Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)

1886-01-01 / 1198. szám

­ogy a szultán autoritásának vessék alá magukat, a guv­arnitás tényei, melyeknél nekünk nem kell in­­szvernálnunk, hanem a­melyeket intésekkel kell csak támogatnunk. A török megbízottak többi javas­latai, melyek ideiglenes kormányzó kiküldésére és vizsgálóbizottság alakítására vonatkoztak, már a conferentia szabályszerű hatáskörébe tartoz­tak. Azért mi késedelem nélkül csatlakoztunk is azokhoz. Azon javaslatot azonban, hogy ezen ide­iglenes kormányzak mellé európai megbízottak adas­sanak, visszautasítottuk, mert nagyon is közvetlenül engageálta volna a hatalmak felelősségét; vég­re keresztülvittük, hogy e kiküldötteknek csak tanácsadó működési körük legyen. Ha ezen in­tézkedéseket két hónappal ezelőtt foganatosítot­ták volna, talán lehetségessé vált volna a mos­tani viszonyokat a Balkán-félszigeten még egy ideig fentartani. Nekünk azonban semmi eset­re sem volt szabad a hatalmaknak kísérletét a békés megoldásra zavarnunk. Bár a tervezett con­ferentia hatásköre sokkal szűkebbre volt szabva, sem hogy biztosítékot nyújthatott volna arra, hogy a dolgok áj alakulása hosszú tartamú legyen, nem gördítettünk akadályokat a török követelések elé, mert reméltük, hogy a hatalmak bizonyos tekintetben figyelembe ve­szik majd a ruméliai lakosság kívonatait, melyek nyilván oda irányultak, hogy a bolgárokkal azonos kormányzatuk legyen. Illusiónk nem volt hosszú ide­jű. Még a conferentia összeülése előtt nyilvánvaló volt, hogy a hatalmak többsége különböző indokok uralma alatt a status quo antét óhajtják visszaállítani, a Statut organique egyes pontjainak némi módosításai kivételével. Az ilyképen megnyílt tanácskozás arra látszott hivatva lenni, hogy a portára az európai megbízás új nemét ruházza, már­pedig nem lehetett a mi szándékunk önkéntesen a felelősség egy részét elvállalni csak olyasmiért , a­mi Francziaország által is aláírt szerződéseken alapszik. A berlini szerződés azonban semmi esetre sem kötelez Kelet-Rumélia jelen állapotának fentartására, vagy ennek katonai rendszabályokkal való támogatá­sára. Mi tehát részünkről­­ kénytelenek valánk visszautasítani mindenféle beavatkozást oly intézke­désekbe, a­melyek a szultán hatáskörébe tartoznak. Nekünk követelnünk kellett, hogy a conferentia feladata megmaradjon ama természetes határo­kon belül, melyek egy nem executív, hanem bi­zonyos tekintetben törvényhozó hatalom elé szabva vannak. Az­által, hogy Szerbia megkezdte a háborút, a conferentia munkája megháboríttatott. Mi az idő­szerűtlen támadást hangosan rosszaltuk, mert az csak újabb életet adhatott a bolgár mozgalomnak. Sándor fejedelem hadi szerencséje a helyzetet teljesen megváltoztatta és a hatalmak ismét kénytelenek szá­molni a befejezett tényekkel. Áttérek most az utolsó incidensre. Noha a con­ferentia határozatai nem nyertek végleges jelleget, a porta azok által fölhatalmazva vélte magát arra, hogy Ruméliába delegáltakat küldjön és felkért bennünket. •Ezek missióját támogassuk. Miután a porta határa­­i egys­szerűsége felől nem kérdezték meg vélemé­­zy,tának ^ ^ án a porta delegáltjainak adott utasitá­s^auketes tüzetesen és miután a conferentia sokat nem határozata­i által, melyek nem hozattak .Miltó­lagos ^ nem tekinthetjük magunkat lekötve, úgy egyhangú ’ köztársaság kormánya ügyvivőinek to- Mtük, ^c^et-g egészen tartózkodó magatartást kelt • korántsem­ vonjuk kétségbe a szultán ama melyeket berlini szerződés biztosított ré­­-Hfj ,nem akunk akadályokat gördíteni elébe k'6 r­e2tJ Jr 'cz1i k°gy Francziaország érdekei ölj riQf'XVe^etgy ^ .etetnének, hogy kénytelenek len­£ * % ?* azokon a határokon, amelye­t a JZX kötelezettségeink szigorú végrehaj-te ’ , - -d. Nem szükséges megjegyeznünk, hogy „­ajánlottunk közreműködésünket és hajlandó t -­gyünk ezután is minden lépést támogatni, a­melynél czélja akár a vérontás végleges megszüntetése, akár a Balkán-félsziget tartós egyensúlyának helyreállítása. Ez az egyensúly a mi nézetünk szerint csak bizonyos legitim igények és biztosítékok igazságos mérlegelé­sében található fel, a­melyeket a török birodalom biz­tonsága igényel. (Aláírva)De Freycinet: A szerb-bolgár háború. Egy Drinápolyban lakó honfitársunk írja la­punknak f. hó 27-iki kelet alatt. »Ma déli 12 órakor Izzet pasa, városunk fő­kormányzója és Tahir pasa, helybeli katonai főpa­rancsnoka meghívták a helyben lakó felekezetek elöl­járóit és főpapjait és felolvasták nekik a szultán egy fermánját, melyben a padisah a legmelegebb kifeje­­jezésekben mondott köszönetet a városban lakó kü­lönféle felekezetek­nek az áldozat­készségért, melyet a jelen hadikészületek alkalmával tanúsítottak többek közt mintegy 3000 előfogatot bocsátván a hatóságok rendelkezésére. A fermán azon reményt fejezi ki,hogy a város lakói, vallás és főkülönbség nélkül, ezentúl is a szokásos hazaszeretetet fogják tanúsítani és támo­gatni fogják a hatóságokat, melyek, tekintettel a be­állott nagy hidegekre, a katonákat báránybőrrel el­látott bundákkal szándékoznak ellátni.« * Egy szent­pétervári távirat Akszakoff legújabb czikkéből egy érdekes passust reproducál, mely ismét arról tanúskodik, hogy a panslavizmus legrajongóbb apostolától sem várhatnak a kisebb szláv népek ön­zetlen támogatást és hogy a sok czifra phrasis a szlávok felszabadításáról csak az orosz faj cynicus hó­dítási terveit leplezgeti. Akszakoff most ezeket írja: »Ha kormányunk most elhatározza, hogy bele­egyezik a két Bulgária közti personal-unióba, akkor ezt a beleegyezést ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy Bulgária visszatér a szeptember 18-ka előtti »status quo ante«-hoz, nevezetesen, hogy a bolgár had­sereg ismét az orosz hadsereg egy ré­szévé válik és orosz hadügyminiszter áll az élén. Meglehet, hogy más módokat is kell alkalmazni, hogy megóvjuk Bulgáriát és önmagunkat a további kalandoktól, valamint Anglia és Ausztria-Magyaror­­szág nagyravágyó terveitől. És valami módon, R­o­­mániával folytatandó békés alkudozá­sok útján nem kaphatnák vissza a Dob­­rudsát?« Most legalább tudhatjuk, hogy bizonyos orosz körök mit is gondoltak, mikor a szláv világ fájdalmas meglepetésére a »status quo ante« helyreállítását kö­vetelték. Hogy Akszakoff mit ért »békés alkudozá­sok« alatt, azért fájjon a románok feje. * A mai nap táviratai a következők : Belgrád, decz. 31. A »Temps«-ben bol­gár részről kétségbe vonatott ama hivatalos közlemény alapossága, mely a Szerbiában lévő 3000 bolgár hadi­fogolyról szólt. Ezzel szemben félhivatalos formában az itt tartózkodó és teljes hitelességet érdemlő kül­földiekre történik utalás, kik annak idején a foglyok átvonulását látták, és látták hogy valamennyien a bolgár katonai egyenruhát viseltek és katonai jelvényekkel voltak el­látva. Különben itt mindenki személyesen meggyőződést szerezhet magának arról, váj­jon a Belgrádban internált 2560 fogoly való­ban bolgár katona-e, vagy — mint a bolgár jelentések állítják — csak Yiddin környéké­ről való bolgár parasztok. Ha e foglyok nem volnának bolgár katonák, akkor Bulgária nem sürgetné annyira kiadatásukat. Garasanin miniszterelnök, ki néhány napig Nisben időzött, ide visszatért. Latour gr. itteni olasz követ szabad­ságidőre megy és távollétében Z a n i­n i gr., ki ma érkezett ide, fogja mint ügyvivő he­lyettesíteni. Konstantinápoly, decz. 31. (Eredeti távirat.) Az angol kormány tu­datta, hogy beleegyezik a nemzet­közi conferentia folytatásába. White angol ügyviselő egyszersmind kijelen­tette, hogy új utasításokat kapott kor­mányától. Egy császári iradó megengedi, hogy min­den jedit aki két alkalmas tüzérségi lovat ál­lít, vagy ötven török font készpénzt fizet le, fölmentessék a katonai szolgálat alól. Belgrád, decz. 31. (Eredeti távirat.) Mundy báró vezetése alatt ma éjjel 12 vagyonból álló egészségügyi vonat indul Nisbe, hogy száz súlyos sebesültet elszállítson. A vonaton megy tíz belgrádi tűzoltó mint betegápoló, két angol megbízott, Len­­d­rie tábornok és Joinston, Farkas és Frankl orvo­sok, Lurry Bécsből, Schmidt Berlinből, Boya Lon­donból, Mita Popovics Belgrádból. Sophia, decz. 31. A Havas ügynökség a követ­kező communiquet közli: »A szerbek naponként meg­újult vádaskodásait a bolgárok ellen itt semmi tekin­tetben sem tartják alaposaknak. Diplomatiai körök­ben senki sem tulajdonít legcsekélyebb jelentőséget sem e vádaskodásoknak. Mint értesülünk, a bolgár kormány elhatározta, hogy az ilyetén támadásokat válasz nélkül hagyja, noha képes volna teljesen bebi­zonyítani, hogy a szerbek egészen téves híreket ter­jesztenek. Sőt úgy látszik, hogy a Belgrádból jelen­tett mészárlás, melynek három kmét és 50 paraszt esett áldozatul, nem bolgár területen, hanem Pirot környékén történt és nem a bolgárokat, hanem a szer­­beket terheli.« Marinoff, a fejedelem hadsegéde, ki a szlivniczai ütközetben a jobb szárnyat vezényelte s ez alkalommal megsebesült, sebeiben meghalt. Pétervár, decz. 31. A »Novoje Vremja« sze­rint, ha Bolgárországnak Kelet-Ruméliával való egyesülése nem fogna további bonyodalmakat maga után vonni, úgy Oroszország Kele­t-R­u­m­é­­lia jelenlegi viszonyának megmásítá­­sába beleegyeznék. De úgy vélekedik továbbá a lap, hogy Oroszország az ide vonatkozó tárgyalá­soknál aligha vállalna vezérszerepet. A »Garasdanin« szerint ama hírek, hogy a b­o­l­­gár fejedelem ide jönne, még nagyon is ko­raiak, de azért ebből még sem következtethető, hogy Oroszország a ruméliai kérdés kedvező megoldásá­ban, a bolgárokkal szemben ellenszegülést szándékoz­nék tanúsítani. A Bunge pénzügyminiszter lemondásáról szóló hírek teljesen alaptalanok. Bécs, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« czettinjei jelentése constatálja, hogy az ottani körökben a bolgár elem erős fellépése élénk aggodalmakra ad okot Szerbia és Montenegró jövőjét illetőleg, annyival inkább, mert úgy látszik, Konstan­tinápolyban rokonszenveznek a bolgárok törekvései­vel. Ennek a következménye az az áramlat mely a Montenegró és Szerbia közti régi k­valitást elnémítot­ta, s már Belgrádban is érvényesülni látszik, hogy mi­helyt a jelenlegi Balkán-zavarok végeredménye hatá­rozott formában felszínre kerül, eljön az az idő, hogy a Czettinjéből kiinduló kezdeményezés folytán a mind­két országrészre károsító hatású idegenkedésnek vége vettessék s Czettinje és Belgrád közt érintkezés jöj­jön létre. Athén, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr«, jelentése: A múlt héten naponkint tar­tottak minisztertanácsok, melyekben majdnem kizá­rólag a hadikészületekkel foglalkoztak. A készülődé­sek szárazon és tengeren egyre tartanak és most kü­lönösen a parterődítésekre fektetnek nagy súlyt. Ár­iából érkezett hiteles tudósítások szerint, az ottani tartalékosok között, a­kik már a láz által is sokat szenvedtek, újabban ismét járványos betegség pusz­tít , a legénység 5°/0-a beteg. A kormány néhány zászlóaljat azonnal áthelyezett egészségesebb vidé­kekre és az egészségügyi személyzet számát szapo­­rította. ______________ Bécs, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« newyorki levele szerint az »Egyesült­ Álla­mok« független sajtója Bayard eljárását a Kesley ügyben nagyon elitéli. A »Times«, a »Tribüne« és a »Evening Post« azzal vádolják az államtitkárt, hogy túllépte a hatáskörét. Az »Evening Post« a legtekin­télyesebb esti lapok egyike úgy vélekedik, hogy a bé­csi kormány nem hagyhatja meg Washingtonban képviselőjét, s nem fog semmit sem veszíteni ha őt visszahívja. A senatus az egész ügyet hallgatással akarja mellőzni, a­mi a rosszulás bizonyos formája volna. Ezenkívül azt a kérdést vetették föl, s vájjon nem-e a senatusnak volna kötelessége a kormányt arra bírni, hogy más a bécsi kabinetnek jobban meg­felelő egyéniséget nevezzen ki Bécsbe. Kairo, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »P. Cor.« jelentése : Néhány londoni lapnak az az állí­tása, hogy az angol kormány lemondott Dongolának újból való meg­szállásáról és csak defensív magatar­tásra fog szorítkozni Egyptomban, nem egészen he­lyes. Eddig ugyan még nincs elhatározva az offensiva, de a kormány addig véglegesen nem is határoz, míg Stephenson tábornok jelentést nem tesz. Pétervár, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Adlerberg gróf volt ud­vari miniszter van kiszemelve arra, hogy Sándor czárt Vilmos császár 25 éves jubilaeu­­mánál képviselje. Eredetileg egy nagyherczeget akartak e küldetéssel megbízni, miután azonban a berlini udvar oda utalt, hogy ezen esetben más ud­varok is családtagok kiküldésére látnák majd magukat indíttatva, a­mi a jubilaeumi ünnepélyek ki­bővítését és ennek folytán a császár erőinek szerfeletti igénybe vételét vonná maga után, a czár elhatározta, hogy olyan magasrangú személyiséget fog Berlinbe küldeni, a­ki különös bizalmát bírja. A pétervári né­met colonia szintén nagy előkészületeket tesz a jubi­leum megünneplésére. A tervezett aláírási diszlako­­mára eddig több mint 300-an jelentkeztek. Janina, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az itt állomásozó csapatok felett nem rég szemle tartatott. 5000 ember vett részt a szemlében. Ez alkalommal felolvastatott a szultán­nak Ah­med Ejub pasához intézett levele, melyben köszönetet mond a parancsnoknak a tartalékosok mozgósítása körül kifejtett erélyességéért és egyszers­mind kitünteti az Imtiar rendjellel. Prevesánál jelen­leg 2 zászlóalj gyalogság, 1 zászlóalj tüzérség és egy utas­­század áll. A prevesai erődben 2 új nagy kali­berű Armstrong ágyút és négy kisebb ágyút állítot­tak fel, melyek az ambrakiai öböl bejáratát védik. A partot egész hosszában kettős földsánczokkal erősí­tették meg és azokat nagy Krupp-féle ágyukkal sze­relték fel. Alexandria, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A nemzetközi egészségügyi tanács Alexandriában, decz. 15-én ülést tartott, hogy ama rendszabályok felett tanácskozzék, melyek az Indiából, Cochinchinából és Tonkingból jövő hajók­kal szemben váltak szükségessé, mivel ez országban a cholera uralkodik. A többség, mely az angol és az egyptomi tagokból áll, a szabad átmenetei mellett volt, míg a kisebbség azt javasolta, hogy mi­előtt a hajók a csatornán átmennének, veszteg­zár alá vettessenek. Ez indítvány nem fogad­tatván el, a kisebbség tiltakozást szerkesztett, melyben felhozatik, hogy a többség határozata folytán ott oly hajót bocsátottak át, melyen elindu­lása óta cholera-esetek fordultak elő. Kairo, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az olaszok Massalahban az egyiptomi állami javakat és az állampénztárt is lefog­lalták. Az egyptomi kormány kedvező alkalommal azt fogja követelni Olaszországtól, hogy vállalja el a por­tának fizetendő adó egy részét, mert az annak idejé­ben Massalah elfoglalásakor, 35,070 írttal emeltetett. T­áviratok. Páris, decz 31. (E r e d e t i t á v i r a t.) A »Pol. Corr.« jelentése: Mindinkább valószí­nűbbé lesz, hogy a jelelegi válság Freycinet miniszter­elnökségével lesz megoldva. Mindazonáltal meglehe­tősen el van terjedve azon combinatio is, hogy egy Floquet elnöklete alatti kor­mányban Freycinet elvállalja a kül­ügyi tárczát. Páris, decz. 31. Grévy elfogadta Bris­­s­o­n kormány­elnök lemondását és F­r­e­y­c­i­­n­e­t-t bizta meg a kormány újjáalakításával. Freyc­inet néhány nap alatt határozott választ fog adni. Közgazdasági táviratok. Fiume, decz. 31. Az Adria magyar tengeri hajózási részvénytársulat által berakott »Kelly« nevű gőzös ma­dor, donga és liszt telt rakománynyal Bor­­deauxba elindult. A »Stefánia« nevű Adria-gőzös tegnap Pernambucoból jövet Bahiába érkezett és há­rom napi időzés után tovább megy Rio-de-Janeiro-ba. Értéktőzsde. Bécs, decz. 31. (Ered. távirat.) Érték­tőzsde. Mint az év utolsó napjaiban rendesen, az idén is nagy volt a tőzsde törekvése, hogy az árfolya­mokat felszöktesse. Az esti tőzsde eleinte szilárd volt. Később csendes. Jegyeztettek: osztr. hitelr. 300.10 frt. Magy. hitelr. 306 frt. Osztr. járadék 83.52 frt. Magy. papirjár. 92.62 frt. Magy. aranyjár. 100.75 frt. Páris, decz. 31. (Eredeti távirat.) Szi­lárd hangulat mellett magy. aranyjáradék 82.62 forint. Bécs, decz. 31. (Magyar értékek zárlat.)­ Magy. földteherm. kötv. 103.50. Erdélyi földteherm. kötv. 108.50. 5 és fél száz. magy. földh.-int. zálogl. 103.—. Erdélyi vasutrészvény 184. — . 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 110.25. Magy. nyer. k. sorsjegy 118.75. Szölődézsmaválts. kötv. 98.25. 6. száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 123.25. 4 száz. aranyjáradék 101.35. M. orsz. h.-részv. —.—. Magy. vasúti kölcsön 150. — . Magy. hitelt­, részv. 306.50. Alföldi vasút részvény 185.50. Magy. é.-kel. vasut-r. 174.25. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 98.40. Tiszav. vasut-rész. 252.25. Magyar lesz.- és jástóbank-r. 85.—. Kassa-Oderberg vasut-r. 150.50. 5 száz. papir-járadék 92.65. M. jelzál.-hitelb.-részvény —.—. Adria m. teng. gözh.-részv. —. —. Török dohány —•— Északi vasutrészv. —.—. Bécs, decz. 31. (Osztrák értékek zárlata.) — Osztrák hitelrész. 300.60. Déli vasutrészvény 133.25. 4 százalékos arany-járadék 110.80. Londoni váltóár 126.—, Károly Lajos vasut-részvénytársaság 224.50. 1864. sors­jegy 170.—, 4‘2 száz. ezüstjáradék 83.90, 1860. sorsjegy 139.95. Török sorsjegy 17.50. Angol-osztrák bank részv. 104.—, Osztrák államvasut részv. 275.25, 20 frankos arany 9.98'/a, 4'2 száz. papir-járadék 83.78, Osztrák hitelsorsj­gy 181.­­ , Osztrák-magyar bankrészv. 871.— Cs. kir. vert arany 5.97, Német bankváltók 61.95, Elbevölgyi vasút 163. — , Du­­nagőzhajózási t. 471.—, Bécsi bankegyl. 106.80. Az irányzat kedvező. Árutőzsde. Párt 8. decz. 31. (Terménytőzsde zárlata.) Búza folyó hóra 21.10, januárra 21.25, első négy hóra 21.60, márcziustól négy hóra 22.40. — Liszt (12 már­kás) folyó hóra 46.90, januárra 47.10, első négy hóra 47.60, márcziustól négy hóra 48.60. — Olaj folyó hóra 56.75, januárra 57.—, első négy hóra 58.—, márcziustól négy hóra 59.—. — Szesz folyó hóra 50.50, januárra 49.—, első négy hóra 49.50, májustól négy hóra 50.25. Irányzat: búza liszt szilárd, olaj­rend­ese, szesz nyugodt. — Időjárás : Hideg. Stettin, decz. 31. (T er m é n­y ü z l e t.) Búza deczem­­ber—januárra 156.50, ápril—májusra 158.50. — Rozs decz.— januárra 124.—, ápril—májusra 130.50. — Olaj deczember— januárra 44.—, ápr.—májusra 45.—. — Szesz kész szállításra 38.50, deczember—januárra 38.50, ápr.—májusra 40.90, jú­nius—júliusra 42.30. Boroszló, decz. 31. Terménytőzsde.­ Búza 15.—. — Rozs 13.—. — Zab —.—. — Repcze 20.30. Olaj 37.30. — Tengeri 12.—. HÍREK­Deczember 31. — Mai számunk mellékletének tartalma a követ­kező : Szögyényi-Marich László. — Horváth István leve­lezése egy örmény történetíróval. Irta dr. Simay János. — Hirek. — Tárcza . »Gyűlölöm.« Irta: Szomaházy Ist­ván. — Fővárosi ügyek. — Törvényszéki csarnok. — Egyesületek és társulatok. — Irodalom, színház és mű­vészet. —­ Farsang. — Közgazdaság. — Budapesti áru- és értéktőzsde. — Kőbányai sertésüzlet. — Vá­sári értesítések. — Naptár. — Szinházak. — Nyílt tér. — Személyi hirek. Tisza Kálmán miniszter­­elnök Szalontáról, Bedekovics Kálmán horvát miniszter Zágrábból, ma reggel Budapestre érkeztek. — Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter ma reggel a fővárosból Szegedre utazott. — A trónörökös vadászata. Mint lapunknak távirják, Sopron megye hatósága hivatalos értesítést nyert arról, hogy Rudolf főherczeg trónörökös, január elején vaddisznóvadászatra a Hanságba utazik, s Kapuvárott Berg báró vendége lesz. — Nyáry Albert b. a magy. tud. Academia ren­des tagja s kiváló heraldicusunk, ki mint ilyen, évek óta főszerkesztője a »Turul« czimü heraldicai lapnak; mint részvéttel értesülünk karácsony első napja óta veszélyes beteg. Szívbajához, melyben már régen szenved, mellhártyaláb is járult s e két kór követ­keztében a beteg állapota ma már annyira veszélyes jelleget öltött, hogy környezete a legrosszabbtól tart. Orvosai, dr. Kétly és dr. Grünhut, még ideje korán mindent elkövettek, hogy a bajnak elejét vegyék; ma azonban kijelentették, hogy a beteg állapotán csak váratlan fordulat javíthat.­­ A lefolyt udvari parforce vadászati idény nem tartozik a legsikerültebbek közé. Mindössze tar­totott októberben 15, novemberben 22, deczemberben 9, összesen tehát 46 vadászat, melyek közül volt két szarvas-, 19 nyúl- és 25 rókavadászat. A nyúlvadá­­szatok leginkább sikerültek, míg a rókavadászatok csak 18 alkalommal szolgáltattak ki itt. A király ő felsége csak négyszer vett részt rókavadászatokon, mivel azon körülmény, hogy a delegátiók az idén Bécsben tartattak meg, továbbá a háborús hangulat akadályozták a gyakoribb résztvételben. Szt.­Hubert napja úgy az idén, mint minden évben nagy ünnepé­lyességgel ment végbe, de a Hunting-bál nem tarta­tott meg a master, Esterházy Miklós gróf családjában beállott haláleset miatt. A vadász-személyzetet ké­pezték : főlovászmester Berzeviczy Ádám ezredes, mas­ter of the hounds Esterházy Miklós gróf, helyettesítve Esterházy Móricz gróf által, továbbá egy falkát, két ostorász és egy rókalyuktömő. A falka 114 darab, jól betanított vadászkopóból állott. A vadászatokon gyakran külföldiek is vettek részt. — A »Magyar Korona«, b. Jósika Kálmán cat­­holicus napi­lapja, mai számmal megszűnt. Szerkesz­tője fontos állást foglal el az operaház igazgatóságá­ban ; ez tette lehetetlenné lapját folytatnia. A »Ma­gyar Korona« iránya nem mindig találkozott a mienk­kel, de azt ki kell mondanunk, hogy álláspontját min­dig mérséklettel, ildommal, tapintattal képviselte. Nem az ellentétek keresésében, hanem inkább azok kiegyen­lítésében találta meg az általa képviselt érdekek védel­mét s nem lehet tagadni, hogy hazánk viszonyai közt csak ez után érhetjük el, hogy nagyobb érdekek koc­kázatát kikerüljük. A »Magyar Korona« meg­szűntét őszintén sajnáljuk. — A kiállítási igazgatóságban (városliget) jan. 1-től fogva minden kedden és pénteken fog hivatalos óra tartatni és pedig délelőtt 10—1-ig. — 1886. Amikorra e sorok megjelennek, ak­korra beköszöntött az uj esztendő, mindazon alka­lomszerű sóhajtozásokkal vagy ahoz hasonló nyögés­sekkel együtt, amiket ezen a napon a jóságos papi­ros nyomdafesték vagy ténta utján magán megtűr. Pedig ez a nevezetes nap csak azokra örvendetes, akiknek van borravalóért görbülő kezük, s azokra pedig, nevezetes és fölöttébb kellemetlen, akik ezeket a markokat el nem utasíthatják maguktól egy democratikus­­ kézszorítással. Legborzasztóbb pedig a holnapi gyönyörű nap azokra a hivatalnokokra és hivatalnokfajta emberekre, akiknek határozott fize­tésük van, nem pedig jövedelmük, amely fogyhat, de nőhet is, s akik nem számíthatnak arra, hogy a rendkívüli kiadások e napján legalább ők is meg­kétszerezve kapnák a fizetésüket, amelynek így leg­alább egy harmada elolvad ama bizonyos tenyerek segítségével, mint a hó. Hanem hát a lamentálás mindezeken mit sem segít, a borravaló osztogatás a kedveskedés ezekre is épp oly kötelező, mint azokra, a­kik az efféle kiadásokat meg sem érzik. Nem is tudnék hát, miért magasztalnék olyan na­gyon az új évet. A­kikre jó az a holnapi nap, azokra úgy sem ettől lesz örvendetes, a­kikre pedig rossz, azokat csak boszantaná a hymnus. Annyi bizonyos, hogy öregebbek lettünk egy évvel, s ha fogyott vele az az időnk, a­mit a sírig még át kell szenvednünk, kevesebb lesz az a kevés örömünk is, a­mit még re­mélhetünk. S nem gyönyörűséges a holnapi nap sen­kire. Nem a gyermekre, a­ki legfölebb annak örül, hogy közelebb jut a dohányzás szabadságához ha fiú, a hosszú ruhához hű lány; mert igazi boldogsága fogy el vele; nem a férfiúra, a­ki ha tudja hasznát venni az időnek, akkor bizonyosan nincs ideje, s ha nem tudja hasznát­ venni, akkor meg éppen jó dolga van ahoz, hogy múltát kívánja; nem azon asz­­szonyra, akinek szépségét legkíméletlenebbül pusztít­ja az idő s nem az aggastyánra, aki csak azért emle­geti annyira a várva-várt örökös nyugalmat, hogy még jobban várasson magára pedig épp ezzel kö­zeledik ; s nem az újságíróra, akinek mindezt abban a tudatban kell leírnia, hogy összeszidják érte. Mert ha eltalálta azt a kesernyés hangot, amivel az idő fogy­táról kell szólania: hiba, mert mit busitja a derék olvasót; ha el nem találta, még nagyobb hiba, mert rosszul felelt meg feladatának. De hát akármint van is, boldog újévet kívánni kell, ámbár az a kívánság el nem mulasztja sem a szabókontót, sem a fogfájást. Nem is foglalkozunk hát többé az istenadta uj esz­tendejével, de följegyezzük róla azokat az ada­tokat , a­miket bizonynyal sokkal hűségeseb­ben fog megtartani, mint azokat a kívánságokat, amiket holnap adunk és kapunk. 1886. egészen és közönséges év lesz s igy 365 napból fog állani 53 vasárnappal, anélkül, hogy rövidebbek volnának a hó­­nlapok, s a fizetségek sűrűbben járnának ki. A három főünnep közül húsvét április 25-ére, pünkösd június 13-ára s karácsony deczember 25-ére, szombat napra esik. A farsang január 6-tól márczius 9-ig, tehát 62 napig tart. Az úgynevezett uralkodó­ bolygó ez évben Mercur lesz, s akinek bizodalma van hozzá, annak ezzel is többje lesz, mint másnak. Az egyes évszakok a következő napokon állanak be: a tavasz márczius 20-án, a nyár június 21-én, az ősz szeptember 23-án s a tél dec­ember 21-én. 1886-ban csupán két fogyat­kozás lesz a napban: egy gyűrűalakú márczius 5-én s egy teljes augusztus 29-én, de egyik sem lesz lát­ható. A holdban nem lesz fogyatkozás. A hold­válto­zások minden hónapban rendesen négyszer fordulnak elő csupán július hóban ötször. A zsemlye ára ezentúl is két krajczár. — Ünnepély a korcsolya pályán. A korcsolyázó egylet holnap ünnepélyt rendez a pályán. Az egyesü­let ugyanis számos ajándékot vásárolt össze s a ta­gok egymásnak szánt ajándékai is szép számmal gyűltek egybe, ezeket azután holnap ki fogják sor­solni. Mindenki, a­ki a jégpályára lép, kap egy szá­mot. A húzás holnap d. u. 5 órakor lesz. Az egye­seknek szánt ajándékokat a név kikiáltása mellett osztják ki. — Bécsből közelebb egy szakférfiút hozat az egylet, hogy a jégpálya javítása iránt taná­csait kikérje s vele a javítást eszközöltesse. Megemlí­tendő még, hogy a korcsolya-saison alatt több oly ün­nepélyről gondoskodik, mint a minő a holnapi kará­csonyfa-ünnepély lesz a pályán. — Halálozás. Ormai Ilona, Ormai Adolf m. k. mérnök leánya folyó 1885. évi deczember hó 30-án délelőtt 10­/8 órakor, életének 20-ik évében­ elhunyt Szegeden.­­ A tél áldozata. Törpény, besztercze-naszód­­megyei község határában, a napokban egy középkorú, ruházata után hegyi pásztornak látszó ismeretlen férfit megfagyva találtak. Ruházata annyira rá volt fagyva testére, hogy nem lehetett lehúzni s azzal együtt kel­lett eltemetni. — A spanyol civillista. Az uj civillista, melyet a spanyol minisztérium a Cortes elé terjesztett, a kirá­lyi család tagjai részére a következő összegeket irá­nyozza elő. A régenskirálynő részére 7.000,000 frank, az asturiai herczegnő részére 500,000 frank, Izabella infánsnő részére 250,000 frk, Paz infánsnő részére 150,000 frank, Eulalia infánsnő részére 150,000 frk, Montpensier herczegnő részére 250,000 frk, Izabella királynő részére 750,000 frank, Assisi Ferencz ki­rály részére 300,000 frank. — »A cholera Velenczében« czím alatt a »Pol. Corr.« után közölt hírünkre vonatkozólag a követ­kező helyreigazítást vettük illetékes helyről: A »Pol­lux« gőzös i. é. november hó első felében gabonarako­mányt szállított Odessából Velenczébe, már útközben egy Miovillovich nevű legénye, és Velenczében a rossz idő­s terhes kirakodási munka következtében még egynéhány más matróz ugyanazon kórjelek mel­lett megbetegedett, a­mint az gabona ki- és berako­dás alkalmával gyakran elő szokott fordulni. Az utób­biak pár nap múlva felgyógyultak, csak Miovillovich nem bírt fellábadni. Ezen okból, valamint az egész­ségügyi rendszabályok szigorú betartása végett, a »Pollux« kapitánya kötelességének ismerte, a neve­zett matrózt a rendelő orvossal egyetértve, a velen­­czei kórházba szállíttatni, a megtörtént kihajózást pedig a hajóokmányokon úgy a Velenczében székelő cs. és kir. osztrák-magyar consulatus, mint az olasz kir. egészségügyi hivatal által igazoltatni. E matróz a velenczei kórházban — és nem útközben — állító­lag cholerában halt meg; holttestét tehát a »Pollux« Triesztbe tett utazása alatt nem sülyesztették a ten­gerbe, mint azt a fent említett közlemény állította. Azon eshetőséget pedig, hogy choleraeset foroghat fenn, a kapitány fel sem tételezhette úgy a betegség lefolyása, valamint a kezelő orvos diagnosisa folytán és inkább valószínűnek látszik, hogy a kórházba szál­lított beteg, ha choleráról csakugyan lehet szó, a cho­­lerát csak ott kaphatta meg; emellett szól azon kö­rülmény is, hogy a »Pollux« egész legénysége Triest­­ben, hova a hajó közvetlenül Velenczéből érkezett, orvosilag megvizsgáltatván, teljesen egészségesnek találtatott. A legénység részben felváltása, mint ren­desen minden titkolódzás nélkül, Triestben történt és a partra szállt matrózok, miután mindnyájan egész­ségesek voltak, akadály nélkül részben haza mentek, részben más hajókra szegődtek. Ezen, a valóságnak megfelelő tényálladékból világosan kitűnik, hogy az osztrák-magyar Lloyd közegei sem gyanús betegségi vagy halálesetek eltitkolásával, sem a közegészség­­ügyi szabályoknak megsértésével nem vádolhatók és hogy bünfenyítő eljárás megindításának szüksége nem lehetett. — Vonatkésés. A ma esti 10 órai bécsi gyors­vonat 55 perc­nyi késéssel érkezett meg Budapestre. — Szédelgők Bécsben. Bécsi tudósítónk távirati uton a következőt jelenti: Barcsa Géza magyaror­szági születésű, 33 éves, nős, a budapesti születésű Adler Bernát társaságában néhány hónappal ezelőtt megvásárolta az Eselmayer vendéglőt Steyerben 93 ezer frton, noha egyiküknek sem volt pénze. Adler tudni­illik Steyerbe utazott és megalkudott Eselmayerrel a vendéglőre . Barcsa 5000 frtig váltót állított ki és a vételről szóló szerződés segélyével Löw budapesti bútorkereskedőtől 1400 frt értékű bútorokat csalt ki, Müller borkereskedőtől pedig 2000 frt áru borokat és ezeket Steyerbe szállíttatta, ahol Adler eltékozolta azok árát. Bécsben is akartak csalni, de ez csak rész­ben sikerült nekik a Christophle és társa czégnél. A szédelgők azt hirdették a budapesti lapokban, hogy vendéglőjük részére cautióval bíró üzletvezetőt és kulcsárnét keresnek. Goblowsky József 1500 frt cau­­tiót adott nekik, Bernreiter Mari pedig 400 frtot. Barcsa ezekből a cautiókból 1400 frtot fizetett le a a vendéglő árára. Adlert tegnap Steyerben, Barcsát pedig ma Bécsben elfogták. — Temetés. Általános részvét mellett temették el ma Gödöllőn iglói Szontágh Gusztáv gödöllői csendőr parancsnok főhadnagy leányát, Ilonkát. Az elhunyt felett Gönczy Benő, gödöllői ref. lelkész emelkedett hangú, szép beszédet mondott, mely a jelenlevőket mélyen meghatotta.­­ Az 1886-iki történelmi kiállításra, mely Bu­davár visszavétele emlékére rendeltetik, Salzburg városa, mint a fővárost értesíti, két tárgyat küld. Egy az ostromra vonatkozó kéziratot s az 1686-iki ostromot leiró, Bécsben kiadott egyidejű nyomtatványt. (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.) Mulatságok. — Sétahangverseny. Ma Sylvester estéjén szo­­kás szerint a vigadóban sétahangversenyt rendeztek. A nagyteremben az Albrecht-főherczeg-ezred zene­kara játszott végig a 15 számból álló változatos pro­­grammot. A redoute összes termei és a karzatok is zsúfolva voltak. Még a késő éji órákban is nagyszámú közönség volt együtt. Éjfél előttre tréfás tombolát rendeztek, a­melyen 50 palac­k pezsgőt és 500 fán­kot soroltak ki. A tombolát táncz követte. A dísz­­étteremben a 32. ezred zenekara, a régi étteremben pedig a Berkes Béláé játszott szintén szép számú kö­zönség előtt. — Estély. A VII. kerületi kör ma csalá­dias jellegű Sylvester-estélyt rendezett. A jelen volt díszes és nagyszámú közönség az éjfélelőttet táncz­­czal töltötte. Éjfél után tréfás tombola­játék volt, a­mit a reggeli órákig szakadatlan táncz követett. A hölgyek között ott voltak: Beliczay Béláné, Mátray Józsefné, Taub Mórné, Ujváryné, Ujváry Jolán, Uj­­váry Mariska, Hatsek Adolfné, Roller M.-né, Schwind­­lerné, Vincze Róza, Vincze Margit, Kaledey Mórné, Apatitzky Sándorné, Apaticzky Bella, Sántháné, Harmosné, Kállayné, Steinbergerné, Steinberger He­­lén, Petrik Istvánná, Árky Mihályné, Aulich György­­né stb. Ezen kívül a főváros számos társas köre, minek a budapesti férfi dalegylet, a fővárosi iparosok köre, a budai kör, a kereskedő ifjak társulata, stb. rendeztek sikerült Sylveszter-estéket. Az utóbbi kör estélyén mély hangversenynyel és tánczc­al volt egybekötve, dr. H­e­r­i­c­h Károly tartott élénk tetszéssel foga­dott humoros felolvasást e czímen: »Meg kell há­zasodni«. A kőbányai ifjúság ma este a szerb sebesültek felsegélyezésére Kőbányán a Szabó-féle szállóban tánczmulatságot rendezett.

Next