Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)
1887-11-04 / 1861. szám
Kiadóhivatal: Ferencziek -tere, Athenaeura-épület, földszint. Előfizetési dm : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Hintaj esten kétszer házhoz hordva : 1 hónapra ................................. 2 nt* 3 hónapra ............... .................................... . * 6 hónapra ....................................................... ^2 * Az esti kiadás postai különküldéséért felüdlfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. SZERKESZTÉSI és ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1861. (303.) szám. Budapest, 1887. Péntek, november 1. VI. évi folyam. Budapest, november 4. A képviselőház mai ülésén, bár rövid volt, egész sora a jelentések és előterjesztéseknek jön bemutatva. Elnök ugyanis Polonyi, Udvardi és Tulok megbizó levelét mutatá be. Fabiny miniszter az Uruguay-jal kötött szerződésről, Baross miniszter a határőrvidéki vasútakról szóló törvény módosítása iránti törvényjavaslatot s azonkívül a postatakarékpénztárról s a közlekedési minisztérium alatti üzletágakról szóló jelentést terjesztette be. Az igazolási bizottság részéről jelentetett, hogy Szunyogh Szabolcs végleg igazolt képviselőnek mondatott ki; gróf Károlyi Gábor megbizó levele pedig a házszab. 12. §. C) pontja alá soroltatott. A ház elnöke pedig e megbizó levelet a kérvénynyel együtt a III. bíráló bizottságnak sorsolta ki. A VI. és VII. bíráló bizottságok jelentései alapján Hojtsy, Komjáthy és gr. Lázár Jenő végleg igazoltaknak jelentettek ki, Komjáthy pedig felszólíttatik, nyilatkozzék, két megbizó levele közül melyiket tartja meg. Végül Zsigmondy Vilmos bemutató a pénzügyi bizottság jelentését a dohányjövedéki törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. — Ezzel az ülés véget ért. BELFÖLD, Budapest, nov. 4. (Októberi állambevételek.) Mint a »Pester Corresponded« jelenti, a folyó évi október hóban két millió forinttal több folyt be az állampénztárakba, mint a múlt év megfelelő hónapjában. A folyó év III. negyedének bevételi eredményei szintén kedvezők. Már a jövő vasárnap közzé fog tétetni az említett évnegyed kiadásairól és bevételeiről szóló kimutatás. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése nov. 4-én. Ülés kezdete d. u. 1 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Dárday Sándor, Tars Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Baross Gábor, Fabiny Teophil, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Polónyi Géza hajdúszoboszlói, Tulok Benő sárvári és Udvardy Ferencz szentgotthárdi mandátumát. Kiadatnak az állandó igazolási bizottságnak. Fabiny Teofil igazságügyminiszter beterjeszti az Uruguay-Montevideo államokkal i. é. június hó 25-én a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása tárgyában kötött államszerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Elnök : A törvényjavaslat kiadatik az igazságügyi bizottságnak. Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi miniszter beterjeszti a határőrvidéki vasutakra vonatkozó 1880. évi XLIII. tcz. módosításáról szóló törvényjavaslatot és a postatakarékpénztárak működéséről szóló jelentést, valamint a közlekedésügyi minisztérium kezelése alatt álló többi üzleti ágak 1886-ik évi eredményéről szóló jelentést. Elnök: A törvényjavaslat ki fog adatni a közlekedési bizottságnak, a jelentések már ki lévén nyomatva a költségvetés megfelelő tételeinél fognak tárgyaltatni. Ullmann Sándor az állandó igazolási bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Szunyogh Szabolcs hosszúpályi mandátumát igazolta. Károlyi Gábor gr. székesfehérvári mandátumát, miután ellene kérvény adatott be, a biráló bizottságokhoz javasolja utasíttatni. Elnök: Károlyi Gábor gr. mandátuma sorshúzás útján a harmadik biráló bizottsághoz utasittatik. Dárday Sándor a hatodik biráló bizottság nevében jelenti, hogy a bizottság Hoitsy Pál és Komjáthy Béla képviselőket igazolta, az utóbbi azonban fölszószólítandó, hogy két kerülete közül melyiket vállalja el? Elnök : Hoitsy Pál és Komjáthy Béla igazolt képviselőknek kijelentetnek s az utóbbi fölszólittatik, hogy 8 nap alatt nyilatkozzék, melyik kerületet tartja meg. Radócza János a hatodik bíráló bizottság nevében jelenti, hogy Lázár Jenő grófot a bizottság igazolta. Elnök: Lázár Jenő grófigazolt képviselőnek kijelentetik: Zsigmondy Vilmos a pénzügyi bizottság nevében beterjeszti a bizottság jelentését a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Elnök: A jelentés napirendre fog tűzetni. Az ülés 1/22 órakor véget ért. A delegátiók. (Távirat.) Bécs, nov. 4. (O. É.) A magyar delegatio hadügyi albizottsága ma délelőtt 10 órakor kezdte meg ülését Tisza Lajos gróf elnöklete alatt. Előadó Rakovszky István. A közös kormány részéről jelen voltak Bylandt-Rheidt, Kálnoky és Kállay miniszterek, Tóth Vilmos főszámszéki elnök, Steineck altengernagy és Del Adami Géza sorhajóhadnagy, a hadügyminisztérium részéről Lambert osztályfőnök, Feldenhauer, Pietreich és Latscher ezredesek, Barkassy Béla vezérkari őrnagy, Pater vezérkari százados, Pernhoffer és Dobrucki hadbiztosok, a külügyminisztérium részéről Szögyény osztályfőnök,— a közös számszék részéről Szentgyörgyi Gyula, a pénzügyminisztérium részéről Pongrácz Frigyes gr. oszt. tanácsos, a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter voltak jelen. Az ülés megnyitása után az előadó az 52 millió hitel felhasználása felől kért felvilágosításokat a hadügyminisztertől továbbá Beöthy Ákos kérdéseket intézett a hadügyminiszterhez, ki válaszában terjedelmes exposét adott. Délben rövid szünet volt. Azután újra megnyílt az ülés. Szokás szerint a költségvetési czímeket illető többletek és csökkenések fogják képezni a tanácskozás tárgyát, mielőtt a rendes költségvetés tárgyalása megkezdetnék. Az ülés foly. Budapest, nov. 4. (Rouvier nyilatkozata az enquête-bizottságban.) A franczia kamarának a vizsgálati enquête kiküldése ügyében ülésező bizottsága tegnap meghallgatta Rouvier miniszterelnököt, valamint Ferron hadügyminisztert és Mazeaux igazságügyi minisztert. Rouvier kijelentette, hogy feleslegesnek tartja a parlamenti vizsgálatot. A szóban forgó tények kétfélék, olyanok, melyek a kihágás jellegével birván, törvényszéki vizsgálat tárgyát képezik és olyanok, melyekre nézve nincs szükség vizsgálatottartani, mert azok felől a kormány bármikor interpellate útján kérdőre vonható. Rouvier ezután nyilatkozott azokról a vádakról is, amelyeket Wilson ellen emeltek, így a levelek és iratok díjmentes postai szállításáról stb. Ami a s portómentességet illeti, ez nem csak pusztán az elnök személyére vonatkozik, hanem általánosságban az elnökségre, tehát az elnök »háznépére« is. Ugyanakkor Ferron hadügyminiszter a bizottság előtt határozottan azt állította, hogy semmiféle titokban tartandó iratot nem loptak el az ő minisztersége idejében, avagy azalatt az idő alatt, midőn a vezérkarnak tagja volt. A 17. hadtest mozgósítása tervezetének hívatlan közzététele ugyan sajnálatos dolog volt, de semmi kárt nem okozott. Hogy háború esetében a mozgósításnál ily eset be nem következhetnék, azt határozottan állíthatja. Miután a miniszterek a bizottságból távoztak, a bizottság 10 szavazattal 1 ellenében azt határozta, hogy a parlamenti vizsgálatra kiküldendő enquéte javaslata fentartandó. Végül L a 1 is előadó jelentése hitelesíttetett , amely abban összpontosul, hogy a kamara a szóban forgó ügyben 22 tagból álló vizsgálati bizottságot küldjön ki és e bizottsági tagok lajstromos szavazás útján választassanak meg. A kamara, még tegnap La is jelentésének meghallgatása után, a jelentés tárgyalását szombatra tűzte ki. A kaposvári választás. A kaposvári választás igazolására vonatkozó indokolás — a »többé már nem szokatlan módon« — a bizottság hitelesítése s az elnök engedélye nélkül, sőt egyenes tilalma ellenére, nyilvánosságra hozatván, mi is közöljük ez indokolást, megjegyezvén, hogy azt a bizottság csak holnap fogja hitelesitni. Az indokolás következőleg hangzik: Indokok. Kérvényezők a választás megsemmisitését az alapon kérik, mert az 1874. XXXIII. t.-czikk 86. szakaszának megfelelően, a választási elnök nem Körmendy Sándort, aki állítólag a szavazatok általános többségét megnyerte, hanem gr. Széchenyi Pált jelentette ki megválasztott képviselőnek. Kérvényezők ezen kérvénybeli állítás begyőzésére hivatkoznak a kérvény mellett a) b) c) és d) alatt becsatolt okmányokra, melyek szerint a központi választmány, az 1887. junius hó 28. és 29-dikén tartott ülésében megállapította volna, miszerint az 1887-dik évi junius hó 18-dikán a kaposvári kerületben megejtett országgyűlési választás alkalmával Körmendy Sándor 28 szavazattöbbséget nyert volna. A jelzett okmányokat bírói figyelembe nem lehetett venni, mert eltekintve azon körülménytől, hogy a nyilatkozat mellett bemutatott belügyminiszteri rendelet tanúságaként az a) b) c) és d) alatti okmányok, illetve az azok tárgyát képező eljárások meg lettek semmisítve és így ez okmányok tartalma jogilag figyelembe nem jöhet; mellőzendők voltak az okból is, miután egy oly hatóságnak ténykedései s a ténykedés alapján hozott határozata, amelyek a törvényben előírt felettes hatóság által felülvizsgáltattak s megsemmisittettek s igy jogilag létezőknek nem tekinthetők. De nem voltak figyelembevehetők a hivatkozott okmányok azért sem, miután azok közokiratot egyáltalán nem képeznek, mert a közokirat mérve abban fekszik, hogy az okmányt kiállító hatóság azon eljárásra, illetve azon ténynek bizonyítására a törvény szerint hatáskörrel bírjon, a melyre vagy a melyről a közokirat szól. Miután pedig az 1874. XXXVIII. t.-cz. értelmében nem esik a központi választmány hatáskörébe annak megállapítása, hogy az országgy. választások alkalmával ki nyerte el az általános szótöbbséget, a kérdéses iratokat, amelyek közokirati természetűeknek el nem ismerhetők, figyelmen kívül hagyni kellett. De mellőzendők voltak a kérvény mellett e) f) g) h) alatt hivatott tanuk is, mert eltekintve azon körülménytől, hogy gróf Széchenyi Pál általános szótöbbsége a választási jegyzőkönyv mellett bemutatott szavazási rovatos ívek tanúságaként kétségtelen, dr. Krisanics József, mint az egyik szavazatszedő küldöttség jegyzője, dr. Andorka Elek, Matolcsy Sándor s Szép Dénes a választási jegyzőkönyv tanúságaként, mint bizalmi férfiak működtek közre a kérdéses választásnál s igy tehát azok tanukép egyáltalán ki sem volnának halgathatók, miután a nevezettek a házszabályok 91. §-a értelmében, a vizsgálat elrendelése esetében, fent körülirt minőségüknél fogva azok közé tartoznak, kik nem mint tanúk hallgathatók ki, hanem csakis nyilatkozattételre szoríthatók. Ami Tallián Béla tanúra való hivatkozást illeti, úgy annak kihallgatása, eltekintve a fentebb előterjesztettektől, mellőzendő volt, mert e tanúval kérvényezők azt kívánják igazolni, hogy a tanúhoz a választásra vonatkozólag mily hírek jöttek, tehát kérvényezők e tanúval nem is a kérvényben foglalt állítást kívánják bizonyítani. Azon további kérdéseknek pedig, amelyekkel bizonyítani kívántatik, hogy tanú hivatalos minőségéből kifolyólag mily intézkedéseket tett, vagy tétetni kívánt, eltekintve, hogy ezen kérdések a kérvényben foglalt kifogásokkal mi kapcsolatban sem állanak a házszabályok 86. szakaszának 4. pontja értelmében egyátalában helye sem lehet. Kérvényezők kifogásképp felhozzák, miszerint gróf SzéchenyiPál javára a 20 szótöbbség akkép állapíttatott meg, hogy 19 Taszár községbeli választó a lap fordításával s az oldal elcserélése folytán gr. Széchenyi Pál rovatába íratott. Kérvényezők ezen kifogás bebizonyítására hivatkoznak a megyei levéltárban elhelyezett szavazati lajstromok mellett a kérvényben bemutatott 1) s m) alatti közjegyzői okiratokra. Kérvényezők ezen kifogása azonban teljesen alaptalannak bizonyult. Mert az 1) alatti nyilatkozatot kiállítók a Bakonyi Ferencz küldöttségi elnök által felvett rovatos szavazási lajstromok tanúságaként tényleg mint Körmendy Sándorra szavazók, mégpedig a következő tételszámok alatt fordulnak elő: Egerszegi Ferencz 432, Vig Antal 434, Vig Ferencz öreg 435, Szeles Ferencz 437, Szabó Mihály 438, Kelemen Gábor 444, Kelemen János alsó 445, Visnyei János 446, Vig Mihály ifjú 449, Vida György 439, Kalmár József 443, Szalay István 447. Az m) alatti közjegyzői okiratban foglaltak ugyancsak a következő tételszámok alatt, mint taszári választók Körmendy Sándor javára írattak: Kalmár József 448, Újhelyi László 440, Egerszegi Imre alsó 436, Gergely Mihály 431, Várvizi András 433. Ezek szerint kérvényezők azon kifogása, hogy gr. Széchenyi Pál 20 szavazatnyi többsége azon körülményben leli magyarázatát, hogy a fent megnevezett taszári választók, akik Körmendyre szavaztak, Széchenyi Pál javára írattak volna, mint merőben alaptalan jelentkezik. Kérvényezők a szavazati lajstrommal szemben, amely gr. Széchenyi Pál általános többségét kitünteti, kérvényünkben a 19 taszári választóra vonatkozó kifogáson kívül más kifogást nem emeltek, hanem kérvényükben fentartják maguknak mindazt, amit még szükségesnek tartanának előadni. Az ily fentartás a házszabályok 57. és 64. §-ai értelmében joghatálylyal nem bír, mert a hivatkozott szakaszok értelmében a tényállás a kérvényben adandó elő, az okok, amelyek a választás érvényessége elen felhozatnak, a kérvénybe foglalandók, mert a kérvényben foglalt tényállás a tárgyalás folyamán sem meg nem változtatható, sem ki nem bővíthető, sem pedig ily kifogások fel nem hozhatók. A kérvényezők meghatalmazottjai a tárgyalás folyamán a gr. Széchenyi Pál által megbizólevele mellett bemutatott rovatos szavazási ívek ellen, azok hamis voltát vitatván, ama kifogást emelték, hogy a 343. tételszámtól 367. számig bevezetett Szenna községbeli választók Körmendyre szavaztak és daczára ennek gr. Széchenyi Pál javára lettek írva, hogy továbbá a Bakonyi Ferencz köldöttségi elnök állítólag a rovaton Körmendy nevét kitörülte s helyére gr. Széchenyi Pál nevét irta volt s igy ezen körülményből folyólag gr. Széchenyi Pál nem nyerte el az általános szótöbbséget. Kérvényezők ezen előadásával szemben elsősorban vizsgálandó volt, vajjon az a házszabályok 64. §. értelmében kizárólag figyelembe vehető-e ? Mert a kérvényben sem azon okok közül, amelyek folytán kérvényezők a választás megsemmisítését kérték, sem pedig a kérvényben előadott tényálladékban ezen csakis a tárgyalás folyamán előterjesztett előadás foglalva nincs, s mert maga ezen előadás nem mint a kérvényben foglalt tényállás támogatására vonatkozó bizonyíték (Házszab. 57. és 65. §-ok), hanem mint új kifogás jelentkezik. A bíráló bizottság hatásköre a házszabályokban szabályozását nyeri s azok 64. §-a értelmében eljárásának tárgyát csak a 12. §, b) és d) pontja értelmében tett, illetőleg a kérvényben előadott kifogások képezik. A bíráló bizottság törvényes hatáskörét tehát túllépné, ha oly kifogást, amely a kérvényben elő nem adatott, ítélkedése alapjául elfogad , mert a bíráló bizottság kötve lévén a feleknek a kellő időben tett előterjesztéséhez, a választás érvénytelensége mellett szóló okokat és kifogásokat, még ha azok előtte teljesen be is gyezetnének, csak annyiban veheti bírói figyelembe, amennyiben azok a házszabályokban előírt alak, idős helyen előterjesztve lettek. Azon felfogás, hogy a szennai választók tekintetében emelt előadás nem esik a kifogás fogalma alá, hanem az csakis a kérvényben tett előterjesztés támogatása, bíróságilag elfogadható nem volt. Mert kérvényezők azon kérvénybeli állítása, hogy a választási elnök a választási törvény 86. §-át sértette meg, a midőn gr. Széchenyi Pált jelentette ki általános szótöbbséggel megválasztott képviselőnek, a választás elleni kifogásnak minősíthető nem volt. Mert a midőn a házszabályok 57. §-a megkívánja, hogy a kérvényezők a választás érvényessége ellen az okokat a kérvényben tartoznak előadni és csakis ezen okok, illetve kifogások képezhetik az ítélkezés alapját; ez alatt nem is érthető más, mint hogy magában a kérvényben felsorolandók azon ténybeli mozzanatok, cselekvések vagy mulasztások, amelyek jogi következményekép a választás mint törvényellenes s így érvénytelennek tűnik fel. A szennai választók állítólagos helytelen bevezetésére vonatkozó előterjesztés nem volt az új bizonyíték fogalma alá sorolható. Mert hisz ezen vitatott szabálytalanság, mint a választás érvénytelenségét előidéző ok hozatik fel. A kérvényezők részéről előterjesztett azon állítás, mely a választást védők részéről tagadásba vétetett, és mely így mint megtagadott állítás bebizonyítást kívánván meg, bizonyítéknak minősíthető nem volt. De ha még elfogadtathatnék is teljesen kérvényezők ama felfogása, hogy ezen kifogás a házszabályok értelmében elkésetten emeltnek volna tekinthető, úgy az bírói figyelembe mégsem volna vehető. Kérvényezők azon állításukat, hogy a szennai választók, akik a sorozat értelmében 343. tételszámtól 367. tételszámig mint gr. Széchényi Pálra szavazók bejegyezve lettek, nem a nevezettre, hanem Körmendy Sándorra szavaztak, mivel sem kísérelték meg bebizonyítani. Az e tekintetben hivatott z) alatti okmány az alább foglalt indokok alapján bizonyítékul elfogadható nem volt, miután az általános választási jegyzőkönyv kapcsán bemutatott szavazási lajstromok ellenében a belügyminisztériumnál és a megyei levéltárban elhelyezett példányok, eltérés esetében bizonyítékot nem képeznek s igy kérvényezők kötelesek lettek volna, még ha az emelt kifogás elkésettnek nem is volna tekintendő, felsorolni azon bizonyítékokat is, melyekkel e kifogást igazolni kívánják. E kifogás azonban, eltekintve, hogy elkésett és be nem bizonyittatott, figyelembe vehető nem volt. Mert a választási jegyzőkönyv mellett bemutatott szavazási rovatos ívekben 343 tételszámtól 367 tételszámig bejegyzett számú választók a gróf Széchenyi Pálra szavazók folyó számai alatt jegyeztettek be és ezzel szemben a Körmendy Sándorra szavazók folyó számai állanak, igy tehát ki van zárva ama lehetőség, hogy azok eredetileg Körmendy Sándor javára írattak és később javítás folytán gróf Széchenyi Pál javára hozattak volna. Ama kifogás, hogy a 343. tételszám felett eredetileg Körmendy Sándor neve állott s ez Széchenyi Pálra lett változtatva, valódiság esetében a hamisítást meg nem állapítja, mert a Bakonyi Ferencz küldöttségi elnök előtt lefolyt szavazások vezetett rovatos jegyzékben a gróf Széchenyi Pálra szavazók állandóan az iv baloldali rovatába, a Körmendy Sándorra szavazók az iv jobboldali rovatába jegyeztettek be. A midőn tehát a kérdéses számú választók, a baloldali rovatba helyesen a folyó tételszámok alatt bevezetve lettek, a jelölt nevének helyreigazítása nem képez oly szabálytalanságot, illetve az 1874. évi XXXIII. tcz. oly megsértését, amely a házszabályok 71. §-nak d) pontja alá sorolható volna. Kérvényezők a tárgyalás folyamán azon kifogást emelték, miszerint Körmendy Sándor nyerte el az általános többséget s ennek igazolása végett az általános választási jegyzőkönyv kapcsán bemutatott szavazási lajstromok ellenében hivatkoznak azon lajstrompéldányra, a mely a megyei levéltárban van elhelyezve s a melynek hiteles másolatát a kérvény mellett i) és k) alatt mutatták be. Eltekintve attól, hogy e kifogás elkésetten lett emelve s igy bírói figyelembe nem jöhet, elbírálás tárgyát egyesegyedül az a választási jegyzőkönyv és szavazási lajstrom képezheti, amely a képviselőnek átadatott, a mely az 1874. XXXIII. tcz. 88. §-ának 3-ik kikezdése értelmében annak megbízói levelét képezi. Az 1874. XXXIII. tcz. 89. §-a előírja, hogy úgy az általános választási jegyzőkönyv, mint a szavazatszedő küldöttségnek egyik jegyzőkönyve és a szavazási rovatos ívek három példányban vezetendők. E példányok czélja és rendeltetése a hivatkozott szakasz 2-ik kikezdésében kifejezve van. Ha tehát azon kifogás emeltetik egy választás alkalmával, hogy a képviselőnek átadott megbízó levél, illetve az ő választása nem a többség akaratának kifolyása, az esetre, ha e kifogás a szavazási lajstromokba foglalt bevezetések helyessége ellen irányul, a bizonyításnak, mely a kérvényezőket terheli, feladata, hogy igazolni kötelesek, miszerint a bevezetések ezen példányban a valóságnak meg nem felelnek. Ha a rovatos szavazási lajstromok tartalma a hivatkozott törvény értelmében vezetendő két rendbeli másik lajstromtól lényegesen eltér, ezen eltérés magában nem bizonyítéka annak, hogy a képviselőnek átadott szavazási lajstrom nem felel meg a valóságnak s nem hozza kifejezésre a többségnek akaratnyilvánítását. Mert ami az elbírálás tárgyát képezi úgy az osztályban mint a bíráló bizottságok részéről, az egyes-egyedül a képviselőnek átadott megbízó levél. A törvény hivatkozott rendelkezéseiből kétségtelenül kitűnik, hogy a választási tény igazolására egyesegyedül a képviselőnek átadott megbízó levél szolgál. A másik két példány addig, míg ezen példány létezik és szabályszerűen bemutatva lett, bizonyító erejű okirat természetével nem bir s a példányok közti eltérés a megbizó levél s az annak kiegészítését képező szavazási lajstrom érvényességére mi befolyással sincs. Mert ha a kérvényezők vitatott nézete a törvény szellemének megfelelne, az esetre a megbizó leveleknek az osztályok általi megvizsgálása esetében nemcsak a képviselő által bemutatott példányt, hanem a többi példányokat is vizsgálat tárgyává kellene tenni, márpedig ezen esetben az eltérésnek bármily lényeges volta, magára a választás igazolására mi befolyással sincs. Azon körülményből kifolyólag, hogy a törvény valamely hatóságnak meghagyja, hogy a közreműködésével véghezvitt eljárásról, vagy valamely tény bizonyításáról, amely előtte folyt le, az ezekigazolására, vagy bizonyítására szolgáló feljegyzéseket több példányban tartozik vezetni. nem következik egyúttal az is, hogy e példányok mindegyike az eljárás, vagy tény bizonyítására nézve egyaránt bizonyító érvvel bir, így az 1887. évi XXIII. t. sz. az anyakönyvek vezetését két példányban rendeli el. Bizonyító ereje azonban a megyei levéltárban őrzött példánynak nincs. De, hogy az 1874. XXXIII. t.-cz. értelmében a képviselőjelöltnek átadott választási jegyzőkönyv és szavazási lajstrom példánya a választás törvényességének elbírálásánál kizárólag mérvadó, kitűnik azon körülményből is, hogy oly esetre, ha a jelezett t.-cz. 88. §. azon intézkedésének, hogy az ott felsorolt okmányok három példányban vezetendők, elég nem létezett, vagy pedig a másik két példány megsemmisült, ettől a választás érvényessége nem függ, mert a levéltárakban őrzendő példányok hiánya nem vonja szükségszerűleg maga után azon következtetést, hogy a megejtett választás a többség akaratkifejezésének egyáltalán tekinthető ne legyen. Ezek szerint tehát a választási lajstromok vitatott eltérése, tekintve, hogy a bíróság előtt fekvő s a választási jegyzőkönyv kapcsán bemutatott szavazási lajstrom ellenében emelt két rendbeli kifogás alaptalannak bizonyult, bírói figyelembe vehető nem volt. Mellőzendő volt továbbá kérvényezők ama kérelme, hogy a belügyminiszternél elhelyezett példány kivántassék ne, miután ezen példány bizonyító erejű okmánynak a képviselőnek átadatott okmánynyal szemben nem tekinthető. Kérvényezők az n) alatti okmánynyal bizonyítani megkísérlik, hogy az ott megnevezett simonfai választók, a nyilatkozók szeme láttára azért, mert gr. Széchenyi Pálra szavaztak, fejenkint 15, illetve 16 frtot kaptak. A nyilatkozat szövege szerint a kérdéses összegek átadása a szavazás után történt s kérvényezők részéről nem is állittatik, hogy az illetők tényleg gr. Széchenyi Pálra szavaztak volna, nem állittatik az sem, hogy a vesztegetési ígéret a szavazás előtt történt és elfogadtatott volna. Kérvényezők a g) alatti okmányban bebizonyítani megkísérlik azt, hogy az ott megnevezett 26 szántósi lakos-választó a nyilatkozatot kiállítók előtt beismerte, hogy ők azért, hogy gróf Széchenyi Pálra szavaztak, fejenként 15 forintot kaptak a p) alatti okmánynyal ugyanezen körülmény 13 balázsi lakos ellenében a galatti szerint pedig 12 hajmási lakos ellen bizonyítani megkiséreltetik. A vesztegetésre alapított kifogás figyelembe sem volt vehető, mert az állítólag megvesztegetett egyének a 6. 7. 8. okmányokban, úgy az állítólagos tényt, mint pedig a tett beismerést határozottan tagadják. Eltekintve attól, hogy az ily állítólagos beismerés nem képez számbavehető támpontot a vizsgálat elrendelésre, melőzendő volt az okból is, mert a kérvényezők nem is állítják, hogy az ígéret a szavazás előtt történt és a választók részéről elfogadtatott és mert valamely összegnek a szavazás utáni adása, feltéve, hogy a szavazást megelőzőleg nem ígértetett, a vesztegetés fogalom meghatározását meg nem állapítja. Ily körülmények közt a megvesztegetés kizártnak veendő. De nem volt elrendelhető a vizsgálat az r) alatti okmányban foglalt ténykörülményre nézve sem, mert eltekintve attól, hogy az r) alatti okmányban megnevezettek a 9/.-ti nyilatkozatban tagadják az ott ellenük felhozott tényeket, kérvényezők meg sem nevezik azon németládi községbeli választókat, akik állítólag megvesztegetve lettek volna. Nem képez számbavehető támpontot az r) alatti nyilatkozatot aláírók azon kijelentése, hogy ők részben Jeckl Józseftől, részben Kern Ferencztől hallották, hogy más egyének meg lettek vesztegetve. Mellőzendő volt továbbá a t) alatt foglalt vesztegetési vád, miután a t) alattit aláírók meg sem nevezik azon patosfai választókat, akik állítólag megvesztegettettek volna és az illetők tudomásukat nem közvetlen észleletre állapítják s nyilatkozatukat sem. Miután a vesztegetési vádnak határozott s megnevezett személyek ellen kell irányulnia, ily általánosságban s a megvesztegetett egyének megjelölése nélkül emelt vád, mint teljesen alaptalan mellőzendő volt. Kérvényezők azon kifogásának elbírálása, hogy Zsófi János választó, mint 1/8 telek birtokosa, a választási névjegyzékbe felvehető nem lett volna, a jelen eljárás, keretébe nem tartozik. Épp így mellőzendő volt a t) alattiban foglalt azon kifogás, hogy Zumics Vendel a választói névjegyzékben csak egyszer fordul elő, mert azon körülmény tekintetében, hogy valaki a választási névjegyzékbe fel van-e véve, magán egyének által kiállított nyilatkozat figyelembe veendő támpontot nem képez. Az u) alatti okmányban több kadarkuti lakos kinyilatkoztatja, hogy választási lajstromban foglalt kadarkuti választók legkevesebb 15 frtot kaptak fejenkint. Egy ily általánosságban tartott, mivel sem valószínűvé tett észleleten nem nyugvó s határozatlan vádvizsgálat tárgyát nem képezheti, mert is az mellőzendő volt. Mellőzendő volt a vizsgálat a Bosnyák Dávid és Bosnyák József személyét illető vád tárgyában is, mert magánszemély nyilatkozata, valamely egyén állítólagos tartózkodási helye tárgyában bizonyítékot egyátalán nem képez s azért továbbá azon állítás, hogy vallomásuk szerint Bosnyák József kétszer szavazott volna, nem elégséges támpont arra, hogy a kifogás valódisága vizsgálat tárgyává tétessék. Az x) és y) alatti anyakönyvi kivonattal kérvényezők annak igazolását kísérlik meg, hogy két meghalt egyén nevében történt szavazás. E kifogás valódiság esetében sem teszi szükségessé a vizsgálat elrendelését e pontra vonatkozólag, miután ezzel szemben a választást védők három oly egyénre nézve, akik, mint Körmendy Sándorra szavazó vetettek fel 13, 14, 15 alatt igazolják a választás napja előtti elhalálozást. A bíráló bizottság ezek alapján a kérvényben felhozott kifogásokat, mint alaptalanokat mellőzte, a választást mint törvényesen eszközöltet s mint a melynek értelmében gróf Széchényi Pál általános szótöbbséggel képviselőnek kijelentetett, érvényben fentartotta s ennek folytán a nevezett képviselőt végleg igazoltnak mondotta ki. A házszabályoknak ez indokolásban említett 57., illetve 64. §§-ai, melyeknél fogva a bizottság a kaposvári választás ellen utólag emelt kifogásokra nem terjeszkedhetett ki, következőleg hangzanak: 57. §. A választás érvényessége ellen a kérvényekben felhozott okokat a kérvényezők a kérvény benyújtása alkalmával bizonyító adatokkal támogatni nem kötelesek, hanem jogukban áll a bizonyító adatokat a tárgyalás során előadni. Amennyiben azonban a bizonyító adatok nem a kérvényhez csatoltattak, hanem csak a tárgyalás során adattak elő, ez ellenfél — ellenadatainak beszerzése végett, — a tárgyalásnak a kérvényezők költségére való elhalasztását kívánhatja. 64. §. A bíráló bizottság eljárásának tárgyát csak a 12. § b) és d) pontja értelmében, illetőleg a kérvényben előadott kifogások képezik. A kérvényezők meghatalmazottjai a tárgyalás folyamán a kérvényben előadott tényállás támogatására új bizonyítékokra is hivatkozhatnak (57. §.), de a térvényben nem említett új kifogásokat nem tehetnek és az ilyen kifogások bíróilag figyelembe nem vehetők. Táviratok. Páris, nov. 3. (Éjjel.) A kamara mai ülésén felolvasott enquete bizottsági jelentés kifejti, hogy a bizottság a miniszterek meghallgatása után, kik jóllehet, hajlandóknak nyilatkoztak a kamarának minden szükséges felvilágosítást nyújtani, mégis az enquete ellen nyilatkoztak — valamennyi szavazattal egy ellenében fentartotta első ízben hozott határozatait és e szerint enquete egybehívását indítványozza. Sophia, nov. 4. Hivatalosan megcáfolják a hírt, mintha Stambulov kormányelnök bizalmas természetű küldetésben Bukarestbe menni szándékoznék,épp úgy tagadják azt is, mintha a fejedelem a szerb és román királynál látogatást tenni akarna. Sophia, nov. 4. A »Svoboda« hosszabb vezérczikkben felel a félhivatalos szerb sajtó nyilatkozataira, mely a »Svoboda« szerint a bolgár kormány eljárását és a bolgár nép függetlenségének megóvására irányuló fáradozásait roszalja. A szerb radicálisok magatartása, úgymond a »Syq