Nemzet, 1888. március (7. évfolyam, 1978-2008. szám)
1888-03-22 / 1999. szám
Melléklet a „Nemzet41 1999. (82.) márczius 22. számához. A békésmegyei árvíz. — Térképünkhöz — Csaba és Békés ma már tizedik napja küzdenek a rakonczátlan Kőrösök kiszabadult hullámaival, melyek árja eddig mintegy hatvanezer hold szántóföldet borított viz alá. A veszedelem Békésmegye eme városait váratlanul lepte meg. Békés Csabát ily áradat még soha sem fenyegette, tehát a veszélyre nem is volt elkészülve. A catastrophát leginkább a rendkívüli nagy hőmennyiségnek beállott olvadása idézte elő. A Fehér- Kőrös Arad megyéből, a Fekete-Kőrös Bihar megyéből szakad át Békésmegyébe, s az általános szabályozások alkalmával e sebes folyók szintén szabályoztatak s a két Kőrös Remete alatt a posteleki puszta és majorság irányában egyesül; de de a régi Fekete-Kőrös tovább kanyargó ágát meghagyták s ez Doboz községen át, félkört formálva Verebesz irányában halad és Békés alatt a teljesen szabályozott Fehér Kőrössel újra egyesül. Mintegy tíz nappal ezelőtt a hóolvadás folytán mindkét Kőrös gyorsan megáradt, s a két folyó gyorsan növekvő áradatát a fehér Kőrös nem volt képes befogadni, mert a Békés alatti régi Fekete Kőrösnek beömlő vize a fehér Kőrös vizének gyors lefolyását gátolta, s ezáltal a Fehér Kőrös vonalán, a két egyesülési pont közti területen nagymérvű duzzadást idézett elő, s így történt, hogy a térképünkön látható csaba dobozi országutat összekötő fehérkőrösi híd alatt a gáttest márczius 13-án 100 méternyi szélességben összerogyott, s néhány másodpercz után két éles vízoszlop tört ki a már helyenként zöldelő vetésekre. Az ár hihetetlen és szédületes gyorsasággal rohant Békésnek és a Csabadobozi útvonalnak, melyet pillanat alatt áthágott és keresztül szakított. Az alantabb, ugyane határban lévő néhány ezer holdat védő három méternyi korona szélességben kiépült jó korban volt védgát e hó 14-én délig tartotta magát, ekkor a posteleki határban kiszakadt és a víz rohamosan terjedt Gera és Gryua felé. Két órával később a békési útra hajló körgát is kiszakadt s a viz az úgynevezett Szilvás gátat ostromolta; ezt a gátat lázasan védték késő estig, de éjjel az árvíz itt is áttört, — így aztán az áradat rohammal foglalta el Postelek Szeregyháza és Nagy-Hajlás pusztákat s Gerla községet. A gyula-békési ut megházalásával aztán az áradat az Elő-viz csatornába ömlött, s eme zsilipekkel elzárt mederben megduzzadva, a védelem nélküli balpartot is csakhamar meghágta s behatolt a Körös csatorna és az Elő-viz csatorna közti háromszög területre, elöntve a város előtt elterülő Nagy-Rétet, a vandházi pusztát, csepcsányi majort, a felvégi legelőt s márczius 17-én d. u. 3 órakor a viz a vásártérre futott be, elárasztotta a város alatt levő szép szőlőskerteket s nyári lakokat, Csabának a Körös csatornáig terjedő jobbparti részét a Bogárházak nevű egész városnegyedet. A lakosság innét tutajokon mentette meg ingóságát. A védelem ily körülmények közt a Körös csatorna balpartjára és a Csabától Békésre vezető feltöltött országútra szorult. Beliczey kormánybiztos időközben a Köröscsatornától az alföldi vasút töltésvonaláig, a város alatt közgát építését rendelte el, s a kirendelt közerő nagyobb részét ide összpontosította. Az óvatosság és elővigyázat egészen helyesnek bizonyult, mert a márczius 19-diki nagy vihar folytán a Körös-csatorna részben még fennálló balpartja, úgy a békési országút fölött a hullámok átcsaptak és éjfél után a gátszakadás csakugyan beállott. Az áradat ekkor rohamosan hömpölygött a földvári katlanba, csakhamar elárasztva Doboz-Megyer puszta községet s a többi lapályosabb területeket, úgy, hogy a víz ma egyrészről a békési körgátig, a földvári szárnyvasutig és az alföldi vasuttöltés vonaláig terjed, mint ezt térképünk alaposan feltünteti. Kés városa épen olyan veszedelemnek van kitéve, mint B.Csaba, de Békésnek régebben épült jó karban levő körgátja van s igy védekezésének is meg van a kellő alapja, míg Csabánál csak rögtönzött, de folyton erősbített úgynevezett nyulgátak védik a balparti városrészt. Békés különben a Körös-csatorna medrét kétszeres keresztgáttal is ellátta, nehogy ez oldalról az áradat véletlenül meglepje. A gyulai határ természetes, védgátja Szeregyháza felől a csikós-éri töltés s az Élővíz-csatorna jobb partja. Gyula város el nem árasztott közvetlen külterületet jóval magasabb nívóval bír, mint a többi árral borított terület, így tehát itt nagyobb veszedelem nem fordulhat elő. A Kőrösök további áradása esetén, a mennyiben Csaba a végső catastrophát kikerüli, attól lehet tartani, hogy az óriási áradat a földvári vasuttöltés vonalán tör magának utat s ekkor újabb nagy területek kerülnek viz alá. A kormány a viz tovább terjedésének meggátlására minden lehető és szükséges intézkedést megtett, s e czélból Mezőberénynél, úgy Gyoménál már keresztgátakat építtett arra az esetre, ha az áradat a földvári vasúttöltés vonalán áthatolna, mely esetben az itt említett községek határait viz alá borítaná. A szomorú catastropha Békés megye külterületi lakosságát, az uradalmakat oly egészen váratlanul érte, hogy a gerla-posteleki uradalom tisztjei s cselédsége csak puszta életüket menthették meg, s ingó vagyonkájuk java része felett a hullámok csaptak össze. Szintúgy járt az áradatba szorult vandházi uradalom cselédsége is, kiket szintén tutajokon kellett kimenteni. A tanyai lakosok, az egyszerű kis gazdaemberek, tanyáikat nem akarták elhagyni, s ezeket erőszakkal kellett kimenteni, nehogy a vertfalból készült tanyaépületek romjaik alá temessék. A »Nemzet« olvasóinak teljes tájékozásául adjuk az árral elborított területről térképünket, melyet törzskari térképek felvétele alapján Kanitzer Géza hirlapirótársunk készített felmagyarázat. Az örök jog. — A képviselőház igazságügyi bizottságából. — A képviselőház igazságügyi bizottsága, Körösi Sándor elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta az öröklési jogról szóló törvényjavaslat tárgyalását, a köteles részre jogosítottak igényére a megajándékozottak ellen vonatkozó fejezetnél. (101—111. §§.) Szivák előadó kiemelvén, hogy ezen egész fejezet a köteles rész biztosításának folyománya lévén, azt elvileg elfogadja, s a 101. §-t elfogadásra ajánlja. Matuska felveti a kérdést, hogy a 101. §. egyátalában szükséges-e, mert csak elvi kijelentést tartalmaz, mely önként értetik. Teleszky a §. megtartását szükségesnek véli, mert abban nemcsak elvi kijelentés, hanem positív szabály is foglaltatik. Győry a 101. §. második kikezdését kihagyatni indítványozza, mert a jóhiszeműség itt semmi esetben sem képezi kérdés tárgyát, s amennyiben pedig a jóhiszeműség felvetnék, akkor az ajándékozónak hasonló jóhiszeműsége is befolyással bírhatna. Bokross a 3. második kikezdését átalában megtartani kívánja, azonban két módosítással. Egyfelől Unger megjegyzése szerint szükséges abban az ajándékozónak jóhiszeműségét is befoglalni, másodszor pedig a jóhiszemű kifejezés helyett azt kell kifejezni, hogy az a körülmény, hogy az ajándékozó és ajándékozott a köteles rész sérelméről értesülve voltak-e vagy sem, befolyással nem bír, mert ez a körülmény itt a döntő, s ezt a jóhiszeműség kifejezése nem oldja meg eléggé. Chorin a szakaszt a már előre jelzett módosításokkal elfogadja. A bizottság a szakaszt a következő szerkezetben fogadja el: »Azon jogosultak, kik köteles részüknek a 67. §. szerint megállapítandó érték utáni kiszabását követelhetik, amennyiben köteles részük a hagyatékból ki nem telik, annak kiegészítését, s ha hagyaték nincs, egész köteles részüket a megajándékozottól követelhetik.« A 102. §-t Bokross nem fogadja el, s azt merőben kihagyatni indítványozza, mert a 67. §. rendén a köteles rész a korábbi ajándékok hozzászámítása mellett lévén megállapítva, nem tartja következetesnek, hogy az ily módon meghatározott köteles rész a megajándékozottakkal szemben biztosítva ne legyen. Azt sem tartja helyesnek, hogy a szükség örökös se kényszerítessék egy olyan vagyon állapotnak bizonyítására, mely talán évtizedekkel előbb létezett. A szükség örököst feltétlenül érdemesebbnek tartván a védelemre, mint a megajándékozottat, ennélfogva a köteles rész érdekében a kereset jogát a megajándékozott ellen feltétlenül megadandónak tartja. — Teleszky államtitkár fentartandónak véli a szakaszt, mert az semmi ellentétben sincs a köteles rész megállapításával. Ugyanis a köteles rész, ha az ajándékok hozzá is számíttatnak a hagyatékhoz, még mindig kitelhetik a hagyatékból s nem látja igazságosnak, hogy Tagadhatlan, hogy az óriási víztömeg által Béegy korábban megajándékozott jóhiszemű egyén, ki az ajándékozott értéket rég elhasználta, az örökhagyó utólagos elszegényedése következtében az ajándék visszafizetésére szoríttassék. Más törvényhozások még rövid határidőhöz is kötik a káros ajándékok visszakövetelésének jogát, amit szóló nem tart helyesnek, de jelzi az irányt, melynél fogva e jogot igen kiterjeszteni nem helyes s ezért a szakasz föntartását kéri. Chorin e szakaszt a fejezet leglényegesebb rendelkezésének tekinti, jó szakasznál úgy látja hogy a köteles részre jogosultat igen nehéz, majdnem lehetetlen bizonyításra szorulni, mert azt kívánja, hogy számos évek előtti vagyonállapot értékét igazolja. E nehéz bizonyítási teher mellett azonban elvileg sem találja helyesnek, mert ha már az ajándékozások értéke a köteles résznél e hagyatékhoz hozzászámíttatik, akkor nem következetes, hogy a megajándékozott ellen a kereseti jog ne adassék meg. E szakasz csak a köteles rész kijátszására vezet. Ott ahol nincsen kijátszási czél, hanem az ajándékozás után közbejött szerencsétlen esetek apasztották a vagyont, ott fennáll a presumptió, hogyha az örökhagyó a későbbi szerencsétlenségeket tudta volna, bizonyára nem tett volna ajándékozásokat. Minden esetben bővebb védelemben kívánja részesíteni a köteles részre jogosult gyermekeket, mint a megajándékozott egyéneket, s ezért elfogadja Bokross indítványát. — Győry helyesli a szakasz rendelkezését, mert nemcsak a köteles részre jogosultak, hanem a jóhiszemű ajándékozottak is törvényes védelmet érdemelnek. Olyan ajándékok, melyek az ajándékozó vagyonának felénél kevesebbre terjednek, egyáltalában nem tekinthetők a köteles rész kijátszására célzó tényeknek, hanem a szabad rendelkezésnek olyan folyományai, melyeket korlátolni semmi ok sincsen. — Matuska is ellentétet talál a jelen szakasz és a 67. §. közt, s ennélfogva a köteles részt hatályosabb védelemben kívánja részesíteni, minélfogva csatlakozik Bokros indítványához. — Körösi az ajándékozás megtámadhatásánál nagy nehézségnek találja az ajándékozás idejében létezett vagyonnak bebizonyítását, s inkább óhajtja az ajándékok tekintetében azt, hogy a 3 évnél régibbeket megtámadni ne lehessen. — Szivák előadó a 102. §. kihagyását a szabad rendelkezési jog merev megtagadásának látja, s minthogy a javaslat egész rendszere a szabad rendelkezés elvén alapul, ezáltal jelen szakasz kihagyása a rendszert bontja fel. — A köteles rész jogát az örökhagyó életében már hatályossá teszi, — és pedig nemcsak a vagyon felét, hanem az egész vagyont korlátozza. Kéri tehát a bizottságot, hogy komolyan fontolja meg a kérdés elvi horderejét. — Chorin és Győry újabb felszólalása után a bizottság többsége a Bokross indítványát fogadja el. — Körösi indítványát arra nézve, hogy a 3 évnél régibb ajándékozások értékét követelni ne lehessen, a bizottság mellőzte. A 103. §, az előző szakasznak kihagyása által tárgytalanná válván, kihagyatott. A fejezet többi szakaszai érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. Ezután áttért a bizottság a végrendeletekre vonatkozó általános határozatokat tartalmazó fejezetnek (112—132. §§ ok) tárgyalásáig. A 112—114 .§-okat érdemleges módosítás nélkül elfogadta a bizottság. A 115. §. azon rendelkezése, mely szerint a »megdönthető végrendelet fennállónak tekintendő, míg az érvényességének megtámadására jogosult fél kivonatára bíróilag érvénytelennek nem nyilváníttatott.« — Teleszky államtitkár indítványára a következő rendelkezéssel cseréltetett fel: »A megdönthető végrendelet érvénytelenné csak az esetre válik, ha érvényessége az erre jogosított fél által megtámadtatik. A megtámadásra kereset indítás vagy kifogás emelésén kívül elegendő, ha a megtámadásra jogosult azzal szemben, ki a végrendeletből jogokat kíván érvényesíteni, kijelenti, hogy megdöntési jogával él. A megdönthető végrendelet érvényessé válik, ha a megtámadásra jogosult azt jóváhagyta vagy megdöntési jogáról lemondott. — A 115. §. változatlanul elfogadtatott. — A 117. §. azon rendelkezése, mely szerint végrendelkezési képességgel nem bírnak »a magukat jelekkel megértetni nem tudó siketnémák,« következőleg állapíttatott meg: »a sem írni, sem magukat jelekkel megértetni nem tudó siketnémák.« — A 119.§-ba felvétetett, hogy az olvasni nem tudó siketek is (mint a vakok) csak közvégrendeletet vagy szóbeli magánvégrendeletet alkothatnak. — A 120. §-ban világosan kifejeztetett, hogy a végrendelkezési képességgel nem bírónak végrendelete semmis. — A 122. §. azon rendelkezésénél, mely szerint jogi személyek, ha a végrendelkezésnél megalakulva még nem voltak is, megszerezhetik azt, ami nekik végrendelet által hagyva van, ha a megalakulás később bár, de az örökhagyó halála után legfeljebb tiz év alatt megtörtént. — Szivák előadó nem helyesli, hogy nem létező személyek javára s életben levők hátrányára az örökség elvonható legyen s gazdasági szempontból is helytelen a vagyont ily hosszú ideig bizonytalanságban hagyni. — — Teleszky államtitkár indokoltnak véli azt, hogy azon anyagi erőt, mely valamely jogi személy létesítésére szükséges, megadhassa valaki végrendeletében. Ha az időt hosszúnak találnák, annak rövidebbre szabása ellen nem lehet kifogás. — Győry a rendelkezés törlése mellett nyilatkozik, utalva a belőle származható veszélyes következményekre. — A bizottság törli a szóban forgó rendelkezést s a szakasz utolsó bekezdését akként állapítja meg, hogy a »végrendeletben alapítvány is rendelhető.« — A 126—127 §§-ok Teleszky államtitkár indítványára a következő rendelkezéssel cseréltettek fel: »Ha a végrendelkező csalárdul előidézett megtévesztés által lett ez intézkedésre reá bízva, vagy egyébként [ a részesített személynek, [vagy a részesítés tárgyának azonosságára nézve tévedésben volt, a végrendeleti intézkedés semmis. Az akaratelhatározás indokaira, valamint a részesített személy tulajdonságaira vonatkozó tévedés megdönthetővé teszi a végrendeleti intézkedést, de csak akkor, ha a tévesen feltételezett indok, vagy a részesítettnek tévesen feltételezett tulajdonsága az írásbeli végrendeletbe befoglaltatott, vagy a végakarat szóbeli kinyilvánítása alkalmával az örökhagyó által kijelentetett s egyszersmind a körülményekből azt lehet következtetni, hogy a végrendelkező a kérdéses intézkedést nem tette volna, ha a való tényállást tudta volna. Ezzel a tárgyalás folytatása szombaton délután 5 órára halasztatván, az ülés véget ért. (D. E.) HÍREK. Márczius 21. — Kiknek kell az idén fegyvergyakorlatra bevonulniok? A honvédelmi miniszter a folyó évi fegyvergyakorlatokra vonatkozólag — a »Hírcsarnok« szerint — a következőket rendelte el: a közös hadsereg kötelékébe tartozó havidíjasok és legénység közül az idén fegyvergyakorlatra kötelezve vannak: a) az alább elősorolandó kivételekkel általában az 1883., 1881. s 1879. évi sorozási évfolyamokba tartozó tartalékos tisztek és az ugyanazon sorozási évfolyambeli tartalékos legénység; b) az egyéves önkéntesek sorából előléptetett azon tartalékos tisztek, vagy a legénységi állományba átlépett azon tartalékosok, akiknek tartaléki szolgálati kötelezettsége a tényleges szolgálat megkezdésének hosszabb időre történt elhalasztása folytán, hét évnél rövidebb időre terjed, c) a tartalékos tiszteknek és a tartalékos legénységnek azon része, mely az elmulasztott 1887-ik évi fegyvergyakorlatot után pótolni tartozik. A fegyvergyakorlatra kötelezett tartalékos tiszteknek fegyvergyakorlata a folyó évben 28 napig, a tartalékos legénységé pedig 13 napig fog tartani. A gyalog és vadász csapatokhoz tartozó legénység azon részének fegyvergyakorlati időtartalma, mely az őszi nagyobb fegyvergyakorlatokhoz fog bevonulni, csak később határoztatik meg. »Az 1887-dik évben nyilvános tekintetekből beszüntetett fegyvergyakorlatot az illető tartalékos legénység az idén köteles pótolni. A josefstadti 9. és brünni 70. sz. cs. és kir. hadtestparancsnoksághoz tartozó gyalogezredek és vadászzászlóaljak azon legénysége, mely az ismétlőfegyverrel való begyakorlás czéljából, hét napi fegyvergyakorlatban részt vett, az idén nem hivatik be s az ellenőrzési szemlén való megjelenés alól is fölmentetik. A budapesti 4-dik, továbbá a pozsonyi 5-ik és a lembergi 11-dik sz. cs. és kir. hadtestparancsnoksághoz beosztott gyalogezredeknél és vadászzászlóaljaknál, úgyszintén a 16-dik és 25-dik számú vadászzászlóaljnál a folyó évben tavaszszal sem a tartalékos tisztek, sem a tartalékos legénység számára fegyvergyakorlatokat nem tartanak. A lovasság tartalékába tartozó legénység közül csak a volt egyéves önkéntesek fognak a tavaszi időszakban a 13 napi fegyvergyakorlatokra behivatni. Az egészségügyi csapatok azon tartalékos tisztjeinek, akik az equitatiót megfelelő sikerrel, saját költségükön elvégezték , ez időt fegyvergyakorlat gyanánt számítják be. — A tábori és vártüzér csapatokhoz tartozó tartalékos legénységet, a 1. évben fegyvergyakorlatra nem hívják be. — A honvédség kötelékébe tartozó havidíjasok és legénység fegyvergyakorlataira nézve a miniszter a következőket rendelte el : behivatnak : a) a múlt évi decz. 31-vel a közös hadsereg tartalékából a honvéd csapatok szabadságolt állományába áthelyezett tisztek; b) azok, kiket a múlt évben oly föltétellel mentettek föl a fegyvergyakorlatok alól, hogy abbeli kötelezettségüknek az idén fognak eleget tenni, c) azok, akik már nem védkötelesek, de három évenként egyszer tartoznak a fegyvergyakorlatokban résztvenni s ebbeli kötelezettségüknek még nem tettek eleget; de csak annyiban, amennyiben a fegyvergyakorlatokban az idén kívánnának résztvenni, illetőleg amennyiben erre még kötelezve vannak, d) azon szabadságolt állományú tisztek, kik a fegyvergyakorlatokban legritkábban vettek részt, de csak úgy, ha tisztekre szükség lesz, s végül e) a honvédség legénységi állományából, úgy a gyalogságnál, valamint a lovasságnál az 1886., 1885., 1884., 1883., s 1871. évfolyambeli szabadságolt állománya azon legénység, mely a szabadságolt állományban öt fegyvergyakorlaton még nem vett részt, továbbá mindazok, a kik a múlt évben a szolgálat utánpótlására való kötelezettség mellett, bárminő okból a gyakorlat alól felmentettek és esetleg még az 1887-ik év végén a közös hadsereg tartalékából a honvédséghez áthelyezett legénységnek egy része is. — A szabadságolt állománybeli honvédtisztek és honvédlegénység fegyvergyakorlata 35 napig fog tartani. — Somogyi Károly meghalt. Somogyi Károly apátkanonok, a szegedi Somogyi-könyvtár alapítója, — mint a »Magyar Állam« írja — Esztergomban tegnap éjjel féltizenkét órakor meghalt. A jeles egyházi férfiú nagy készültséggel birt s a tudományoknak meleg barátja volt. Sok éven át nagy gonddal és áldozatokkal gyűjtött könyvtárát Szeged városának ajándékozta ; de ezenkívül is számos jótékonysággal tette nevét tiszteltté. Somogyi Károly 1811. április 1-én született. Tudományos és irodalmi hivatásánál fogva sokáig kath. hetilapok szerkesztésével foglalkozott. »Kath. iskolai lapok«, »Családi lapok«, majd a »Religios nevelés« az ő munkája s gondozása alatt láttak napvilágot. Scitovszky herczegprimás a pozsonyi társas káptalanban kanonokká tett erőt. — Samaritán előadások. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy a vörös kereszt egylet orvosai a két budapesti állami tanítónő-képezdében előadásokat tarthassanak a betegek és különösen a sebesültek ápolásáról. Ez előadásokkal a vörös kereszt egylet kettős czél elérésére törekszik, és pedig megismertetni iparkodik a növendékeket a betegápolás elemeivel, hogy azok, amint az intézetből az életbe lépnek ki, elsajátított ismereteiket a közegészségügy javára értékesíthessék, másrészt lehetővé kívánja tenni az egylet, hogy azon tanítónő-jelöltek és tanítónők, kik háború esetén önként ajánlják fel szolgálataikat, már némileg kiképezve gondozhassák az egyleti kórházakban a beteg és sebesült harcosokat. Az előadások e napokban fejeztettek be mindkét helyen. Az Andrássy-úti tanítónő-képezdében dr. Elischer Gyula Erzsébet kórházi főorvos, és a budai tanítónő-képezdében dr. Kovács József Erzsébet kórházi alorvos tartották azokat, amott 50, itt pedig 92 növendék résztvétele mellett. Zirzen Janka és özv. Dusóczky Károlyné igazgatónők figyelemmel kisérték az előadottakat és a befejező előadás alkalmával a növendékek feleleteiből meggyőződtek arról, hogy a kitűzött czél örvendetes módon eléretett, és hogy a lelkesedés, mely a növendékek soraiban az eszme iránt nyilvánult, a szükség beálltával hasznára fog válni a szenvedő emberiségnek. A Barka-szentelés lesz márczius 25-én, virágvasárnapján délelőtt ma 10 órakor a belvárosi főplébánia templomban s e szertartás miatt az egyházi szentbeszédek e napon elmaradnak. — Honvédőrmesterek lőszerilletménye. A m. kir. honvédelmi miniszter — mint a »Hircsarnok« írja — most adta ki az utasítást a honvédőrmestereknek lőszerrel való ellátása tárgyában. E szerint a tisztikardot és forgópisztolyt viselő szolgálatvezető honvéd gyalogsági őrmesterek khaditáska-lőszerilletmény czímén fejenként 30 db teljes töltényt kapnak. A tényleges állományú és a szabadságok állományából bevonuló őrmesterek a forgópisztoly begyakorlására évenként és fejenként 20—20 teljes töltényt kapnak. — Magyarország hivatásáról a Keleten holnap, csütörtökön, a földrajzi társaságban felolvasást tart Weisz Berthold nagyiparosunk, a Balkán-félsziget alapos ismerője. A felolvasásnak aktuális érdeket kölcsönöz a belgrád-szaloniki vonalnak közel kilátásba helyezett megnyitása. _ Tudomány és irodalom. — A természettudományi társulat mai ülésén Ilosvay Lajos dr. műegyetemi tanár »Egy régi magyar természettudós működéséről« czimmel tartott érdekes felolvasást. Nyúlás Ferencz dr. működésével foglalkozott. Nyúlás, mint gyakorló orvos 1795-ben, a pestis-járvány idején, nagy érdemeket szerzett magának. Irodalmi működését két hátramaradt munkájából ítélhetjük meg. Az egyik »Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönségesen«, megjelent 1800-ban Kolozsvárott; a másik »A kolozsvári tehénhimlő«, mely 1802-ben jelent meg. Mindkettőben több adat van, mely meggyőz arról, hogy ő nemcsak szorgalmas és lelkiismeretes iró, hanem hivatott természetvizsgáló volt. Az elsőben közli az ásványvizek elemzését s leírja ama vizek hasznát és a velük való bánásmódot. Több apró, de nagyon érdekes megfigyelés leírását is adja. Az előadó kiemelte, hogy Nyúlas Ferencz már a múlt század végén belátván a különféle országok eltérő mértékrendszerének káros voltát, sokszor hangoztatta annak szükségét, hogy országszerte ugyanazon mértékrendszer használtassék. A szakülést választmányi ülés követte, melyen Lengyel Béla titkár bejelentette, hogy a m. tud. akadémiától a társulat több kötet természettudományi munkát vett át sokszoros példányokban, s hogy a tagok közt ajándékul kioszsza, az érdeklődők a titkárságnál ingyen kaphatják a könyveket. A könyvkiadó-vállalatnak 1400, a Pótfüzethez 3100 megrendelője van. Róth Samu dr. lőcsei tanár 60 írttal az alapító tagok sorába lépett. Kívüle 32 új rendes tagot választottak, a kikkel a tagok száma 5305 lett. — A protestáns irodalmi társaság alapitó tagjainak száma 150-re emelkedett s igy a társulat törzsvagyonaként 15 ezer frt van eddig is biztosítva. — A budapesti szépirodalmi kör e hó 22-én (csütörtökön) délután fél 6 órakor saját helyiségében (II. ker. medve-utczai községi elemi népiskola) felolvasó ülést tart, melynek tárgysorozata: 1. Az ember eredete, (tanulmány) irta és felolvassa: P. Juhász Ödön r. 1.1. — 2. »Elveszett ideál« (Költemény) irta Maroshalmy Gyula vendég, felolvassa Hangi József r. 1. — »A tündérsziget« (rajz) irta és felolvassa : Bányász Mihály r. t. Egyesületek és társulatok. — Az egyetemi olvasókör orvos-természettud. szakosztálya e hó 23-án (pénteken) este 6 órakor az olvasókör termében felolvasó estélyt rendez, melyen Tauszk Ferencz V. olt. »A láz theoriái» ez. értekezést tart. Vendégeket szívesen látnak. — A tud. és műegyetemi olvasókör e hó 25-én (vasárnapon) délelőtt 11 órakor a vármegyeház nagy termében szépirodalmi matinét rendez, melynek műsora: 1) Dalok, irta és felolvasta dr. Jeszenszky Béla. 2. »A kígyó« modern rege, irta és felolvassa Gonda Dezső. 3. »Az utolsó Baróthi« rajz irta és felolvassa ifj. Szász Béla. 4. »A lelkiismeret« költemény Hugó Viktortól, szavalja Vámossy Zoltán. 5. Népdalok, Szegedy Endrétől, előadja: Ságh József, karnagy vezetése alatt a daloskör. A magánéneket énekli Magyar János. — A polg. isk. tan. orsz. egyesülete f. hó 27-én, d. e. 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését a IV. ker. polg. leány isk. helyiségeiben (IV. ker. Lipót utcza 5. szám II. emelet). Megelőző napon, f. hó 26. hétfőn, d. u. 3 órakor választmányi ülés tartatik a VII. ker. polg. és középkeresk. isk. természetrajzi szertárában (nagymező-utczai polgári iskola), melynek tárgyai: 1. Közgyűlési előkészületek. 2. Folyó ügyek. A kereskedő ifjak önsegélyző egylete e hó 25-én (vasárnap) délután 3 órakor a budapesti tőzsde nagy termében tartja rendes évi közgyűlését. Törvényszéki csarnok. A hontmegyei választási harcrok egy utójátéka kerül holnap az esküdtszék elé s természetes, hogy az ellenzéki sajtó megkísérli irányzatos közleményekkel hangulatot kelteni oly irányban, ahogy azt előnyösnek találná. Alig szükséges részletesen reá utalni, hogy e fegyver igen elkoptatott fegyver s mint ahogy az ellenzéki vádaskodások szótárából a honti jelszavak utóbb már úgy eltűntek, hogy szinte mint régmúlt idők harczaira gondolunk azokra vissza, úgy nem lenne szabad egy bíróság előtt álló ügyben föleleveníteni akarni e jelszavakat, melyekben a politikai szintéren sem volt köszönet, annyival kevésbé lehet köszönet a törvényszék előtt. Sajtóper: Zágrábból távirják mai kelettel. A királyi ügyészség vádat emelt az »Agramer Tag b 1a 11« ellen amiatt, mert téves híreket terjesztett az országos pénztárnál állítólag történt visszaélésekről. A »Gazetta» sajtópöréről, az »O. E.« nyomán esti lapunk tudósításának kiegészítéséül még a következőket közöljük: A vád és védbeszéd elmondása után az elnök a következő kérdéseket teszi fel az esküdtszékhez : 1. A »Gazetta« 176-ik számának vezérczikkében foglaltatnak-e izgató kifejezések? 2. Szerzője-e e czikknek Bobancu? 3. Vétkes-e Bobancu az izgatásban? 4. A »Gazetta« 179. számában közölt vezérczikkben foglaltatik-e izgatás ? 5. A kérdéses czikknek szerzője-e Muresianu? 6. Vétkes-e Muresianu ? Az esküdtszék az 1-ső kérdésre nyolcz igen, négy nem, másodikra tizenkét igen, harmadikra hat igen, hat nem, negyedikre tizenegy nem, egy igen, ötödikre tizenkét igen, hatodikra két igen, tiz nem. — Az esküdtszék verdiktje alapján Muresianut a bíróság felmentette. A védőügyvéd ama kéréssel járul a bírósághoz, hogy Bobancu pénzbüntetésre ítéltessék el. Az ügyész, a védő ezen kérelmét teljesíthetetlennek mondja. Három órakor elnök kihirdeti az esküdtszék verdiktje alapján hozott ítéletet, melynek értelmében mint már említettük, Bobancu négy havi államfogházra és ötven forint pénzbírságra, behajthatatlanság esetére újabb tíz napi államfogházra ítéltetik el. Az eljárási költségben vádlottak elmarasztaltatnak. Bobancu és az ügyész semmiséget jelentenek be. A Nyiry-ügy. A székesfehérvári törvényszék tegnap délután és ma délelőtt a károsultakat és tanukat hallgatta ki. A vádlott a terhére rótt sikkasztásokat egyenként beismerte. Elnök (vádlotthoz): Ön beismert itt 30 rendbeli sikkasztást; mi indította arra, hogy idegen pénzekhez nyúljon? Nem volt képes megélni közjegyzői jövedelméből ? —Vádlott: Nem. — E.: Mikor Ercsibe ment, volt-e még atyjától örökölt vagyonából ? — V.: Nem. — E.: Volt-e reménye az Ilkey Sándor és Gerenday László-féle összesen 11.000 irtot tevő követelései megkapásához ? — V.: Nem emlékszem, — E.: Ön alig szándékozott az