Nemzet, 1888. augusztus (7. évfolyam, 2129-2158. szám)

1888-08-01 / 2129. szám

sami azon lelkes készséget is, m­elylyel a képviselőház honvédelmi miniszterünk javaslatait szintén pártkü­lönbség nélkül fogadni szokta, valahányszor csak a honvédség intézményének gondozásáról, harczképes­­ségének emeléséről vagyon szó : igen, a képviselőház nem ismer e részben pártkülönbséget, mert a képvi­selőháznak minden egyes tagja, velem együtt úgy van meggyőződve, hogy a honvédség már­is a megifjo­­dott alkotmányos magyar államnak egyik büsz­kesége. De megnyugvással tekinthetünk a monarchia külügyi politikájának eredményei elé is, mert az osztrák-magyar monarchia szerződése a Német Biro­dalommal, a­melynek megkötése által gróf Andrássy Gyula mint külügyminiszter, 1879-ben elévülhetet­len érdemet szerzett magának a világtörténelemben, oly szövetségest biztosított számunkra, a­melynek nemcsak az ereje nagyobb bármely más államénál, de a­melynek életérdekei is ez idő szerint kétségbevon­­hatlanul benső kötelékekkel vannak az osztrák­magyar monarchia fönállásához fűződve. Olaszország csatlakozása e szövetséghez, szintén örvendetes ese­mény , mert oly állam hozzájárulása ez, a­melynek egész múltja, sőt már maga megalakulása is az egy­ségesülés idején, egy félreismerhetlen fényes szolgá­lattétel volt az emberi haladás és a szabadelvű fejlő­dés magasztos ügyének érdekében. De ne is tartson senki attól, hogy a szövetség, melyet a hatalmas Német birodalommal kötöttünk, valaha is oly visszahatással fogna lehetni Magyaror­szág belpolitikájára, hogy féltenünk kellene e vissza­hatástól a szabadelvű haladás jövőjét hazánkban. A szabadelvű haladás ügye az emberi méltóság ügye is egyúttal , és a nemzetközi viszonyok nem alakul­hatnak többé soha akként, hogy a magyar állam, míg mint ilyen létezni fog, lemondjon azon útról, melyet 1848-iki törvényeinkben gyökerező alkotmá­nya jelöl ki visszavonhatlanul belpolitikájának. Maga hatalmas szövetségesünk is, a Német birodalom, da­czára a társadalmi mozgalmaiban itt-ott fölmerült áramlatoknak, mindent egybevetve, szintén egy pilla­natig sem tagadta meg magától, még nehéz átalaku­lási küzdelmei közepette sem azon osztályrészt, mely a német népet nagyszerű commassák­ értelmi s er­kölcsi erejénél fogva a szabadelvű haladás alapköve­telményei iránti törekvésekben megilleti, nem mutat az új Német birodalom törvényhozása megalapítása óta semmi tekintetben sem visszaesést a né­met államok korábbi alkotmányjogi állapotai­hoz képest az emberi méltóság állami érvé­nyesülésének nagy kérdéseiben, sőt határozottan haladást jelez nem egy tekintetben, kivált a munkás­kérdés irányában, tehát oly téren, a­melyen mélyen a társadalmi életküzdelembe vágó problémák törvény­hozási fölvetéséről még csak álmodni sem mertek ko­rábbi politikusaink. Egyébként az emberiség a fölvilágosodásban — hála a gondviselésnek — már Európa-szerte any­­nyira halad­­t, és a népek érdeke a haladás kérdésében ma már Európa-szerte annyira solidáris, hogy nem képzelhető többé oly nemzetközi combinatio, nem képzelhető oly fegyvertény, a­mely az európai kultur­­államok politikai fejlődését még egyszer hátrafelé fordíthatná. Mutatkozhatnak itt-ott még tünetek, a­melyek a nyomasztólag sokáig tartó fegyveres béke tikkasztó légkörében egész nyíltan retrograd velleitá­­sokra vallanak, de az a nagy alapgondolat, mely az európai cultúrnépek törvényhozásának általános irá­nyát vezérli, lényegében nem válhatik többé hűtlenné az emberi méltóság érzetének örökre visszafojt­­hatatlan követelményeihez. El fognak múlni az érintett kórtünetek; maga magát fogja tönkre tenni az az elzárkózó vámpolitika is, a­mely jelenleg csaknem Európa-szerte dívik és különösen hazánknak annyi bajt okoz, még ha előbb csakugyan meg is kellene vitat­­nia azon óriási harcznak, a­melyet mi nem provoká­­lunk, de a­mely hűségteljes odaadásban fog találni, ha kell, bennünket, hatalmas szövetségesünk oldalá­nál — azon tudatban, hogy mindent veszthetünk, ál­lami létet, nemzeti életet, ha nem leszünk a kellő pillanatban elég erősek, ezt a harczot megálla­ni, Egy vagyon; a szabadelvű haladás jövőjét nincs okunk félteni a külpolitika esélyeitől, míg hazánk al­kotmányos magyar állam marad: az az irány, a­melyet Tisza Kálmán kormánya követ, meg fog óvni bennünket, ha résen állunk, belpolitikánkban, mind­azon retrograd velleitások diadalra juttatásától, a­melyek miatt még a legközelebb lefolyt évek alatt annyira aggódtunk. Már az első ülésszak folyamában egy ép annyira sajátszerű, mint örvendetes tünet ta­núskodhatott arról, hogy parl­amenti életünkben be­állott már e részben is a fordulat. Míg a múlt évtized közepe táján egész hajszáját láttuk különböző pártki­­tűnőségeknek a magyar képviselőházban, és az elmék­nek a házon kívül, kivált a napi sajtó terén, a fölött, hogy ki és melyik párt igazán a conservative ? Addig ugyancsak a magyar képviselőházban a jelen évi áta­­lános budgetvita alkalmával oly jelenet játszódott le, a­melyhez hasonlót békés, forradalmon kívüli időben nem látott még egy monarchia parlamentje is. Az ellenzéki pártok vezérszónokai azzal vádol­ták a Tisza Kálmán kabinetjét támogató többséget, hogy nem érdemli meg a szabadelvű nevet, hanem csak kirakatul használja s bitorolja azt. Én védel­mére keltem a szabadelvű pártnak és kimutattam, hogy éppen ellenzéki pártjaink feledkeztek meg a legközelebb lefolyt évek alatt a valóban szabadelvű haladás követelményeiről, s hogy az, a­ki a különböző retrográd áramlatok közepette, 13 évi kormányzása alatt folyton meg tudta őrizni a szabadelvű irányt a belpolitikában, az éppen a magát szabadelvű párt­nak nevező többség és az ennek kebeléből alakult Tisza-kabinet volt. Szenvedélyes szóharczot vont maga után e fölszólalásom. De őszintén megvallva, nem volt okom megbánni azt. Nem, mert egyfelől tel­jesen kárpótolva érezhettem magamat az illetők fel­háborodásáért azon elismerés által, a­melylyel föl­szólalásom a nagy szabadelvű pártnál, többek közt a magyar liberalismus nem egy kitűnőségénél és h­arczedzett előbajnokánál találkozott; másfelől pe­dig, mert alkalmat szolgáltattam a külföldi publicis­­tikának — a­mely félrevezetve, téves értesülések, ha nem egyenes rágalmak által, vajmi gyakran, s nem épen a leggyengédebb modorban szokta kifejezni a maga kételyeit a magyar liberalizmus valódi jelen­tősége fölött — arra, hogy észrevegye, miszerint léte­zik Európában egy parlament, a­melynek képvis­lő­­házában egyetlenegy párt sem kívánja magát még a mai időben sem többé »conservativ«-nek tekintetni, —­ egy parlament, a­melynek képviselőházában a pártok kivétel nélkül a fölött vívnak egymással izzó tusát, hogy melyik párt szabadelvűbb a másiknál! Vajha biztosítékot nyújtana ez nekünk az iránt hogy ellenzéki pártjaink, midőn maguktól a szabad­­elvűség elleni törekvéseknek még a látszatát is oly tüntetőleg igyekeznek elutasítni, csakugyan nem fogják többé a kormány belpolitikáját soha oly mo­tívumokkal akadályozgatni akarni, sőt gyűlöletessé tenni akarni, a­melyek hátterében a gyakorlott szem csakis a »régi jó idők« túlhaladott világnéz­etének, társadalmi, állami s jogrendjének foszlányai, hogy ne mondjam, kinövései utáni csengést ismeri föl! Ezután fölemlíti a képviselőház tanácskozásai­ban való részvételét, az irányt, melynek felszólalásai­ban pártjához s elveihez híven kifejezést adott s igy fejezi be levelét: Legyenek uraim, meggyő­ződve, hogy csüggedetlen munkakedvvel nézek eléje az országgyűlés legközelebbi ülésszakainak , j mert nemcsak azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy alkalmam leend erőmtől telhetőleg szolgálni a nép ügyét azon programm szellemében, a­melynek alapján önök engem a zurányi kerület országos kép­viselőjévé választottak, de teljes joggal vélem azt is remélhetni, hogy, ha csak előreláthatatlan nemzet­közi bonyodalmak nem nehezülnek külügyi helyze­tünkre, hazánk összes belügyei most már közel ju­tottak egy oly kibontakozáshoz, a­melylyel nem fogja ugyan beérni sem a hivatásszerű sötétenlátás, sem az európai viszonyokkal nem számoló, fellengző áb­rándozás, de a­melyet bizonyára úgy fog tekinteni a higgadt tájékozottság, mint félreismerhetlen zálo­gát a korszerű haladás egy új, kevésbbé nehézség­teljes korszakának. Fogadják ezzel, uraim, tisztelt választók! a legközelebbi személyes viszontlátásig is hazafias üd­vözletemet. ^■ctxj^exLid. Budapest, julius 31. (Külföldi krónika.) A peterhofi császártalálkozásról két teljesen ellenté­tes commentárt közöl ma a »Pol. Corr.« Az egyik Péter­várról van keltezve és igy szól: »Az orosz politikai körök újólag hangsúlyozzák hogy nem helyesen becsülik meg a peterhofi császár­találkozás jelentőségét azok, a­kik azt pusztán plato­­nicus jellegűnek mondják. Az a tény, hogy Vilmos császár látogatása által ünnepélyesen kimutatta bé­kés érzületét és amaz óhajtását, hogy Oroszországgal barátságban akar élni, továbbá az a tény, hogy a czár ezeknek kinyilvánítását épp oly ünne­pélyesen viszonozta, platonicus sikernél többet jelent. A két állam ennek következtében a jó egyetértés új korszakába lép, a­mely az európai ügyek átalános menetére hatalmas befolyásúvá lehet. Igaz, hogy Peterhofban pontosan körülírt megállapo­dás nem igen jött létre és nem kevésbé igaz, hogy bi­zonyos függőben levő kérdések rendezésére, a­melyhez más hatalmak hozzájárulása is szükséges, határozatok nem hozat­tak. Bár tehát a megegyezések concret formát nem is öltöttek, azért lényegileg mégis eléretett az­ Orosz­ország és Németország között pedig a jobb viszony biztosíttatott. E fordulat következtében Pétervárott azt remélik, hogy az orosz diplomat­a nem fog ezen­túl — mint eddig — legyőzhetetlen akadályokra ta­lálni, ha az Oroszországot érdeklő bizonyos kérdések rendezésére a véletlen alkalmat fogna nyújtani. A »Pol. Corr.« másik közleménye szerint, mely Konstantinápolyból van keltezve, az ottani orosz-barát körök Vilmos császár pétervári útjának eredményeit nagyon kevésre becsülik. Ezek felfogása szerint Né­metországnak czélja volt, hogy egy német-franczia háború esetére Oroszország semlegességét kieszkö­zölje. Mivel azonban Francziaország egy második le­­vezetése tetemesen megzavarná az európai egyensúlyt, ebben az esetben Oroszország csak Konstantinápoly­­lyal lehetne kárpótolható. Németország azonban — mindig csak az említett köröknek a felfogása sze­rint — nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmi­hez hozzájáruljon s ezért a látogatás eredménytele­nül folyt le. A franczia közvéleményt különös úton-módon iparkodik egyik franczia távirati ügynökség megnyug­tatni a peterhofi császár találkozás alkalmával felme­rült aggodalmakra nézve. Ez az ügynökség Pétervár­­ról keltezett, de állítólag Goblet franczia külügy­miniszter által fogalmazott távirati közleménynyel látta el a franczia lapokat. E közlemény, mely forma tekintetében a pétervári franczia nagykövetség jelen­téseinek összegezésekép jelentkezik, igy hangzik : »Bulgária megtartja herczegét. A status quo, melyet a világ egyezőleg fenyegetőnek tartott, változatlanul megmarad« — a lehangoltság ezen ki­fejezésével összegezte egyik nagyherczeg azt a hely­zetet, a­melyet a peterhofi találkozás úgy Németor­szág, mint Oroszország hasznára teremtett.­­ Biztos, hogy az uralkodók politikai tanácskozásokat tartot­tak anélkül, hogy eleve speciális álláspontot tűztek volna ki maguk elé. Giers következő nyilatkozata jár szájról-szájra: »Uralkodóink a politikáról cseveg­tek.« — »Biztosíthatom, hogy a Bismarck gróf és Giers között lefolyt értekezletek nem vezettek s mint nekem mondták, nem is vezethettek conclusiókra. A czár tényleg úgy vélekedett, hogy politikai téren nem bocsátkozhatik eszmecserébe, a­míg Bulgáriában elég­tételt nem kap, a­hol Coburg herczeget az osztrák ér­dekek képviselőjének tekinti. Ily elégtételt azon­ban nem érhetett el, mert Németország Ausz­­tria-Magyarországgal szemben kötelezve van Fer­dinand ügyét támogatni. Az orosz kormány különben értesülve volt arról, hogy Vilmos csá­szár, mielőtt Pétervárra elutazott volna, Ausztria- Magyarországot teljesen megnyugtatta utazása czél­­jáb­ól. Sőt határozottan mondhatom, hogy Rudolf trónörököshöz sajátkezű levelet írt, meg megmuta­tandó volt Ferencz József császárnak is, hogy a Ho­­henzollernek állandó rokon­szen­véről biztosítsa a Habs­burgok iránt. Ily körülmények között előre látható volt, hogy a találkozásnak gyakorlati eredménye nem lesz és ehhez még hozzáfűzhetem, hogy német részről a tárgyalásokat csak pro forma vezették. A német politika érdekében áll Ausztria-Magyarország és Oroszország között a k­valitást fentartani, a mellett a »becsületes alkusz« üzletét folytathatni.« S míg a franczia sajtó egy része ezen »diploma­­tiai leleplezéssel« akarja az orosz közvéleményt újból neki vaditni Németországnak, a másik rész — élén Madame Adammal — teli torokkal hirdeti, hogy Németország feladta az osztrák-magyar monarchiát, mely most már csak a Francziaországgal való szövet­ségtől s aztán az Oroszországgal Németország rová­sára való megegyezéstől várhatja üdvét. Vájjon kit csalnak meg az ily beszédekkel ezek a kedves fran­­cziák ? Mást bizonnyal nem, ha magukat. A Coburgban állítólag tartott családi tanácsko­zásról, mint híresztelésről, megemlékeztünk mi is. Erre vonatkozólag írja a »Kreuzzeitung« : »A Coburgban tartandó orleanista-coburgi »családi tanács«-ra vonatkozó hírek, a­melyek abból indultak ki, hogy Coburg Clementina herczegnő meg­boldogult férje halálának évfordulóján annak sírját meglátogatja és Montpensier herczeg is oda utazik, a politikai körökben komoly figyelemben nem részesül­nek. Legkevésbbé hihetik el azt, hogy ezen »családi tanács« Coburg Ferdinánd herczeg, Bulgária jelen­legi uralkodójára vonatkozhatott. Tudvalevőleg, éppen Clementina herczegnő volt az, ki leginkább buzdította fiát, hogy foglalja el a bolgár trónt s a ki azóta is tettel és tanácscsal folyvást oldalán állott. Az, hogy e tekintetben most másként fogná fel a dolgot, mint azelőtt, legalább is kérdéses.« A franczia budget-bizottság az 1889-ik évre szóló költségvetési előirányzatban nagy tévedésre bukkant, ez a hir terjedt el e napokban Párisban. Mint múlt évben T­i­r­a­r­d pénzügyminiszter 100 millióval elszámította magát, úgy az idén utóda P­e­y­t­r­a­l, az előirányban egy bizonyos bevételt, mely 40 millióra rúg, két ízben is számadásba vett. Peytral a lapokhoz erre vonatkozólag egy kissé ku­szált nyilatkozatot küldött be, a­melyből kitűnik, hogy a hiba nem olyani eclatáns. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a hadügyi bizottságban egy 40 millióra rugó összeg rendelkezésre állónak van feltüntetve, holott az már más czélra elhasználtatott. Kitűnt azonkívül, hogy a pénzügyminiszteri gazdálkodás te­rén nagy a rendetlenség és a pénzügyminiszter a többi minisztériumok költségvetése felett nagyon hiányos ellenőrzést gyakorol. A munkások zendülése Párisban még egyre tart. A földásók strikójához csatlakoztak a csatorna­ások, a kirakodók, a kutatók, az épületek lebontására alkalmazottak és a kőművesek és ácsok egy része is. Komolyabb összeütközés a zendülők és a katonaság között még nem történt. A boulangeristák ezen al­kalmat is felhasználják és a tolongásban »Vive Bou­langer«-t hangoztatják, avagy éneklik a tábornokot dicsőítő ismeretes dalok valamelyikét; a strikcclók azonban csak munkabérük felemelésével törődnek, legföljebb »C’est Boulanger . . . qu il nous faut« is­meretes dallamára éneklik: »C’est soixante (centi­mes) qu’il nous faut«, vagy azt »C’est la grève. . . . qu’il nous faut.« T­áviratok. A német császár utazása. Hamburg, jul. 31. Hir szerint a császár ma este 11 óra tájban érkezik ír Friedrichsruheba, hol diadalkapukat emelnek, koszorúkat fonnak és lampio­nokat készítenek elő a kivilágításra. London, jul. 31. A »Standard« arról értesül, hogy kilátásban van Vilmos csá­szár és Victoria királynő találko­zása, az lehetőleg Baden-Badenben fog megtörténni az őszszel. (N. Fr. Pr.) München, júl. 31. A díszmenet elvonulása után a művészi és tudományos testületek, allegorikus díszkocsikkal, zászlókkal és jelmezes lovasokkal az Odeon-téren zárcsoportokká alakultak. A művészek egyesületének elnöke tartotta az ünnepi beszédet. "Wiedenmayer a város nevében hódolatát fejezte ki a Lajos-szobor előtt, mire számtalan gyönyörű koszorút helyeztek a szoborra. Miután az ünnepi kar a nemzeti hymnust elénekelte, a menet fél két órakor feloszlott. Bécs, júl. 31. (E­redeti távi­r­at.) A »B. C.«­ jelentése: A h­ads­er­e­g rendeleti lapjá­nak ma kiadott száma a következőket publicálja: Nyugalomba helyeztettek: bernstetti Lie­­ Ágost ezredes,,a 22. gy. ezv. parancsnoka és Dillen- Spiering Ágost gr. ezredes a 11. dzsidás ezred parancsnoka és kineveztettek: az első helyébe Ivanisevics Antal a 96. gyal. ezr., az utóbbi he­lyébe P­o­­­k­o Henrik all. dzsidás ezr. alezredese. Páris, jul. 31. A strikeoló föld­munkások ma délelőtt gyűlést tartottak, melyben arról tanácskoztak, miként lehetne kieszközölni, hogy az összes munkahelyeken beszüntessék a munkát. A csapatokban járó strikeolók több kisebb csoport földmunkást és rakodót rábírtak, hogy szüntessék be a munkát. A földmunkások syndicatusánál j­e­­lenleg 9800 strikeoló van bejegyezve. A pá­risi katonai főparancsnok által kiküldött tiszt ma délután megvizsgálta a város környékén felállított őrségeket. Páris, júl. 31. Tuniszból érkezett jelentés sze­rint a franczia hajóraj Tuniszban léte egyedül a rendes évi gyakorlatokkal áll összefüggés­ben. A tripolisi határon semmiféle csapat­­összpontosítás sem folyik. Páris, jul. 31. Goblet külügyminiszter a massovai ügyben jegyzéket készül intézni a hatalmakhoz. Konstantinápoly, jul. 31. (Eredeti táv­irat.) Itteni, némelykor jól értesült körök­ben, néhány nap óta az a hír terjedt el, hogy a császári palotában titokban a kor­mány újjáalakítását készítik elő. Az új minisztérium tagjaiként emlegetik Said pasa és D­s­e­m­i­r pasa volt nagyvezé­reket is. Egyidejűleg politikai körökben White W. A. angol nagykövet visszaérke­zése és a szultán által történt kitüntető fogad­tatása óta azt constatálják, hogy a török kormány észrevehetően közeledik az angol politikához.­­ Az a hír, mintha az örmény patriárcha egy püspököt küldött volna Kievbe, hogy az ottani ünne­pélyeken képviselje az örmény papságot, telje­sen alaptalan. A patriarchátusban soha sem volt ilyen szándék. (P. C.) Lohnon, júl. 31. (Eredeti távirat.) A »Neu Fr. Presse« jelentése: Parnell be­látván, hogy a »Times« által ellene emelt vá­dak megbírálására egybeállítandó vizsgálati bizottság kiküldését most már semmiféle mes­terkedéssel s ravaszkodással sem gátolhatja meg, botrányok által törekszik a közfi­gyelmet a gyilkos fentekkel folytatott össze­köttetéséről másfelé fordítani. E végből Chamberlain-t azzal vádolja, hogy a ka­­binet titkait rendszerint elárulta neki. Parnell ezen leleplezése óriási feltűnést kelt, legalább ez időre a bizottság kiküldésére vo­natkozó vitát is háttérbe szorította. London, júl. 31. A Port au Prince-ben előfor­dult tűzről immár részletes jelentések érkeztek. Ezek szerint a tűz egészben véve ezer házat ham­vasztott el, a többek között a képviselőházat a belügy- és a hadügyminisztérium épületeit, a ref­­tem­­lomot és más nyilvános épületeket. A város egy tizede romokban van. Mintegy 3000 ember hajléktalan, n­a­­gyon sokan pedig a lángokban lelték halálukat. A zendülők mindenféle kihágásokat követtek el a külföldiek ellen, még a külföldi h­a­­talmak képviselőinek az élete sincs biztonságban. (N. Fr. Pr.) Konstantinápoly, jul. 31. A »Tari­« je­lentése szerint a porta a b­ellova-vaka­­relli vasútvonal miatt, melyet a bol­gár csendőrök még mindig megszállva tarta­nak, ultimátumot fog Sophiába in­­t­é­z­n­i. — A szerb kormány vonakodik a salonikii franczia consul postáját továbbítani, miután semminemű postaszerződése sincs Francziaországgal —- A szultán aláírta az új török-szerb kereskedelmi szerződést. Konstantinápoly, jul. 31. (Er­edeti távirat.) Sem az örmény patriarch­a, sem a bolgár exarcha nincs képviselve a kievi ünne­pélyességeken, mert mindketten el akarták ke­rülni azt, hogy egy pánszláv ünnepélyben való részt­­vevéssel a portát megsértsék. Az exarchára ezenkí­vül a bolgár kormánynak Oroszországhoz való viszo­nya is irányadó volt. És az exarcha, mint a bolgár egyház feje, ki akarta kerülni azt a látszatot, mintha közte és a bolgár kormány között ellenséges volna a viszony. (P. C.) Róma, júl. 31. A Stefani ügynökség­ jelenti: A diplomatiai kar, a bolgár kormánynyal egyetértőleg és az olasz kormány beleegyezésével a sophiai olasz ügy­vivőséghez beosztott Cugia századost bízta meg, hogy a rablók által elfogottak kiszaba­dítása végett a helyszínére menjen. Belgrád, júl. 31. (Eredeti távirat.) Mi­lán király Pantelics főhadsegéd és Christies Milán kabinettitkár kíséretében augusztus hó első napjaiban Bécsen keresztül, a­hol csak nagyon rövid időt fog tölteni, a bajor fensikra fog utazni több heti tartózkodásra. — Djordjevics Mladen dr. köz­­oktatásügyi miniszter tegnapelőtt Bécsbe utazott. (P. C.) Odessza, jul. 31. Mihály szerb ex metropolita a kievi conciliumnak emlékiratot nyújtott át a saját ügytJről, .s-j­i--*car *''*■*• mad­ n. Jttht. Tlfiki meg is ígértek. A concilium azután következő ügyek­kel fog foglalkozni : 1. A bolgár schisma megszünte­tése ; 2. az örmény egyház újjászervezése és 3. össze­köttetés létesítése az ó­hitü és a kopt­abissin­ai egy­házak között. Sophia, jul. 31. A Havas-ügynökség jelenti: C­u­g­i­a százados, az olasz diplomatiai ügyvivőség ka­tonai attaehéja, a rablók által foglyul ejtettek kisza­badítása ügyében holnap Bazardsikba és Bellovába indul. Sophia, jul. 31.Ferdinánd herczeg ma reg­gel Czam­bródba utazott, honnan délután tért vissza. Csettinje, júl. 31. (Eredeti távirat.) Ka­­ragyorgyevics Péter herczeg újonnan született fiát nagy pompával keresztelték meg f. hó 24-én a metropolita­ templomban. A kis herczeget az orosz c­ár képviseletében Argiropole államtanácsos, az orosz diplomatiai ügynök tartotta keresztvíz alá. (P. C.) Közgazdasági táviratok. Értéktőzsde. Bécs, julius 31. (Tőzsdei tudósítás.) Tartós hausse vasutakban és valuta ellanyhulás. Magyar aranyjáradék iányzata bágyadt, a többi érté­keké tartott. Berlin, julius 31. (Tőzsdei tudósítás.) Az irányzat nagyon szilárd. Külföldi vasutakbani vé­leményvásárlások, valamint az orosz bankjegyekbeni lényeges javulás folytán élénk volt az üzlet. Bécs, julius 31. (Magyar értékek zárlata). Magyar földteherm. kötv. 105.o. Erdélyi földteherm. kötv 104 50. 5 és fél száz. magy. földhit. int. zálogl. —. Erdé­yi vasutrászv. 180. — . 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 115.—. Magy nyer. k. sorsjegy 130 75. Szőlődézsmaválts. kötv.100 50. 5 száz. aranyjáradék —. Tiszai és szegedi köles. sorsjegy 124 50 4 száz. aranyjáradék 101.62. M. orsz. b.-részv. —. Magy. vasúti kölcsön 151.75. Magyar hitelb. részvény 306 75 Alföldi vasút részv. 183.25. Magyar észak-kel. vasút, r. 157.50. 1869. m. kir. v. áll. els. kötv 98 30. Tiszav. vasut­ r. 248. — . Magyar lesz. és váltóbank­ r. 96.25. Kassa-Oderbergi vasút 1 140 75. 5. száz. papir-járadék 90 55. Adria m. tengeri gözh. r. társ. —.— Török dohány------. Északi vasutrészv. —. Magyar fegyvergyár r. t. —.—. BéCS, julius 31. (Osztrák értékek zárlata) Osztrák hitelrész.309 70. Déli vasút részvény 102 70. 4 százalé­kos aranyjáradék 112.—. Londoni váltóár 128.75. Károly La­jos vasut-részvénytársaság 214 —. 1864. sorsjegy 168.50. 4.2 száz. ezüstjáradék 82.15. 1860. sorsjegy —Török sorsjegy 20 25. Angol-osztrák bank részv. 109.— Osztrák államvasut részv. 248 20. 20 frankos arany 09.78— 4.2 száz. papirjáradék 81 27. Osztrák hitelsorsjegy 184 50 Osztrák-magyar bankrész. 871.— Cs. kir. vert arany 5­ 82. Német bankváltók 60.50. Elbe­­völgyi vasút 192. — . Dunagőzhajózási r. t. 388. Bécsi bankegys 92 75 Az irányzat : tartva Külföldi értéktőzsdék zárlata julius 31-én. Berlin Frankfurt Páris Árf. Paritás | Árf. Paritás Árf. ! Paritás íj 4°/o-os magyar aranyjárad. 83 99 102 —Ki —- —.— U 82 93 161 61 u 50'0-oB „ papirjárad.­­ 74 40 90 49 K . -K —— 4'2°/o-ob osztrák „ | 66 50 81 95 K 66 70 81 19 £ —— 50 L.08 „ „ ! 79 — 96 S5K 79.-- 96 85 K — — — • — 4-2°/o-ofl . ezüstárad. 67 80 81 78 KÜ 67 80. 82.38 K — • — 46/0-os­­ aranyjárad. 92.10 112.09 K 90 — 98 41 K —— • — Magyar keleti vasúti kötv. 80.90 98.29 K —.— —.— —.— 56.0­08 keleti vasút els. kötv. 103 00 125.73 K — —.— — • — Osztrák ételrészvény........ 160.50 311 64 . 254.62 810 08 U —— Osztrák-magyar bank........1­ ——.— 715 — 868.52 K —•— —• — Osztrák-magyar államavasut 104 0 263 22 0 205.61 860 82 (1 525 — 2 1 94m Déli vasút............................... 43 5103 43­0 84 25 107.18 11 210 — 104 73m Erzsébet osztrák ny. vasút. —j — — Magyar-gácsországi vasút.. —.— —.— j — -- — —.— —.— Elbevölgyi vasutrészvény. . —j — Károly-Lajos vasút.............. 89 — 215 94 0 177 50 215.60 a — Kassa-oderbergi vasút........ 59 50'144 66 K —.— —.— —.— —.— Orosz bankjegyek...................jl94 60 118 12 —.— —.— —.— —.— Váltó bécsi piaczra................jl64 80 60.65 164 75 60.67 —.— —— II. kibocs. keleti kölcsön... ——.— ——.— —.— —.— IV.o­.-os földhitelint. zálogl. — 86 1/o-os franczia járadék .... —.— —.— ——.— |­83.60 —•—O 4*/«°/o­08 franczia járadék .. ——.— —.— —.— |106.60 —■—O Ottomán bank részvény ... ——.— ——.— ——.— Franczia törleszthető járad.. ——.— 86 1b —.— Magyar vasúti kölcsön ez.n.! —308.76 —. — K Magyar jelzálog-hitelbank. —.— — Átszámítási árfolyam 100 márka vista 1­60.70 forint. — 100 frank vista 1­49.10 forint. —A paritás az illető helyi szokványok szerint készpénzben (K), mediára (M) vagy ultimóra (U) értendő, költségek nélkül. — A 0-val jelölt értékek a budapesti tőzsdén nem jegyeztetnek. Árutőzsde Bécs, július 31. (Gabona- és termény­­tőzsde.) A mai tőzsde irányzata szilárd, az árak emelkedők. Eladatott: Búza őszre 8­20—8­24 forinton, októ­ber—novemberre —.— forinton, 1888. tavaszra 7 60—7­67 forinton, júniusra —.---------.— forinton.------Bon őszre —.------.— forinton, rozs tavaszra —.------.— forinton rozs május—júniusra —.-----.— forinton. — Zab őszre 5.60 — 5.67 forinton, zab május—júniusra —.-----.— forin­ton, zab tavaszra 5.93-----5 97 forinton. — Tengeri júniusra —.---------.— forinton, jnlius—augusztusra 6 94 — 6.95 forinton, augusztus—szeptemberre------.------------fo­rinton, szeptember—októberre —.-----.— írton. Továbbá eladatott 1889-iki uj tengeri 5.49—5.50 fo­rinton. Felmondatott ma — — mmázsa zab és —méter­mázsa tengeri. Hivatalos jegyyzések déli 12 órakor a következők : Búza 1888. junius—júliusra 7.40—7.50 írton, őszre 7.87 — 7 92 forinton, búza 1889. évi tavaszra 8­­ — 8.23 forinton. — Bors 1888. junius—júliusra 5.90 — 6.00 forinton, őszre 6 18—6.23 forinton, 1889. évi tavaszra 6.43-6 48, forin­ton. — Zab 1888. junius—júliusra 5 40—5 50 forinton, őszre 5.60 — 5 65 forinton, 1889. évi tavaszra 5.93—5 98 fo­rinton. — Tengeri 1888. junius—júliusra 6.93-6 98 forinton, julius—aug. 6 93—6 98 forinton, augusztus­­szeptemberre 6.52—6.57 forinton, szeptember—októberre 6.52—6.57 forinton, 1889. évi május—júniusra 5.46—5.51 forinton. — Káposztarepcze 1888. augusztus­­szeptemberre 11.85—11.95 forinton, szeptember—októberre 11.90—12.— forinton, 1889. évi február-márcziusra 12.25 — 12.35—­ forinton. — Repczeolaj kész szállításra 29.25—29.75 forinton, szeptember—deczemberre 28.50 — 29.25 forinton. Szesz. Az árak nyomottak. Kész szállításra 29.37 — 29.62 írton, julius—augusz­tusra 29.37—29.62 forinton, augusztusra 29.37—29.62 fo­rinton. Berlin, julius 31. (Terményvásár.) (Zárlat.) Búza julius—aug.-ra 169 márka — fillér = 10 frt 41 kr. ; szept.— októberre 170 márka 25 fillér (= 10 frt 50 kr.). Bozs julius— augusztusra 132 márka 50 fillér (=1­8 frt 19 kr.). ; szept.— októberre 134 márka 50 fillér (= 8 frt 31 kr.). Zab julius— augusztusra 118 márka — fillér (m 1 frt 29 kr.). «gépi** októberre 117 márka 50 fillér = 7 frt 26 kr.) Repczeolaj július —augusztusra 48 márka 80 fillér (= 29 forint 83 kr.) ; szept.—októberre 47 márka 75 fillér (— 29 frt 49 kr­). Szesz julius— augusztusra 32 márka 50 fillér (= — frt — kr.); szeptemb. — októberre 32 márka 90 fillér (= — frt — kr.). Átszámítási árfolyam: 100 márka = 60 frt 70 krral. Külföldi terménytőzsdék tegnapi és mai árjegyzéseinek összehasonlítása. BÉRLIK. Julius 30. Julius 31. 8ura julius—augusztusra . . . 166 márka 50 fi­llér 169 márka —fillér „ szept.—októberre .... 168 „ — * 170 „ £5 „ fiOZS julius—augusztusra ... 131 „ — * 132 „ 5­­ „ ,, szept.—októberre ... 13­1 „ — „ 134 „ 50 „ Zab iulius- augusztusra . . . 117 „ 50 r 118 n — „ „ szept.—októberre ... 116 „ 50 * 117 „ 50 „ 8TKTTIX. Búza julius—augusztusra . . 169 márka -- fillér 171 márka— fillér ,, szept.—októberre .... 170 „ — „ 172 „ — „ Rozi julius-augusztusra . . 128 „ — „ 131 „ — „ „ szept.—októberre . ... 129 „ 50 * *31 * 50 „ HOLN. Búza júliusra............................................18 márka 70 fillér­­• márka—fillér „ novemberre...............................18 „ 20 „ 18 „ 25 „ ROZS júliusra .. . . . — n - „ • - „ — „ „ novemberre............................14 „ 10 „ 14 * 26 n PAKSA. Búza folyó hóra...............................25 frank 85 d­me 26 frank 30 etroe „ augusztu-ra.....................................26 „ 15 w 26 „ 30 „ ,, 4 utolsó hóra . ... 26 „ 25 „ 26 „ 30 „ ,, novembertől 4 hóra ... 26 B 40 „ 2b n 60 „ Liszt folyó hóra..............................57 „ 75 „ 58 „ — n „ augusztusra...... 58 „ — „ 58 „ — „ ,, 4 utolsó hóra...............................58 „ — „ 5b „ —■ „ „ novembertől 4 hóra . . 58 „ 25 „ 58 n 25 „ HÍREK. Julius 31. 1­. —­ mint. Januviknak Bécsből tavitjak — ma este Münchenbe utazott. — A román király Grafenbergben. A »Bresl. Zeitung«-nak írják Grafenbergből, hogy Károly ro­mán király f. hó 26-án megérkezett a fürdőbe és Schindler orvos házát bérelte ki, mely kilencz szobá­ból áll. A király kíséretét: Theodori udvari orvos, egy szárnysegéd, az udvari első kamarás, egy ko­­mornik és egy udvari vadász képezik. A király már évek óta használja a Priessnitz-féle gyógymódot és sinaiai nyaralójában valóságos vízgyógyintézet van berendezve. Egy fürdőszolga, Schindler gyógyintéze­téből, tíz év óta Sinaiában tartózkodik, hol havi fize­tésül 300 francot kap, s a múlt évben a király egy villával is megajándékozta. A királyné is nagy ba­rátja e gyógymódnak és mint hírlik, később ő is meg­látogatja Gräfenberget. Adolf, nassaui herczeg, Car­men Sylva nagybátyja szintén fel szokta keresni e gyógyfürdőt. Károly király előre láthatólag mintegy négy hetet fog tölteni Gräfenbergben. — Személyi hírek. T r­e­f­o­r t Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter ,ma délután fél 3 órakor, Ágnes leányával és Molnár Viktor fogalmazóval Bécsbe utazott. A pályaudvaron megjelentek, a mi­nisztéri­um egynéhány tisztviselője, Berzeviczy állam­titkár, Széchényi tanácsos. A miniszter Bécsben egy vagy két napig fog tartózkodni, majd Gmundenben tölt néhány napot, honnan aztán hosszabb tartózko­dásra Ischlbe utazik. A miniszter távolléte alatt is intézni fogja a minisztérium fontosabb ügyeit.­­ A bolgár fejedelem anyja, Clementina her­­czegasszony, ki pár nap előtt férje sírjának megláto­gatása czéljából Coburgba ment, mint írják, tegnap­előtt már visszaérkezett Bécsbe, honnan tegnap reg­gel Schladmingba utazott, fiának, Ágost herczegnek látogatására. — A bolgár udvari marsal, Grenaud gróf és Stanciow de la Tour cabinetfőnök, kik a feje­delem anyját Sophiából Bécsbe kisérték, tegnap este visszautaztak a bolgár fővárosba. — A szent-istvánnapi népünnepély. Az árvízká­rosultak javára a »Jó szív« által augusztus 20-án a városligetben rendezendő népünnepélyre nagyban folynak az előkészületek. A rendezőbizottság már megkereste a honvédelmi minisztert, hogy a nemzeti bandériumhoz engedje át a megfelelő számú lovakat és legénységet. A katonák azonban korhű jelmezek­ben fognak felvonulni a főváros utczáin. A városli­getben, az Andrássy-út torkolatánál már a napokban felállítanak egy ízléses kis épületet, Roskovics Ignácz tervei után. Ez épület belsejében camera obscura lesz felállítva, kívül pedig a népünnepély je­gyeit árusítják 25 krajc­áros elővételi áron. A­ki jegyet vált, egyúttal megtekintheti a camera obscu­­rát. E jegyárusító csarnokra jövő hirdetéseket most lehet kibérelni. A bizottság ez idő szerint adja ki az engedélyeket korcsmák, kávéházak, elárusító he­lyek fölállítására, s berendezésére. E részben, vala­mint a népünnepélyre vonatkozó ügyekben, Go­re­c­z­k­y Zsigmond biz. jegyző intézkedik az uj vá­rosház I. em. 17. sz. a. hivatalos helyiségben. Az ünnepély nagy némaképletének rendezője, O­d­r­y Lehel holnap érkezik a fővárosba s megkezdi a pró­bák tartását. Az augusztus 19-re kitűzött nagy hangverseny rendezését S­e­jt­e­i Gyula karmester elvállalta s abban a budai dalárdán kivül még tiz budapesti dalegyesület működik közre.­­ A kegyes tanitórendiek nagykáptalanja teg­napi ülésén a következő választások folytak le. Meg­választottak : ujoncznövendékek mesterévé Váry Gellért; házfőnökökké: Panek Ede Buda­pesten, Vöneky Pál Debreczenben, Szabó Ferencz Kecskeméten, Szkokán Sándor Kis Szebenben, Daniel Joachim Kolozsvárott, Szabady Gyula Léva, Balázsy József Magyaróvárott, Feld Vilmos Mármaros-Szige­ten, Rappensberger Vilmos Nagy-Becskerek, Janky Károly Nagy-Kanizsa, Palczer Ernő Nagy-Károly, Furdek Ferdinánd Nyitra, Moos János Podolin, Hadek István Privigye, Várady Mór Rózsahegy, Ormándy Miklós S.-A.-Ujhely, Obelcz József Selme­­czen, Pap János Szeged, Géczy Benedek Szt.­György, Pintér Elek Tata, Pfeiffer Antal Temesvár, Charusz László Trencsén, Halmi László Vácz s Takács József Veszprémben. — Garibaldi fia, Garibaldi Manlio, az olasz nemzet hősének legifjabb fia, tudvalevőleg már két év óta tanítványa a livornoi katonai akadémiának. Ez iskola növendékei egynéhány hét előtt a »Vittorio Pisani« nevű iskolahajón Olaszországba és Sicziliába indultak tanulmányútra, és a napokban Catániába érkeztek. A catániai lyceum növendékei, valamint a többi diákság kiváncsiak voltak Garibaldi fiára, és őt meleg ovatióban akarták részesíteni; de miután egyikük sem ismerte az ifjú Garibaldit, egy előttük elhaladó tanulótól kérdezték meg, hogy a szárazon van-e Garibaldi Manlio vagy a hajón? — »Mit kí­vánnak az urak Garibaldi társunktól ? — szólott a kérdezett. — »Látni és ünnepelni akarjuk a mi Ga­ribaldink fiát,« volt a válasz, amire a tanítvány meg­jegyezte: »Fájdalom, Garibaldi Manlio betegen fek­szik a hajón és azt nem hagyhatja el. Különben is ő, oly jelentéktelen személy, hogy örömest elrejtőzik, amig hazája körül érdemeket nem szerzett magának.« A tanítvány aki e szavakat mondotta — maga volt Garibaldi Manlio. — Adakozások. A budavári Nagyboldogasszony­ról czimzett főplébánia-templom számára újabban a következő adományok érkeztek be: Ebenhöch Fe­rencz apát, győri kanonok a főtemplom styljének meg­felelő, gazdagon aranyozott ezüst püspök-palotát aján­dékozott. Ádám és Éberling, budapesti nagykereske­dők, czégük fenállásának 25-ik évfordulója emlékére egy ünnepnapi »Maria« ornatust ajándékoztak. Az adományozóknak hirlapilag köszönetét nyilvánítja Bogisich Mihály prépost, alesperes, budavári plé­bános. — Alumneum. A körmöczbányai állami főreál­iskolával kapcsolatosan működő Alumneum-egyesület

Next