Nemzet, 1888. március (7. évfolyam, 1978-2008. szám)

1888-03-22 / 1999. szám

Melléklet a „Nemzet41 1999. (82.) márczius 22. számához. A békésmegyei árvíz. — Térképünkhöz — Csaba és Békés ma már tizedik napja küzde­nek a rakonczátlan Kőrösök kiszabadult hullámaival, melyek árja eddig mintegy hatvanezer hold szántó­földet borított viz alá. A veszedelem Békésmegye eme városait váratlanul lepte meg. Békés­ Csabát ily ára­dat még soha sem fenyegette, tehát a veszélyre nem is volt elkészülve. A catastrophát leginkább a rendkívüli nagy hő­mennyiségnek beállott olvadása idézte elő. A Fehér- Kőrös Arad megyéből, a Fekete-Kőrös Bihar megyé­­ből szakad át Békésmegyébe, s az általános szabá­lyozások alkalmával e sebes folyók szintén szabályoz­tatak s a két Kőrös Remete alatt a posteleki puszta és majorság irányában egyesül; de de a régi Fekete-Kőrös tovább kanyargó ágát meghagyták s ez Doboz községen át, félkört formálva Verebesz irányában halad és Békés alatt a teljesen szabályozott Fehér Kőrössel újra egyesül. Mintegy tíz nappal ezelőtt a hóolvadás foly­tán mindkét Kőrös gyorsan megáradt, s a két folyó gyorsan növekvő áradatát a fehér Kőrös nem volt képes befogadni, mert a Békés alatti régi Fekete Kőrösnek beömlő vize a fehér Kőrös vizének gyors lefolyását gátolta, s ez­által a Fehér Kőrös vonalán, a két egyesülési pont közti területen nagy­mérvű duzzadást idézett elő, s így történt, hogy a térképünkön látható csaba­ dobozi országutat össze­kötő fehérkőrösi híd alatt a gáttest márczius 13-án 100 méternyi szélességben összerogyott, s néhány másodpercz után két éles vízoszlop tört ki a már he­lyenként zöldelő vetésekre. Az ár hihetetlen és szé­dületes gyorsasággal rohant Békésnek és a Csaba­­dobozi útvonalnak, melyet pillanat alatt áthágott és keresztül szakított. Az alantabb, ugyane határban lévő néhány ezer holdat védő három méternyi korona szélességben kiépült jó korban volt védgát e hó 14-én délig tartotta magát, ekkor a posteleki határ­ban kiszakadt és a víz rohamosan terjedt G­e­r­­­a és Gr­y­u­­­a felé. Két órával később a békési útra hajló körgát is kiszakadt s a viz az úgynevezett Szilvás gátat ostromolta; ezt a gátat lázasan véd­ték késő estig, de éjjel az árvíz itt is áttört, — így aztán az áradat rohammal foglalta el Postelek Szeregyháza és Nagy-Hajlás pusztákat s Gerla községet. A­ gyula-békési ut megházalásával aztán az áradat az Elő-viz csatornába ömlött, s eme zsilipekkel elzárt mederben megduzzadva, a védelem nélküli balpartot is csakhamar meghágta s behatolt a Körös csatorna és az Elő-viz csatorna közti háromszög területre, el­öntve a város előtt elterülő Nagy-Rétet, a van­d­­házi pusztát, csepcsányi majort, a fel­végi legelőt s márczius 17-én d. u. 3 órakor a viz a vásártérre futott be, elárasztotta a város alatt levő szép szőlőskerteket s nyári lakokat, Csabának a Körös csatornáig terjedő jobbparti részét a Bogár­ház­a­k nevű egész városnegyedet. A lakosság innét tutajokon mentette meg ingóságát. A védelem ily körülmények közt a Körös csatorna balpartjára és a Csabától Bé­késre vezető feltöltött országútra szo­­rult. Beliczey kormánybiztos időközben a Körös­csatornától az alföldi vasút töltésvonaláig, a város alatt közgát építését rendelte el, s a kirendelt közerő nagyobb részét ide összpontosította. Az óvatosság és elővigyázat egészen helyesnek bizonyult, mert a már­czius 19-diki nagy vihar folytán a Körös-csatorna részben még fennálló balpartja, úgy a békési országút fölött a hullámok átcsaptak és éjfél után a gát­szakadás csakugyan beállott. Az áradat ekkor rohamosan hömpölygött a földvári katlanba, csakha­mar elárasztva Doboz-Megyer puszta községet s a többi lapályosabb területeket, úgy, hogy a víz ma egy­részről a békési körgátig, a földvári szárnyvasutig és az alföldi vasuttöltés vonaláig terjed, mint ezt térké­pünk alaposan feltünteti. Kés városa épen olyan veszedelemnek van kitéve, mint B.­Csaba, de Békésnek régebben épült jó karban levő körgátja van s igy védekezésének is meg van a kellő alapja, míg Csabánál csak rögtönzött, de folyton erősbített úgynevezett nyulgátak védik a balparti vá­rosrészt. Békés különben a Körös-csatorna medrét kétszeres keresztgáttal is ellátta, nehogy ez oldalról az áradat véletlenül meglepje. A gyulai határ természetes, védgátja Szeregy­háza felől a csikós-éri töltés s az Élővíz-csatorna jobb partja. Gyula város el nem árasztott közvetlen külte­rületet jóval magasabb nívóval bír, mint a többi árral borított terület, így tehát itt nagyobb veszedelem nem fordulhat elő. A Kőrösök további áradása esetén, a mennyi­ben Csaba a végső catastrophát kikerüli, attól lehet tartani, hogy az óriási áradat a földvári vasuttöltés vonalán tör magának utat s ekkor újabb nagy terüle­­­­tek kerülnek viz alá. A kormány a viz tovább terje­désének meggátlására minden lehető és szükséges in­tézkedést megtett, s e czélból Mezőberénynél, úgy Gyoménál már keresztgátakat építtett arra az esetre, ha az áradat a földvári vasúttöltés vonalán áthatolna, mely esetben az itt említett községek ha­tárait viz alá borítaná. A szomorú catastropha Békés megye külterületi lakosságát, az uradalmakat oly egészen váratlanul érte, hogy a gerla-posteleki uradalom tisztjei s cse­lédsége csak puszta életüket menthették meg, s ingó vagyonkájuk java része felett a hullámok csaptak össze. Szintúgy járt az áradatba szorult vandházi ura­dalom cselédsége is, kiket szintén tutajokon kellett kimenteni. A tanyai lakosok, az egyszerű kis gazda­emberek, tanyáikat nem akarták elhagyni, s ezeket erőszakkal kellett kimenteni, nehogy a vertfalból ké­szült tanya­épületek romjaik alá temessék. A »Nemzet« olvasóinak teljes tájékozásául adjuk az árral elborított területről térképünket, me­lyet törzskari térképek felvétele alapján K­a­n­i­t­z­e­r Géza hirlapirótársunk készített felmagyarázat. Az örök­ jog.­­ — A képviselőház igazságügyi bizottságából. — A képviselőház igazságügyi bizottsága, Kö­rösi Sándor elnöklete alatt tartott mai ülésé­ben folytatta az öröklési jogról szóló törvényjavaslat tárgyalását, a köteles részre jo­gosítottak igényére a megajándékozottak ellen vo­natkozó fejezetnél. (101—111. §§.) Szivák elő­adó kiemelvén, hogy ezen egész fejezet a köteles rész biztosításának folyománya lévén, azt elvileg el­fogadja, s a 101. §-t elfogadásra ajánlja. M­a­t­u­s­k­a felveti a kérdést, hogy a 101. §. egyátalában szüksé­ges-e, mert csak elvi kijelentést tartalmaz, mely ön­ként értetik. Teleszky a §. megtartását szüksé­gesnek véli, mert abban nemcsak elvi kijelentés, ha­nem positív szabály is foglaltatik. Győry a 101. §. második kikezdését kihagyatni indítványozza, mert a jóhiszeműség itt semmi esetben sem képezi kérdés tárgyát, s a­mennyiben pedig a jóhiszeműség felvet­nék, akkor az ajándékozónak hasonló jóhiszeműsége is befolyással bírhatna. Bokross a 3. második ki­kezdését átalában megtartani kívánja, azonban két módosítással. Egyfelől Unger megjegyzése szerint szükséges abban az ajándékozónak jóhiszeműségét is befoglalni, másodszor pedig a jóhiszemű kifejezés helyett azt kell kifejezni, hogy az a körülmény, hogy az ajándékozó és ajándékozott a köteles rész sérelmé­ről értesülve voltak-e vagy sem, befolyással nem bír, mert ez a körülmény itt a döntő, s ezt a jóhiszemű­ség kifejezése nem oldja meg eléggé. Chorin a szakaszt a már előre jelzett módosításokkal elfogadja. A bizottság a szakaszt a következő szerkezetben fo­gadja el: »Azon jogosultak, kik köteles részüknek a 67. §. szerint megállapítandó érték utáni kiszabását követelhetik, a­mennyiben köteles részük a hagyaték­ból ki nem telik, annak kiegészítését, s ha hagyaték nincs, egész köteles részüket a megajándékozottól kö­vetelhetik.« A 102. §-t Bokross nem fogadja el, s azt merőben kihagyatni indítványozza, mert a 67. §. ren­dén a köteles rész a korábbi ajándékok hozzászámí­­tása mellett lévén megállapítva, nem tartja követke­zetesnek, hogy az ily módon meghatározott köteles rész a megajándékozottakkal szemben biztosítva ne legyen. Azt sem tartja helyesnek, hogy a szükség örö­kös se kényszerítessék egy olyan vagyon állapotnak bizonyítására, mely talán évtizedekkel előbb létezett. A szükség örököst feltétlenül érdemesebbnek tartván a védelemre, mint a megajándékozottat, ennélfogva a köteles rész érdekében a kereset jogát a megajándé­kozott ellen feltétlenül megadandónak tartja. — Te­leszky államtitkár fentartandónak véli a szakaszt, mert az semmi ellentétben sincs a köteles rész meg­állapításával. Ugyanis a köteles rész, ha az ajándékok hozzá is számíttatnak a hagyatékhoz, még mindig ki­telhetik a hagyatékból s nem látja igazságosnak, hogy Tagadhatlan, hogy az óriási víztömeg által Bé­egy korábban megajándékozott jóhiszemű egyén, ki az ajándékozott értéket rég elhasználta, az örökhagyó utólagos elszegényedése következtében az ajándék visszafizetésére szoríttassék. Más törvényhozások még rövid határidőhöz is kötik a káros ajándékok vissza­követelésének jogát, a­mit szóló nem tart helyesnek, de jelzi az irányt, melynél fogva e jogot igen kiter­jeszteni nem helyes s ezért a szakasz föntartását kéri. Chorin e szakaszt a fejezet leglényegesebb rendel­kezésének tekinti, jó szakasznál úgy látja hogy a köteles részre jogosultat igen nehéz, majdnem lehe­tetlen bizonyításra szorulni, mert azt kívánja, hogy számos évek előtti vagyonállapot értékét igazolja. E nehéz bizonyítási teher mellett azonban elvileg sem találja helyesnek, mert ha már az ajándékozások értéke a köteles résznél e hagyatékhoz hozzászá­­míttatik, akkor nem következetes, hogy a megaján­dékozott ellen a kereseti jog ne adassék meg. E sza­kasz csak a köteles rész kijátszására vezet. Ott a­hol nincsen kijátszási czél, hanem az ajándékozás után közbejött szerencsétlen esetek apasztották a vagyont, ott fennáll a presumptió, hogyha az örökhagyó a ké­sőbbi szerencsétlenségeket tudta volna, bizonyára nem tett volna ajándékozásokat. Minden esetben bővebb védelemben kívánja részesíteni a köteles részre jogosult gyermekeket, mint a megajándékozott egyéneket, s ezért elfogadja Bokross indítványát. — Győry he­lyesli a szakasz rendelkezését, mert nemcsak a köte­les részre jogosultak, hanem a jóhiszemű ajándéko­zottak is törvényes védelmet érdemelnek. Olyan ajándékok, melyek az ajándékozó vagyonának felénél kevesebbre terjednek, egyáltalában nem tekinthetők a köteles rész kijátszására c­élzó té­nyeknek, hanem a szabad rendelkezésnek olyan folyományai, melyeket korlátolni semmi ok sincsen. — Matuska is ellentétet talál a jelen szakasz és a 67. §. közt, s ennélfogva a köteles részt hatályosabb védelemben kívánja részesíteni, minélfogva csatlako­zik Bokros indítványához. — Körösi az ajándéko­zás megtámadhatásánál nagy nehézségnek találja az ajándékozás idejében létezett vagyonnak bebizonyí­tását, s inkább óhajtja az ajándékok tekintetében azt, hogy a 3 évnél régibbeket megtámadni ne lehes­sen. — Szivák előadó a 102. §. kihagyását a sza­bad r­endelkezési jog merev megtagadásának látja, s minthogy a javaslat egész rendszere a szabad rendel­kezés elvén alapul, ezáltal jelen szakasz kihagyása a rendszert bontja fel. — A köteles rész jogát az örök­hagyó életében már hatályossá teszi, — és pedig nemcsak a vagyon felét, hanem az egész vagyont kor­látozza. Kéri tehát a bizottságot, hogy komolyan fon­tolja meg a kérdés elvi horderejét. — Chorin és Győry újabb felszólalása után a bizottság többsége a Bokross indítványát fogadja el. — Körösi indítványát arra nézve, hogy a 3 évnél régibb aján­dékozások értékét követelni ne lehessen, a bizottság mellőzte. A 103. §, az előző szakasznak kihagyása által tárgytalanná válván, kihagyatott.­­ A fejezet többi szakaszai érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. Ezután áttért a bizottság a végrendeletekre vo­natkozó általános határozatokat tartalmazó fejezetnek (112—132. §§ ok) tárgyalásáig. A 112—114 .§-okat érdemleges módosítás nélkül elfogadta a bizottság. A 115. §. azon rendelkezése, mely szerint a »megdönt­­hető végrendelet fennállónak tekintendő, míg az érvé­nyességének megtámadására jogosult fél kivonatára bíróilag érvénytelennek nem nyilváníttatott.« — Teleszky államtitkár indítványára a következő rendelkezéssel cseréltetett fel: »A megdönthető vég­rendelet érvénytelenné csak az esetre válik, ha érvé­nyessége az erre jogosított fél által megtámadtatik. A megtámadásra kereset indítás vagy kifogás eme­lésén kívül elegendő, ha a megtámadásra jogo­sult azzal szemben, ki a végrendeletből jogokat kíván érvényesíteni, kijelenti, hogy megdöntési jogával él.­­ A megdönthető végrendelet ér­vényessé válik, ha a megtámadásra jogosult azt jóváhagyta vagy megdöntési jogáról lemondott. — A 115. §. változatlanul elfogadtatott. — A 117. §. azon rendelkezése, mely szerint végrendelkezési képesség­gel nem bírnak »a magukat jelekkel megértetni nem tudó siketnémák,« következőleg állapíttatott meg: »a sem írni, sem magukat jelekkel megértetni nem tudó siketnémák.« — A 119.§-ba felvétetett, hogy az olvasni nem tudó siketek is (mint a vakok) csak köz­­végrendeletet vagy szóbeli magánvégrendeletet alkot­hatnak. — A 120. §-ban világosan kifejeztetett, hogy a végrendelkezési képességgel nem bírónak végren­delete semmis. — A 122. §. azon rendelkezésénél, mely szerint jogi személyek, ha a végrendelkezésnél megalakulva még nem voltak is, megszerezhetik azt, a­mi nekik végrendelet által hagyva van, ha a meg­alakulás később bár, de az örökhagyó halála után leg­feljebb tiz év alatt megtörtént. — Szivák előadó nem helyesli, hogy nem létező személyek javára s életben levők hátrányára az örökség elvonható legyen s gazdasági szempontból is helytelen a vagyont ily hosszú ideig bizonytalanságban hagyni. — — Teleszky államtitkár indokoltnak véli azt, hogy azon anyagi erőt, mely valamely jogi személy létesítésére szükséges, megadhassa valaki végrendele­tében. Ha az időt hosszúnak találnák, annak rövi­­debbre szabása ellen nem lehet kifogás. — Győry a rendelkezés törlése mellett nyilatkozik, utalva a be­lőle származható veszélyes következményekre. — A bizottság törli a szóban forgó rendelkezést s a szakasz utolsó bekezdését akként állapítja meg, hogy a »vég­rendeletben alapítvány is rendelhető.« — A 126—127 §§-ok Teleszky államtitkár indítványára a követ­kező rendelkezéssel cseréltettek fel: »Ha a vég­­rendelkező csalárdul előidézett megtévesztés által lett ez intézkedésre reá bízva, vagy egyébként [ a részesített személynek, [vagy a részesítés tár­­gyának azonosságára nézve tévedésben volt, a vég­­rendeleti intézkedés semmis. Az akarat­elhatározás indokaira, valamint a részesített személy tulajdonsá­gaira vonatkozó tévedés megdönthetővé teszi a vég­­rendeleti intézkedést, de csak akkor, ha a tévesen feltételezett indok, vagy a részesítettnek tévesen fel­tételezett tulajdonsága az írásbeli végrendeletbe be­foglaltatott, vagy a végakarat szóbeli kinyilvánítása alkalmával az örökhagyó által kijelentetett s egyszer­smind a körülményekből azt lehet következtetni, hogy a végrendelkező a kérdéses intézkedést nem tette volna, ha a való tényállást tudta volna. Ezzel a tárgyalás folytatása szombaton délután 5 órára halasztatván, az ülés véget ért. (D. E.) HÍREK. Márczius 21. — Kiknek kell az idén fegyvergyakorlatra be­­vonulniok? A honvédelmi miniszter a folyó évi fegy­­vergyakorlatokra vonatkozólag — a »Hírcsarnok« szerint — a következőket rendelte el: a közös hadsereg kötelékébe tartozó havidíjasok és le­génység közül az idén fegyvergyakorlatra kötelezve vannak: a) az alább elősorolandó kivételekkel általá­ban az 1883., 1881. s 1879. évi sorozási évfolyamokba tartozó tartalékos tisztek és az ugyanazon sorozási évfolyambeli tartalékos legénység; b) az egyéves ön­kéntesek sorából előléptetett azon tartalékos tisztek, vagy a legénységi állományba átlépett azon tartalé­kosok, a­kiknek tartaléki szolgálati kötelezettsége a tényleges szolgálat megkezdésének hosszabb időre történt elhalasztása folytán, hét évnél rövidebb időre terjed, c) a tartalékos tiszteknek és a tartalékos le­génységnek azon része, mely az elmulasztott 1887-ik évi fegyvergyakorlatot után pótolni tartozik. A fegy­vergyakorlatra­ kötelezett tartalékos tisztek­nek fegyvergyakorlata a folyó évben 28 napig, a tartalékos legénységé pe­dig 13 napig fog tar­tani.­­ A gyalog és vadász csapatokhoz tartozó legénység azon részének fegyvergyakorlati időtartalma, mely az őszi nagyobb fegyvergyakorlatokhoz fog bevonulni, csak később határoztatik meg. »Az 1887-dik évben nyilvános te­kintetekből beszüntetett fegyvergyakorlatot az illető tartalékos legénység az idén köteles pótolni. A jo­­sefstadti 9. és brünni 70. sz. cs. és kir. hadtest­parancsnoksághoz tartozó gyalogezredek és vadász­zászlóaljak azon legénysége, mely az ismétlőfegyver­rel való begyakorlás czéljából, hét napi fegyvergya­korlatban részt vett, az idén nem hivatik be s az el­lenőrzési szemlén való megjelenés alól is fölmentetik. A budapesti 4-dik, továbbá a pozsonyi 5-ik és a lem­­bergi 11-dik sz. cs. és kir. hadtestparancsnoksághoz beosztott gyalogezredeknél és vadászzászlóaljaknál, úgyszintén a 16-dik és 25-dik számú vadászzászlóalj­nál a folyó évben tavaszszal sem a tartalékos tisztek, sem a tartalékos legénység számára fegyver­gyakorlatokat nem tartanak. A lovasság tarta­lékába tartozó legénység közül csak a volt egyéves önkéntesek fognak a tavaszi időszakban a 13 napi fegyvergyakorlatokra behivatni.­­ Az egészség­­ügyi csapatok azon tartalékos tisztjeinek, akik az equitatiót megfelelő sikerrel, saját költségükön elvé­gezték , ez időt fegyvergyakorlat gyanánt számítják be. — A tábori és vártüzér csapatokhoz tar­tozó tartalékos legénységet, a 1. évben fegyvergyakor­latra nem hívják be. — A honvédség kötelékébe tartozó havidíjasok és legénység fegyvergyakorlataira nézve a miniszter a következőket rendelte el : behi­vatnak : a) a múlt évi decz. 31-vel a közös hadsereg tartalékából a honvéd csapatok szabadságolt állomá­nyába áthelyezett tisztek; b) azok, kiket a múlt év­ben oly föltétellel mentettek föl a fegyvergyakorlatok alól, hogy abbeli kötelezettségüknek az idén fognak eleget tenni, c) azok, a­kik már nem védkötelesek, de három évenként egyszer tartoznak a fegyvergyakor­latokban résztvenni s ebbeli kötelezettségüknek még nem tettek eleget; de csak annyiban, a­mennyiben a fegyvergyakorlatokban az idén kívánnának résztvenni, illetőleg a­mennyiben erre még kötelezve vannak, d) azon szabadságolt állományú tisztek, kik a fegyver­gyakorlatokban legritkábban vettek részt, de csak úgy, ha tisztekre szükség lesz, s végül e) a honvéd­ség legénységi állományából, úgy a gyalogságnál, va­lamint a lovasságnál az 1886., 1885., 1884., 1883., s 1871. évfolyambeli szabadságolt állománya azon le­génység, mely a szabadságolt állományban öt fegy­vergyakorlaton még nem vett részt, továbbá mind­azok, a kik a múlt évben a szolgálat utánpótlására való kötelezettség mellett, bárminő okból a gyakor­lat alól felmentettek és esetleg még az 1887-ik év végén a közös hadsereg tartalékából a honvédséghez áthelyezett legénységnek egy része is. — A szabad­ságolt állománybeli honvédtisztek és honvédlegény­ség fegyvergyakorlata 35 napig fog tartani. — Somogyi Károly meghalt. Somogyi Károly apátkanonok, a szegedi Somogyi-könyvtár alapítója, — mint a »Magyar Állam« írja — Esztergomban tegnap éjjel féltizenkét órakor meghalt. A jeles egy­házi férfiú nagy készültséggel birt s a tudományok­nak meleg barátja volt. Sok éven át nagy gonddal és áldozatokkal gyűjtött könyvtárát Szeged városának ajándékozta ; de ezenkívül is számos jótékonysággal tette nevét tiszteltté. Somogyi Károly 1811. április 1-én született. Tudományos és irodalmi­ hivatásánál fogva sokáig kath. hetilapok szerkesztésével foglalko­zott. »Kath. iskolai lapok«, »Családi lapok«, majd a »Religio­s nevelés« az ő munkája s gondozása alatt láttak napvilágot. Scitovszky herczegprimás a pozso­nyi társas káptalanban kanonokká tett erőt. — Samaritán előadások. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy a vörös kereszt egylet orvosai a két budapesti állami tanító­­nő-képezdében előadásokat tarthassanak a betegek és különösen a sebesültek ápolásáról. Ez előadásokkal a vörös­ kereszt egylet kettős czél elérésére törekszik, és pedig megismertetni iparkodik a növendékeket a be­tegápolás elemeivel, hogy azok, a­mint az intézetből az életbe lépnek ki, elsajátított ismereteiket a köz­­egészségügy javára értékesíthessék, másrészt lehetővé kívánja tenni az egylet, hogy azon tanítónő-jelöltek és tanítónők, kik háború esetén önként ajánlják fel szolgálataikat, már némileg kiképezve gondozhassák az egyleti kórházakban a beteg és sebesült harc­oso­­kat. Az előadások e napokban fejeztettek be mindkét helyen. Az Andrássy-úti tanítónő-képezdében dr. Elischer Gyula Erzsébet­ kórházi főorvos, és a budai tanítónő-képezdében dr. Kovács József Erzsébet­ kór­házi alorvos tartották azokat, amott 50, itt pedig 92 növendék résztvétele mellett. Zirzen Janka és özv. Dusóczky Károlyné igazgatónők figyelemmel kisérték az előadottakat és a befejező előadás alkalmával a növendékek­ feleleteiből meggyőződtek arról, hogy a kitűzött czél örvendetes módon eléretett, és hogy a lelkesedés, mely a növendékek soraiban az eszme iránt nyilvánult, a szükség beálltával hasznára fog válni a szenvedő emberiségnek. A Barka-szentelés lesz márczius 25-én, virág­vasárnapján délelőtt m­a 10 órakor a belvárosi fő­plébánia templomban s e szertartás miatt az egyházi szentbeszédek e napon elmaradnak. — Honvédőrmesterek lőszerilletménye. A m. kir. honvédelmi miniszter — mint a »Hircsarnok« írja — most adta ki az utasítást a honvédőrmesterek­nek lőszerrel való ellátása tárgyában. E szerint a tisztikardot és forgópisztolyt viselő szolgálatvezető honvéd gyalogsági őrmesterek khaditáska-lőszerillet­mény czímén fejenként 30 db teljes töltényt kapnak. A tényleges állományú és a szabadságok­ állományá­ból bevonuló őrmesterek a forgópisztoly begyakorlá­sára évenként és fejenként 20—20 teljes töltényt kapnak. — Magyarország hivatásáról a Keleten holnap, csütörtökön, a földrajzi­ társaságban felolvasást tart Weisz Berthold nagyiparosunk, a Balkán-félsziget alapos ismerője. A felolvasásnak aktuális érdeket kölcsönöz a belgrád-szaloniki vonalnak közel kilátás­ba helyezett megnyitása. _ Tudomány és irodalom. — A természettudományi­ társulat mai ülésén Ilosvay Lajos dr. műegyetemi tanár »Egy régi magyar természettudós működéséről« czimmel tartott érdekes felolvasást. Nyúlás Fe­­rencz dr. működésével foglalkozott. Nyúlás, mint gya­korló orvos 1795-ben, a pestis-járvány idején, nagy érdemeket szerzett magának. Irodalmi működését két hátramaradt munkájából ítélhetjük meg. Az egyik »Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönsé­gesen«, megjelent 1800-ban Kolozsvárott; a másik »A kolozsvári tehénhimlő«, mely 1802-ben jelent meg. Mindkettőben több adat van, mely meggyőz ar­ról, hogy ő nemcsak szorgalmas és lelkiismeretes iró, hanem hivatott természetvizsgáló volt. Az elsőben közli az ásványvizek elemzését s leírj­a ama vizek hasz­nát és a velük való bánásmódot. Több apró, de na­gyon érdekes megfigyelés leírását is adja. Az előadó kiemelte, hogy Nyúlas Ferencz már a múlt század végén belátván a különféle országok eltérő mérték­­rendszerének káros voltát, sokszor hangoztatta annak szükségét, hogy országszerte ugyanazon mértékrend­szer használtassék.­­ A szakülést választmányi ülés követte, melyen Lengyel Béla titkár beje­lentette, hogy a m. tud. akadémiától a társulat több kötet természettudományi munkát vett át sokszoros példányokban, s hogy a tagok közt ajándékul ki­­oszsza, az érdeklődők a titkárságnál ingyen kaphat­ják a könyveket. A könyvkiadó-vállalatnak 1400, a Pótfüzethez 3100 megrendelője van. Róth Samu dr. lőcsei tanár 60 írttal az alapító tagok sorába lépett. Kívüle 32 új rendes tagot választottak, a kikkel a tagok száma 5305 lett. — A protestáns irodalmi­ társaság alapitó tag­jainak száma 150-re emelkedett s igy a társulat törzsvagyonaként 15 ezer frt van eddig is biztosítva. — A budapesti szépirodalmi­ kör e hó 22-én (csütörtökön) délután fél 6 órakor saját helyiségében (II. ker. medve-utczai községi elemi népiskola) fel­olvasó ülést tart, melynek tárgysorozata: 1. Az em­ber eredete, (tanulmány) irta és felolvassa: P. J­u­­h­á­s­z Ödön r. 1.1. — 2. »Elveszett ideál« (Költemény) irta Maroshalmy Gyula vendég, felolvassa Hangi József r. 1. — »A tündérsziget« (rajz) irta és felol­vassa : B­á­n­y­á­s­z Mihály r. t. Egyesületek és társulatok. — Az egyetemi olvasókör orvos-természettud. szakosztálya e hó 23-án (pénteken) este 6 órakor az olvasókör termében felolvasó estélyt rendez, melyen T­a­u­s­z­k Ferencz V. olt. »A láz theoriái» ez. érteke­zést tart. Vendégeket szívesen látnak. — A tud. és műegyetemi olvasókör e hó 25-én (vasárnapon) dél­előtt 11 órakor a vármegyeház nagy termében szép­­irodalmi matinét rendez, melynek műsora: 1) Da­lok, irta és felolvasta dr. Jeszenszky Béla. 2. »A kígyó« modern rege, irta és felolvassa G­o­n­d­a Dezső. 3. »Az utolsó Baróthi« rajz irta és felolvassa ifj. Szász Béla. 4. »A lelkiismeret« költemény Hugó Viktortól, szavalja V­á­m­o­s­s­y Zoltán. 5. Népdalok, Szegedy Endrétől, előadja: Ságh József, karnagy ve­zetése alatt a daloskör. A magánéneket énekli Ma­gyar János. — A polg. isk. tan. orsz. egyesülete f. hó 27-én,­ d. e. 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését a IV. ker. polg. leány isk. helyiségeiben (IV. ker. Lipót­ utcza 5. szám II. emelet). Megelőző napon, f. hó 26. hét­főn, d. u. 3 órakor választmányi ülés tartatik a VII. ker. polg. és közép­keresk. isk. természetrajzi szer­tárában (nagymező-utczai polgári iskola), melynek tárgyai: 1. Közgyűlési előkészületek. 2. Folyó ügyek.­­ A kereskedő ifjak önsegélyző egylete e hó 25-én (vasárnap) délután 3 órakor a budapesti tőzsde nagy termében tartja rendes évi közgyűlését. Törvényszéki csarnok. A hontmegyei választási harcrok egy utójátéka kerül holnap az esküdtszék elé s természetes, hogy az ellenzéki sajtó megkísérli irányzatos közleményekkel hangulatot kelteni oly irányban, a­hogy azt előnyös­nek találná. Alig szükséges részletesen reá utalni, hogy e fegyver igen elkoptatott fegyver s mint a­hogy az ellenzéki vádaskodások szótárából a honti jelsza­vak utóbb már úgy eltűntek, hogy szinte mint rég­múlt idők harczaira gondolunk azokra vissza, úgy nem lenne szabad egy bíróság előtt álló ügyben föl­­eleveníteni akarni e jelszavakat, melyekben a politi­kai szintéren sem volt köszönet, annyival kevésbé le­het köszönet a törvényszék előtt. Sajtóper: Zágrábból távirják mai kelettel. A királyi ügyészség vádat emelt az »Agramer T­a­g b 1­a 11« ellen a­miatt, mert téves híreket ter­jesztett az országos pénztárnál állítólag történt visszaélésekről. A »Gazetta» sajtópöréről, az »O. E.« nyomán esti lapunk tudósításának kiegészítéséül még a követ­kezőket közöljük: A vád és védbeszéd elmondása után az elnök a következő kérdéseket teszi fel az es­küdtszékhez : 1. A »Gazetta« 176-ik számának vezér­­czikkében foglaltatnak-e izgató kifejezések? 2. Szer­zője-e e czikknek Bobancu? 3. Vétkes-e Bobancu az izgatásban? 4. A »Gazetta« 179. számában közölt vezérczikkben foglaltatik-e izgatás ? 5. A kérdéses czikknek szerzője-e Muresianu? 6. Vétkes-e Mure­­sianu ? Az esküdtszék az 1-ső kérdésre nyolcz igen, négy nem, másodikra tizenkét igen, harmadikra hat igen, hat nem, negyedikre tizenegy nem, egy igen, ötödikre tizenkét igen, hatodikra két igen, tiz nem. — Az esküdtszék verdiktje alapján Muresianut a bíróság felmentette. A védő­ügyvéd ama kéréssel já­rul a bírósághoz, hogy Bobancu pénzbüntetésre ítél­tessék el. Az ügyész, a védő ezen kérelmét teljesíthe­­tetlennek mondja. Három órakor elnök kihirdeti az esküdtszék verdiktje alapján hozott ítéletet, melynek értelmében mint már említettük, Bobancu négy havi államfogházra és ötven forint pénzbírságra, behajtha­tatlanság esetére újabb tíz napi államfogházra ítélte­tik el. Az eljárási költségben vádlottak elmarasz­­taltatnak. Bobancu és az ügyész semmiséget jelen­tenek be. A Nyiry-ügy. A székesfehérvári törvényszék teg­nap délután és ma délelőtt a károsultakat és tanukat hallgatta ki. A vádlott a terhére rótt sikkasztásokat egyenként beismerte. Elnök (vádlotthoz): Ön beis­mert itt 30 rendbeli sikkasztást; mi indította arra, hogy idegen pénzekhez nyúljon? Nem volt képes meg­­élni közjegyzői jövedelméből ? —Vádlott: Nem. — E.: Mikor Ercsibe ment, volt-e még atyjától örö­költ vagyonából ? — V.: Nem. — E.: Volt-e remé­nye az Ilkey Sándor és Gerenday László-féle összesen 11.000 irtot tevő követelései megkapásához ? — V.: Nem emlékszem, — E.: Ön alig szándékozott az

Next