Nemzet, 1887. június (6. évfolyam, 1707-1736. szám)
1887-06-01 / 1707. szám
SzEnKESzrófán: ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr.__________ Reggeli kiadás. KIADÓ-HIVATAL. Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ....................................................... 2 frt, 3 hónapra ............... ..................................... 6 * 6 hónapra ............... .. ................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. 1707. (149.) szám. Budapest, 1887. Szerda, junius 1. VI. évi folyam. Budapest, május 31. Teleszky István igazságügyi államtitkárrá neveztetett ki. Kinevezését holnap közli a hivatalos lap. Nem váratlanul érkezik e nagy fontosságú kinevezés. Még azok is, akik az úgynevezett coulissák mögött nem járatosak, tudták, sőt tudta az egész ország, hogy Teleszky államtitkársága csak rövid idő kérdése. Nyílt titok volt ez, mely hogy előbb nem lett bevégzett ténynyé, csakis Teleszky Istvánon múlt, aki az országgyűlés bezárása előtt nem akart hivatalba lépni. Sőt ennél több is múlt azon kitűnő férfiú szerénységén, akit végre sikerült megnyerni a magyar igazságügyi kormányzat egyik vezéregyéniségévé. Évek óta, valahányszor igazságügyminiszteri vagy államtitkári változás állt be, Teleszky neve mindig ott volt nemcsak a hírlapok, hanem az irányadó körök listáján. Hosszú évek sorozata óta Teleszky minden alkalommal beléphetett volna az igazságügyminisztériumba. De ő mindig vonakodott nemcsak előtérbe lépni, hanem még az előtérbe lépésre való ösztönzésnek is engedni. Ahelyett, hogy mint a legtöbben, túlbecsülte volna magát, inkább elégtelennek tartotta — természetesen jogtalanul — erejét. Úgy gondolkodott, hogy mint képviselő és codificator több hasznot tehet a magyar igazságszolgáltatásnak. És mint ügyvéd nagyobb szolgálatára lehet azon karnak, melyre büszke volt, s melynek jogos érdekeit mindig előmozdította az ügyvédi karnak. Teleszky István túlhajtott szerénységének nem volt igaza. Kétségtelen, hogy mint egyszerű képviselő és codificator is első rangú érdemeket szerzett. Hosszú évek sora óta ő a parlamentnek és aj szabadelvű pártnak első jogász kitűnősége, s mint ilyen úgy az igazságügyi bizottságban, mint a parlamenti tárgyalások alkalmával, az övé volt a vezérszerep, melyet szintén nem keresett, de melyet tehetséges és tanulmányai, valamint vitakészsége, bizonyára szintén akarata ellenére, megszereztek neki. A legnagyobb terjedelmű és legfontosabb törvényhozási alkotások az ő simító, kiegyeztető kezén mentek keresztül. Az ő javításai mindig igazi javítások valónak; indítványait szinte kivétel nélkül elfogadta a ház. Mint codificatornak érdemei nem kisebbek. Nemcsak mások műveit tudta jóakaratúlag bírálni, s legjobb szándékkal megjavítani — ez is jeles, sőt annál becsesebb tulajdonság, mert ép a szakemberek közt ritkaság — de önmaga szintén tudott alkotni, s pedig jeles és főleg practicus dolgokat. A polg. perrendtartási novella és az örökösödési jog, kimagasló nagyobb szabású művei neki, s van egy sereg apró alkotása, sőt az újabb kor legtöbb igazságügyi törvénye vagy tőle származik, vagy nagy befolyással volt valamennyinek létrejöttére. Maguk a legújabb házszabályok legnagyobb részt Teleszky tollából kerültek ki. Valamennyi törvényhozási munkáján gyakorlati szellem, a viszonyok és szükségletek alapos ismerete vonul át. Teleszky kétségkívül nem a legnagyobb theoreticus, de hogy jelenleg a legelső gyakorlati jogász Magyarországon, ezt mindenki el fogja ismerni. De ily nagyszabású gyakorlati jogász és codificator nem lehetne, ha egyszersmind nem bírna kiváló mérvekben elméleti képzettséggel is. Különösen a magánjog főeleme, melynek úgy elméleti, mint gyakorlati problémái közt a legteljesebb mértékben járatos. Ily kiváló jogászelme azonban a jog egyéb területein is otthonos. Ez az oka, hogy Teleszky a szakbizottságokban és a parlamentben a jogtudomány minden kérdéséhez a legalaposabban szólt hozzá, sőt a legtöbb szakban mint p. o. a büntetőben sikeresen tudott codificálni. Aki ily állást foglalt el a tudományban, az ügyvédi karban és a parlamentben, kitérhetett-e azon férfiú ama kötelezettség elől, hogy szerepének következményeit elfogadja ? Kitérhetett-e ismeretes szerénysége és magánviszonyai daczára, melyek az államtitkárságot rá nézve tán nem tették előnyössé ? Kitérhetett-e végre annak daczára, hogy a legfényesebb ügyvédi gyakorlatot adja oda cserébe, amely Magyarországon csak létezhetik ? Bizonyára nem. A tiszteleti állásokkal tartozások járnak. A tudomány, szakértelem és a fényes parlamenti sikerek kötelességet vonnak maguk után, mint a nemesség. Nem lehet valaki a parlament s hozzá a kormánypárt legjelesebb jogásza a nélkül, hogy az igazságügyi kormányzatban közvetlenül részt vegyen. Akkor sem, habár hivatalba lépése magánügyeit megzavarja. Teleszky érezte ezt s tovább nem vonakodott. Elfogadta közpályájának természetes folyamatát, engedett hivatása szavának. Mindazok, akik Teleszkyt közelről ismerik, tudják, hogy csakis kötelességérzetének enged. De hivatalba lépése annál szebb, mert erkölcsi rugó van mögötte. És szerénysége csalatkozni fog. Látni fogja, hogy az igazságügyi kormányzatban még sokkal nagyobb hasznára lehet az igazságügynek, mint volt eddig. Közvetlenül befolyhat igazságügyi politikánk irányzására s ami fő, azon kiváló férfiú oldalán, kinek kezébe ma az esküt letette, érvényesítheti kiváló administrativ tehetségeit, melyekre igazságügyünknek oly nagy szüksége van. Teleszkyt munkaereje még a codificatori feladatok folytatására is képessé fogja tenni , de működésének súlypontja főleg a már kész nagy fontosságú javaslatok szakbizottsági és parlamenti letárgyalásán fog nyugodni. A következő ötévi cyclus kiválóan a reformok korszaka leend. Most lesz igazán zavartalan ideje a parlamentnek nagyobb szabású törvényhozási alkotásokra. Hisz tudjuk mily nagy gőznyomással sikerült még az oly nagyszabású törvénykönyv keresztülvitele is, mint a büntető codex. Ezen túl lesz ideje a háznak a legkomplicáltabb feladatokat is nyugodtan megoldani. Teleszky tehát a reformok e korszakában nem hiányozhat az igazságügyi kormányzatból. Már maga belépése e korszak előbirnöke. És azért mindenki, aki igazságügyünket szívén viseli, a legőszintébben kívánhat szerencsét a kormánynak, szerencsés választásáért és a magyar igazságügynek Teleszky elhatározásáért. Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva. BELFÖLD. Budapest, máj. 31. (Az új igazságügyi minisztériumi államtitkár.) Dr. Teleszky István volt országgyűlési képviselő, mint újonnan kinevezett igazságügyminiszteri államtitkár, ma tette le a hivatali esküt az igazságügyminiszter kezébe. Budapest, máj. 31. (A választási mozgalmak.) Nagyon sajnáljuk, hogy lapunk hasábjai nem szolgáltatnak lehetőséget arra, hogy szó szerint közöljük, amit az ellenzéki — különösen mérsékelt ellenzéki — szóvivők pártjuk jelszavaikép s Programma gyanánt olvasóik elé tálalnak, mert meggyőződésünk, hogy e fejtegetéseknél meggyőzőbb érveket a szabadelvű párt politikája mellett keresve sem találhatni: ezek a beszédek mind az ellenzék gondolatszegénységét, politikai eszmékben való teljes szűkölködését, s az egyszerű vádaskodással való megelégedését bizonyítván. Ki kell vennünk az eszmeszegénység vádja alól egy ellenzéki politikust. Mocsáry Lajos beszédét csak pár sornyi kivonatban ismerjük ugyan, de már ennek alapján be kell vallanunk, hogy ez a beszéd nincs eszmék híjával. Konstatáljuk azonban egyúttal, hogy az általa kifejtett eszmék az első betűtől az utolsóig a mily újak, — legalább magyar politikus részéről újak — annyira kárhozatosak is, s szükségkép sajnálatot ébresztenek a férfiú észjárása iránt, ki egy hazafias múlt után — meggondolva mondjuk ki ez általunk használni nem szokott szót — öreg napjaiban a hazafiatlanság elemeinek tesz a magyarság ellenségei körében jó szolgálatokat. Szerencse, hogy a szerbek közt nyugalom van ; szerencse, hogy túl a határon is egy monarchiánk iránt lejális szerb kormány intézi az ügyeket. Mert ha nem lenne így, s ha egyrészt hazai szerbjeink közt csak kis részben léteznék oly izgatottság, minőre a múlt évtizedekben nem egyszer volt példa, s ha másrészt — amit szintén tapasztalhattunk valamikor — déli határainkon túl lenne hajlandóság e haza szerb nemzetiségű fiai elégedetlenségét a magyar haza ellen használni föl, akkor a magyar államhatalom a Mocsáry-féle szereplést és izgatást alig nézhetné türelmesen. Ez mutatja, mily mérhetlen könnyelműség uralkodik némely ellenzéki körökben. Mert ha meggondolja az ember, hogy az a férfi, ki most Újvidéken évekre terjedő thémákat szolgáltat hazánk, nemzetünk és államiságunk ellenségeinek, évtizeden át egy nagy, u. n. »legmagyarabb« párt vezérférfia volt, s ítélt elevenek és holtak felett, s kétségbe vonta nem egyszer ellenfelei hazafiságát is, akkor, ha nincs is joga másról föltenni, hogy bármi tekintetből ugyanoly politikai őrültségre lehetne képes, mint aminőt Mocsáry most Újvidéken elkövet, arra van joga, hogy ez az elkövetett óriási tévedés tanúság legyen előtte, hova vezethet egyeseket a megsértett ambitió, hiúság s egyoldalú rögeszmék cultusa. Az ellenzék többi szónokainak beszédei — legalább a mennyire mi ismerjük őket — az eszmeszegénység teljes mértékét mutogatják. Hogy Horánszky Esztergomban újra reáült százszor megczáfolt számai vesszőparipájára, s megczáfolatlanoknak mondta azokat, azon nem csodálkozunk. Végre is senkitől emberfölöttit nem követelhetni, s hogy Horánszky Nándortól annak öntudatos és férfias beismerése, hogy milliárdos nagyot mondásaival először magát, aztán a rá hallgatókat ültette fel, valóságos emberfölötti erény lenne, s ahogy mi a mérsékelt ellenzék ezen haragos vitézét ismerjük, meg vagyunk győződve, hogy minél inkább rábizonyítják tévedéseit, annál inkább esküszik saját csalhatatlanságára s a mellett igen meg lesz elégedve magával. Az esztergomi beszéden tehát nem csodálkozunk. Hanem az apatini kerület választóihoz intézett mérsékelt ellenzéki nyílt levélen s a Bittó István bácskai szereplése felől világgá bocsátott híreken igen is csodálkozunk. Mert ha gróf Apponyi szombaton közzé tett ominosus programmja után vasárnap és hétfőn azzal debütkoz, hogy Bittó István úr ezen hazamentő kifakadásait téteti a politikai curiosumok kirakatába, ebben mégis egy kissé erős elbizakodottság, hogy ne mondjuk, a magyar közvélemény egészséges ítélőképessége felől túlságos lenézés nyilvánul. Valljuk be egyébiránt, hogy van máris egy pár jelenség, mely arra mutat, mintha e választások folyamán is tartani kellene bizonyos megfeledkezésektől, melyek kompromittálhatják alkotmányos mozgalmainkat. A dunapataji, a jászapátii, s ha emlékezetünk nem csal, még egy vagy két kerületből már ismét jó híre a jelöltek szólása megakadályozásának, kövekkel dobálásnak stb. Szégyenkezve registráljuk e híreket. A magyar közélet ily betyár tempóit le kellene vetkőzni már egyszer. S a jelöltet vagy kortesz a ki él e tempókkal ellenfelei ellen, el kellene a politikai élet mezejéről küldeni oda, ahova való: a kanászok közé. Választási mozgalmak. A fővárosban. A Vl-ik kér Busbach-párt elnöksége tudatja, hogy a párt a választási mozgalmak alatt hetenkint egyszer és pedig minden hét csütörtök napján esti 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben összejöveteleket tart. Az első összejövetel ezen vendéglői helyiségben jövő csütörtökön június 2-án esti 8 órakor lesz, a részvételi jegyek 1 frt lefizetése mellett, kedden, f. évi május 31-étől bezárólag csütörtök, június 2-áig naponta délután 2 órától esti 7 óráig a párt központi irodájában (váczi-körút, »Páris- szálloda I. em.) és a fővárosi VI. és VII. ker. körben (Andrássy út 39. szám I. em.) válthatók. Ezenkívül a párt minden szombaton esti 8 órakor a fővárosi VI. és VII. ker. kör földszinti éttermében is tart összejöveteleket. Ezen összejövetelekre külön meghívók nem küldetnek szét. A párt irodája: Váczi-körút »Páris« szálloda I. emelet 15. szám alatt mindennap, vásár- és ünnepnapokat sem véve ki, d. u. 27 óráig nyitva áll, hol a legnagyobb készséggel adatnak felvilágosítások. A párt irodájában naponként délután a végrehajtó bizottság és választmány ülést tart. A VII. ker. Matlekovics-párt holnap, szerdán esti 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben nagy pártestélyt rendez. A VII. kerületi szabadelvű Morzsányi-párt ma délután 5 órakor a régi polgári lövölde nagy termében népes közgyűlést tartott, melyen dr. Morzsányi Károly a párt jelöltje elmondotta programmbeszédét, melyet a jelenlevők éljenzéssel és tetszés nyilatkozatokkal fogadtak. Tolnai Lajos elnök megnyitván a gyűlést, beszédét azzal a költői hasonlattal kezdte, hogyha virágoskert a tavaszt jelenti, akkor ez a gyűlés, mely oly népes, Morzsányi győzelmének előjele. (Éljenzés.) Indítványára az elnökség tagjainak vezetése alatt egy bizottság ment dr. Morzsányihoz, mely őt a gyűlésre meghívta és elkísérte. Ez alatt a gyűlés felfüggesztetett. Dr. Morzsányi Károly rövid félóra múlva párthívei közt megjelenvén, az elnök rövid üdvözlése után elmondotta programmbeszédét, melyből a következő részleteket emeljük ki. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a szabadelvű párt híve, mint ezt már több alkalommal is hangsúlyozta. Szükségesnek tartja azonban ma is újabban hangsúlyozni, hogy a szabadelvű párt elveit fogja követni, először azért, mert évek hosszú sora óta szerzett tapasztalatokból és éber megfigyelésből azon szilárd meggyőződést szerezte magának, hogy e párt és e kormány a legfontosabb és legvitálisabb kérdésekben megtalálta a helyes utat és a kellő eszközöket arra, hogy hazánk felvirágozását előmozdítsa ; a külfölddel szemben tiszteletet és becsülést tudott Magyarországnak kivívni; nem ismer különbséget vallás tekintetében és híven őrzi minden vallásfelekezetnek jogait és tiszteli érzelmeit; nemzetiségi kérdésekben nagybecsű eredményeket tud felmutatni ; közművelődési, oktatásügyi és más kérdésekben odatörekszik, hogy hazánk egyenlő legyen bármely más előrehaladottabb kulturállammal — ily párt és kormány méltán megérdemli, hogy a haza polgárai támogassák és törekvéseit előmozdítsák. (Zajos éljenzés.) A szabadelvű párthoz tartozik másodszor azért, mert a mai vész teljes időben nem tartja czélszerűnek és indokoltnak, hogy pártoskodással saját erőnket emészszük fel, és oly állapotot teremtsünk, mely talán akkor, midőn sürű felhők tornyosulnak az égen, megzsibbasztja erőnket és képtelenekké tesz minket hazánk és tűzhelyünk védelmére. Adja isten, hogy ne legyen úgy, de bekövetkezhetik az idő, amelyben hazánkat veszély fenyegetheti, és ily esetben nagy szerencsétlenség volna, ha belső egyenetlenséggel és viszállyal megbénítanák erőnket, mely egy magasztos és szent czélra, t. i. a haza megvédésére szükséges. A jelenlegi szabadelvű párt a hatalmas és erős pajzs, mely az országot képessé teszi arra, hogy daczoljon minden kívülről jövő veszedelemmel. (Zajos éljenzés.) A szabadelvű pártnak híve harmadszor azért, mert meg van győződve, hogy a jelenlegi kormány kitűnő feje, Tisza Kálmán miniszterelnök (Zajos éljenzés.) oly ritka államférfiú, ki mély bölcsességével, tiszta hazafiságával, kitartó erélyével és bő tapasztalataival bizton vezeti hazánkat azon kikötőbe, amelyben megelégedés honol. (Hosszantartó éljenzés.) Áttérve ezután programmjára, melyet ő néhány szóban foglalt össze, hogy törekvése oda fog irányulni, miként hazánk, fővárosunk és e kerület erkölcsi, szellemi és anyagi tekintetben virágzásnak induljon, először az erkölcsiségről szólott. Kiemelte, hogy oly intézményeknek bijával vagyunk, melyek különösen a szív és kedélyvilágra erkölcsnemesítőleg hatnának. Nézete szerint különösen a vallás az, mely a becsületességnek és a jellemnek alapját képezi és azért a vallásos nevelés szükségességét hangsúlyozza. Ezzel kapcsolatban a tanításról és népnevelésről szólott. És ha — úgymond — állami életünk egyik vagy másik ágára büszkék lehetünk, akkor bizonyára az oktatásügy az, mely hazánknak és fővárosunknak dicsőségére válik. Országunk a dicsőült báró Eötvös József fenkölt szelleme, és Trefort Ágoston jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter lankadatlan buzgalma által rövid idő alatt oly óriási haladást tett, hogy e tekintetben bátran mérkőzhetünk bármely külföldi állammal. Az ország és a főváros évenként milliókat költ tanügyi czélokra, és áldásdús befolyást gyakorol ezáltal a nemzet szellemi életére. Különösen a felsőbb tanintézetek azok, melyek nemcsak szellemi tekintetben, hanem kitűnő szervezetüknél fogva is osztatlan és megérdemelt elismerésben részesülnek. Ami az elemi iskolákat illeti, szintén be kell vallanunk, hogy néhány év alatt óriási haladást tettünk, de e téren még sok a tenni való, ami inkább pénzügyeink javulásától függ. Elismeréssel említi fel különösen a fővárosi tanítókat, kik lelkiismeretesen teljesítik kötelességüket. Kifejtvén ezután az igazságügy nagy fontosságát, ígérte, hogy különösen e szakmában, mely különben is specialitását képezi, tevékenységet fog kifejteni. Nagy hiányát érezte eddig is a polgári magántörvénykönyvnek, melynek létrehozásán évek hosszú sora óta fáradoznak a nélkül, hogy befejezték volna a nagy munkát. Hasonlóképen vagyunk — nézete szerint — a peres eljárással is, melyről folyton hallja a panaszt, hogy hosszadalmas. Hosszú gyakorlatából azon meggyőződést merítette, hogy az írásbeli eljárás mellőzésével egyedül a szóbeliség és közvetlenség az, mely lehetővé teszi, hogy a legbonyolódottabb perek is aránylag rövid idő alatt befejeztessenek és a felek jogos követeléseikhez jussanak. Állásánál és azon kiváló érdeklődésnél fogva, melylyel az igazságszolgáltatásnak különösen ezen ága iránt viseltetik, de tapasztalatokat szerzett magának és alapos tanulmány tárgyává tette mindazon hiányokat, melyeket okvetlenül el kell távolítanunk, ha azt akarjuk, hogy gyors és megbízható igazságszolgáltatásunk legyen és nem fog nyugodni mindaddig, mig ezen kérdések a jogkereső közönség teljes megelégedésére meg nem lesznek oldva. (Zajos helyeslés.) Német nyelven folytatta beszédét ezután az ipar és kereskedelemről szólva. Nem tartozik azok közé, kik minden üdvöt és boldogságot az ipartól várnak, láttuk azon kinövéseket, melyeket a túlcsigázott ipar előidéz, látjuk a munkás-zavargásokat a világ legelőrehaladottabb iparállamaiban, Angliában, Francziaországban és Belgiumban és ezek alapján azon komoly kérdést kell felvetnünk, váljon helyes-e az, hogy az ipar fejlesztése mellett minden egyéb körülmény elhanyagoltassék ? Nézete szerint a viszonyok csak ott egészségesek, hol a mezőgazdaság az iparral és kereskedelemmel karöltve jár, ahol egyik a másiknak kiegészítő része, nélkülözhetetlen alapföltétele ; és ez nagyon, természetes, egyik virágzásnak indítja a másikat. (Helyeslés.) Azonban oda kell törekednünk, hogy iparunk elérje a fejlődés azon fokát, hogy képes legyen a nagy mennyiségű mezőgazdasági productiót feldolgozni, hogy így azon haszon mely az ipari munkáért a külföldre vándorol, itthon maradjon. (Helyeslés.) Különösen a kisiparosokat még kedvezmények árán is kell támogatnunk. (Helyeslés.) A tisztviselők anyagai helyzetének javítását is felvette programmjába is ígérte, hogy a tisztviselők helyzetére vonatkozó reformokat, sürgetni és támogatni fogja. A kormánytól és e tekintetben sokat remél, mihelyt pénzügyeink javulni fognak. Első nagy lépés leszen e téren a szolgálati pragmatica létrehozása. (Helyeslés.) A pénzügyi helyzetről szólva, megjegyezte, hogy az nem nevezhető épen kedvezőnek, ha azonban alaposan viszgáljuk e helyzet okait és részrehajlatlanul bíráljuk meg, akkor azon meggyőződésre fogunk jutni, hogy ezen állapotot sajátságos viszonyaink idézték elő. Alkotmányos életünk helyreállítása óta kormányunk oly beruházásokat tett, melyek óriási összegeket vettek ugyan igénybe, de amelyek majd annak idején bőven meg fogják hozni a befektetett tőke kamatait, a kereskedelem előmozdítására oly vasúti hálózat létesíttetett, mely szintén tömérdek pénzbe került, de amely elkerülhetetlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy kereskedelmünk és ezzel együtt hazánk virágzásnak induljon. Azonban kiválólag és legnagyobb mértékben a monarchiának védképessége vette igénybe az eddigi nagy áldozatokat. Míg egész Európa fegyverkezik, addig nekünk is, bármily nagy megerőltetésünkbe kerül, elő kell teremtenünk az eszközöket, melyek az ország biztonságára és kültámadások ellen okvetlenül szükségesek. Egyetlen módszerünk van a pénzügyek javítására és az a takarékosság. (Helyeslés.) Néhány szóval érinté ezután az antisemitismust is, melylyel azonban nézete szerint komolyan foglalkozni felesleges. Elve és jelszava volt mindig a szabadság, egyenlőség és testvériség. Ha azt akarjuk, hogy zsidó polgártársaink teljesítsék az állam iránti kötelességeket, akkor kell, hogy részesítsük őket azon jogokban, melyek az állampolgárt megilletik. (Zajos helyeslés.) ígérte végül, hogy a kerület speciális érdekeit, melyeket eddig is szívén viselt, jövőre is támogatni fogja. Most is azért fogadta el a jelöltséget, hogy a VII. kerületet esetleg győzelmével a választásokon egy ember önkényuralmától és egy szomszédos kerület indokolatlan gyámkodása alól felszabadítsa. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Engelbach Alajos ezután köszönetet mondott a jelöltnek programmbeszédéért, Tolnai Lajos pedig a választóknak mondott köszönetet, hogy azt meghallgatták. Ezzel a közgyűlés véget ért. Morzsányit zászlók alatt, hosszú kocsisorokkal kisérték lakására. Útközben több virág bokrétát nyújtottak át Morzsányinak, kinek tiszteletére választói ma este 8 órakor a lövöldében banquettet is rendeztek. A vidéken, Gyöngyösről távírják lapunknak a következőket :Visontai Kovács László ma tartotta meg programmbeszédét. Jókai Mór társaságában, pompás négyes fogaton, délután érkezett meg Vámos- Györkről Gyöngyösre. Megelőzőleg Gyöngyös-Halász község határában, a szabadelvű pártnak 34 úri fogaton elibükbe sietett küldöttsége által fogadtattak. A város szélén ezrekre menő sokaság tömérdek zászlóval és viharos, lelkes ovatiói között üdvözölték az érkezőket. A gyöngyösi hölgyközönség nevében, díszbe öltözött tiz úri leány élén Taposy Szerén szépen átgondolt és előadott beszéddel üdvözölte a nagy magyar írót, akinek díszes babérkoszorút nyújtott át, széles égszín szalagján ezen fölirattal: »A legnagyobb magyar írónak a gyöngyösi nők.« Jókai e koszorút, mint szerinte valószínűleg utolsót, mély meghatottsággal köszönte meg. Ezután a szabadelvű párt elnöke, Kékesy Kálmán, üdvözölte az érkezetteket, mire a kisérő sokaság folytonos és egyre fokozottabb lelkesültsége, lankadatlan éljenzései közepett gyalog vonultak a casino udvarára, hol szőnyegekkel, zászlókkal díszített tribünéről tartottak beszédeket. A hallgatók száma, daczára a köznapnak, megütötte a három ezret, közte az egész elite hölgyközönség. Kovách László programmbeszéde méltó volt az ő egyéniségéhez és a szabadelvű párt komolyságához. Férfias őszinteséggel beszélt, nem ígért arany várakat, de szilárd vonásokkal festette a Tisza-kormány tettekben gazdag múltját, párhuzamot vont Magyarország mostani és azon helyzete között, melyben Tisza Kálmán kormányra jutása előtt volt, megcáfolhatlan logicával constatálta nagymérvű haladásunkat a földmivelés-, ipar, kereskedelem, hadászat stb. terén. Az ország pénzügyeiről szólva, pozitív tervekkel állott elő a conversio, valutarendezése, fogyasztási adók, regále megszüntetés és szeszmonopólium terén. Az igazságügy terén a szóbeliség mielőbbi behozatalát helyezte kilátásba. Hosszantartó zajos helyesléssel fogadott beszéde után Kékesy Kálmán fölötte sikerült s élénk tetszéssel fogadott párhuzamot vont eme program és az itt föllépett mérsékelt ellenzék üres negatíója között. Ezután Jókai Mór tovább fél óránál tartó remek szónoklatban ragyogtatta az ismert elragadó eloquentiáját. Ezekre bonczolta az ellenzék nagyhangú állításait, melyekkel pénzügyeinket siralmas színben feltüntetni igyekezendők, csak úgy dobálják a deficites milliókat. Beszéde lehető legnagyobb hatást és tetszést keltett, végre Kékesy Kálmán Visontai Kovách Lászlónak, Hanák Kolos ügyvéd pedig Jókai Mórnak mondottak meleg köszönetet szives megjelenésükért. Az ünnepély végeztén Jókai a kapott koszorú babérleveleiből a hölgyeknek adott emléket, mire oly tömegesen körülvették hogy a koszorú minden levele elfogyott és a nagy költő csak a föliratos szalagot vitte magával emlékül. Sepsi-Szent-Györgyön, melyet legutóbb Beksics Gusztáv képviselt, szombaton tartotta alakulását a szabadelvűpárt. Megnyitóbeszédet Császár Bálint polgármester mondott, s kiválóan szép és alapos beszédben fejtegette, miért van a szabadelvűpárt zászlója alatt a Székelyföld ez egyik legszebb városa. Különösen Tisza Kálmán államférfim tulajdonságait emelte ki, de beszédének folyamában közéletünk egyéb jeles alakjaira, köztük dr. Kemény Gáborra is kiterjeszkedett, örömét fejezve ki, hogy Háromszékmegye (Kézdi-kerület) mandátumot készül adni Erdély eme kitűnőségének. Beksics Gusztávra, Sepsi-Szent-György eddigi képviselőjére térve át, a többi közt ezeket mondta: »Majdnem hihetetlen, de való igaz, hogy az ő irodalmi agitatiói előtt csak annyit tudott rólunk a nagy világ, hogy él itt a keleti Kárpátok tövében egy népfaj, amelynek székely a neve. Azt hitték, nincsenek már nekünk vágyaink, nincsenek álmaink többé, nem akarunk résztvenni a nemzetfejlődés nagy organisatiójában: ez a népfaj nem alkalmas a nagy nemzeti átalakulás tényezőjéül többé szerepelni. S Beksics Gusztáv megjelent a nyilánosság előtt. Erőteljes tollával festett igaz képet rólunk. Merészen de sikerrel támadta meg azt a képtelen felfogást, mintha mi a Gábor Áronokkal összes hazaszeretünket és cselekvési képességünket eltemettük volna a sírba. Fényes jövőt mutatott ki a Székelyföld számára a magyar nemzeti fejlődés terén s felrázta azt az álmatag közönyösséget, mely lenyűgözve tartott minket a többi hazai részekkel való együtt haladásban. Beksics Gusztáv felénk forditotta a közfigyelmet s ma már tudják azt is, hogy életre van hivatva ez az elhagyott nép, ez a mindenkitől elfeledett szegény székely nép. Azért tartottam én itt e helyen a hála elismerés hangján emlékezni meg Beksics Gusztávról. A kijelölő ülés június 2-ikán lesz. Széchényből a következő táviratot közli az »O. É.«. Mai napon a szécsénykerületi választók gróf Pejachevich Arthur, Balázs Antal és Salgó karánsághi esperes aláírása mellett szétküldött meghívások folytán pártkülönbség nélkül nagy számmal jelentek meg az értekezletre, melynek tárgyául a volt képviselő beszámolója s új képviselő kijelölése volt kitűzve. Az értekezletet barátságos bucsu-ebéd előzte meg, melyen a kerület összes intelligenciája megjelent, egyedüli kivételével azoknak, kiket hivatalos kötelesség vagy magánügyek tartottak távol. A lakoma folyamán Pintér Sándor, a szécsényi ellenzék egyik tekintélyes tagja, poharat emelt Pulszky Ágost volt képviselőre, hogy az összes választók nevében, pártkülönbség nélkül,, köszönetet mondjon működéséért, mire Pulszky Ágost meleg szavakban kijelentette, hogy búcsúzni jön, s mint a közönség képviselőjét Szíjgyártó Pál köztiszteletben álló volt választási elnököt éltette. Délután 3 órakor a városház előtti piacon megnyílt az értekezlet, melyen a városi választók tömegesen, a vidéki választók közül az intelligencia, s a nép köréből is számosan vettek részt. Ott voltak mind a kormánypárt, mind az ellenzék főférfiai, a többek közt Pejachevich Arthur gróf, Balázs Antal, Szíjgyártó Pál, Veres Gyula, Krista János, Serémy János, Sréter Alfréd, Hunyady, Básty, Csikán László, Luchkovits Gábor, Salgó esperes, a szécsényi guardián, Zadubán, Tersztyánszky, Pintér ügyvédek, Komjáthy tanfelügyelő, Simonides ev. lelkész, dr Bach József orvos, Pokorny, Vancsó, birtokosok stb. számosan a jegyzői és tanítói,karból s a nép nagy tömege. Először Pulszky Ágost búcsúzott el választóitól. Beszédét más helyütt közöljük. Ezután Pintér Sándor ügyvéd emelt szót, jelezve ellenzéki elvtársai nevében, hogy ők vallott