter úr, hogy Skierniewice után is e viszony köztünk és Németország közt sem alakjára, sem tartalmára és így sem erkölcsi értékére, sem gyakorlati horderejére nézve semmi változást nem szenvedett. Miután azonban azon beszédben, melylyel ő felsége a delegációk ez idei ülésszakát megnyitotta, a három hatalmasság — Ausztria-Magyarország, Német- és Oroszország — közti »szoros és bizalomteljes viszony«-ról van szó, kérdem : vájjon Oroszországgal léteznek-e ugyanoly megállapodások, mint amelyek Németország közt és köztünk a kölcsönös jogok és kötelezettségek körét megszabják, úgy, hogy köztünk és Oroszország közt a viszony ugyanaz, mely köztünk és Németország közt fennáll és a külügyminiszter úr tavalyi nyilatkozata szerint a jövőre is teljesen biztosítva van ? Falk Miksa II. kérdése: A) Igaz-e, hogy a portának a conferentiára vonatkozó javaslatában kiköttetett, miszerint e conferentiának kizárólag Kelet-Rumélia ügyére kell szorítkoznia ? És a külügyminiszter ily szűk keretben véli-e tarthatóknak amaz értekezlet tanácskozásait, úgy, hogy ott Kelet-Rumélián kívül más Balkán-állam ügye szóba sem jöhetne ? B) Miután a conferentiának nem lehet czélja azon magától érthető dolgot proklamálni, hogy a szerződéseket meg kell tartani, miután továbbá azon esetre, ha a bolgárok és rumélióták önként hajlandók visszatérni a szerződési alapra, értekezleti határozatokra egyátalán nincs szükség: ez értekezletnek csak úgy van czélja és értelme, ha ott megállapíttatik azon eljárás, mely követendő leszen, ha a szerződés megszegői nem hajlandók egyszerűen, föltétlenül és minden változtatás nélkül helyreállítani a status quot, — nem kérdem, mit szándékoznak tenni a hatalmak, csak azt kérdem: van-e köztük egyetértés arra nézve, amit határozataik érvényesítése végett tenni kellene ? Falk Miksa III. kérdése: Mily stádiumban van a Törökországgal megújítandó tarifaszerződés ügye ? Ugyanezt kérdem a Görögországgal kötendő kereskedelmi szerződésre nézve, melyre — a külügyminiszter úr múlt évi nyilatkozata szerint — már tavaly »minden előmunkálat meg volt téve.« Gáli József kérdése: A mezőgazdasági termények és marhák vámja Németországban az idén rendkívüli magas tételre emeltetvén, miáltal mezőgazdasági érdekeink felette suttatnak, kérdem a külügyminiszter urat: történt-e ez ügyben a német birodalmi kormánynál diplomatiai lépés és van-e kilátás a helyzet oly fordulatára, mely Németországgal szemben nemzetgazdasági érdekeinkre nézve kedvezőbb viszony létesítését lehetővé teszi? Szilágyi Dezső kérdései: 1. A királyi megnyitó beszéd monarchiánknak a két császári nagyhatalomhoz való viszonyáról egy és ugyanazon módon emlékezvén meg, kérdem: váljon a Németországhoz való különleges viszony, mely az eddigi hivatalos nyilatkozatok szerint külpolitikánk alapját képezi, fennáll-e még változatlanul, vagy fel van olvadva azon »szoros és bizalomteljes viszony«ba, melyben a két északi nagyhatalomhoz állunk ? 2. Létetett-e monarchiánk kormánya vagy a nagyhatalmak valamelyike részéről oly hivatalos nyilatkozat vagy propositió, hogy Kelet-Ruméliának Bulgáriával tényleg végrehajtott egyesülése egy vagy más alakban elismertessék és ezzel kapcsolatban a megzavart hatalmi egyensúly helyreállítása szempontjából Szerbiának területi compensatio adassék, és miként jön az ily irányú politika a nagyhatalmak részéről fogadva ? 3. Biztosítva van-e a nagyhatalmak egyetértése a status quo ante helyreállítása iránt, vagy egyikmásik nagyhatalom bizonyos reservátákkal fogadta el ezt az alapot ? És mik ezen reserváták? Kiterjed-e az egyetértés arra is, hogy miként hajtassék végre a status quo ante helyreállítása, ha az ottani népek önként nem alkalmazkodnak ? 4. A conferentia alapjául elfogadott status quo ante alatt a berlini szerződésnek teljesen megfelelő állapot helyreállítása értetik-e ? 5. Való-e, hogy monarchiánk kormánya Szerbiának kijelentette, hogy ha a conferentia befejeztéig occupationális lépéseket tesz, a szerb érdekeket és igényeket támogatni nem fogja? Vagy hivatalos hatást gyakorolt-e Szerbiára az occupationális lépésektől való tartózkodás értelmében ? Apponyi Albert gr. kérdései: 1. Teljes egyetértés létezik-e monarchiánk, Németország és Oroszország közt a keletruméliai kérdés megoldásának módjára nézve? A status quo ante helyreállítása képezi-e ezen hatalmak álláspontját, és ha igen, kiterjed-e egyetértésük arra a megoldásra is, melyet találni kellene, ha bármely okból ez a czél nem volna elérhető ? 2. El van-e tökélve külügyi hivatalunk arra, hogy Szerbia érdekeit minden körülmények közt megóvja ? és ebben is számíthat-e a két szövetséges hatalom támogatására? 3. Minthogy a magyar miniszterelnök által f. é. október 3-án a magyar képviselőházban tett nyilatkozatból az tűnik ki, hogy abban az időben nem a status quo ante helyreállítása, hanem a Balkán-államok hatalmi egyensúlyának fentartása képezte külügyi hivatalunk felfogásában a domináló szempontot, fölmerül az a kérdés, hogy — föltéve, hogy ma tényleg a status quo ante helyreállítása képezi programmját — minő körülmények idézték elő az álláspont ezen módosulását ? 4. Minő álláspontot foglalt el monarchiánk a Szerbiában történt mozgósítással szemben? Igaz-e, hogy a hatalmasságok részéről lépések történtek oly irányban, hogy Szerbia önálló actiótól visszatartassék, és részt vett-e monarchiánk ezen lépésekben? Különösen pedig igaz-e az, hogy Törökország Belgrádban kijelentette, hogy a bolgár határ átlépését török terület megsértésének tekinti és hogy ez a kijelentés a többi hatalmasságoknak — tehát monarchiánknak is— hozzájárulásával történt? Kánoky gr. külügyminiszter a következő válaszokat adta a hozzá intézett kérdésekre: Szilágyi bizottsági tag, hivatkozva ő felsége beszédére, különbséget talál abban, hogy viszonyaink Német- és Oroszhonhoz hogyan volt jellemezve a múlt évben és ez alkalommal. A miniszter felolvassa mindkét szöveget és ilyen különbséget nem constatálhat. „, a monarchia viszonyában Oroszországhoz a múlt év óta semmi változás sem történt. Nem is volna indokolható, hogy honnan és miért eredt volna ily változás Németországhoz való viszonyunkban, minthogy azóta semmi sem történt, mint a találkozás Kremsierben és a balkáni események. Változásra e részben egyik sem adhatta a legcsekélyebb okot sem. Egyátalán aggályosnak látja a miniszter, ha 12 hónapról 12 hónapra mindig újra felvettetik a kérdés ezen viszony iránt. Előbbi nyilatkozatai a múlt években elég határozottak és szabatosak voltak arra, hogy látni lehetett, miszerint e viszony nem máról holnapra áll fenn, hanem oly alapokon nyugszik, melyek ily incidensek által meg nem ingathatók, sőt minél komolyabb idők jönnek, annál kevésbé van helye a szövetség szilárdságában való kételynek, miután mindnyájan tudjuk, hogy mily teljességgel számíthat Németország és a monarchia egymásnak megbízhatóságára. Ezekben meg van adva a válasz Szilágyi kérdésére, valamint azon kérdések egy részére is, melyeket az előadó formulázott e tárgyban. Ami az Oroszországra vonatkozó speciális kérdéseket illeti, köztünk és Oroszország közt más, mint a nemzetközi átalános szerződések, nem léteznek. A fennálló jó viszonyok ugyanazok, mint ahogyan őket miniszter már a múlt évben részletesen jellemezte. A miniszter idézi az illető nyilatkozatot és hozzáteszi, hogy a viszony ma is egészen ugyanaz mint akkor. Végre ismétli a miniszter Bausznern interpellátiójára, hogy Németországhoz való viszonyunkban semmi változás nem történt. Kálnoky gróf ezután Szilágyinak második kérdésére válaszol és megjegyzi, hogy Bulgária és Kelet-Rumélia tényleg végrehajtott egyesüléséről nem lehet szó. Bolgár csapatok állnak Ruméliában, önkénytesek bizonyos száma vonult oda, de szerves kapcsolat eddig nem létesült. Elismerése a befejezett ténynek, amennyiben ilyenről szó lehet, semmiféle oldalról sem történt, sőt kilátásba sem vétetett. Minélfogva ily értelemben hivatalos nyilatkozatot egy hatalom sem tett. Miután ehhez képest az egész helyzet még eldönthetlen, hiányzik az előfeltétel arra, hogy más államok területi compensatiót követeljenek. Hivatalos lépés ez irányban, minthogy hiányzik rá az alap, eddig nem létetett. Szilágyi harmadik kérdésére általában megjegyzi a miniszter, hogy szemben azon körülménynyel, hogy a conferentia összeülése csütörtökön van, nincs azon helyzetben, hogy a kérdésekre válaszoljon, melyek magára a conferentián teendő indítványokra, az általunk, vagy más hatalmak által ott elfoglalandó állásra, vagy az eszközökre vonatkoznak, melyeket a conferentia czéljainak biztosítására bizonyos körülmények közt alkalmazni szándékozik. Reméli, hogy az albizottság egyetért vele abban, ha az ilyen kérdésekre való választ a jelen pillanatban az állam érdekében nem tartja lehetőnek. (Helyeslés.) Az előadó kérdéseinek másodika nagyrészt ugyan e térre tartozik. Ami azonban a conferentia működésének korlátozását a keletrumeliai kérdésre illeti az csakugyan benfoglaltatik a portának azon köriratában, melylyel a conferentiát javaslatba hozza. (A miniszter felolvassa az illető sürgönyt). A meghívást mi és a többi hatalmak ezen értelemben" fogadtuk el. Szilágyi negyedik kérdését illetőleg megjegyzi a miniszter, hogy a status quo ante jelenti az előbbi állapotnak helyreállítását a berlini szerződés értelmében és egész lényegében és azt ily értelemben fogjuk fel. Ami az ötödik kérdést illeti nincs tudomása arról, hogy valahol állították volna mintha mi oly értelemben intéztünk volna Szerbiához valamely felhívást, hogy nem fogjuk érdekeit védeni, ha a conferentia befejezte előtt lépéseket tenne az occupatióra. Ezt csakugyan nem is tettük, mert Szerbia függetlenségét mindig elismertük és tiszteltük a szerb királynak mint souverainnek azon jogát, hogy békét és háborút csinálhat országára nézve. Szerbiához a barát és jóakaró szomszéd viszonyában állunk, aki a körülményekhez képest jó tanácscsal is szolgál. Szolgáltunk ilyenekkel a legjobb tudomás és szándék szerint, de nem igényelhettünk döntő befolyást elhatározásainak szabadságára. Szilágyinak ama közbevetett kérdésére, hogy mily irányúak voltak tanácsaink, megjegyzi Kálnoky gróf, hogy ugyanolyan irányúak a minők voltak egy másik hasonló helyzetben lévő szintén független állammal Görögországgal szemben, ahol ama nagy katonai készülődések alkalmából szintén komoly figyelmeztetések történtek, de ezek csak mérsékletre és óvatosságra való intések voltak, valamint utalás ama veszélyekre, melyeknek az ország harczias eljárás által magát kitenné. Itt a miniszter Apponyi grófnak második és negyedik kérdésére tér át, melyek szintén Szerbiára vonatkoznak. Megjegyzi, hogy mindig aggályos dolog idegen érdekeknek minden körülmény közti megóvásáról beszélni, kivált midőn egy nagyhatalomnak egy kisebb államhoz való viszonyáról van szó. Hal a miniszter ily kérdésre azt akarná válaszolni, hogy mi Szerbia érdekeit minden körülmény között megszándékozunk óvni, ez annyit tenne, mint menlevelet adni mindenféle vállalatra és magunkat függőségbe hozni a kisebb állam politikájától, melynek aztán minden tekintetben engednünk kellene: ez fordított viszony volna, melybe mi nagyhatalmi állásunk mellett és nemcsak saját érdekeink, hanem más nagyhatalmakhoz való viszonyaink fontosságánál fogva semmiképen sem mehetnénk bele. Ifjú állam mint Szerbia, mely még teljes fejlődésben van, természetesen nem nyújthatja mindenkor elegendő biztosítékait annak, hogy politikája nem az impulzust, hanem az érett megfontolást követi, minek folytán az ilyen viszony nagyhatalomra nézve igen aggályossá válhatnék. Ami már most gróf Apponyinak a negyedik pontban érintett azon kérdését illeti, hogy minő állást foglalunk el Szerbia mozgósításához, erre nagyon egyszerűen válaszolok. Valamelyik napon azon távirati hírt vettük, hogy a szerb minisztertanács egyetlen ülá.'ü LogoSnasai, navaiuzti cj. csyeven üleseben Az elhatározott rendszabály azonnal foganatba is vétetett, de annyit kötelesek voltunk megmondani Szerbiának, hogy ha saját eltökéléséből, kezd actiót, ezt természetesen a son propre risque et peril teszi. Nem volt szabad bizonytalanságban hagynunk az iránt, hogy a szomszéd országba való fegyveres belépés békeszegést és a szerződések megsértését involválja. Vajjon a porta hivatalosan kijelentette-e Belgrádban, hogy a szerbek bevonulását Bulgáriába az ő saját területe megsértésének tekinti-e, arról a miniszter nem bír tudomással, de az iránt kétség nem foroghat fenn, hogy Bulgária az ottomán birodalomhoz tartozónak tekintendő. A miniszter ezután áttér Apponyi gr. kérdéseire és hivatkozik mindenekelőtt azon nyilatkozatokra, melyeket az előbbi években tett és melyek szerint egyetértésben Német és Oroszországgal a törvényes rendnek és a szerződések által megállapított status quo fentartására törekszik. Ezen pontból fejtegette a delegátiók helyeslése mellett a skierniewiczei találkozás becsét és jelentőségét, felolvassa akkori nyilatkozatait, melyekből kiderül, hogy csak következetesen cselekszünk, hogy ha a visszatérést a szerződésekre az egyetlen helyes útnak nyilvánítjuk. A philippopoli eseményekkel szemben az első pillanattól fogva ez volt a 3 szomszédos nagyhatalom álláspontja és a minek a viszonyok, ez volt az egyetlen alap, melyen az egyetértés a többi hatalmakkal is biztosan elérhető volt. A meglepetésnél fogva, melyet az események eleintén keltettek természetes volt, hogy bizonyos idő kellett míg az egész mozgalom jelentősége és úgyszólván mélysége és ereje iránt tájékozást lehetett nyerni. A pucsnak könnyű sikere, mely főkép minden ellenállás hiányának volt tulajdonítható azon csalékony látszatot idézte elő, mintha a ténynek állandósága volna. Az azóta lefolyt idő azonban nem volt elveszett idő, mint ahogy gyakran gondolták. Azóta fel lehetett ismerni, hogy az egész mozgalom valósággal csak néhány ember műve volt. Talán egy arra irányuló kísérlet, hogy a dolog elejétől fogva meggátoltassák, a népesség határozott és komoly ellenállásával találkozott volna. Most nem ok nélkül föl lehet tételezni, hogy ily ellenállás előfordulni nem fog. Remélni lehet, hogy a hatalmaknak sikerülni fog erkölcsi befolyásuk útján elérni czéljukat, az előbbi helyzet viszszaállítását. A két ország egyesülését a mi érdekeink szempontjából magában véve különbözőképen lehet megítélni. Szóló azt hiszi, hogy az nem ellenkeznék érdekeinkkel, ha isolalni, azaz ama következményektől elválasztani lehetne, melyeket a többi Balkán-államokban természetesen maga után kell vonnia. Minthogy azonban a más államok károsításától való aggodalom azt hozza magával, hogy a szerződésnek egyetlen néptörzs javára való bármely megváltoztatása ellen tiltakozzunk és minthogy ily változtatás a berlini szerződés fiatal munkáját a Balkán-félszigeten uralkodó rendet kockáztatná, a miniszter azt hiszi, hogy az az út a leghelyesebb, a mélyre léptek. A többi államok aggályainak és igényeinek bizonyos fokig tényleg alaposaknak kellene látszaniok, ha ott valóban oly nagy független állam keletkeznék, mely által a szomszéd államok nemcsak kisebbítve, hanem szorongatva is éreznék magukat. De az igények kielégítése nem történhetnék török terület foglalása nélkül. Ezen eshetőség, mely a keleti kérdés egész zűrzavarát forrongásba hozná, mégis elég komoly arra, hogy a törvényes állapotra való visszatérést annak tüntesse fel, a mi legjobban felel meg érdekeinknek. A miniszter nem hiszi, hogy bárkinek itt az lenne nézete, hogy a háború azon országokban reánk nézve előnyös vagy kívánatos volna. Faik kérdi, hogy a status quo ante alatt mit ért a miniszter Kelet-Ruméliára vonatkozólag, csak a berlini szerződés határozatait-e, vagy az organicus statútum szabványait ? Kálnoky gr. külügyminiszter válaszolja, hogy már előbb megmondotta,hogy a status quo ante alatt az előbbi állapotot érti egész lényegében, a status organique, mely nem képezi a berlini szerződés alkatrészét, Kelet-Ruméliának csak belszervezet tartalmazza, s arról nem mondhatja, hogy nem férne rá javítás, de mindaz, ami az elvi kérdést, Kelet-Rumélia állását illeti, az előbbi állapotba visszahelyezendő. Azonkívül magától érthető, hogy a status organique bármely módosításához is Törökország beleegyezése kívántatik. Kálnoky gr. külügyminiszter arra emlékeztet hogy az első kifejlődés amaz idejében lehetetlenség volt oly határozottan szólni, mint jelenleg, midőn az események nemcsak tisztábban áttekinthetők, hanem a hatalmasságok közt érintkezés is jött létre. Ilyen kérdések nem oldhatók meg egyes kabinetek által hanem csak együttesen, ha csak valamely hatalmasság nincsen a tényleges beavatkozásra elhatározva. A miniszer azonban meg van arról győződve, hogy nálunk egyik részről sem kívántatik Ausztria-Magyarországnak vagy más valamely hatalmasságnak ily beavatkozása, ésha jól emlékezik, Szilágyi képviselő is azt kívánja, hogy bármely hatalom beavatkozása Kelet-Ruméliában ki legyen zárva. Faik Miksa azt kérdi, hogy azon kérdésére, váljon a conferentia határozatainak érvényesítésére nézve van-e a hatalmasságok között egyetértés. A miniszter elfelejtette vagy nem akar-e felelni. Kánoky gr. külügyminiszter kijelenti, hogy erre nem felel. A külügyér által adott válaszra megjegyzi dr. Apponyi Albert, hogy általában nem akar a külügyminiszter válaszának részleteire kiterjeszkedni, mert kérdéseinek tételében nem anynyira a részletes felvilágosításokat kereste, mint inkább megjelölni kívánta azon pontokat, melyre külpolitikánk megbírálásában a legnagyobb súlyt kell fektetnie és fentartja magának, hogy a nyilvános ülésben nézeteit azok kapcsában elmondhassa. Csupán arra a kérdésre vonatkozólag, azonos-e a magyar miniszterelnök által tett nyilatkozat a külügyminisztérium mai álláspontjával, fen kell tartania, hogy lényeges különbség van a kettő közt, ha nincs is ellentét, mert a miniszterelnök szerint a keletruméliai forradalom által teremtett helyzetet »lehetőleg a berlini szerződéssel és az általa teremtett hatalmi egyensúlylyal összhangzásba hozni volt .