Nemzet, 1888. január (7. évfolyam, 1918-1948. szám)
1888-01-01 / 1918. szám
szemben homlokegyenest állást foglaltunk volna. Egy ferde lapon állunk, melyen a nyugatról felénk toluló reactio mind lejebb lejjebb taszít;ha e felénk nyomuló erővel szemben mind tovább-tovább tágítunk, ha e nyomással szemben legmegbízhatóbbnak tartott erőink félreállanak, akkor csak az üres név fog megmaradni, emlékezetéül annak, hogy az ige megtart, a betű megöl. A szabadság lefegyverzi a népeket, az egyenlőség tért nyit az érdemnek, a jog megaczélozza a gyenge izmait. Nem az a hatalmas uralkodó, kinek fényes udvara csak a választottaknak nyílik meg, hanem az, ki előtt alattvalóinak ajtaja és szive tárva nyitva áll. Megpróbáltatások idején a népek életet adnak az uralkodóknak, az udvaronczok legfeljebb meghalni tudnak velük vagy értük. A kisértetek ideje lejárt, ha kitör a zivatar, vagy az elvonulva fölöttünk, derűs nap süt ki reánk, egyaránt az élő eszmék és élő népek azok, melyekkel számolnunk kell. Mi háromszáz évvel késtünk el, önhibánkon kívül Európa mögött, ne időzzünk e kor kisérteteinél, mert ez esetben saját hibánkból késnénk el s ez megboszulatlan nem hagyná magát. Ilyenformák azok, miket bölcs meggondolással elhallgatni, alkalmi beszédemben jónak láttam volna. És tanácslom is mindenkinek, kövesse példámat, oszszék az árral s ne helyezze magát e transigáló korral ellentétbe. Hol az eszmékből, hol a névből engedjen annyit, ami mellett kényelmesen megélhet most, és tartson meg annyit, amennnyire talán szüksége lehet a jövőben, így okosan be lehet várni sok új esztendőt. ? HORVÁTH GYULA: Rovás. Tegnap még könnyű volt megjósolni, hogy »ebben az esztendőben nem lesz bábom.« De tessék ilyen jövendölést kockáztatni most, midőn világba lép az 1888-ik esztendő s a prophetaságnak 365 rendes és egy rendkívüli nap sejthetetlen eshetőségeivel kell számolni. Mert — a mi még homályosabbá teszi a kilátást — szökőévhez értünk; s ez — mint nem titok — a szokottnál is rejtelmesebb meglepetéseket hordozhat méhében. Ki tudja, nem lesz-e épen február 29-ike azon nap, mely dönteni fog az európai helyzet válságai felett. Romanus a szent nevesen nagyon jelentős lehet, ha törésre kerül a dolog. Én tehát nem látnokoskodom, hanem kívánok boldog új évet az igazság, szabadság, emberszeretet üdvös ügyének. Erre persze a parrassismus azt mondja, hogy: majd később! Mert hát — mint tudjuk — az ő calendariuma még a régi s nem tart lépést a mivelt világgal. Na de majd csak boldogulnak a haladás tényezői nélküle is, vagy ha kell, ellene is. Mert az nem lehet, hogy Európa nyugalma, a felvilágosult államok fejlődési biztonsága, az értelmes nemzetek becsületes tevékenységének sikere egy kényuralmi rendszer czári ötleteinek, szeszélyeinek vagy rémlátásainak korlátlan rohamaitól váljék kérdésessé időről-időre. Ez egy olyan megtűrhetetlen függés, mely ellen bizonyára átalános lesz, előbb-utóbb, az átalános felháborodás, nemcsak a szövetséges három nagyhatalom, hanem mindazon kisebbek részéről is, melyek Oroszországban létfeltételeik állandó megzavaróját, jövőjük folytonos fenyegetőjét, államiságuk közös ellenségét látják szünetlenül. A krími hadjárat már adott egy leczkét a czárizmusnak. Az a coalitio azonban, melyet maga ellen gyűjt és erősít, minden mozdulatával, másszerű leczkével fogja őt ártalmatlanná tenni. Igaz, hogy ez a hit nem csökkenti a létező állapotnak válságos természetét. Szerintem azonban a béke és háború kérdése egyenesen attól függ, hogy a hármas szövetség komoly-e vagy sem. Én komolynak tartom s azért reményem még Minden esetre sok függ attól, hogy Francziaország miként fog beszélni és mozogni tavasz felé. Ha — aránylag — csendesen marad, csökkenni fog a háboruveszély. De a legkisebb katonai mozdulata felkeltené rögtön a gyanút, hogy az orosz csapattömörítések okáról Páris előleges értesítéssel bírt s azokat a saját részéről teendő lépések előfeltétele gyanánt ígérteté meg magának. És hogy a Boulanger hadügyérsége alatt lehettek bizonyos — szóbeli, nem írott — megállapodások a háborús összejátszás kezdeményezési szerepére vonatkozólag, az bizony feltehető. És ha voltak olyan megállapodások, akkor a Grévy bukására is gyakorolhattak azok befolyást, ámbár az a bukás állítólag csak a Wilsonügynek volt tulajdonítandó. Természetes, hogy mindez csak találgatás, de ennek nagy nyomatékot adna a hír, hogy Francziaország is mozogni kezd tavasz felé. Ez esetben megengedhető lenne még az a sejtelem is, hogy a kezdeményezést tulajdonképen a Boulanger által tervezett, noha az utódja által foganatosított, próba-mozgósítás képezte, biztosíték gyanánt a muszkák részére, mikép felvonulhatnak, mert a franczia hadsereg harczkész. Szomorú foglalkozás ilyen feltevésekkel fordulni Francziaország felé, mely iránt oly régi és mély rokonszenvvel viseltetett nemzetünk. De, fájdalom, a franczia politika mindenütt a muszka politikát szolgálja , ez pedig állandó veszedelem Magyarországra, sőt egész Európára nézve, éppen mert a franczia szolgálattal rendelkezhetik. Bizonyára mi sem volna örvendetesebb, mint a Francziaország békénmaradása, ha a kozák hatalom megkísérelné a háborúzást. De ez iránt csak a tavasz adhat megnyugtatást. Addig nem tekinthetünk aggodalom nélkül Páris és az ibolyák felé. Egy honfitársi rövid figyelmeztetés némely ellenzéki írókhoz. Ugyan mit nyer a közérdek azon híresztelések által — hol angol, hol német levelezők meséi után — a Tisza és Taaffe közti feszültségről, a Kálnoky lemondásáról ama feszültség ellentétes nyomásai folytán ? Ugyan nem érzik, hogy nincs most ideje a féltékenységek és súrlódások szitásából párthasznot reménylő játékra ? Várják, míg veszélytelenebbé válik hazánkra nézve a helyzet. Most összetartásra van szükség, hár Laibachba érkeztünk. A kocsik ajtai gyorsan felrántódtak és a félelemmel várt hír elhangzott. A vonatvezető kijelentette, hogy a karszti pályát a hó elborítván, utazásunk bizonyos, de remélhetőleg rövid időre fennakadt. A kellemetlen hír ugyan nem jól esett, de az utazó közönség jó hangulatát épen nem alterálta. Mindenki a változhatlan sorsban megnyugodván, türelemmel várta a következendőket. Sokban járult ehhez a zarándoklat vezetőjének, dr. Woafka Nándornak kifogyhatatlan jókedve és humora, mely az egész társaságot minden pillanatban felvillanyozta. Nem mulasztott el kedves vezetőnk perczet, pillanatot, hogy a tömegben folyton sürögve-forogva az elszántságot és jókedvet fentartsa, a csüggedőket pedig új reménynyel töltse el. És erre nagyon is szükség volt, mert óra óra után telt s a pálya még mindig nem vált szabaddá. A távíró billentyűje folyton működött, de a kerekről leszaladó papírszalag folyton rosszabbnál-rosszabb híreket hozott. A karszton, Loitsch és S. Péter között, a bóra oly iszonyú dühöngéséről értesített bennünket a drót, milyenre évek óta nem emlékeznek. A pályát a szélvész különösen az említett helyek között több ölnyi hóval borította el, mit emberi erő nem akadályozhatott meg. — Mit kellett hát tenni, mint nyugodtan várakozni. A rántott levesből és tojásból álló ebéd után, melynek kiadásait a közp. bizottság fedezte, — a társaság szétoszlott s Laibach városa nevezetességeit tekintette meg. így történt magammal is, ki Firczák Gyula munkács-egyházmegyei görög catholicus préposttal s országgyűlési képviselővel egy kocsiban nekiindultam a városnak. Az idő általános hangulata azonban itt sem volt kíméletes irányunkban. A roppant havazás úgy elborította az utczákat, hogy alkalmunk lett meggyőződni a szeieri lovak kiváló nyakasságáról és különös ízléséről. Hegynek paripánk világért sem akart menni, de még mellékutczákban sem. Gazdája előbb szép szóval könyörgött neki, majd dühösen neki állt ütlegelni, azután vezetni, de nique a ló csak a főutczán akart menni. Ily módon roppant időbe került, mig egyik-másik látnivalóhoz juthattunk. A lóval való komédia utoljára annyira ment, hogy a nép összecsődült kocsink körül. De midőn aztán rendőrök is jelentek meg a helyszinen, jobbnak láttuk kocsit, paripát ott hagyni s az utat vissza a vasúthoz gyalogszerrel tenni meg. Délután öt óra múlott már el igy s kedvező hírek még sem érkeztek. A társaságban rossz kedv s türelmetlenség kezdett elterjedni. Zúgolódás, panaszkodás, sopakodás hangzott innen is, onnan is. Csakhogy a baj elharapózásának Wolafka bámulatos energiája csakhamar véget vetett. — Csak jó kedv, csak jó kedély uraim — hangzott buzdító szava — csak azt ne veszítsék el s minden nyelve van. Mit nekünk bara, mit nekünk karszt ? Hiszen a magyarok Istene velünk van! Perczekig tartó éljenzés követte e szavakat. — Uraim! nézzék csak ezt a masinát, melyet a mi ezermesterünk, Brand József temesvári plébános úr, a mi tiszteletünkre felállított. Gyorsan félkörbe állni s minden időre meg leszünk örökítve (Fénykép készülékről van szó.) A társaság életelve, tréfálózva gyorsan félkörbe helyezkedik, s mig a lefényképezés előkészületei folynak, Wolafka magasra emeli kalapját s Kölcsey hymnusát kezdi énekelni. Soha lelkesültebben nem hangzott még hymnus ajkainkról, mint e pillanatban. A szemekben lelkesültség s elszántság tüze villant meg s az ének oly hatalmasan hangzott fel, hogy a pályaudvarban levő idegen utazók s a város közeli utczáiból ide sereglett laibachiak mind összeszaladtak a szokatlan látvány és dal hallattára. Rengető éljenzés reszkettette meg a levegőt a dal után, Brand intésére azonban mindenki némává lön. A tekintetek a masina felé irányultak; egy-kettő-három is a jelenet meg lett örökítve, így múlott perez perez után élezelés s vigasztalódás között. Majd 6 óra felé Wolafka kijelentette, hogy ha az út a karszton át nem lesz szabad, este 8 órakor Tarvison át az osztrák államvaspálya vonalán kerülővel indulunk tovább. E kijelentés a megnyugtatás érzetével árasztott el mindnyájunkat. Most már mindenki türelemmel várakozott, képzelhetni tehát, mily riadalomba tört ki a közönség, midőn 6 órakor megtudta, hogy eredeti irányban tovább mehetünk. Pár pillanat alatt mindenki helyén volt, a vonat egyet füttyentett s elszántan neki vágott a magas karsztnak. A kocsikban, daczára e komor estének s Laibachban való átfázásnak, vig beszéd és dal hangzott. Majd később kiki úgy a hogy nyugalomra helyezkedett. — Egyszerre csak a vonat gépje hosszan s vésztjóslón kezdett fütyülni. Mindenki feszült várakozásban ugrott fel helyéről, mit csakhamar általános ijedelem váltott fel, mert a vonat megállt. Ne aggódjanak uraim! —- hangzott a megnyugtató szó. A bóra a pályát ugyan újra járhatlanná tette, de fél óra múlva indulhatunk. Már Loitschban a karszt csúcsán valánk, midőn e kellemetlen akadály tudtunkra adatott. A fél óra elmúltával a vonat csakugyan nekiindult. Künn iszonyúan sivitott a szél s a sűrü hópelyhek koromsötétté tették az éjjelt. Égig nyúlós csak a vonat pályájának átvágott sziklák közé jutottunk. A kép valóban olyan volt, mintha elevenen sziklatemetőbe vittek volna bennünket annyival inkább, mert a szikla falának mindkét oldaláról a vastag hólepel a kocsi ablakait súrolta, minek folytán a világtól tökéletesen el lettünk zárva. Így telt el aggodalomban pár pillanat, midőn egyszerre mindenki rémülten ugrott fel helyéről. A vonat megállt. — Istennek ajánljuk lelkünket uraim — kiáltott fel Ivánffy magyaróvári piarista professortársam. El vagyunk elevenen temetve! Előttünk, mögöttünk, felettünk s oldalt óriási hótömeg! S a rémület csakugyan nem volt ok nélkül. A vonat kétségbeejtőn fütyült. Pár lökéséből éreztük, hogy hátrafelé akar menni, de a rövid idő alatt tömegesen leesett hó miatt nem bír. Halálos aggodalom között telt el így pár perc, míg végtére a viszszavonulás csakugyan sikerült. A vonat Leitsch állomáska pályaudvarába nem robogott, de nagy nehezen visszacsúszott. Most már elmúlt minden remény. Se előre, se hátra. A bóra betemette a pályát előttünk is, mögöttünk is. Siri csönd honolt vagy 15 perczig mindenütt. De a magyar embert jó kedve sehol sem hagyja el, kivált ha oly kitűnő fentartója van, minőnek Wolafka, zarándoklatunk törhetlen bátorsága s reményét nem vesztő vezetője bizonyult. A helyzet hangulatához mért szavaira kiki csakhamar belenyugodott a változhatlan sorsba, s a kocsikban e borzasztó hótömeg közepette csakhamar megeredt a jó kedvű élezelődés. Minden egyes társaság a maga módja szerint igyekezett az éjszakai időt agyonütni, hogy a talán még nagyobb veszélylyel fenyegető jövő érzetét a keblekben elnyomja. Lassau-lassan kezdett végre virradni. Wolafka sürgönyözött Laibachba hóekékért. Ezek 8 órakor reggel el is indultak s ennek köszönhettük, hogy 11 órakor visszamehettünk Laibachba. Az itt maradt idegen utazó közönség gunymosolylyal fogadta merészen nekiindult vonatunk meghiúsult vállalkozását. Mi azonban ezzel nem törődtünk, hanem elcsigázva bár, de törve nem, sőt inkább jó kedvvel, ültünk ebéd- ishez.Már most abban állapodtunk meg, hogy csakugyan Tarvison át folytatjuk utunkat. De ki képzelné örömünket, midőn 2 órakor az állomásfőnök azzal lepett meg, hogy a hóekék az utat a karszton át szabaddá tették. E hír hallatára a nyomoron eltöltött és minden viszontagságait elfelejtettük. A jó kedv, mely a zarándoklatot egész után jellemezte , fokozott mértékben viszszatért. Vesztettünk ugyan egy napot, de azzal senki sem törődött. Fél háromkor újra kocsiba szálltunk s most már másodszor indultunk neki a vad karsztnak. Vonatunk csakugyan akadály nélkül robogott tova- Utazásunk szakadatlan leend, ha karácsony napja nem következik be. E nap délelőttjén zarándokpaptársainkra való tekintettel nem mentünk tovább, hanem Mestréből kis kerülővel Velenczében állapodtunk meg, hol karácsony első napját kik részint ájtatoskodással, részint a nevezetességek megtekintésével töltötte el. Végre délután 1 órakor újra kocsiba ültünk, de még egy, tehát a negyedik évét kellett kocsikban eltöltenünk, hogy 26-án reggel 9 órakor az örök várost megpillantsuk. S így bajjal s küzdelemmel bár, de végre Rómába vagyunk. Mit írjak Rómáról ? Azt újra felfedezni nem lehet. Annyit azonban mégis megjegyzek, hogy itt jelenleg meglehetős hideg van, körülbelül mint nálunk februárban ; a csoportok szorgalmasan látogatják a nevezetességeket, másrésze pedig az utazóknak ájtatoskodással tölti az időt. A Vatican nagy rokonszenvvel fogadott bennünket. Vacsoráinkat már több ízben a tudományos intézetek és a clerus legmagasabb személyiségei látogatták meg s lelkesülten köszöntötték föl a bátor és vallásos magyarokat. Tegnap egy khaldeusi püspök is körünkben töltötte az estebédet. E püspök 30 napig utazott. Ebből 10 napot gyalog tett meg, kétszer ki is rabolták. A rokonszenves alakot lelkesülten megéljenezték. Meg kell még azt is jegyeznem, hogy a pápa most a diplomatián kívül senkinek sem ad audentiát, még a püspököknek sem. Velünk szemben azonban kivételt tesz. A magyar professorokat még most, deczember valamelyik napján fogja fogadni. (A fogadás azóta meg is történt. A szerk.) miről annak idején tudósításomat megírom. KECSKÓCZI: mindig a béke fennmaradását. De épen mert komolynak tartom azon Szövetséget, némileg talány előttem, hogy miért törődjék az — legkevésbbé is —Oroszország neheztelésének okaival, kívánságainak megtudásával, midőn Oroszország nem akar nyilatkozni egyltalában. A fő dolog az, hogy hármasszövetség hadkészen álljon minden támadási kísérlet egyetemes viszszaverésére s esetleg— ha kell — megelőzésére is. Ha megvan ez a készültség — mint reményem megvan — akkor felesleges, sőt káros minden tudakozódás a czár szándéka iránt. Mert az ilyen tudakozódás esetleg azt is eredményezheti, hogy a czár még merevebben hallgasson, sőt eredményezhetné azt is, hogy háborús sugalmazói elhitessék vele a hármas szövetség felbonthatóságát is. Így aztán — kivált az utóbbi sugalmazás sikerének esetében — a casus belli sokkal bizonyosabban és korábban állana elő, mint különben. Meg kell tenni, igenis, minden lehetőt a béke fenntartására, s ha ez iránt becsületes óhajtás van Pétervárott is, a bolgár kérdés tisztázására elégséges lehet egy conferentia, a berlini szerződés alapján s nem szükséges a háború. Oroszország nem fogja elhitetni senkivel — mit maga sem hisz, bár állított — hogy a hármas szövetség nem akar vele békében élni. Azt azonban nem kell elhitetni Vele — kedvének keresése által — hogy ez a szövetség békét akar minden áron. Mert igy csak a háború válnék bizonyossá, ok nélkül is. Budapest, deczember 31. Róma ismét a világ központja. A földgömb minden részéből és minden országából zarándokok mennek a Vaticanba. A sedia gestatoriát nagyobb és lelkesültebb tömegek nem vették körül, mint ma. XIII. Leo jubileuma egyszersmind örömünnepe a catholikus egyháznak. Ellenszenv nélkül szemléljük ez ünnepet, melynek pompáját és nagyszerűségét csak az egyház szervezete és szertartásainak bámulatossága hozhatja létre. Sőt teljesen jogossá teszik a körülmények, hogy XIII. Leo jubilaeuma diadalnapja legyen az egyháznak. A catholicismus fénye másfél század óta nem volt oly ragyogó, mint jelenleg. A tizenötödik század óta másodszor lepi meg a világot, mikép tud legnagyobb sülyedéséből a legnagyobb hatalomra vergődni. A Protestantismus nagy területeket hódított el tőle és fenyegette, hogy mindenütt megtöri hatalmát. És alig egy század múltán a pápaság erősebb volt, mint valaha. Elveszett területeit vagy visszahódította, vagy új hódításokkal pótolta. A múlt században pedig a rationalismus kezdte meg ellene a harczot és folytatta a jelenkorig. Ez a harcz nem területeket vett el az egyháztól, hanem lenyomta tekintélyét, lanyhává tette a hitet. A skepticismust terjesztette, ami veszedelmesebb volt az egyházra, mint bármely harcz. Mert támadás helyett tagadott, dogmával szemben nem dogmát, hanem közönyt állított. A catholicismus hanyatlása, amit a természettudományok tömeges művelése is elősegített, egész napjainkig tartott. Ide járult a culturharcz Németországban, Francziaországban. A mindig ellentétes germán és gall szellem ez egyben találkozott. Németországban a caesarismus viselt az egyház ellen oly harczot, melynek czélja és eszközei különböztek ugyan II. Frigyes császárétól (nem a nagy királyétól), de a támadás hevében aligha, Francziaországban pedig a respublica állt szembe az egyház törekvéseivel. És ma az egész világon béke uralkodik. Az egyház és állam közti kérdések sem kiviva, sem eldöntve nincsenek ugyan, de a fegyverek gúlába vannak rakva. A hadviselő felek pihennek, a legnagyobb hatalmak is tapasztalták, hogy az egyház erkölcsi hatalom. XIII. Leo büszke önérzettel ülheti meg jubilaeumát, mely ekkép egyszersmind az egyház békéjének ünnepe. És büszke lehet ez ünnepre azért is, mert az egyház új felemelkedése, s az elért eredmények főleg neki tulajdoníthatók. Az ő bölcs mérsékletének, eszélyének és szükség esetén való erélyének. Nagy Gergely óta nem ült nagyobb pápa szent Péter trónján, mint XIII. Leó. A szellemi és erkölcsi nagyság előtt pedig a történelem minden korszakában, örömest meghajoltak a tömegek, bárhol jelent is meg ez a nagyság. Az ő nagysága nem Gergely, sem III. Incze tulajdonságaiból van összealkotva. Nem ezek harcziassága és kértelhetlen erélye fő vonása Leónak. Minden korszaknak más és más törekvései és eszközei vannak. Az egyház többé nem viaskodik az államok feletti fennhatóságért a Hohenstaufokkal. Ez a harcz örökre letűnt a világ színpadáról. Guelfek és Ghilellinek többé nincsenek. És az a pápa a catholicismust fenyegetné, aki e régi küzdelmet felújítaná. Az egyháznak mindinkább tiszta erkölcsi hatalommá kell átalakulnia, mert csak így van nagy és kiszámíthatatlan jövője az emberiségtovábbi történetében. És az egyház, midőn nagy pápák álltak élén, mindig felismerte az irányt, melyben fejlődnie kell. Látszólagos mozdulatlansága és cornervatismusa daczára, alig mutatott intézmény nagyobb alkalmazkodási képességet, mint ez. Két ezeredéves fenmaradásának, sőt korszakonként való megifjodásának titka éppen ebben található fel. A római császárságot épp úgy utánozta, mint teljesen elfogadta a feudalismust. A középkortól kezdve egész a legújabb korig, az egyház legteljesebb kifejezése volt a feudális királyságnak, a pápa királylyal élén, melyet az egyházi aristocratia (az episcopatus) támogatott és korlátolt egyszerre. Legújabban pedig kezdi levetkőzni középkori jellegét. Nem csak az által, hogy maga a pápa is megszűnt világi territóriummal bírni s hogy az egyházfejedelmek lassankint mindenütt megszűnnek világi fejedelmek s feudális főurak lenni. Maga az egyházi szervezet is gyökeres átalakulásnak indult. IX. Pius, a non possumus pápája, bizonyára önkénytelenül, a legnagyobb és legdöntőbb lépést tette e fejlődési irányban, midőn a pápai infallibilitás által az episcopatust régi rangjából alábbszállította. Nagy tévedés volt a pápai csalatkozhatlanságot csak az állami souverainitás elleni fellépés gyanánt tekinteni. Nagyobb jelentősége volt és van ennek az egyház szervezetében. A püspökök az ekképp megerősödött, a hitelvek legfőbb és döntő magyarázójává tett pápaság mellett, épp úgy vesztették önállóságukat, mint a monarchiák főurai a megerősödött királyság irányában. íme, ekképp követi az egyház az állami és társadalmi alakulásokat. És XIII. Leó kiválóan hivatva van rá, hogy ez átalakulást tovább vigye és az egyházat, mint egységes monarchiát, szinte kizárólag erkölcsi alapokon szervezze. A híres conclave, Pecci bibornokban engesztelékeny pápát akart választani. Oly pápát, aki a non-possumus és a világi hatalmakkal, név szerint Olaszországgal való kibékülés közt az átmenetet képezte. Ezért szavaztak rá még a legintransigensebb bibornokok is, midőn saját jelöltjüket nem voltak képesek keresztülvinni. XIII. Leo azonban bizonyára meglepte választóit. Annyiban teljesen megfelelt ezek szándékának, hogy a merev non-possumus politikájával szakított s mégsem csapott át az ellenkező végletbe. A Vatikán és Quirinal azon kizárólagos két pont, ahol az egyház és az állam még többé - kevésbbé nyílt harczban állnak. Erősen hisszük, hogy ez az ellentét is kiegyenlítést nyer. Mindazon nyilatkozatok daczára, melyeket XIII. Leo e tekintetben tett, valószínűnek tartjuk, hogy a pápaság és Olaszország közt a béke rövid idő alatt létrejő. De XIII. Leó nem pusztán a mélységeket áthidaló pápa, hanem merész tervező. Nem a szünetet, hanem a nagyszabású cselekvést képviselő vezére az egyháznak. Felismerte az irányt, melyben mintegy önkéntelenül, a korszellem nyomása alatt fejlődik a pápaság, s ezt a fejlődést elősegíti. Az államjogi viták, s átalában a politizálás helyett főleg társadalmi térre akarja átterelni az egyház tevékenységét. Valóban, a nagy társadalmi kérdések azok, melyek a leghálásabb és legtágabb tért kínálják számára, hol mint erkölcsi hatalom leginkább érvényesülhet. Sőt ahol az egyház befolyására kiválóan szükség van. Rövid idő alatt az államférfiakra is elkövetkezik az id — több államban már elkövetkezett— mog a társadalmi problémák elől ki nem téhetnek. Mily nagy előnyben lesz az egyház: 1. a társadalmi területet az állam előtt megszállja. És valóban úgy látszik, hogy XII Leo éles szeme ezt az előnyt észrevette. E téren azonban, ha valahol, az álla és egyház, együttműködhetnek, tevékenysgük egymást kiegészítheti. Annál nagyobb hiba, hogy bízón" egyházi körök a régi villongásokban látja az egyház feladatát. Nagy tévedés egyátak az államot és egyházat ellentétek gyanú tüntetni fel, mintha a kettő együtt nem féri meg, s mintha egyiknek mindig elnyomón, a másiknak pedig elnyomottnak kellet lennie. A középkori traditiók maradványai azon középkor szomorú hagyatéka, midőn egyház az állam felett fennhatóságot akt képezni. Az ultramontanismus újabb kelye mégis e régi hagyományokat újítja fel, a dön az egyházi befolyást ott is érvényesbe akarja, hol az államé a kizárólagos, vagy tl nyomó jog. Reméljük azonban nemcsak mi, ham reméli velünk az emberiség haladásának miden barátja, hogy az egyháznak és pápasának megindult uj fejlődése, a veszélyes és so ki nem egyenlitett ellentétek útvesztőjét ki fog vezetni egy szebb korba, midőn egyház és állam nem fognak minduntal megújuló harczokban összecsapni. Midőn sosem jöhet létre oly ferde helyzet, hogy azafiság és lelkiismeret ellentétbe kerülhetni És midőn állam és egyház, mint az ember is nagy kérdéseinek munkásai, békésen foga egymás mellett dolgozhatni. A jelenlegi béke ne legyen csak fegverszünet. Ezt kell mindenkinek óhajtan És ez csak az egyháztól függ. Az államokn sokkal terhesebb feladataik vannak, hogyem keresnék az oly küzdelmeket is, mely nem kényszeríttetnek fel rájuk. XIII. Leo pápának lesz elég ügyessé és szívóssága, hogy a megkezdett irányb tovább vigye egyházát. E reményben és egy igazi nagys iránti tisztelet által vezettetve, mindenki és szerencsét kívánhat neki jubilaeuma alkuából. BELFÖLD. Budapest, decz. 31. (A szabadelvüpá újévi tisztelgései.) A szabadelvüpárt tag holnap, vasárnap 10 óra után gyülekeznek a szakelvű körben, honnét fél 11-kor együttesen indulnak miniszterelnöki palotába, hol Tisza miniszterelnök órakor fogadja a párt tagjai újévi kivonatait. A mniszterelnöktől Péchy Tamás házelnökhöz meri a képviselők. Budapest, decz.' 31. (A magyar fegyvrgyár.) A magyar fegyvergyár ügyének végleges sződéssel való elintézése czéljából január hó első nraiban értekezlet lesz a honvédelmi minisztérium, melyben mind a vállalkozó cégek képviselői, mind illető minisztériumok megbízottai jelen lesznek, előleges tárgyalások ez ügyben már annyira haltak, hogy a januári conferentiából az ügy teljes finisálása várható. Budapest, decz. 31. (A nemzeti szinh és magyarkir. opera.) A nemzeti színházi kir. opera intendánsa, gróf Kegrevich István ma »Bud. Corr.« jelenti, még csak pár napig mar állásán. Azután Beniczky államtitkár fogymánybiztosi minőségben az intendantura vesztése ideiglenesen megbizatni. E határozat által a kérdés: vájjon az opera vállalkozó által vezettessék-e, ha sem, egy irányban sincs praejudicálva. Budapest, decz. 31. (A dohányegyedársítási törvény keresztül vitelére vnatkozó rendeletek.) A január 8-án elett lépendő új dohányegyedárusítási tervér keresztülvitelére vonatkozó terjedelmes rendeltek és utasítások — mint a »Bud. Corr.« érvül, a pénzügyminisztérium kebelében már vegyesen megállapittattak és a legközelebbi hét formán fognak közzététetni. Táviratok. * Berlin, decz. 31. A császár parancsára orosz kormánynak és a birodalmi cancellának tartalmuk és eredetök megvizsgáló czéljából átszármaztatott és a bolgár kérésre vonatkozó hamisított okmánytk hivatalos lapban ma közöltetnek. A megesett vizsgálat kiderítette, hogy a flandri grófné és ,Coburg Ferdinand herczeg közé soha levélváltás nem folyt, valamint hogy Reuss herczeg a neki tulajdonított politik közléseket soha sem tette. Azok az állítólagi összeköttetések is, melyek más magas állás személyiségeknek tulajdoníttatnak, nem egybek, mint koholmányok. Az okmányok vizsgálat által eddig ki nem derített személye által minden tényleges alap nélkül tiszte azért koholtattak, hogy az európai hatalma között bizalmatlanságot idézzenek elő. Ha hamisított levelekben előforduló eélzások alaposak lettek volna, a német politika elvében a kétszínűség és tisztességtelenség vitját emelhették volna, mivel a német politikoburg herczeg bolgár vállalkozását a berli szerződéssel ellentétben állónak tekintette , ma is annak tekinti. Berlin, decz. 31.0 Felségeik tegnap idea estélyt adtak, melyre Windischgrätz József is hivatalos volt.