Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)

1887-11-04 / 1861. szám

Kiadó­hivatal: Ferencziek -tere, Athenaeura-épület, földszint. Előfizetési dm : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Hinta­­j esten kétszer házhoz hordv­a : 1 hónapra ................................. 2 nt* 3 hónapra ............... .................................... . * 6 hónapra ....................................................... ^2 * Az esti kiadás postai különk­ü­ldéséért felüdl­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. SZERKESZTÉSI és ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1861. (303.) szám. Budapest, 1887. Péntek, november 1. VI. évi folyam. Budapest, november 4. A képviselőház mai ülésén, bár rövid volt, egész sora a jelentések és előterjeszté­seknek jön bemutatva. Elnök ugyanis Polo­­nyi, Udvardi és Tulok megbizó levelét mutatá be. Fabiny miniszter az Uruguay-jal kö­tött szerződésről, Baross miniszter a határ­őrvidéki vasútakról szóló törvény módosítása iránti törvényjavaslatot s azonkívül a posta­takarékpénztárról s a közlekedési miniszté­rium alatti üzletágakról szóló jelentést ter­jesztette be. Az igazolási bizottság részéről jelentetett, hogy S­z­u­n­y­o­g­h Szabolcs vég­leg igazolt képviselőnek mondatott ki; gróf Károlyi Gábor megbizó levele pedig a házszab. 12. §. C) pontja alá soroltatott. A ház elnöke pedig e megbizó levelet a kérvénynyel együtt a III. bíráló bizottságnak sorsolta ki. A VI. és VII. bíráló bizottságok jelentései alapján Hojtsy, Komjáthy és gr. Lázár Jenő végleg igazoltaknak jelentettek ki, Komjáthy pedig felszólíttatik, nyilatkozzék, két megbizó levele közül melyiket tartja meg. Végül Zsigmondy Vilmos bemutató a pénzügyi bizottság jelentését a dohányjö­vedéki törvények módosításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyában. — Ezzel az ülés véget ért. BELFÖLD, Budapest, nov. 4. (Októberi állambevé­telek.) Mint a »Pester Corresponded« jelenti, a folyó évi október hóban két millió forinttal több folyt be az állampénztárakba, mint a múlt év meg­felelő hónapjában. A folyó év III. negyedének bevételi eredményei szintén kedvezők. Már a jövő vasárnap közzé fog tétetni az említett évnegyed ki­adásairól és bevételeiről szóló kimutatás. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése nov. 4-én. Ülés kezdete d. u. 1 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Dárday Sán­dor, Tars Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Baross Gábor, Fabiny Teophil, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Polónyi Géza hajdúszoboszlói, Tulok Benő sárvári és Udvardy Ferencz szentgott­hárdi mandátumát. Kiadatnak az állandó igazolási bizottságnak. Fabiny Teofil igazságügyminiszter beterjeszti az Uruguay-Montevideo államokkal i. é. június hó 25-én a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása tárgyában kötött államszerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Elnök : A törvényjavaslat kiadatik az igazság­ügyi bizottságnak. Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi mi­niszter beterjeszti a határőrvidéki vasutakra vonat­kozó 1880. évi XLIII. tcz. módosításáról szóló tör­vényjavaslatot és a postatakarékpénztárak működé­séről szóló jelentést, valamint a közlekedésügyi minisztérium kezelése alatt álló többi üzleti ágak 1886-ik évi eredményéről szóló jelentést. Elnök: A törvényjavaslat ki fog adatni a közle­kedési bizottságnak, a jelentések már ki lévén nyo­matva a költségvetés megfelelő tételeinél fognak tár­gyaltatni. Ullmann Sándor az állandó igazolási bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Szunyogh Szabolcs hosszúpályi mandátumát igazolta. Károlyi Gábor gr. székesfehérvári mandátumát, miután ellene kérvény adatott be, a biráló bizottságokhoz javasolja uta­­síttatni. Elnök: Károlyi Gábor gr. mandátuma sors­húzás útján a harmadik biráló bizottsághoz uta­­sittatik. Dárday Sándor a hatodik biráló bizottság nevé­ben jelenti, hogy a bizottság Hoitsy Pál és Komjáthy Béla képviselőket igazolta, az utóbbi azonban fölszó­­szólítandó, hogy két kerülete közül melyiket vál­lalja el? Elnök : Hoitsy Pál és Komjáthy Béla igazolt képviselőknek kijelentetnek s az utóbbi fölszólittatik, hogy 8 nap alatt nyilatkozzék, melyik kerületet tartja meg. Radócza János a hatodik bíráló bizottság ne­vében jelenti, hogy Lázár Jenő grófot a bizottság igazolta. Elnök: Lázár Jenő grófigazolt képviselőnek ki­jelentetik: Zsigmondy Vilmos a pénzügyi bizottság nevé­ben beterjeszti a bizottság jelentését a dohányjöve­déki törvények és törvényesített szabályok némely in­tézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Elnök: A jelentés napirendre fog tűzetni. Az ülés 1/22 órakor véget ért. A delegátiók. (Távirat.) Bécs, nov. 4. (O. É.) A magyar delegatio hadügyi albizottsága ma délelőtt 10 órakor kezdte meg ülését Tisza Lajos gróf elnöklete alatt. Előadó Rakovszky István. A közös kormány részéről jelen voltak Bylandt-Rheidt, Kálnoky és Kállay mi­niszterek, Tóth Vilmos főszámszéki elnök, Steineck altengernagy és Del­ Adami Géza sorhajóhadnagy, a hadügyminisztérium részéről Lambert osztályfőnök, Feldenhauer, Pietreich és Latscher ezredesek, Bar­­kassy Béla vezérkari őrnagy, Pater vezérkari száza­dos, Pernhoffer és Dobrucki hadbiztosok, a külügymi­nisztérium részéről Szögyény osztályfőnök,­­— a kö­zös számszék részéről Szentgyörgyi Gyula, a pénz­­ügyminisztérium részéről Pongrácz Frigyes gr. oszt. tanácsos, a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Fejérváry Géza br. honvédelmi mi­niszter voltak jelen. Az ülés megnyitása után az előadó az 52 millió hitel felhasználása felől kért felvilágosításokat a hadügyminisztertől továbbá Beöthy Ákos kérdéseket intézett a hadügymi­niszterhez, ki válaszában terjedelmes exposét adott. Délben rövid szünet volt. Azután újra megnyílt az ülés. Szokás szerint a költségvetési czímeket illető többletek és csökkenések fogják képezni a tanácsko­zás tárgyát, mielőtt a rendes költségvetés tárgyalása megkezdetnék. Az ülés foly. Budapest, nov. 4. (Rouvier nyilatkozata az enquête-bizottságban.) A franczia ka­marának a vizsgálati enquête kiküldése ügyében ülésező bizottsága tegnap meghallgatta R­o­u­v­i­e­r miniszterelnököt, valamint Ferron hadügyminisz­tert és M­a­z­e­a­u­x igazságügyi minisztert. R­o­u­v­i­er kijelentette, hogy feleslegesnek tartja a par­lamenti vizsgálatot. A szóban forgó tények két­félék, olyanok, melyek a kihágás jellegével birván, törvényszéki vizsgálat tárgyát képezik és olyanok, me­lyekre nézve nincs szükség vizsgálatot­­tartani, mert azok felől a kormány bármikor interpellate útján kérdőre vonható. Rouvier ezután nyilatkozott azokról a vádakról is, a­melyeket Wilson ellen emeltek, így a levelek és iratok díjmentes postai szállítá­sáról stb. A­mi a s portómentességet illeti, ez nem csak pusztán az elnök személyére vonatkozik, hanem általánosságban az elnökségre, tehát az elnök »háznépére« is. Ugyanakkor Ferron hadügymi­niszter a bizottság előtt határozottan azt állította, hogy semmiféle titokban tartandó iratot nem loptak el az ő minisztersége idejében, avagy azalatt az idő alatt, midőn a vezérkarnak tagja volt. A 17. hadtest mozgósítása tervezetének hívatlan közzététele ugyan sajnálatos dolog volt, de semmi kárt nem okozott. Hogy háború esetében a mozgósításnál ily eset be nem következhetnék, azt határozottan állíthatja.­­ Miután a miniszterek a bizottságból távoztak, a bi­zottság 10 szavazattal 1 ellenében azt határozta, hogy a parlamenti vizsgálatra kiküldendő en­quéte javaslata fentartandó. Végül L a 1 i­s elő­adó jelentése hitelesíttetett , a­mely abban összpontosul, hogy a kamara a szóban forgó ügyben 22 tagból álló vizsgálati bizottságot küldjön ki és e bizottsági tagok lajstromos szavazás útján választas­sanak meg. A kamara, még tegnap L­a­­ i­s jelentésé­nek meghallgatása után, a jelentés tárgyalását szom­batra tűzte ki. A kaposvári választás. A kaposvári választás igazolására vonatkozó in­dokolás — a »többé már nem szokatlan módon« — a bizottság hitelesítése s az elnök engedélye nélkül, sőt egyenes tilalma ellenére, nyilvánosságra hozatván, mi is közöljük ez indokolást, megjegyezvén, hogy azt a bizottság csak holnap fogja hitelesitni. Az indokolás következőleg hangzik: Indokok. Kérvényezők a választás megsemmisitését az alapon kérik, mert az 1874. XXXIII. t.-czikk 86. szakaszának megfelelően, a választási elnök nem Körmendy Sándort, a­ki állítólag a szavazatok álta­lános többségét megnyerte, hanem gr. Széchenyi Pált jelentette ki megválasztott képviselőnek. Kérvényezők ezen kérvénybeli állítás begyőzé­­sére hivatkoznak a kérvény mellett a) b) c) és d) alatt becsatolt okmányokra, melyek szerint a központi vá­lasztmány,­ az 1887. junius hó 28. és 29-dikén tar­tott ülésében megállapította volna, miszerint az 1887-dik évi junius hó 18-dikán a kaposvári ke­rületben megejtett országgyűlési választás alkal­mával Körmendy Sándor 28 szavazattöbbséget nyert volna. A jelzett okmányokat bírói figyelem­be nem lehetett venni, mert eltekintve azon körül­ménytől, hogy a nyilatkozat mellett bemutatott bel­ügyminiszteri rendelet tanúságaként az a) b) c) és d) alatti okmányok, illetve az azok tárgyát képező eljá­rások meg lettek semmisítve és így ez okmányok tar­talma jogilag figyelembe nem jöhet; mellőzendők vol­tak az okból is, miután egy oly hatóságnak tényke­dései s a ténykedés alapján hozott határozata, a­melyek a törvényben előírt felettes hatóság által felülvizsgáltattak s megsemmisittettek s igy jogilag létezőknek nem tekinthetők. De nem voltak figye­­lembevehetők a hivatkozott okmányok azért sem, mi­után azok közokiratot egyáltalán nem képeznek, mert a közokirat mérve abban fekszik, hogy az okmányt kiállító hatóság azon eljárásra, illetve azon ténynek bizonyítására a törvény szerint hatáskörrel bírjon, a melyre vagy a melyről a közokirat szól. Miután pedig az 1874. XXXVIII. t.-cz. értel­mében nem esik a központi választmány hatáskörébe annak megállapítása, hogy az országgy. választások alkalmával ki nyerte el az általános szótöbbséget, a kérdéses iratokat, a­melyek közokirati természetűek­­nek el nem ismerhetők, figyelmen kívül hagyni kel­lett. De mellőzendők voltak a kérvény mellett e) f) g) h) alatt hivatott tanuk is, mert eltekintve azon körülménytől, hogy gróf Széchenyi Pál álta­lános szótöbbsége a választási jegyzőkönyv mel­lett bemutatott szavazási rovatos ívek tanúsága­ként kétségtelen, dr. Krisanics József, mint az egyik szavazatszedő küldöttség jegyzője, dr. Andorka Elek, Matolcsy Sándor s Szép Dénes a választási jegyző­könyv tanúságaként, mint bizalmi férfiak működtek közre a kérdéses választásnál s igy tehát azok tanu­kép egyáltalán ki sem volnának halgathatók, miután a nevezettek a házszabályok 91. §-a értelmében, a vizsgálat elrendelése esetében, fent körülirt minősé­güknél fogva azok közé tartoznak, kik nem mint ta­núk hallgathatók ki, hanem csakis nyilatkozattételre szoríthatók. A­mi Tallián Béla tanúra való hivatkozást illeti, úgy annak kihallgatása, eltekintve a fentebb előterjesztettektől, mellőzendő volt, mert e tanúval kérvényezők azt kívánják igazolni, hogy a tanúhoz a választásra vonatkozólag mily hírek jöttek, tehát kérvényezők e tanúval nem is a kérvényben fog­lalt állítást kívánják bizonyítani.­­ Azon további kérdéseknek pedig, amelyekkel bizonyítani kívántatik, hogy tanú hivatalos minőségéből kifolyólag mily intézkedéseket tett, vagy tétetni kívánt, eltekint­ve, hogy ezen kérdések a kérvényben foglalt ki­fogásokkal mi kapcsolatban sem állanak a házsza­bályok 86. szakaszának 4. pontja értelmében egy­­átalában helye sem lehet. Kérvényezők kifogásképp felhozzák, miszerint gróf Széchenyi­­Pál javára a 20 szótöbbség akkép állapíttatott meg, hogy 19 Taszár községbeli választó a lap fordításával s az oldal el­­cserélése folytán gr. Széchenyi Pál rovatába íratott. Kérvényezők ezen kifogás bebizonyítására hivatkoz­nak a megyei levéltárban elhelyezett szavazati laj­stromok mellett a kérvényben bemutatott 1) s m) alatti közjegyzői okiratokra. Kérvényezők ezen kifogása azonban teljesen alaptalannak bizonyult. Mert az 1) alatti nyilatkozatot kiállítók a Ba­konyi Ferencz küldöttségi elnök által felvett rovatos szavazási lajstromok tanúságaként tényleg mint Kör­mendy Sándorra szavazók, még­pedig a következő tételszámok alatt fordulnak elő: Egerszegi Ferencz 432, Vig Antal 434, Vig Ferencz öreg 435, Szeles Ferencz 437, Szabó Mihály 438, Kelemen Gábor 444, Kelemen János alsó 445, Visnyei János 446, Vig Mihály ifjú 449, Vida György 439, Kalmár Jó­zsef 443, Szalay István 447. Az m) alatti közjegyzői okiratban foglaltak ugyancsak a következő tételszámok alatt, mint taszári választók Körmendy Sándor javára írattak: Kalmár József 448, Újhelyi László 440, Egerszegi Imre alsó 436, Gergely Mihály 431, Várvizi András 433. Ezek szerint kérvényezők azon kifogása, hogy gr. Széchenyi Pál 20 szavazatnyi többsége azon kö­rülményben leli magyarázatát, hogy a fent megneve­zett taszári választók, a­kik Körmendyre szavaztak, Széchenyi Pál javára írattak volna, mint merőben alaptalan jelentkezik. Kérvényezők a szavazati lajstrommal szemben, a­mely gr. Széchenyi Pál általános többségét kitün­teti, kérvényünkben a 19 taszári választóra vonatkozó kifogáson kívül más kifogást nem emeltek, hanem kér­vényükben fentartják maguknak mindazt, a­mit még szükségesnek tartanának előadni. Az ily fentartás a házszabályok 57. és 64. §-ai értelmében joghatálylyal nem bír, mert a hivatkozott szakaszok értelmében a tényállás a kérvényben adandó elő, az okok, a­melyek a választás érvényessége elen felhozatnak, a kérvény­be foglalandók, mert a kérvényben foglalt tényállás a tárgyalás folyamán sem meg nem változtatható, sem ki nem bővíthető, sem pedig ily kifogások fel nem hozhatók. A kérvényezők meghatalmazottjai a tárgyalás folyamán a gr. Széchenyi Pál által megbizólevele mellett bemutatott rovatos szavazási ívek ellen, azok hamis voltát vitatván, ama kifogást emelték, hogy a 343. tételszámtól 367. számig bevezetett Szenna községbeli választók Körmendyre szavaztak és da­czára ennek gr. Széchenyi Pál javára lettek írva, hogy továbbá a Bakonyi Ferencz köldöttségi elnök állítólag a rovaton Körmendy nevét kitörülte s he­lyére gr. Széchenyi Pál nevét irta volt s igy ezen kö­rülményből folyólag gr. Széchenyi Pál nem nyerte el az általános szótöbbséget. Kérvényezők ezen előadásával szemben első­sorban vizsgálandó volt, vajjon az a házszabályok 64. §. értelmében kizárólag figyelembe vehető-e ? Mert a kérvényben sem azon okok közül, amelyek folytán kérvényezők a választás megsemmisítését kérték, sem pedig a kérvényben előadott tényálladékban ezen csakis a tárgyalás folyamán előterjesztett előadás foglalva nincs, s mert maga ezen előadás nem mint a kérvényben foglalt tényállás támogatására vonatkozó bizonyíték (Házszab. 57. és 65. §-ok), hanem mint új kifogás jelentkezik. A bíráló bizottság hatásköre a házszabályokban szabályozását nyeri s azok 64. §-a értelmében eljárá­sának tárgyát csak a 12. §, b) és d) pontja értelmé­ben tett, illetőleg a kérvényben előadott kifogások képezik. A bíráló bizottság törvényes hatáskörét tehát túllépné, ha oly kifogást, a­mely a kérvényben elő nem adatott, ítélkedése alapjául elfogad , mert a bí­ráló bizottság kötve lévén a feleknek a kellő időben tett előterjesztéséhez, a választás érvénytelensége mellett szóló okokat és kifogásokat, még ha azok előtte teljesen be is gyezetnének, csak annyiban ve­heti bírói figyelembe, a­mennyiben azok a házszabá­lyokban előírt alak, idő­s helyen előterjesztve lettek. Azon felfogás, hogy a szennai választók tekin­tetében emelt előadás nem esik a kifogás fogalma alá, hanem az csakis a kérvényben tett előterjesztés támo­gatása, bíróságilag elfogadható nem volt. Mert kérvényezők azon kérvénybeli állítása, hogy a választási elnök a választási törvény 86. §-át sértette meg, a midőn gr. Széchenyi Pált jelentette ki általános szótöbbséggel megválasztott képviselőnek, a választás elleni kifogásnak minősíthető nem volt. Mert a midőn a házszabályok 57. §-a megkívánja, hogy a kérvényezők a választás érvényessége ellen az okokat a kérvényben tartoznak előadni és csakis ezen okok, illetve kifogások képezhetik az ítélkezés alapját; ez alatt nem is érthető más, mint hogy magában a kér­vényben felsorolandók azon ténybeli mozzanatok, cse­lekvések vagy mulasztások, a­melyek jogi következ­­ményekép a választás mint törvényellenes s így ér­vénytelennek tűnik fel. A szennai választók állítólagos helytelen beve­zetésére vonatkozó előterjesztés nem volt az új bizo­nyíték fogalma alá sorolható. Mert hisz ezen vitatott szabálytalanság, mint a választás érvénytelenségét előidéző ok hozatik fel. A kérvényezők részéről előterjesztett azon állítás, mely a választást védők részéről tagadásba vétetett, és mely így mint megtagadott állítás bebizonyítást kívánván meg, bizonyítéknak minősíthető nem volt. De ha még elfogadtathatnék is teljesen kérvé­nyezők ama felfogása, hogy ezen kifogás a házszabá­lyok értelmében elkésetten emeltnek volna tekinthető, úgy az bírói figyelembe még­sem volna vehető. Kérvényezők azon állításukat, hogy a szennai választók, a­kik a sorozat értelmében 343. tételszám­tól 367. tételszámig mint gr. Széchényi Pálra szava­zók bejegyezve lettek, nem a nevezettre, hanem Kör­mendy Sándorra szavaztak, mivel sem kísérelték meg bebizonyítani. Az e tekintetben hivatott z) alatti ok­mány az alább foglalt indokok alapján bizonyítékul elfogadható nem volt, miután az általános választási jegyzőkönyv kapcsán bemutatott szavazási lajstromok ellenében a belügyminisztériumnál és a megyei levél­tárban elhelyezett példányok, eltérés esetében bizo­nyítékot nem képeznek s igy kérvényezők kötelesek lettek volna, még ha az emelt kifogás elkésettnek nem is volna tekintendő, felsorolni azon bizonyítékokat is, melyekkel e kifogást igazolni kívánják. E kifogás azonban, eltekintve, hogy elkésett és be nem bizonyittatott, figyelembe vehető nem volt. Mert a választási jegyzőkönyv mellett bemutatott szavazási rovatos ívekben 343 tételszámtól 367 tétel­számig bejegyzett számú választók a gróf Széchenyi Pálra szavazók folyó számai alatt jegyeztettek be és ezzel szemben a Körmendy Sándorra szavazók folyó számai állanak, igy tehát ki van zárva ama lehető­ség, hogy azok eredetileg Körmendy Sándor javára írattak és később javítás folytán gróf Széchenyi Pál javára hozattak volna. Ama kifogás, hogy a 343. tételszám felett ere­detileg Körmendy Sándor neve állott s ez Széchenyi Pálra lett változtatva, valódiság esetében a hami­sítást meg nem állapítja, mert a Bakonyi Fe­rencz küldöttségi elnök előtt lefolyt szavazások veze­tett rovatos jegyzékben a gróf Széchenyi Pálra sza­vazók állandóan az iv baloldali rovatába, a Körmendy Sándorra szavazók az iv jobboldali rovatába jegyez­tettek be. A midőn tehát a kérdéses számú választók, a baloldali rovatba helyesen a folyó tételszámok alatt bevezetve lettek, a jelölt nevének helyreigazítása nem képez oly szabálytalanságot, illetve az 1874. évi XXXIII. tcz. oly megsértését, a­mely a házszabályok 71. §-nak d) pontja alá sorolható volna. Kérvényezők a tárgyalás folyamán azon kifo­gást emelték, miszerint Körmendy Sándor nyerte el az általános többséget s ennek igazolása végett az általános választási jegyzőkönyv kapcsán bemutatott szavazási lajstromok ellenében hivatkoznak azon lajstrompéldányra, a mely a megyei levéltárban van elhelyezve s a melynek hiteles másolatát a kérvény mellett i) és k) alatt mutatták be. Eltekintve attól, hogy e kifogás elkésetten lett emelve s igy bírói figyelembe nem jöhet, elbírálás tárgyát egyesegyedül az a választási jegyzőkönyv és szavazási lajstrom képezheti, a­mely a képviselőnek átadatott, a mely az 1874. XXXIII. tcz. 88. §-ának 3-ik kikezdése értelmében annak megbízói levelét ké­pezi. Az 1874. XXXIII. tcz. 89. §-a előírja, hogy úgy az általános választási jegyzőkönyv, mint a sza­vazatszedő küldöttségnek egyik jegyzőkönyve és a szavazási rovatos ívek három példányban vezetendők. E példányok czélja és rendeltetése a hivatkozott sza­kasz 2-ik kikezdésében kifejezve van. Ha tehát azon kifogás emeltetik egy választás alkalmával, hogy a képviselőnek átadott megbízó levél, illetve az ő vá­lasztása nem a többség akaratának kifolyása, az esetre, ha e kifogás a szavazási lajstromokba foglalt bevezetések helyessége ellen irányul, a bizonyításnak, mely a kérvényezőket terheli, feladata, hogy igazolni kötelesek, miszerint a bevezetések ezen példányban a valóságnak meg nem felelnek. Ha a rovatos szavazási lajstromok tartalma a hivatkozott törvény értelmében vezetendő két rendbeli másik lajstromtól lényegesen eltér, ezen eltérés magá­ban nem bizonyítéka annak, hogy a képviselőnek át­adott szavazási lajstrom nem felel meg a valóságnak s nem hozza kifejezésre a többségnek akaratnyilvání­tását. Mert a­mi az elbírálás tárgyát képezi úgy az osztályban mint a bíráló bizottságok részéről, az egyes-egyedü­l a képviselőnek átadott megbízó levél. A törvény hivatkozott rendelkezéseiből két­ségtelenül kitűnik, hogy a választási tény igazolá­sára egyesegyedül a képviselőnek átadott megbízó levél szolgál. A másik két példány addig, míg ezen példány létezik és szabályszerűen bemutatva lett, bizonyító erejű okirat természetével nem bir s a példányok közti eltérés a megbizó levél s az an­nak kiegészítését képező szavazási lajstrom érvé­nyességére mi befolyással sincs. Mert ha a kérvé­nyezők vitatott nézete a törvény szellemének meg­felelne, az esetre a megbizó leveleknek az osztályok általi megvizsgálása esetében nemcsak a képviselő által bemutatott példányt, hanem a többi példá­nyokat is vizsgálat tárgyává kellene tenni, már­pedig ezen esetben az eltérésnek bármily lénye­ges volta, magára a választás igazolására mi befo­lyással sincs. Azon körülményből kifolyólag, hogy a törvény valamely hatóságnak meghagyja, hogy a közreműkö­désével véghezvitt eljárásról, vagy valamely tény bi­zonyításáról, a­mely előtte folyt le, az ezek­­igazolá­sára, vagy bizonyítására szolgáló feljegyzéseket több példányban tartozik vezetni. nem következik egyút­tal az is, hogy e példányok mindegyike az eljárás, vagy tény bizonyítására nézve egyaránt bizonyító érv­vel bir, így az 1887. évi XXIII. t. sz. az anyakönyvek vezetését két példányban rendeli el. Bizonyító ereje azonban a megyei levéltárban őrzött példánynak nincs. De, hogy az 1874. XXXIII. t.-cz. értelmében a képviselőjelöltnek átadott választási jegyzőkönyv és szavazási lajstrom példánya a választás törvényessé­gének elbírálásánál kizárólag mérvadó, kitűnik azon körülményből is, hogy oly esetre, ha a jelezett t.-cz. 88. §. azon intézkedésének, hogy az ott felsorolt okmá­nyok három példányban vezetendők, elég nem léte­zett, vagy pedig a másik két példány megsemmisült, ettől a választás érvényessége nem függ, mert a levél­tárakban őrzendő példányok hiánya nem vonja szük­­ségszerűleg maga után azon következtetést, hogy a megejtett választás a többség akaratkifejezésének egy­általán tekinthető ne legyen. Ezek szerint tehát a választási lajstromok vita­tott eltérése, tekintve, hogy a bíróság előtt fekvő s a választási jegyzőkönyv kapcsán bemutatott szavazási lajstrom ellenében emelt két rendbeli kifogás alapta­lannak bizonyult, bírói figyelembe vehető nem volt. Mellőzendő volt továbbá kérvényezők ama ké­relme, hogy a belügyminiszternél elhelyezett példány kivántassék ne, miután ezen példány bizonyító erejű okmánynak a képviselőnek átadatott okmánynyal szemben nem tekinthető. Kérvényezők az n) alatti okmánynyal bizonyí­tani megkísérlik, hogy az ott megnevezett simonfai választók, a nyilatkozók szeme láttára azért, mert gr. Széchenyi Pálra szavaztak, fejenkint 15, illetve 16 frtot kaptak. A nyilatkozat szövege szerint a kér­déses összegek átadása a szavazás után történt s kérvényezők részéről nem is állittatik, hogy az ille­tők tényleg gr. Széchenyi Pálra szavaztak volna, nem állittatik az sem, hogy a vesztegetési ígéret a szava­zás előtt történt és elfogadtatott volna. Kérvényezők a g) alatti okmányban bebizonyí­tani megkísérlik azt, hogy az ott megnevezett 26 szán­­tósi lakos-választó a nyilatkozatot kiállítók előtt be­ismerte, hogy ők azért, hogy gróf Széchenyi Pálra sza­vaztak, fejenként 15 forintot kaptak a p) alatti ok­mánynyal ugyanezen körülmény 13 balázsi lakos elle­nében a g­­alatti szerint pedig 12 hajmási lakos ellen bizonyítani megkiséreltetik. A vesztegetésre alapított kifogás figyelembe sem volt vehető, mert az állítólag megvesztegetett egyének a 6. 7. 8. okmányokban, úgy az állítólagos tényt, mint pedig a tett beismerést határozottan ta­gadják. Eltekintve attól, hogy az ily állítólagos beisme­rés nem képez számbavehető támpontot a vizsgálat elrendelésre, melőzendő volt az okból is, mert a kér­vényezők nem is állítják, hogy az ígéret a szavazás előtt történt és a választók részéről elfogadtatott és mert valamely összegnek a szavazás utáni adása, feltéve, hogy a szavazást megelőzőleg nem ígértetett, a vesztegetés fogalom meghatározását meg nem állapítja. Ily körülmények közt a megvesztegetés kizárt­nak veendő. De nem volt elrendelhető a vizsgálat az r) alatti okmányban foglalt ténykörülményre nézve sem, mert eltekintve attól, hogy az r) alatti okmány­ban megnevezettek a 9­/.-ti nyilatkozatban tagadják az ott ellenük felhozott tényeket, kérvényezők meg sem nevezik azon németládi községbeli választókat, a­kik állítólag megvesztegetve lettek volna. Nem képez számbavehető támpontot az r) alatti nyilatkozatot aláírók azon kijelentése, hogy ők részben Jeckl Jó­zseftől, részben Kern Ferencztől hallották, hogy más egyének meg lettek vesztegetve. Mellőzendő volt továbbá a t) alatt foglalt vesz­tegetési vád, miután a t) alattit aláírók meg sem ne­vezik azon patosfai választókat, a­kik állítólag meg­­vesztegettettek volna és az illetők tudomásukat nem közvetlen észleletre állapítják s nyilatkozatukat sem. Miután a vesztegetési vádnak határozott s megneve­zett személyek ellen kell irányulnia, ily általánosság­ban s a megvesztegetett egyének megjelölése nél­kül emelt vád, mint teljesen alaptalan mellő­zendő volt. Kérvényezők azon kifogásának elbírálása, hogy Zsófi János választó, mint 1/8 telek birtokosa, a vá­lasztási névjegyzékbe felvehető nem lett volna, a jelen eljárás, keretébe nem tartozik. Épp így mellőzendő volt a t) alattiban foglalt azon kifogás, hogy Zumics Vendel a választói név­jegyzékben csak egyszer fordul elő, mert azon körül­mény tekintetében, hogy valaki a választási névjegy­zékbe fel van-e véve, magán egyének által kiállított nyilatkozat figyelembe veendő támpontot nem képez. Az u) alatti okmányban több kadarkuti lakos kinyilatkoztatja, hogy választási lajstromban foglalt kadarkuti választók legkevesebb 15 frtot kaptak fe­jenkint. Egy ily általánosságban tartott, mivel sem valószínűvé tett észleleten nem nyugvó s határozatlan vád­vizsgálat tárgyát nem képezheti, mert is az mel­lőzendő volt. Mellőzendő volt a vizsgálat a Bosnyák Dávid és Bosnyák József személyét illető vád tárgyában is, mert magánszemély nyilatkozata, valamely egyén állí­tólagos tartózkodási helye tárgyában bizonyítékot egyátalán nem képez s azért továbbá azon állítás, hogy vallomásuk szerint Bosnyák József kétszer sza­vazott volna, nem elégséges támpont arra, hogy a ki­fogás valódisága vizsgálat tárgyává tétessék. Az x) és y) alatti anyakönyvi kivonattal kérvényezők annak igazolását kísérlik meg, hogy két meghalt egyén ne­vében történt szavazás. E kifogás valódiság esetében sem teszi szükségessé a vizsgálat elrendelését e pontra vonatkozólag, miután ezzel szemben a választást vé­dők három oly egyénre nézve, a­kik, mint Körmendy Sándorra szavazó vetettek fel 13, 14, 15 alatt igazol­ják a választás napja előtti elhalálozást. A bíráló bizottság ezek alapján a kérvényben felhozott kifogásokat, mint alaptalanokat mellőzte, a választást mint törvényesen eszközöltet s mint a mely­nek értelmében gróf Széchényi Pál általános szótöbb­séggel képviselőnek kijelentetett, érvényben fentar­­totta s ennek folytán a nevezett képviselőt végleg igazoltnak mondotta ki. A házszabályoknak ez indokolásban említett 57., illetve 64. §§-ai, melyeknél fogva a bizottság a kaposvári választás ellen utólag emelt kifogásokra nem terjeszkedhetett ki, következőleg hangzanak: 57. §. A választás érvényessége ellen a kérvé­nyekben felhozott okokat a kérvényezők a kérvény benyújtása alkalmával bizonyító adatokkal támogatni nem kötelesek, hanem jogukban áll a bizonyító adatokat a tárgyalás során előadni. A­mennyiben azonban a bizonyító adatok nem a kér­vényhez csatoltattak, hanem csak a tárgyalás során adattak elő, ez ellenfél — ellenadatainak beszerzése végett, — a tárgyalásnak a kérvényezők költségére való elhalasztását kívánhatja. 64. §. A bíráló bizottság eljárásának tárgyát csak a 12. § b) és d) pontja értelmében, illetőleg a kérvényben előadott kifogások képezik. A kérvényezők meghatalmazottjai a tárgyalás folyamán a kérvényben előadott tényállás támogatá­sára új bizonyítékokra is hivatkozhatnak (57. §.), d­e a térvényben nem említett új kifogáso­­kat nem tehetnek és az ilyen kifogások bíróilag figyelembe nem vehetők. Táviratok. Páris, nov. 3. (Éjjel.) A kamara mai ülésén felolvasott enquete bizottsági jelentés kifejti, hogy a bizottság a minisz­terek meghallgatása után, kik jóllehet, haj­landóknak nyilatkoztak a kamarának min­den szükséges felvilágosítást nyújtani, mégis az enquete ellen nyilatkoztak — valamennyi szavazattal egy ellenében fentartotta első íz­ben hozott határozatait és e szerint enquete egybehívását indítványozza. Sophia, nov. 4. Hivatalosan megc­áfol­­ják a hírt, mintha Stambulov kormány­elnök bizalmas természetű küldetésben B­u­­karestbe menni szándékoznék,épp úgy ta­gadják azt is, mintha a fejedelem a szerb és román királynál látogatást tenni akarna. Sophia, nov. 4. A »Svoboda« hosszabb ve­­zérczikkben felel a félhivatalos szerb sajtó nyilatkozataira, mely­­ a »Svoboda« szerint a bolgár kormány eljárását és a bolgár nép függet­lenségének megóvására irányuló fáradozásait roszalja. A szerb radicálisok magatartása, úgymond a »Syq

Next