Nemzet, 1887. június (6. évfolyam, 1707-1736. szám)

1887-06-01 / 1707. szám

SzEnKESzrófán: f­erencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr.__________ Reggeli kiadás. KIADÓ-HIVATAL­­. Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ....................................................... 2 frt, 3 hónapra ............... ..................................... 6 * 6 hónapra ............... .. ................................. 12 » Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. 1707. (149.) szám. Budapest, 1887. Szerda, junius 1. VI. évi folyam. Budapest, május 31. Teleszky István igazságügyi államtit­kárrá neveztetett ki. Kinevezését holnap közli a hivatalos lap. Nem váratlanul érkezik e nagy fontos­ságú kinevezés. Még azok is, a­kik az úgyne­vezett­ coulissák mögött nem járatosak, tud­ták, sőt tudta az egész ország, hogy Te­leszky államtitkársága csak rövid idő kér­dése. Nyílt titok volt ez, mely hogy előbb nem lett bevégzett ténynyé, csakis Teleszky Istvánon múlt, aki az országgyűlés bezárása előtt nem akart hivatalba lépni. Sőt ennél több is múlt azon kitűnő fér­fiú szerénységén, a­kit végre sikerült meg­nyerni a magyar igazságügyi kormányzat egyik vezéregyéniségévé. Évek óta, vala­hányszor igazságügyminiszteri vagy állam­­titkári változás állt be, Teleszky neve min­dig ott volt nemcsak a hírlapok, hanem az irányadó körök listáján. Hosszú évek soro­zata óta Teleszky minden alkalommal belép­hetett volna az igazságügyminisztériumba. De ő mindig vonakodott nemcsak elő­térbe lépni, hanem még az előtérbe lépésre való ösztönzésnek is engedni. Ahelyett, hogy mint a legtöbben, túlbecsülte volna magát, inkább elégtelennek tartotta — természete­sen jogtalanul — erejét. Úgy gondolkodott, hogy mint képviselő és codificator több hasznot tehet a magyar igazságszolgáltatásnak. És mint ügyvéd na­gyobb szolgálatára lehet azon karnak, mely­re büszke volt, s melynek jogos érdekeit mindig előmozdította­ az ügyvédi karnak. Teleszky István túlhajtott szerénységének nem volt igaza. Kétségtelen, hogy mint egyszerű kép­viselő és codificator is első rangú érdemeket szerzett. Hosszú évek sora óta ő a parlament­nek és aj szabadelvű pártnak első jogász kitű­nősége, s mint ilyen úgy az igazságügyi bi­zottságban, mint a parlamenti tárgyalások alkalmával, az övé volt a vezérszerep, melyet szintén nem keresett, de melyet tehetséges és tanulmányai, valamint vita­készsége, bizo­nyára szintén akarata ellenére, megszerez­tek neki. A legnagyobb terjedelmű és legfonto­sabb törvényhozási alkotások az ő simító, kiegyeztető kezén mentek keresztül. Az ő ja­vításai mindig igazi javítások valónak; indít­ványait szinte kivétel nélkül elfogadta a ház. Mint codificatornak érdemei nem kiseb­bek. Nemcsak mások műveit tudta jóakara­­túlag bírálni, s legjobb szándékkal megjaví­tani — ez is jeles, sőt annál becsesebb tulaj­donság, mert ép a szakemberek közt ritka­ság — de önmaga szintén tudott alkotni, s pedig jeles és főleg practicus dolgokat. A polg. perrendtartási novella és az örökösö­dési jog, kimagasló nagyobb szabású művei neki, s van egy sereg apró alkotása, sőt az újabb kor legtöbb igazságügyi törvénye vagy tőle származik, vagy nagy befolyással volt valamennyinek létrejöttére. Maguk a legújabb házszabályok legnagyobb részt Teleszky tol­lából kerültek ki. Valamennyi törvényhozási munkáján gyakorlati szellem, a viszonyok és szükség­letek alapos ismerete vonul át. Teleszky két­ségkívül nem a legnagyobb theoreticus, de hogy jelenleg a legelső gyakorlati jogász Magyarországon, ezt mindenki el fogja is­merni. De ily nagyszabású gyakorlati jogász és codificator nem lehetne, ha egyszersmind nem bírna kiváló mérvekben elméleti kép­zettséggel is. Különösen a magánjog főeleme, mely­nek úgy elméleti, mint gyakorlati problémái közt a legteljesebb mértékben járatos. Ily kiváló jogászelme azonban a jog egyéb terü­letein is otthonos. Ez az oka, hogy Teleszky a szakbizottságokban és a parlamentben a jogtudomány minden kérdéséhez a legalapo­sabban szólt hozzá, sőt a legtöbb szakban mint p. o. a büntetőben sikeresen tudott co­­dificálni. A­ki ily állást foglalt el a tudomány­ban, az ügyvédi karban és a parlamentben, kitérhetett-e azon férfiú ama kötelezettség elől, hogy szerepének következményeit elfo­gadja ? Kitérhetett-e ismeretes szerénysége és magánviszonyai daczára, melyek az államtit­kárságot rá nézve tán nem tették előnyössé ? Kitérhetett-e végre annak daczára, hogy a legfényesebb ügyvédi gyakorlatot adja oda cserébe, a­mely Magyarországon csak lé­tezhetik ? Bizonyára nem. A tiszteleti állásokkal tartozások járnak. A tudomány, szakértelem és a fényes parlamenti sikerek kötelességet vonnak maguk után, mint a nemesség. Nem lehet valaki a parlament s hozzá a kormány­párt legjelesebb jogásza a nélkül, hogy az igazságügyi kormányzatban közvetlenül részt vegyen. Akkor sem, habár hivatalba lépése magán­ügyeit megzavarja. Teleszky érezte ezt s tovább nem vona­kodott. Elfogadta közpályájának természetes folyamatát, engedett hivatása szavának. Mindazok, akik Teleszkyt közelről isme­rik, tudják, hogy csakis kötelességérzetének enged. De hivatalba lépése annál szebb, mert erkölcsi rugó van mögötte. És szerénysége csalatkozni fog. Látni fogja, hogy az igazságügyi kormányzatban még sokkal nagyobb hasznára lehet az igaz­ságügynek, mint volt eddig. Közvetlenül be­folyhat igazságügyi politikánk irányzására s ami fő, azon kiváló férfiú oldalán, kinek ke­zébe ma az esküt letette, érvényesítheti ki­váló administrativ tehetségeit, melyekre igaz­­ságügyünknek oly nagy szüksége van. Teleszkyt munkaereje még a codificato­­ri feladatok folytatására is képessé fogja ten­ni , de működésének súlypontja főleg a már kész nagy fontosságú javaslatok szakbizott­sági és parlamenti letárgyalásán fog nyugod­ni. A következő ötévi cyclus kiválóan a re­formok korszaka leend. Most lesz igazán za­vartalan ideje a parlamentnek nagyobb sza­bású törvényhozási alkotásokra. Hisz tudjuk mily nagy gőznyomással sikerült még az oly nagyszabású törvénykönyv keresztülvitele is, mint a büntető codex. Ezen túl lesz ideje a háznak a legkomplicáltabb feladatokat is nyugodtan megoldani. Teleszky tehát a reformok e korszaká­ban nem hiányozhat az igazságügyi kor­mányzatból. Már maga belépése e korszak előbirnöke. És azért mindenki, a­ki igazság­ügyünket szívén viseli, a legőszintébben kí­vánhat szerencsét a kormánynak, szerencsés választásáért és a magyar igazságügynek Teleszky elhatározásáért. Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva. B­ELFÖLD. Budapest, máj. 31. (Az új igazságügyi minisztériumi államtitkár.) Dr. Teleszky István volt országgyűlési képviselő, mint újonnan ki­nevezett igazságügyminiszteri államtitkár, ma tette le a hivatali esküt az igazságügyminiszter kezébe. Budapest, máj. 31. (A választási moz­galma­k.) Nagyon sajnáljuk, hogy lapunk hasábjai nem szolgáltatnak lehetőséget arra, hogy szó szerint közöljük, a­mit az ellenzéki — különösen mérsékelt ellenzéki — szóvivők pártjuk jelszavaikép s Pro­gramm­­a gyanánt olvasóik elé tálalnak, mert meg­győződésünk, hogy e fejtegetéseknél meggyőzőbb ér­veket a szabadelvű párt politikája mellett keresve sem találhatni: ezek a beszédek mind az ellenzék gondolatszegénységét, politikai eszmékben való teljes szűkölködését, s az egyszerű vádaskodással való meg­elégedését bizonyítván. Ki kell vennünk az eszme­szegénység vádja alól egy ellenzéki politikust. Mocsáry Lajos beszédét csak pár sornyi kivonatban ismerjük ugyan, de már ennek alapján be kell vallanunk, hogy ez a beszéd nincs eszmék híjával. Konstatáljuk azon­ban egyúttal, hogy az általa kifejtett eszmék az első betűtől az utolsóig a mily újak, — legalább magyar politikus részéről újak — annyira kárhozatosak is, s szükségkép sajnálatot ébresztenek a férfiú észjárása iránt, ki egy hazafias múlt után — meggondolva mondjuk ki ez általunk használni nem szokott szót — öreg napjaiban a hazafiatlanság elemeinek tesz a magyarság ellenségei körében jó szol­gálatokat. Szerencse, hogy a szerbek közt nyu­galom van ; szerencse, hogy túl a határon is egy monarchiánk iránt lejális szerb kormány intézi az ügyeket. Mert ha nem lenne így, s ha egyrészt hazai szerbjeink közt csak kis részben léteznék oly izgatottság, minőre a múlt évtizedekben nem egyszer volt példa, s ha másrészt — a­mit szin­tén tapasztalhattunk valamikor — déli határainkon túl lenne hajlandóság e haza szerb nemzetiségű fiai elégedetlenségét a magyar haza ellen használni föl, akkor a magyar államhatalom a Mocsáry-féle szerep­lést és izgatást alig nézhetné türelmesen. Ez mutatja, mily mérhetlen könnyelműség uralkodik némely ellenzéki körökben. Mert ha meggondolja az ember, hogy az a férfi, ki most Újvidé­ken évekre terjedő thémákat szolgáltat hazánk, nemzetünk és államiságunk ellenségeinek, évtize­den át egy nagy, u. n. »legmagyarabb« párt ve­­zérférfia volt, s ítélt elevenek és holtak felett, s két­ségbe vonta nem egyszer ellenfelei hazafiságát is, ak­kor, ha nincs is joga másról föltenni, hogy bármi tekintetből ugyanoly politikai őrültségre lehetne ké­pes, mint a­minőt Mocsáry most Újvidéken elkövet, arra van joga, hogy ez az elkövetett óriási tévedés tanúság legyen előtte, hova vezethet egyeseket a meg­sértett ambitió, hiúság s egyoldalú rögeszmék cultusa.­­ Az ellenzék többi szónokainak beszédei — leg­alább a mennyire mi ismerjük őket — az eszmeszegénység teljes mértékét mutogatják. Hogy Horánszky Esztergomban újra reáült száz­szor megczáfolt számai vesszőparipájára, s meg­­czáfolatlanoknak mondta azokat, azon nem cso­dálkozunk. Végre is senkitől emberfölöttit nem követelhetni, s hogy Horánszky Nándortól annak öntudatos és férfias beismerése, hogy milliárdos na­gyot mondásaival először magát, aztán a rá hallgató­kat ültette fel, valóságos emberfölötti erény lenne, s a­hogy mi a mérsékelt ellenzék ezen haragos vitézét ismerjük, meg vagyunk győződve, hogy minél inkább rábizonyítják tévedéseit, annál in­kább esküszik saját csalhatatlanságára s a mel­lett igen meg lesz elégedve magával. Az eszter­gomi beszéden tehát nem csodálkozunk. Hanem az apatini kerület választóihoz intézett mérsékelt ellen­zéki nyílt levélen s a Bittó István bácskai szereplése felől világgá bocsátott híreken igen is csodálkozunk. Mert ha gróf Apponyi szombaton közzé tett ominosus programmja után vasárnap és hétfőn azzal debütk­oz, hogy Bittó István úr ezen hazamentő kifakadásait téteti a politikai curio­sumok kirakatába, ebben még­is egy kissé erős elbizakodottság, hogy ne mondjuk, a magyar közvélemény egészséges ítélőképessége felől túlságos lenézés nyilvánul.­­ Valljuk be egyébiránt, hogy van máris egy pár je­lenség, mely arra mutat, mintha e választások folya­mán is tartani kellene bizonyos megfeledkezésektől, melyek kompromittálhatják alkotmányos mozgalmain­kat. A dunapataji, a jászapátii, s ha emlékezetünk nem csal, még egy vagy két kerületből már ismét jó híre a jelöltek szólása megakadályozásának, kövek­kel dobálásnak stb. Szégyenkezve registráljuk e híre­ket. A magyar közélet ily betyár tempóit le kel­lene vetkőzni már egyszer. S a jelöltet vagy kortesz a ki él e tempókkal ellenfelei ellen, el kellene a politi­kai élet mezejéről küldeni oda, a­hova való: a kaná­szok közé. Választási mozgalmak. A fővá­rosban. A Vl-ik kér­ Busbach-párt elnöksége tudatja, hogy a párt a választási mozgalmak alatt hetenkint egyszer és pedig minden hét csütörtök napján esti 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben összejövetele­ket tart. Az első összejövetel ezen vendéglői helyiség­ben jövő csütörtökön június 2-án esti 8 órakor lesz, a részvételi jegyek 1 frt lefizetése mellett, kedden, f. évi május 31-étől bezárólag csütörtök, június 2-áig naponta délután 2 órától esti 7 óráig a párt központi irodájában (váczi-körút, »Páris- szálloda I. em.) és a fővárosi VI. és VII. ker. körben (Andrássy­ út 39. szám I. em.) válthatók. Ezenkívül a párt minden szombaton esti 8 órakor a fővárosi VI. és VII. ker. kör földszinti éttermében is tart összejöveteleket. Ezen összejövetelekre külön meghívók nem küldetnek szét. A párt irodája: Váczi-körút »Páris« szálloda I. emelet 15. szám alatt mindennap, vásár- és ünnep­napokat sem véve ki, d. u. 2­7 óráig nyitva áll, hol a legnagyobb készséggel adatnak felvilágosítások. A párt irodájában naponként délután a végrehajtó bi­zottság és választmány ülést tart. A VII. ker. Matlekovics-párt holnap, szerdán esti 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben nagy pártestélyt rendez. A VII. kerületi szabadelvű Morzsányi-párt ma délután 5 órakor a régi polgári lövölde nagy termé­ben népes közgyűlést tartott, melyen dr. Morzsá­nyi Károly a párt jelöltje elmondotta programm­­beszédét, melyet a jelenlevők éljenzéssel és tetszés nyilatkozatokkal fogadtak. Tolnai Lajos elnök megnyitván a gyűlést, beszédét azzal a költői hasonlattal kezdte, hogyha vi­rágoskert a tavaszt jelenti, akkor ez a gyűlés, mely oly népes, Morzsányi győzelmének előjele. (Éljenzés.) Indítványára az elnökség tagjainak vezetése alatt egy bizottság ment dr. Morzsányihoz, mely őt a gyűlésre meghívta és elkísérte. Ez alatt a gyűlés felfüg­­gesztetett. Dr. Morzsányi Károly rövid félóra múlva párthívei közt megjelenvén, az elnök rövid üdvözlése után elmondotta programmbeszédét, melyből a kö­vetkező részleteket emeljük ki. Mindenekelőtt kije­lenti, hogy a szabadelvű­ párt híve, mint ezt már több alkalommal is hangsúlyozta. Szükségesnek tartja azonban ma is újabban hangsúlyozni, hogy a szabad­elvű­ párt elveit fogja követni, először azért, mert évek hosszú sora óta szerzett tapasztalatokból és éber meg­figyelésből azon szilárd meggyőződést szerezte magá­nak, hogy e párt és e kormány a legfontosabb és leg­­vitálisabb kérdésekben megtalálta a helyes utat és a kellő eszközöket arra, hogy hazánk fel­virágozását elő­mozdítsa ; a külfölddel szemben tiszteletet és becsü­lést tudott Magyarországnak kivívni; nem ismer kü­lönbséget vallás tekintetében és híven őrzi minden vallásfelekezetnek jogait és tiszteli érzelmeit; nemze­tiségi kérdésekben nagybecsű eredményeket tud fel­mutatni ; közművelődési, oktatásügyi és más kérdé­sekben odatörekszik, hogy hazánk egyenlő legyen bármely más előrehaladottabb kulturállammal — ily párt és kormány méltán megérdemli, hogy a haza polgárai támogassák és törekvéseit előmozdítsák. (Za­jos éljenzés.) A szabadelvű párthoz tartozik másodszor azért, mert a mai vész teljes időben nem tartja czélszerűnek és indokoltnak, hogy pártoskodással saját erőnket emészszük fel, és oly állapotot teremtsünk, mely ta­lán akkor, midőn sürű­ felhők tornyosulnak az égen, megzsibbasztja erőnket és képtelenekké tesz minket hazánk és tűzhelyünk védelmére. Adja isten, hogy ne legyen úgy, de bekövetkezhetik az idő, a­melyben ha­zánkat veszély fenyegetheti, és ily esetben nagy sze­rencsétlenség volna, ha belső egyenetlenséggel és vi­szállyal megbénítanák erőnket, mely egy magasztos és szent czélra, t. i. a haza megvédésére szükséges. A jelenlegi szabadelvű párt a hatalmas és erős pajzs, mely az országot képessé teszi arra, hogy daczoljon minden kívülről jövő veszedelemmel. (Zajos él­jenzés.) A szabadelvű pártnak híve harmadszor azért, mert meg van győződve, hogy a jelenlegi kormány kitűnő feje, Tisza Kálmán miniszterelnök (Zajos él­jenzés.) oly ritka államférfiú, ki mély bölcsességével, tiszta hazafiságával, kitartó erélyével és bő tapaszta­lataival bizton vezeti hazánkat azon kikötőbe, amely­ben megelégedés honol. (Hosszantartó éljenzés.) Áttérve ezután programmjára, melyet ő néhány szóban foglalt össze, hogy törekvése oda fog irányul­ni, miként hazánk, fővárosunk és e kerület erkölcsi, szellemi és anyagi tekintetben virágzásnak induljon, először az erkölcsiségről szólott. Kiemelte, hogy oly intézményeknek bijával vagyunk, melyek különösen a szív és kedélyvilágra erkölcsnemesítőleg hatnának. Nézete szerint különösen a vallás az, mely a becsüle­tességnek és a jellemnek alapját képezi és azért a val­lásos nevelés szükségességét hangsúlyozza. Ezzel kap­csolatban a tanításról és népnevelésről szólott. És ha — úgymond — állami életünk egyik vagy másik ágára büszkék lehetünk, akkor bizonyára az oktatásügy az, mely hazánknak és fővárosunknak dicsőségére válik. Országunk a dicsőült báró Eötvös József fenkölt szel­leme, és Trefort Ágoston jelenlegi vallás- és közok­tatásügyi miniszter lankadatlan buzgalma által rövid idő alatt oly óriási haladást tett, hogy e tekintetben bátran mérkőzhetünk bármely külföldi állammal. Az ország és a főváros évenként milliókat költ tanügyi czélokra, és áldásdús befolyást gyakorol ez­által a nemzet szellemi életére. Különösen a felsőbb taninté­zetek azok, melyek nemcsak szellemi tekintetben, ha­nem kitűnő szervezetüknél fogva is osztatlan és meg­érdemelt elismerésben részesülnek. A­mi az elemi is­kolákat illeti, szintén be kell vallanunk, hogy néhány év alatt­­ óriási haladást tettünk, de e téren még sok a tenni való, a­mi inkább pénzügyeink javulá­sától függ. Elismeréssel említi fel különösen a fővá­rosi tanítókat, kik lelkiismeretesen teljesítik köteles­ségüket. Kifejtvén ezután az igazságügy nagy fontossá­gát, ígérte, hogy különösen e szakmában, mely külön­ben is specialitását képezi, tevékenységet fog kifej­teni. Nagy hiányát érezte eddig is a polgári magán­törvénykönyvnek, melynek létrehozásán évek hosszú sora óta fáradoznak a nélkül, hogy befejezték volna a nagy munkát. Hasonlóképen vagyunk — nézete sze­rint — a peres eljárással is, melyről folyton hallja a panaszt, hogy hosszadalmas. Hosszú gyakorlatá­ból azon meggyőződést merítette, hogy az írásbeli eljárás mellőzésével egyedül a szóbeliség és közvet­lenség az, mely lehetővé teszi, hogy a legbonyolódot­­tabb perek is aránylag rövid idő alatt befejeztesse­nek és a felek jogos követeléseikhez jussanak. Állá­sánál és azon kiváló érdeklődésnél fogva, melylyel az igazságszolgáltatásnak különösen ezen ága iránt vi­seltetik, de tapasztalatokat szerzett magának és ala­pos tanulmány tárgyává tette mindazon hiányokat, melyeket okvetlenül el kell távolí­tanunk, ha azt akar­juk, hogy gyors és megbízható igazságszolgáltatásunk legyen és nem fog nyugodni mindaddig, mig ezen kérdések a jogkereső közönség teljes megelégedésére meg nem lesznek oldva. (Zajos helyeslés.) Német nyelven folytatta beszédét ezután az ipar és kereskedelemről szólva. Nem tartozik azok közé, kik minden üdvöt és boldogságot az ipartól várnak, láttuk azon kinövéseket, melyeket a túlcsigá­­zott ipar előidéz, látjuk a munkás-zavargásokat a vi­lág legelőrehaladottabb iparállamaiban, Angliában, Francziaországban és Belgiumban és ezek alapján azon komoly kérdést kell felvetnünk, váljon helyes-e az, hogy az ipar fejlesztése mellett minden egyéb kö­rülmény elhanyagoltassék ? Nézete szerint a viszo­nyok csak ott egészségesek, hol a mezőgazdaság az iparral és kereskedelemmel karöltve jár, a­hol egyik a másiknak kiegészítő része, nélkülözhetetlen alap­föltétele ; és ez nagyon, természetes, egyik virágzásnak indítja a másikat. (Helyeslés.) Azonban oda kell törekednünk, hogy iparunk elérje a fejlődés azon fokát, hogy képes legyen a nagy mennyiségű mezőgazdasági productiót feldolgozni, hogy így azon haszon mely az ipari munkáért a külföldre vándorol, itthon maradjon. (Helyeslés.) Különösen a­­ kisiparosokat még kedvezmények árán is kell támo­gatnunk. (Helyeslés.) A tisztviselők anyagai helyzetének javítását is felvette programmjába is ígérte, hogy a tisztviselők helyzetére vonatkozó reformokat, sürgetni és támo­gatni fogja. A kormánytól és e tekintetben sokat re­mél, mihelyt pénzügyeink javulni fognak. Első nagy lépés leszen e téren a szolgálati pragmatica létreho­zása. (Helyeslés.) A pénzügyi helyzetről szólva, megjegyezte, hogy az nem nevezhető épen kedvezőnek, ha azonban alaposan viszgáljuk e helyzet okait és részrehajlat­­lanul bíráljuk meg, akkor azon meggyőződésre fogunk jutni, hogy ezen állapotot sajátságos viszo­nyaink idézték elő. Alkotmányos életünk helyre­állítása óta kormányunk oly beruházásokat tett, melyek óriási összegeket vettek ugyan igénybe, de a­melyek majd annak idején bőven meg fogják hozni a befektetett tőke kamatait, a kereskedelem előmozdítására oly vasúti hálózat létesíttetett, mely szintén tömérdek pénzbe került, de a­mely elkerül­hetetlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy kereske­delmünk és ezzel együtt hazánk virágzásnak indul­jon. Azonban kiválólag és legnagyobb mértékben a­­ monarchiának védképessége vette igénybe az eddigi­­ nagy áldozatokat. Míg egész Európa fegyverkezik,­­ addig nekünk is, bármily nagy megerőltetésünkbe kerül, elő kell teremtenünk az eszközöket, melyek az ország biztonságára és kültámadások ellen ok­vetlenül szükségesek. Egyetlen módszerünk van a pénzügyek javítására és az a takarékosság. (He­lyeslés.) Néhány szóval érinté ezután az antisemitismust is, melylyel azonban nézete szerint komolyan foglal­kozni felesleges. Elve és jelszava volt mindig a sza­badság, egyenlőség és testvériség. Ha azt akarjuk, hogy zsidó polgártársaink teljesítsék az állam iránti kötelességeket, akkor kell, hogy részesítsük őket azon jogokban, melyek az állampolgárt megilletik. (Zajos helyeslés.) ígérte végül, hogy a kerület spe­ciális érdekeit, melyeket eddig is szívén viselt, jövő­re is támogatni fogja. Most is azért fogadta el a je­löltséget, hogy a VII. kerületet esetleg győzelmével a választásokon egy ember önkényuralmától és egy szomszédos kerület indokolatlan gyámkodása alól fel­szabadítsa. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Engelbach Alajos ezután köszönetet mon­dott a jelöltnek programmbeszédéért, Tolnai La­jos pedig a választóknak mondott köszönetet, hogy azt meghallgatták. Ezzel a közgyűlés véget ért. Morzsányit zászlók alatt, hosszú kocsisorokkal kisér­ték lakására. Útközben több virág bokrétát nyújtot­tak át Morzsányinak, kinek tiszteletére választói ma este 8 órakor a lövöldében banquettet is rendeztek. A vidéken, Gyöngyösről távírják lapunknak a következő­ket :Visontai Kovács László ma tartotta meg programmbeszédét. Jókai Mór társaságában, pompás négyes fogaton, délután érkezett meg Vámos- Györkről Gyöngyösre. Megelőzőleg Gyöngyös-Hal­ász község határában, a szabadelvű pártnak 34 úri fogaton elibükbe sietett küldöttsége által fogadtattak. A vá­ros szélén ezrekre menő sokaság tömérdek zászlóval és viharos, lelkes ovatiói között üdvözölték az érkező­ket. A gyöngyösi hölgyközönség nevében, díszbe öltö­zött tiz úri leány élén Taposy Szerén szépen átgon­dolt és előadott beszéddel üdvözölte a nagy magyar írót, akinek díszes babérkoszorút nyújtott át, széles égszín szalagján ezen fölirattal: »A legnagyobb ma­gyar írónak a gyöngyösi nők.« Jókai e koszorút, mint szerinte valószínűleg utolsót, mély meghatottsággal köszönte meg. Ezután a szabadelvű párt elnöke, Kékesy Kálmán, üdvözölte az érkezetteket, mire a kisérő sokaság folytonos és egyre fokozot­tabb lelkesültsége, lankadatlan éljenzései köze­­pett gyalog vonultak a casino udvarára, hol szőnyegekkel, zászlókkal díszített tribünéről tar­tottak beszédeket. A hallgatók száma, daczára a köznapnak, megütötte a három ezret, közte az egész elite hölgyközönség. K­o­v­á­c­h László programm­­beszéde méltó volt az ő egyéniségéhez és a szabadelvű párt komolyságához. Férfias őszinteséggel beszélt, nem ígért arany várakat, de szilárd vonásokkal festette a Tisza-kormány tettekben gazdag múltját, párhuza­mot vont Magyarország mostani és azon helyzete kö­zött, melyben Tisza Kálmán kormányra jutása előtt volt, megc­áfolhatlan logicával constatálta nagy­mérvű haladásunkat a földmivelés-, ipar, kereskede­lem, hadászat stb. terén. Az ország pénzügyeiről szólva, pozitív tervekkel állott elő a conversio, valuta­rendezése, fogyasztási adók, regále megszüntetés és szeszmonopólium terén. Az igazságügy terén a szóbeliség mielőbbi behozatalát helyezte kilátásba. Hosszantartó zajos helyesléssel fogadott beszéde után Kékesy Kálmán fölötte sikerült s élénk tetszéssel fo­gadott párhuzamot vont eme program és az itt föllépett mérsékelt ellenzék üres negatíója között. Ezután J­ó­­k­a­i Mór tovább fél óránál tartó remek szónoklat­ban ragyogtatta az ismert elragadó eloquentiá­­ját. Ezekre bonczolta az ellenzék nagyhangú állításait, melyekkel pénzügyeinket siralmas színben feltüntetni igyekezendők, csak úgy dobálják a deficites milliókat. Beszéde lehető legnagyobb hatást és tet­szést keltett, végre Kékesy Kálmán Visontai K­o­­v­á­c­h Lászlónak, H­a­n­á­k Kolos ügyvéd pedig J­ó­­k­a­i Mórnak mondottak meleg köszönetet szives meg­jelenésükért. Az ünnepély végeztén Jókai a kapott ko­szorú babérleveleiből a hölgyeknek adott emléket, mire oly tömegesen körülvették hogy a koszorú min­den levele elfogyott és a nagy költő csak a föliratos szalagot vitte magával emlékül. Sepsi-Szent-Györgyön, melyet legutóbb Bek­­s­i­c­s Gusztáv képviselt, szombaton tartotta alakulá­sát a szabadelvűpárt. Megnyitóbeszédet Császár Bálint polgármester mondott, s kiválóan szép és ala­pos beszédben fejtegette, miért van a szabadelvűpárt zászlója alatt a Székelyföld ez egyik legszebb városa. Különösen Tisza Kálmán államférfim tulajdonságait emelte ki, de beszédének folyamában közéletünk egyéb jeles alakjaira, köztük dr. Kemény Gáborra is kiterjeszkedett, örömét fejezve ki, hogy Háromszék­­megye (Kézdi-kerület) mandátumot készül adni Er­dély eme kitűnőségének. B­e­k­s­i­c­s Gusztávra, Sepsi-Szent-György eddigi képviselőjére térve át, a többi közt ezeket mondta: »Majdnem hihetetlen, de való igaz, hogy az ő irodalmi agitatiói előtt csak annyit tudott rólunk a nagy világ, hogy él itt a keleti Kárpátok tövében egy népfaj, a­melynek székely a neve. Azt hitték, nincse­nek már nekünk vágyaink, nincsenek álmaink többé, nem akarunk résztvenni a nemzetfejlődés nagy orga­­nisatiójában: ez a népfaj nem alkalmas a nagy nem­zeti átalakulás tényezőjéül többé szerepelni. S Bek­­sics Gusztáv megjelent a nyilánosság előtt. Erőteljes tollával festett igaz képet rólunk. Merészen de siker­rel támadta meg azt a képtelen felfogást, mintha mi a Gábor Áronokkal összes hazaszeretünket és cselek­vési képességünket eltemettük volna a sírba. Fényes jövőt mutatott ki a Székelyföld számára a magyar nemzeti fejlődés terén s felrázta azt az álmatag kö­zönyösséget, mely lenyűgözve tartott minket a többi hazai részekkel való együtt haladásban. Beksics Gusz­táv felénk forditotta a közfigyelmet s ma már tudják azt is, hogy életre van hivatva ez az elhagyott nép, ez a mindenkitől elfeledett szegény székely nép. Azért tartottam én itt e helyen a hála elismerés hangján emlékezni meg Beksics Gusztávról. A kijelölő ülés június 2-ikán lesz. Széchényből a következő táviratot közli az »O. É.«. Mai napon a szécsénykerületi választók gróf Pejachevich Arthur, Balázs Antal és Salgó karán­­sághi esperes aláírása mellett szétküldött meghívások folytán pártkülönbség nélkül nagy számmal jelen­tek meg az értekezletre, melynek tárgyául a volt kép­viselő beszámolója s új képviselő kijelölése volt ki­tűzve. Az értekezletet barátságos bucsu-ebéd előzte meg, melyen a kerület összes intelligenciája megje­lent, egyedüli kivételével azoknak, kiket hivatalos kö­telesség vagy magánügyek tartottak távol. A lakoma folyamán Pintér Sándor, a szécsényi ellenzék egyik tekintélyes tagja, poharat emelt Pulszky Ágost volt képviselőre, hogy az összes választók nevében, pártkülönbség nélkül,, köszönetet mondjon működé­séért, mire Pulszky Ágost meleg szavakban kijelen­tette, hogy búcsúzni jön, s mint a közönség képviselő­jét Szíjgyártó Pál köztiszteletben álló volt választási elnököt éltette. Délután 3 órakor a városház előtti piac­on megnyílt az értekezlet, melyen a városi választók tö­megesen, a vidéki választók közül az intelligencia, s a nép köréből is számosan vettek részt. Ott voltak mind a kormánypárt, mind az ellenzék főférfiai, a többek közt Pejachevich Arthur gróf, Balázs Antal, Szíj­gyártó Pál, Veres Gyula, Krista János, Serémy Já­nos, Sréter Alfréd, Hunyady, Básty, Csikán László, Luchkovits Gábor, Salgó esperes, a szécsényi guar­­dián, Zadubán, Tersztyánszky, Pintér ügyvédek, Kom­játhy tanfelügyelő, Simonides ev. lelkész, dr­ Bach József orvos, Pokorny, Vancsó, birtokosok stb. számo­san a jegyzői és tanítói,karból s a nép nagy tömege. Először Pulszky Ágost búcsúzott el választói­tól. Beszédét más helyütt közöljük. Ezután Pintér Sándor ügyvéd emelt szót, jelezve ellenzéki elvtársai nevében, hogy ők vallott

Next